Szabadon játszani a felülettel
– Az átlagkereset tavaly 6,2 százalékkal nőtt zalában
– Az 56–60 év közöttiek nehezen találnak munkát
– Cél, a város gazdaságának erősödése
– Kevés a nő a közéletben!
n Törvényi előírás, hogy a települési önkormányzatok öt évre szóló helyi esélyegyenlőségi programot fogadnak el. Ebben helyzetelemzés készül a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok foglalkoztatási, egészségügyi-szociális, lakhatási és oktatási helyzetéről. Zalaegerszeg esélyegyenlőségi programját – amely közel 120 oldalas – a legutóbbi városi közgyűlésen tárgyalták és fogadták el. Az előterjesztett anyagból emelünk ki részleteket, a teljesség igénye nélkül.
– V. Zs. –
Zala megyében az egyes nemzetgazdasági ágakat tekintve a feldolgozóipar és az
egészségügy a két legnagyobb foglalkoztató, ahol az állampolgárok negyede,
illetve 13 százaléka dolgozik. A termelő ágakban az ipar kivételével mindenütt
nőtt az alkalmazottak száma, legerőteljesebben – 9,6 százalékkal – az
építőiparban. A foglalkoztatottak valamivel több mint hattizede a szolgáltatási
szektorban talált munkát. Egy év távlatában a bruttó átlagkereset 2012-ben 6,2
százalékkal nőtt Zalában, a legmagasabb átlagkereset az energiaipart jellemezte
(394.800 forint), ezzel szemben a vendéglátásban alig haladta meg a 130 ezret.
A nyugdíjbiztosító igazgatóság adatai szerint a megyében 2011-ben 1792-en
kerültek öregségi nyugdíjba, közülük 1379 férfi és 413 nő. Míg a férfiak 41,7 év
átlagos szolgálati idő után 104.028 forint nyugdíjat kapnak, addig a nők 31,8 év
szolgálati idővel átlag 68.849 forintot. Az adatok ugyan megyeiek, de a városra
vonatkozóan is levonhatók a következtetések. A megye 285 ezer fős lakosságából
71 ezer az időskorú, és ennek 20,5 százaléka (14 ezer 244 fő) a zalaegerszegi
lakos. A zalaegerszegi földrészletek száma 26.977 darab, ebből zárkerti 9327
darab, a belterületi lakások száma pedig 25 ezer 715 darab. Csak a lakások
értéke mintegy 170–180 milliárd forint körül alakul, ennek mintegy 25 százaléka,
alábecsült adatok szerint is az időskorúak tulajdonában áll.
Hogyan alakult a foglalkoztatottak, munkanélküliek száma, aránya az elmúlt években? A demográfiai helyzet ismeretében nem meglepő, hogy 2008-tól folyamatosan csökkent az aktívkorú lakónépesség száma. 2009-től kezdődően ugyancsak csökkent – közel 26 százalékkal – a nyilvántartott álláskeresők száma is. Az aktív korosztályhoz tartozó nők körében 4,9 százalékos, míg a férfiak körében 5,4 százalékos a nyilvántartott álláskeresők aránya. Az álláskeresők több mint fele férfi. A regisztrált munkanélküliek korösszetételét vizsgálva megállapítható, hogy Zalaegerszegen a pályakezdők munkanélkülisége csökkenő tendenciát mutat, az 50 év felettiek munkanélkülisége pedig folyamatosan emelkedik, a legveszélyeztetettebb korosztálynak az 56–60 év közöttiek tekinthetők. Az adatokból látható továbbá, hogy a munkanélkülivé vált nők sokkal nehezebben találnak újra munkát, a tartós munkanélküliek között számuk és arányuk is meghaladja a férfiakét.
Az önkormányzat célja, hogy saját lehetőségeivel és eszközeivel elősegítse a
munkahelyteremtést és támogassa a gazdaság fejlődését, valamint hogy megteremtse
a beruházásokhoz elengedhetetlenül szükséges kedvező környezetet. Ezért
befektetéstámogató programot alkotott, fejleszti az ipari parkot, bővítette az
inkubátorházat, erősíti a gazdasági diplomáciát, létrehozta a Gazdasági
Szenátust. Fejlesztések valósulnak meg a Deák Ferenc Új Városépítő Program
keretében. Ezek a programok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Zalaegerszeg
gazdasága erősödjön, és növekedjen a foglalkoztatás. Az önkormányzat saját
cégein keresztül lehetőséget kínál a mélyszegénységben élők és romák
foglalkoztatására.
A városban a lakásállomány 2008-tól 2011-ig alapvetően stagnált: 25 ezer 715
lakás van, ebből a bérlakásállomány száma 12 százalékkal csökkent, ugyanakkor
ezen belül a szociális bérlakásállomány száma 500-ról 553-ra emelkedett.
Jelenleg Zalaegerszegen a bérlakások száma 875, tehát ennyi család, háztartás él
az önkormányzat tulajdonában lévő lakásokban.
Az esélyegyenlőségi program tartalmazza: a védelembe vett kiskorú gyermekek
jóval kevesebben vannak, mint a veszélyeztetett gyermekek. Ennek oka, hogy a
védelembevétel már hatósági intézkedés, melyet szigorúbb feltételek
érvényesülése esetében lehet elrendelni, és ez az intézkedés egy folyamatos
gyermekvédelmi eljárást igényel. A védelembevétel okai összetettebbek is, mint a
veszélyeztetettség esetében. Míg például 2008-ban 106 volt a védelembe vett 18
év alattiak száma, addig 2011-ben ez a szám 82-re csökkent. Viszont a
veszélyeztetett kiskorú gyermekek száma 2008-ban 448 volt, 2011-ben 478-ra
emelkedett.
Lassú emelkedést mutat a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülők
száma, 2011-ben mintegy 1543 gyermek élt olyan háztartásban, ahol a családban az
egy főre jutó jövedelem a nyugdíjminimum 130–140 százaléka alatt volt. A
kedvezményben részesülő, tartósan beteg, fogyatékos gyermekek számának aránya
5,5 százalékról 6,7 százalékra emelkedett.
Zalaegerszegen 37 köznevelési intézmény van, ahol 11 ezer 916 (1769 óvodás, 10
ezer 147 tanuló) gyermek részesül oktatásban, nevelésben. A városban lévő
intézményhálózaton belül közel 1500 fő munkavállaló dolgozik.
A városi önkormányzati képviselőtestületben 17 képviselő között 3 nő foglal
helyet. Az önkormányzati hivatal és a közoktatási intézmények többségében női
alkalmazottakat foglalkoztatnak.
Szabadon játszani a felülettel
Az éremművészet sokoldalúsága
n A kör nem mindig kör. A téma kiléphet a térbe, a felület pedig számtalan játékra, kísérletre ad lehetőséget. Az éremkészítésnek évszázadokon keresztül kötött szabályai voltak. Olyan kisméretű, kerek, lapos, szimbólumokkal díszített fémtárgyakról volt szó, melyek konkrét eseményt örökítettek meg, vagy valamilyen híres személyiségnek állítottak emléket. Manapság az éremművészet tág határok között mozog, az anyagok, technikák bővültek és a téma kötöttsége is lazult. Sok esetben még mindig megrendelésre készülnek érmek, ám nagyon sok a független, autonóm alkotás is. Kétévente a soproni Országos Érembiennálé ad ízelítőt a legfrissebb munkákból.
– pánczélPetra –
Farkas Ferenc szobrászművész, az Ady-iskola tanára 2007 óta rendszeresen részt
vesz a biennálén. Ekkor a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének „legszebb emlékérem”
díját is elnyerte. Az idei – augusztus 4-ig látogatható – soproni seregszemlén
öt alkotással szerepel. A Bocföldén élő és alkotó szobrászművésszel műtermében
beszélgettünk éremkészítésről, kedvelt témáiról és a kiállítás nehézségeiről.
Elöljáróban annyit: Farkas Ferenc szereti gyűrni a felületet. A nagy
művész-elődöknek (például Benczúr Gyula, Michelangelo, Lautrec, Klimt, Vermeer)
címzett érmei pedig leginkább ürügyül szolgáltak ahhoz, hogy egy-egy ötletet,
gondolatot kibontson. Bár több doboznyi érmet készített különféle témákra,
tárlatokon mégis ritkán mutatja be őket. Nehéz ugyanis látványos és nem monoton
módon kiállítani a darabokat, pláne hogy az érmeknek mindkét oldala látható kell
hogy legyen. Vagy, egyszerre két példányt kell bemutatni.
Mint meséli, 2007-ig (a soproni sikerig) jórészt az asztalfióknak készített
érmeket, annak ellenére, hogy főiskolás korában (1985-ben) már elnyerte az
Eötvös Loránd Tudományegyetem 350. évfordulójára kiírt érempályázat első díját.
|
|
|
„A szobrászaton belül az éremkészítés egy költséghatékonyabb és gyorsabb
megoldás, mégsem ez a fő motivációs tényező. Az érmek ugyanis rengeteg
ötletelésre, kísérletezésre, sőt csapongásra adnak lehetőséget. Szabadon
szárnyalhat a fantázia. Nem kell ragaszkodni ahhoz sem, hogy szabályos körben
gondolkodjunk, vagy hogy a körben maradjunk. Lehet játszani a felülettel; ki
lehet lépni a térbe.”
Ma már sokféle anyagból készülnek érmek – acélból, bronzból, fából, kőből,
csontból, sőt még műanyagból is. Méretük is változó, bár az az igazi, amit még
kézbe lehet venni, sőt, amit jó kézbe venni – mondja.
Farkas Ferenc megmaradt a bronznál. Ez egyfajta klasszikus szemléletet jelez, ám
munkáiban mégis mindig van valami csavar. Fizikai és szellemi értelemben
egyaránt. A képzőművészet nagy mestereiről készített már szobor- és
éremsorozatot is. De mint mondja: a nagy elődök csak ürügyként szolgáltak.
Rembrandt például már ifjú kora óta piszkálta a fantáziáját. Leginkább az
érdekelte, hogy a festőművész jellegzetes fejformájából mit lehet kihozni a
felületen. Hogyan lehet a teret csavarni, gyűrni, nem szabályos körbe rendezni
úgy, hogy mégis valami kerek egész legyen belőle.
Az is érdekli, hogyan lehet közhellyé vált szimbólumokon, kliséken túllépni
(bár kapott rá felkérést, Shakespeare-rel épp emiatt egyelőre nem tudott mit
kezdeni). Néha viszont hagyja, hogy pont a „közhelyből” bontakozzon ki egy
ötlet: a Dürert szimbolizáló érme hátoldaláról ezért nem maradhatott le a nyúl.
„Az ötlet mindig rohamokban jön, és ha van egy jó gondolat, azt több dologra is
rá lehet húzni. Van, hogy az érem után készül szobor is, vagy éppen fordítva:
egy-egy nagyobb munka inspirál arra, hogy az adott gondolatkört kézbe vehető
formában is kifejezzem”.
Szóval újabb ötlet mindig jön, csak – ahogy mondja – az idő a kevés. Közben
pedig tényleg jó lenne kitalálni, hogy hogyan lehetne úgy tárlatot rendezni,
hogy ne üvegtárlók fölött hajladozzanak a látogatók. Esetleg felakasztani,
kitámasztani…? Úgy, hogy körbejárható is legyen. És, hogy ne két példányt
kelljen vinni mindegyikből, hanem csak egyet, a maga teljességében.