Egerszegiek a Hősök terén | Orbán-interjú – 1989 | ![]() |
![]() |
|
1989 | 2014 | |||
n Méltósággal vettek százezrek búcsút Budapesten, a Hősök terén Nagy Imrétől és mártírtársaitól 1989. június 16-án. Városunkat szép számmal képviselték a gyászszertartáson.
„Vannak pillanatok, amikor az ember előre, pontosan tudja: történelmiek. Ez a nap ilyen volt. Hazudnék, ha azt mondanám, nem volt bennem csipetnyi szorongás sem… De már a buszon – a hajnali három órai indulás után – hamarosan az MDF-esek magától értetődő szeretetét, figyelmességét élvezhettem, és megéreztem valami irigylésre méltót összekapcsolódásukból. Aztán a Hősök terén lassan és fokozatosan magával sodortak az események. Egy felejthetetlenül szép és tiszta nap bontakozott ki előttem. Hirtelen döbbentem rá a tömeg lenyűgöző erejére, lebilincselő türelmére.
A több száz méter hosszú, tömött sorokban ezrek álltak virágokkal a kezükben, hogy leróhassák kegyeletüket… És a könnyfakasztó, nyelésre kényszerítő apró torokgörcsök, melyeket a múltat tisztázó emlékezet váltott ki… Emlékszem ifjabb Rajk Lászlóra a Mindenki koporsójánál és Nagy Erzsébetre édesapja ravatalánál. S nem felejthetem a magyar fiatalok nevében végezetül beszélő Orbán Viktor szókimondó dinamizmusát.
Aztán idehaza, Zalaegerszegen a szűkebb pátria fejet hajtó intim csendjét élhettem meg a Göcseji úti temető Mindenki keresztjénél a lobogó gyertyák fényében. Ma már tudom, mit jelent az egység és a béke. Erőt, amely a jövőnk alapja.
(Egerszeg, 1989. június 22.)
Csapó Ida újságíró