Nem gyógyítható

Segítenek a lelki gyakorlatok

Növekszik az Alzheimer-kóros betegek száma

Nem gyógyítható

Elismerő oklevelet vett át osztálya nevében az idei Semmelweis-napon dr. Győri László, a pszichiátria osztályvezető főorvosa. Az elmúlt év sok sikert hozott számukra, de kudarcokkal is szembe kellett nézniük. Mit takar az elismerés és mi okozza a legnagyobb nehézséget manapság a pszichiátrián. Erről is kérdeztük dr. Győri Lászlót. Beszélgetésünk során szót váltottunk az Alzheimer-korról is. Nem véletlenül, hiszen e betegségben szenvedők száma egyre növekszik. A tünetek ismerete, korai felismerése, évekkel hosszabbíthatja meg az életet.

- Osztályunk munkacsoportja, öt orvoskolléga - dr. Balogh Judit, dr. Bánsági Zsuzsanna, dr. Győri László, dr. Kis András, dr. Nagy István - lefordította Nancy Adreasen könyvét, amely a legújabb pszichiátriai könyvek egyike. Általános pszichiátriai tankönyv, ami megítélésünk szerint a szakmának egy nagyon jó keresztmetszetét adja, mind a szakorvosoknak, mind pedig az orvostanhallgatóknak. Magyarországon jelenleg ez van forgalomban egyetemi tankönyvként. Ezt a munkánkat ismerte el a Semmelweis-napon a kórház tudományos bizottsága.
- Milyen sikereket illetve kudarcokat élt át a közelmúltban a pszichiátriai osztály?
- Sok sikert hozott számunkra az elmúlt év. A több elismerés közül szeretném kiemelni, hogy osztályunkat az orvostovábbképző egyetem akkreditálta, ami azt jelenti, hogy szakvizsgára felkészítő helynek fogadták el. Az országban 18 ilyen van, és ez mindenképpen a munkánkat minősíti. Több olyan gyógyszerkutatásban, gyógyszervizsgálatban vettünk részt, amely ugyancsak országos elismertséget jelent, másrészt betegeink számára olyan gyógyszerek hozzáférhetőségét, amelyek még nincsenek közforgalomban.
Amit kudarcként éltünk meg - folytatja dr. Győri László, - hogy sajnos anyagi okok miatt félbemaradt a külső kórház melletti Félúti ház építése. Az alapok megvannak, most próbálunk támogatókat szerezni. A pénz 60 százaléka áll rendelkezésünkre, még körülbelül 10 millió forint hiányzik. Szeretnénk, ha legkésőbb jövő tavasszal elkészülhetne a "gyorsház". A másik bánatunk a címzett beruházás elmaradása, ami a régi, úgynevezett "cserepes" épület kiváltását jelentette volna. Ez a kórház legrégibb, 1905-ben készült épülete. A rendkívül rossz állaga miatt a felújítás szóba sem jöhet. Bízunk abban, hogy az elkövetkezendő címzett támogatásban megvalósulhat a régi vágyunk, hogy a pszichiátria egész intézménye kiépülhessen. Jelenleg áldatlan állapotok között vannak azok a betegeink, akik a cserepesben kapnak elhelyezést. Hiába ugyanis az emberi jószándék, ha a strukturális adottságok kedvezőtlenek.
- A "cserepes" lebontása után hová kerülnének az itt elhelyezett betegek?
- A jövőt illetően két terv is van. Az egyik lehetőség, hogy az 1985-ben átadott új épületre emeletráépítéssel alakítanak ki helyeket. Ez a jelenlegihez - 105 fekvőhelyről van szó - képest ágyszámcsökkenést jelentene, a tetőtérben 36 ágy férne el. A már említett Félúti házat 24 ágyasra tervezzük. A kérdés az, hogy ilyen nagyfokú betegforgalom mellett megengedhető-e az 50 ágyas csökkenés. (Jelenleg a pszichiátriai osztály összesen 226 ággyal rendelkezik.)
Másik lehetőségként vetődött fel, hogy a neurológiai osztály számára épülne egy új pavilon a belső kórház területén és így ebbe az épületbe költözhetne - rekonstrukciót követően - a pszichiátriai osztály "cserepes" része. Ez annyiban lenne kedvezőbb, hogy szakosított osztályokat lehetne kialakítani, kisebb kórtermekkel és optimálisabb ellátási feltételekkel. Ezenkívül a tervek között szerepel - mindegyik variációban - az úgynevezett rekreációs pavilonnak a kialakítása, ez részben szocioterápiás, részben különböző egyéni és csoportterápiás helyiségeket, speciális tornatermet foglalna magába. Ez utóbbiban az egész külső kórház torna- és fizioterápiás foglalkozását meg lehetne tartani.
- Mi lenne a "cserepes" pavilon helyén?
- Zöldterület és park.
- Melyek a legjellemzőbb betegségtípusok a pszichiátrián?
- Évek óta bizonyos mértékű változás figyelhető meg az osztályunkra kerülő betegeknél. Míg egyes betegségtípusok inkább járóbeteg-ellátásban oldhatók meg szerencsésen, más betegcsoportoknak részben az aránya növekszik, részben pedig az ellátásuk mindenképpen speciális szakintézeti elhelyezést tesz szükségessé. Például egy szenvedélybetegségnek a kezelése - különösen, ha nagyfokú a függőség - nem oldható meg a járóbeteg-ellátás keretében. Úgyszintén a kábítószerfüggő esetek sem ide tartoznak, hanem intézeti kezelés alá.
- Tapasztalható csökkenés a kábítószer-fogyasztásban?
- Sajnos nem, inkább növekedés tapasztalható a 18-25 éves korosztálynál. Változatlanul a diszkódrogok vezetnek... A másik, folyamatosan növekvő betegpopuláció az időskori kórképek. Sokféle okkal magyarázható ez. Egyrészt az életkor meghosszabbodásával, az időskorúak elszigetelődésével. A gerontopszichiátriai részleg forgalma egyre nagyobb, és külön problémát jelent az Alzheimer-betegek számának a növekedése. Magának a fogalomnak és a kórismének a tisztázása az utóbbi másfél évtized tudományos kutatásának az eredménye. Részben olyan kórformákat sorolunk most ebbe a csoportba, amelyeket régen másképpen kategorizáltunk. Ami a köztudatban általában az időskori szellemi hanyatlásokkal kapcsolatosan elterjedt -, hogy érelmeszesedés vagy agylágyulás következménye - ezt ma már egészen másképpen fogja fel a szakma. Másképpen tekintjük ezeket az időskori kórállapotokat, hiszen végeredményben az eseteknek egy jelentős része Alzheimer- kóros beteg.
(Orvos szótár: Alzheimer-syndroma: koravén elbutulás - praesenilis dementia.)
- Hogyan lehetne összefoglalni e betegség lényegét?
- A jelenlegi kutatások alapján: egy szövettani változás a központi idegrendszerben, ami részben sejtelhalást, részben pedig egy specifikus anyag lerakódását jelenti az idegsejtekben. Másrészt az agy biokémiai folyamatainak a megváltozása, mégpedig az úgynevezett hírvivő anyagok közül az acetilcholin szintnek a csökkenése, ami aztán központi idegrendszeri tünetekben nyilvánul meg és elsősorban az emlékezés, a gondolkodás és a cselekvés megtervezésének a zavarában nyilvánul meg. Az Alzheimer-kórnak két típusa ismeretes: az egyik az úgynevezett családi eredetű, örökletes, ami fiatalabb korban, 45-50 éveseknél jelentkezik. A másik a nem örökletes forma, általában 70 év körül jelentkezik. Az örökletes szerencsére ritka, a betegek 5-10 százalékát teszi ki. Nagyon fontos erről a betegségről beszélni - magyarázza dr. Győri László. - Az esetek egy részére jellemző ugyanis, hogy az egyén sem és a környezete sem ismeri fel a betegség korai tüneteit, hanem feledékenységgel, szórakozottsággal, fáradtsággal, kimerültséggel próbálják megmagyarázni a tüneteket, pedig ezek gyakran a bevezető tünetek.
Három stádiumot különítünk el - folytatja a főorvos. - Az elsőre jellemző: a közelmúlt történéseinek elfelejtése, átmeneti tájékozatlanság, ez lehet időbeli és térbeli. Nem tudja az illető, hogy hányadika van, vagy "utat téveszt"- elindul egy teljesen más irányba. Kezdeményezőkészsége csökken, a korábban agilis ember visszahúzódik. Hangulata megváltozik, lehangolt, mintha zavarban lenne. A második stádiumra jellemző, hogy önmagát teljesen elhanyagolja, elfelejt, elhagy dolgokat. Egyre nyilvánvalóbbá válik a beszédzavar, egy-egy szó kiesik a mondatból, szótagok cserélődnek fel. A harmadikra jellemző: a legközvetlenebb családtagok felismerése bizonytalanná válik. A mindennapos tevékenység részletei elvesznek. Elmegy a beteg a boltba, aztán hazamegy bevásárlás nélkül. Ebben az időszakban már magatartászavarok - indulatkitörések, agresszivitás - jelentkeznek. Ezenkívül a járás ritmusa megváltozik és nagyon kevés az érdeklődés a külvilág felé. A 3. stádiumban már a vizelettartási nehézségek is jelentkeznek, megszűnik a szobatisztaság. Amennyiben a hozzátartozók az első stádium tüneteit tartósan érzékelik, indokolt orvoshoz fordulni és főleg ötven év felett elvégeztetni a szűrővizsgálatot.
- Ez miből áll?
- Pszichológiai tesztből és különböző, részben laboratóriumi vizsgálatból, ezenkívül CT- és MR- vizsgálat igazolhatja, illetve kizárhatja a betegséget. A kórlefolyás változó, a leggyakoribb a 3-5 év a teljes leépülésig. De ennél jóval hosszabb és természetesen rövidebb ideig tartó esetek is előfordulhatnak.
- Milyen a betegség gyógykezelése?
- Korábban gyógyszerezés nem állt rendelkezésre. Az utóbbi egy évtized kutatásai alapján kerültek bevezetésre azok a specifikus gyógyszerek, melyek az alapvető biokémiai mechanizmust illetően hatnak, ezekkel - cholinesterase inhibitors - lassítani lehet a betegséget, de megállítani sajnos nem.
Dr. Győri László szerint nincs jobb gyógyszere a központi idegrendszernek, mint a folyamatos információszerzés, az aktivitás megtartása, a rendszeres elfoglaltság, a szellemi tevékenység folyamatos serkentése.
Vadas Zsuzsa

vissza az elejére

Onko-pszichológiai szakrendelés a kórházban

Segítenek a lelki gyakorlatok

A test-lélek-szellem harmonikus egysége alapvető feltétele egészségünknek, állítják a szakemberek. Manapság általánosan elfogadott tény, hogy összefüggés van az immunrendszer állapota és a különféle megbetegedések kialakulása között. Negatív lelki történéseink előbb-utóbb testi épségünk rovására mennek. Azt, hogy az egyént érő stresszhatás következményeként milyen betegség alakul ki, számos tényező befolyásolhatja. Egyik lehetséges következmény a rosszindulatú daganatos megbetegedés.

Ennek lelki hátterével az onko-pszichológia foglalkozik. Megyénkben három és fél éve működik onko-pszichológiai szakrendelés a megyei kórházban, az onkológiai gondozó keretében, ahol dr. Buksa Ildikó pszichiáter szakorvos igyekszik a lélek útján orvosolni a kialakult rákos megbetegedést.
- Napjainkban a rák diagnózisa még mindig igencsak rettegett perspektíva, annak ellenére, hogy a megbetegedések nagy része gyógyítható. Amikor megtudja valaki, hogy rosszindulatú daganata van, kétségbe esik, összedől benne a világ. Az elkeserítő hír hallatán mindenféle pszichés reakció várható, és szüksége van az embernek lelki támogatásra. Egyrészt tehát az említett krízishelyzetben kíván segíteni a pácienseken az onko-pszichológia - ismerteti szakterületét dr. Buksa Ildikó. - Másrészről a szakma tapasztalatai azt mutatják, hogy a betegség kialakulását általában valamilyen átlagon felüli lelki gyötrelem előzi meg. Lehet itt szó, akár nehezen feldolgozott halálesetről, rossz párkapcsolatról, családi vagy munkahelyi konfliktusokról. Vagyis a test betegsége mindig a lélekből indul. Ha a lélekben diszharmónia alakul ki, megpróbál jelezni a test szintjén. Nagyon fontos tehát megtudni, és az onko-pszichológia feladata, hogy kiderítse, volt-e, s ha igen, mi volt az a momentum a páciens életében, ami a rosszindulatú betegséget kiválthatta? Nem elég a rákos megbetegedést gyógyszerekkel, sugárterápiával kezelni. Ha igazi gyógyulást akarunk, a lélek szintjén is meg kell próbálnunk beavatkozni, segítenünk kell a pácienst abban, hogy saját pszichés potenciáljait jobban tudja mozgósítani. Amennyiben sikerül rátalálni a problémára, segítünk a betegnek feldolgozni azt.
- Úgy tudom, ez az onko-pszichológiai szakrendelés a vidéki kórházak között egyedülálló itt Zalaegerszegen. Hogyan fordulhatnak Önhöz segítségért a betegek?
- A pácienseket általában a megyei onkológiai gondozóból irányítják hozzám, de természetesen bárki más, háziorvos, vagy bármely osztályos orvos is javasolhatja betegének a szakrendelés felkeresését. Emellett az elsődleges megelőzés keretében - körülbelül másfél éven keresztül - végeztünk egy szűrést itt az onkológiai gondozóban, melynek során az összes szűrésre jelentkező hölgynek adtunk egy depressziót és szorongást szűrő pszichológiai tesztet. A teszteket kiértékeltük, és a pozitív eredményt elért nőknek diszkrét levél formájában próbáltunk lehetőséget biztosítani arra, hogy felkeressék a szakrendelést. Természetesen akadtak olyanok, akik nem jöttek el, néhányan azonban nagy örömmel fogadták a lehetőséget, és bevallották, hogy már régóta készültek problémájukkal szakemberhez, de nem mertek elindulni. Őszintén bevallom, büszke vagyok ezekre a pácienseimre, mert ha sikerült náluk esetleg megakadályozni egy betegség kialakulását, akkor sokkal többet tettünk, mintha a már kialakult betegséget kezeltük volna.
- Hogyan zajlik egy onko-pszichológiai kezelés?
- Általában beszélgetés formájában, amely 1-2 órán át tart. Előfordulhat, hogy már egyetlen beszélgetés, a súlyos teher kibeszélése, mással, szakemberrel történő megosztása is enyhíti a beteg gyötrelmét. Néhány alkalom után azonban mindenképpen tapasztalható javulás. Szükség esetén gyógyszeres, avagy kombinált kezelést is alkalmazok.
Dr. Buksa Ildikó naponta találkozik súlyos, halálközeli állapotban lévő emberekkel, és próbál segíteni rajtuk, lelki úton enyhíteni fájdalmukat, elkeseredettségüket. Tapasztalatai szerint, könnyebb segíteni a betegeken, ha közösséget alakítanak ki. Kis, azonos problémákkal küszködő csoportokat, ahol megismerhetik és megoszthatják gondjaikat egymással a páciensek. Az ilyen lelki gyakorlatok és csoportfoglalkozások számára szeretne a doktornő egy közösségi házat kialakítani, ahol nyugodt körülmények között történhetne a betegek kezelése.
- Régi álmom, hogy saját bocföldei telkemen létrehozzak egy közösségi házat, amely helyet biztosítana a különféle lelki gyakorlatok, találkozók és csoportfoglalkozások lebonyolítására. A tervek elkészültek már. Egy csodálatosan szép házról van szó, a baj csupán az, hogy nagyon sokba kerül a felépítése, körülbelül 50 millió forintba. Célunk elérése érdekében ez év áprilisában létrehoztunk egy alapítványt Zalai Boldogasszony néven, mely egyéb feladatai mellett támogatja a Sztojka László Közösségi Ház megvalósítását és későbbi működését.
- Segíti ez az alapítvány az onko-pszichológiai szakrendelés működését is?
- Igen, célja a Zalai Boldogasszony Alapítványnak a szakambulancia munkájának segítése, és mellette sok egyéb dolog. Szerveztünk már mentálhigiénés konferenciát, jótékonysági koncertet, és két irodalmi estet, melyek bevételeit egyrészt a közösségi ház építésére, másrészt a kezelésekre, csoportterápiák támogatására fordítjuk.
(Az alapítványt Ön is támogathatja: Bank Austria Creditanstalt 10910003-00000008-89860007)
Frauenhoffer Márta

vissza az elejére