Fusizás és csettegőgyártás

Visszafogott gonoszság

Szavalógála

Fusizás és csettegőgyártás

Formálódik a ’70-es évek kiállítás

n Április végén folytatódik a Göcseji Múzeum népszerű kiállítás-sorozata, az „Így éltünk…”. A tárlat ezúttal az 1970-es évek életmódjába, valamint társadalmi és politikai viszonyaiba nyújt betekintést; a korszak hétköznapi tárgyainak segítségével.

– pP –

Béres Katalin történész-muzeológus, a kiállítás rendezője lapunknak elmondta: a tárgygyűjtés tulajdonképpen befejeződött, már csak néhány kellék hiányzik (lásd: keretes írásunk – a szerk.), amiket fontos lenne beszerezniük az időszak minél tökéletesebb jellemzése érdekében. A tárlat koncepciója és terve készen van.
– Olyan enteriőröket láthat majd a közönség, amik egyrészt megfelelnek a korszak hangulatának, szimbolizálják a mindennapi életet, ugyanakkor pluszinformációkat is hordoznak a ’70-es évek gazdasági, politikai, demográfiai viszonyairól – fogalmazott a muzeológus.
Anélkül, hogy a poénokat lelőnénk: látható lesz többek között egy garázs és egy bölcsőde enteriőre. Az előbbi a hiánygazdaságból fakadó, otthoni fusizást, buherálást, bütykölést (ki, hogy nevezte), egyszóval az ügyeskedést ábrázolja. A bölcsőde pedig (mely korbeli gyermekruhákkal, játékokkal és bútorokkal lesz berendezve a Petőfi utcai bölcsődének és a Kis utcai óvodának köszönhetően), az ország demográfiai helyzetét ábrázolja.

A bemutatásra kerülő tárgyak listáját nehéz lenne felsorolni, annyi azonban bizonyos, hogy mezőgazdasági eszközök, ruhák, játékok, valamint egy családi ház (kocka ház) nappalijának bútorai, és fotográfiák is szép számmal kerülnek a kiállítótérbe. Az egyik legizgalmasabb kordukumentum pedig minden bizonnyal az úgynevezett „csettegő”, vagy háztáji szekér” lesz, amit Pacsáról sikerült beszereznie a múzeumnak. Bizonyára még sokan emlékeznek arra, hogy a falvakban sokan barkácsoltak Pannonia motorkerékpárból, Babettából vagy éppen vágott Trabantból különleges szállító- és közlekedési eszközt (csettegőt).

– Ennek oka az volt, hogy ekkorra a motorizáció elérte Magyarországot, lóval már nem nagyon jártak a földekre, ugyanakkor traktort nem vásárolhattak, hiszen az termelési eszköznek számított, magánszemély pedig ilyennel nem rendelkezhetett – magyarázta a jelenség okát Béres Katalin. A történész ezen a ponton hívta fel a figyelmet arra is, hogy a tárlattal nem hamis nosztalgiát szeretnének ébreszteni. Annál is inkább, mert a korszak Janus-arcú volt: a politika a folyamatos életszínvonal-emelésre törekedett. A látszatjólétet azonban csak óriási hitelfelvétellel tudták biztosítani. Az évtized végére emiatt már áremelkedések is voltak; véget ért például a „3,60-as kenyér” korszaka. (Mindezt különböző grafikonokkal jelzik majd a kiállításon.)
Az „Így éltünk a ’70-es években” tárlat tehát egy kettősséget mutat be: az egyéni gyarapodás, a presztízstárgyak és a „kirakat” mögött játszódó valós gazdasági és politikai folyamatok egyaránt fókuszba kerülnek.

vissza az elejére

Visszafogott gonoszság

Kritika: az óriás törpe a griff színpadán

n Csipike népszerűsége 1966 óta töretlen. Nem véletlen, hiszen Fodor Sándor erdélyi író meseregénye nemcsak egy egyszerű, kedves történet, hanem – különösen az első rész, a Csipike a gonosz törpe – elég ütős is. Sőt, van olyan, aki felnőtt fejjel azt mondja, hogy gyerekkorában „végigparázta” az egész könyvet.

– pánczélPetra –

Nem véletlen a nyomasztó érzés, mert a kezdetben csak aranyosan fontoskodó erdei manó, egyszer csak hatalmaskodó zsarnok lesz, aki rettegésben tartja az egész erdőt, s legszívesebben még a legjobb barátait is likvidálná. Végül helyreáll a világ rendje, meg Csipike lelke; de ne fussunk előre!

A Griff Bábszínház nem kevesebb dologra vállalkozott, minthogy Fodor Sándor különálló Csipike-sztorijaiból egy egységes szerkezetű bábadaptációt készítsen. A zenés bábjáték történetét Pénzes Csaba írta színpadra, s egyúttal ő volt a darab rendezője is. A meséhez Péntek Imre költő és Monostori János zeneszerző írt szerethető dalokat. Matyi Ágota díszlet- és jelmeztervező jóvoltából pedig hatásos – bükkfát és légyölő galócát fókuszba helyező – színpadképet és kiválóan formált karaktereket láthat a közönség. A szereplők tökéletessége – ahogy az eredeti mesében is – éppen tökéletlenségükben rejlik. Senki sem hibátlan. Sőt valljuk be, Csipike (Szilinyi Arnold) nem éppen a legszebb manó a világon. A Vadmalac (Farkas Attila) kissé butácska, Nyúlnak (Báthory Szolnok Ágnes) simogatni valóan nagy a füle, és Kukucsi, a vakond (Balázs László) szerint még bolhás is, hát ő meg vaksi. Ez van. Ők ketten örökké csipkelődnek, nem csoda, hogy a darab két leghatásosabb és leghumorosabb figurájáról van szó.

Szóval az egerszegi bábszínház ötlete kiváló, az erdőlakók figurája szintén magáért beszél. A darab egyetlen hibája az arányokban keresendő. Egyrészt az egyes meserészek összeillesztése nem elég zökkenőmentes; néhol határozottan érződik a „snitt”, de ez legyen a kisebbik probléma. Ennél sokkal fontosabb, hogy Csipike gonoszsága és zsarnokká válása kissé rövidre és visszafogottra sikerült. Fodor művében sokkal kegyetlenebbül mutatja be, hogy mi zajlik az erdőben a „netovább” (a békával való találkozás) után. A darabban viszont gyorsan lezajlik Csipike zsarnoksága (még növekedni sem látjuk a hatalmassá válás közben), mindenféle nyomasztó érzés nélkül. Ezt követően pedig már csak egy szerelmes törpét látunk, aki hamarosan el is veszi Tipetupát (Benkő Zsuzsanna) feleségül – némi csavar és „majdnem szakítás” után. Itt viszont a búcsújelenet sikerült kicsit hosszúra és negédesre. Az előadás végére szinte el is felejtjük, hogy volt gonoszság, meg félelem és hogy Madár (Medgyesi Anna) hogyan is leplezte le a Rettenetes Réz Urat.

Márpedig Fodor művének talán egyik legfontosabb eleme ez. Hogyan sodródik a törpe a kisebbrendűségi komplexustól az egész erdőt uralni vágyó zsarnokság felé. Gyerekmese ez, de legalább annyira felnőtteknek szóló pszichologizáló, társadalomkritikai, sőt filozófiai mű is. Ami nem véletlen, hisz Fodor a ’60-as évek Romániájában írta a történetet, amikor a legtöbb író a gyermekirodalomba menekült Közép-Kelet-Európa-szerte; épp a rémuralom elől.
Csipike története szerencsés véget ér, mert barátai és Tipetupa segítségével visszatalál a helyes útra, és szeretetteljes cselekedetei miatt válik lelkiekben óriássá. Ha azonban azt szeretnénk, hogy a gyerekek felismerjék a gonoszkodást, és a megaláztatást, és arra reagálni is tudjanak, akkor bátrabban is be lehet nekik mutatni annak „működési elvét”.

vissza az elejére

Szavalógála

n Gálaműsor keretében zalaegerszegi középiskolások Keresztury Dezső verseiből szavaltak tetszésük szerint, a megyeszékhelyi születésű költő, pedagógus, tudósról elnevezett irodalmi kör hagyományos, kultúra napi rendezvényén, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban.

B. K.

A város szinte valamennyi középiskoláját képviselte a résztvevő 19 fiatal, akik a Pálóczi-Horváth Ádám Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Leánykarának dalcsokra után mondták el választott versüket. A programon az irodalmi kör védnökei és tagjai vettek részt.

A szavalatokat Kiss Gábor, a házigazda intézmény igazgatója, az irodalmi kör egyik védnöke értékelte. Kiemelte, intellektuális kihívás Keresztury verseit előadni, különösen a fiatal korosztálynak, hiszen a költő érett emberként, érett férfiként, érett tudósként, 50 és 92 éves kora között írta költeményeit, melyek sűrített élettapasztalatot, mély gondolatokat és mély érzéseket jelenítenek meg. Téma szerint hazaszeretetről, ezen belül a Dunántúlra fókuszáló szülőföldszeretetről szóló, valamint szerelmes és filozofikus versek adják az életművét. Ezzel kell szembenézni a diákoknak, amikor vállalják a hagyományos, a magyar kultúra napjához kapcsolódó szavalógálán való részvételt, fogalmazott az igazgató. Majd a tanulók mellett köszönetet mondott a felkészítő pedagógusoknak is. A diákok ajándék könyvben részesültek.

vissza az elejére