Életmód

Fogyatékkal élnek, szeretnek

Kétéves a mandulavirág református gondozóház

n Néhány évtizeddel ezelőtt még szégyellnivaló dolognak számított, amit el kell rejteni a világ szeme elől. A fogyatékkal élők otthonai ezért főleg a városok szélére, gyéren lakott környezetbe kerültek. Szerencsére a szemlélet, ha lassan is, de változik. Így kerülhetett a landorhegyi városrészbe – a korábbi Gasparich úti óvoda épületébe – a Mandulavirág Fogyatékkal Élők Református Gondozóháza.

– pP –

Az otthon immár kétesztendős, és nem is előzmények nélküli. A Kiss utcában működött ugyanis a Gyimesi Lajos Fogyatékkal Élők Nappali Intézménye, aminek feladatkörét vette át 2011 októberétől a Református Egyház. Mivel bővült a szolgáltatás – hiszen nemcsak nappali, hanem bentlakásos ellátást is biztosítanak –, önkormányzati támogatással nagyobb helyre költöztek, és új nevet is választottak.

Mandulavirágok

A Gasparich úti új intézményt az első bő másfél esztendőben Dömötör Mónika vezette, a közelmúltban pedig Török Zoltán református lelkész került az otthon élére. Az ő nevéhez kötődik a Mandulavirág elnevezés is. Mint meséli: a Bibliában fontos szimbólum e növény. A féltés, a gondoskodás, a szeretet virága. A virág lehulló fehér szirmát az emberi élethez is szokták hasonlítani; szép történetek vannak erről a szentírásban – így egy gondoskodást nyújtó otthonnak nem is találhattak volna jobb nevet. Hozzátette: természetesen őrzik az előző névadó, Gyimesi Lajos emlékét és hagyatékát, aki a gyógypedagógia egyik kiválósága volt. Készülnek születésének 100. évfordulójára is.
Ami a féltést és az otthon melegét illeti: arra törekednek, hogy családias, szeretetteljes környezetet biztosítsanak mind a bentlakóknak, mind a nappali ápoltaknak. A Mandulavirágban főleg enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékosokkal foglalkoznak, de van néhány súlyosabb gondozott, illetve komplex (értelmi- és mozgáskorlátozott) beteg is. Török Zoltán a társadalom pozitívabb hozzáállásával kapcsolatban azt mondja: alakulóban van a dolog. Jobb a helyzet, mint 10–15 évvel ezelőtt. Mindenkinek fel kell ismerni azt, hogy a gondozottak ugyanolyan értékű emberek, mint az egészségesek. Tisztelni kell az emberi máltóságot, s ebben elkötelezettek a munkatársak is. Annál is inkább, mert az ápoltak kapcsolatigénye fogyatékosságaik ellenére is igen nagy.

Fejleszthető képességek

Van, aki állandó jelleggel – tartósan vagy átmenetileg – él az otthonban (40 fő), és vannak úgynevezett nappali ellátottak (30 fő). A legfiatalabb 17 éves, a legidősebb közel jár az ötvenhez; férfiak és nők vegyesen. A gondozóknak, szakápolóknak, gyógy- és fejlesztőpedagógusoknak, gyógytornászoknak ennek megfelelően kell összeállítani a napi programot. A reggeli közös áhítat és éneklés után különböző foglalkozások zajlanak több csoportban: tehetséggondozás, terápia, gyógytorna a legjellemzőbb. Ezenkívül most szeretnék bővíteni a délutáni „órákat”: kézműves, rajz, dráma és néptánc szakkörökkel. Az igazgató szerint foglalkoztatni kell a ház lakóit, annál is inkább, mert meg lehet találni, hogy ki miben tehetséges. Érdekes az is, hogy a fogyatékkal élők általában nagyon jó monotóniatűrők, hiszen egy-egy cselekvés ismétlése biztonságérzetet kelt bennük. Jó hír, hogy három fiatalember kijárhat dolgozni, egy megváltozott munkaképességűeket is alkalmazó céghez; ez azért jelentős előrelépés, mert az önbecsülésüket növeli.
Fontosak az egyéb, közösséget, lelket építő alkalmak is: születés- és névnapokra és a nagy ünnepekre mindig készülnek. Ottjártunkkor például őszi dekorációkon dolgoztak fiatalok és idősebbek egyaránt, az első októberi hétvége pedig a hálaadás jegyében telt. Az intézménynek jó a kapcsolata több zalaegerszegi kulturális intézménnyel, és civil szervezetekkel is. Rendszeresen járnak bábszínházba, a Tarka-forgó előadásaira, a Nyitott Ház programjaira a gondozottak, s ha tehetik, kirándulnak is.

Közösség, magánügyekkel

Nem mehetünk el amellett sem, hogy ahol férfiak és nők vannak, ott előbb-utóbb szerelmek is alakulnak. Ez így van rendjén – mondja Török Zoltán. Az erotika, vonzódás, a szerelem a fogyatékkal élőknél is természetes, és egyáltalán nem tiltott dolog. Nyilván egy ilyen közösségben máshogy kell erről beszélni, és az esetleges kudarcokat, konfliktusokat máshogy szükséges „kezelni”. Beszélgetnek róla, ám ugyanúgy, mint egészséges embereknél, itt is van olyan, hogy magánügy!
Az érintés, a közvetlenség általában véve is fontos a ház falain belül, hiszen a sérült emberek számára különös jelentősége van a folyamatos kontaktusnak, az odafigyelésnek. Van, hogy teljesen nyugodt a légkör, ám ahogy az igazgató fogalmaz, az otthon azért nem mindig a béke szigete. Előfordulnak hangulatingadozások, rosszabb napok. Szerencsére azonban több olyan lakó is van, aki huzamosabb ideje stabil szellemi és lelki állapotban van.
A kollégáknak, valamint a kívülről segítő rokonoknak, hozzátartozóknak köszönhetően otthonos és családias légkört sikerült kialakítani – összegezte a vezető. Persze azzal tisztában vannak, hogy nem tudnak mindent nyújtani, amit egy valódi otthon, valódi családtagokkal megadhat, de szeretnék folyamatosan bővíteni a lehetőségeiket.
Török Zoltán ezenkívül azt is szeretné, ha változna a munkatársak körében a férfiak és a nők aránya. A közel harmincfős csapatban ugyanis csak hárman vannak férfiak.

vissza az elejére

Botfai helytörténet

Könyvbemutató a hűvös-kastélyban

n A 217 évvel ezelőtt épült, Mária Szent Neve titulusú botfai templom múltját dolgozta fel helytörténeti kiadványban Nagy Lajos helyi lakos. Ahogy a könyv előszavában Gyutai Csaba polgármester megjegyezte, lokálpatrióta elkötelezettséggel és keresztény alázattal ír az épület külső-belső jellemzőiről, a lakosság vallásosságáról, a templomban szolgáló emberekről és a kulturális-közösségi háttérről. A „Botfai Mennyei Jeruzsálem” című könyvet a zenei világnap alkalmából rendezett, ezúttal vallásos színezetű műsorral kötötték össze, a Válicka Citerazenekar közreműködésével.

– B. K. –

– Nem tudtam róla semmit, azonkívül, hogy itt van. S mivel nem középkori templom, nem egy bazilika, hanem egy egyszerű fília, nehéz volt elindulni – mondta a szerző, felidézve amikor korábbi lokálpatrióta kutatásai után „torony iránt ment”, hogy a 217 éves, „szolid léptékű, hagymakupolás” épület történetét feltárja. Mint mondja, a kutatómunka nehézségeit külön könyvben lehetne taglalni. A kezdeti adatokat a Veszprémi Érsekségből vette, s számos segítője mellett Furján Gellért, a templom jelenlegi plébánosa is betekintést nyújtott a régi dokumentumokba. Végül összeállt az a kép, mely nem tudományosan, hanem közérthetően, a „néplélek” kívánalmai szerint rögzíti a fellelhető múltat.

A legfontosabb adatok közül néhány. Botfa egykor a csatári apátsághoz tartozott, s misére is idejártak át az emberek. 1745-ben Padányi Bíró Márton veszprémi püspök átrendezi a plébániákat, s Borsos Jónás plébánossága alatt, 1796-ban felépül a botfai templom a grófi birtokon „gyalogos és fogatos napszámosok százai” közreműködésével. A belsőt a késő barokk, míg a külső homlokot a klasszicista stílus jellemzi. A kelet–nyugati tájolású, egyhajós templom tornyához kapcsolódó legendát még helyi népdal is megörökíti (akárcsak az 1925-ben készült nagy harangját). A templom szimbólum és freskó festőinek kilétét nem sikerült felfedni, az viszont sajnálatos tény, hogy 1996-ban történt felújítás során lemeszelték ezen ábrák nagy részét. Szárnyas angyalok és egyéb művészeti alkotások, illetve a Szűz Anyához címzett fohász kerültek így a festékréteg mögé. 1930-ban felmerült az igényekhez igazodó nagyobb templom építése, ez azonban nem valósult meg. Bővítésre viszont 1949-ben került sor, innéttől van saját plébánosa is Botfának, és ezen időponttól tartják helyben vasár- és ünnepnapokon a miséket. 1941 előtt nehézkes volt a templomba jutás, de az urasági birtokból feljárót biztosítottak e célra.

– Több templom is akad, melynek nincs lejegyzett történelme, de a templom sokat mesél. A nagyobb átépítések, a liturgikus tárgyak, az adott korra jellemző adakozókedv vagy fogadalomtételeket megörökítő táblák, felajánlások. De nagy öröm, ha valaki feldolgozza részletesen a templom történetét. Nagy Lajos kezdeményezése nagyon pozitív, jó lenne több ilyen kutatás – mondta Furján Gellért plébános. Majd hozzátette, a templombajáró kedv manapság kisebb, mint egykor volt, a 217 éves épület a korának megfelelő állapotú, mindig van mit javítani rajta. A liturgikus eszközöket folyamatosan újítják, az épület környezetét rendezetté tették, s jelenleg gyűjtés folyik orgonára (a templomban alkalmanként gyerekekből álló énekegyüttes működik közre).
A helytörténeti kiadványt Szemes Péter irodalomtörténész méltatta, s ő tolmácsolta a polgármester írásbeli üdvözletét is.
A Hűvös-kastélyban tartott könyvbemutatót liturgikus tárgyak kiállításával kapcsolták össze.

vissza az elejére