Ismerkedés a manysi kultúrával
Mihail és Anatolij, valamint a tolmács, Irina
társaságában a hantik lakókunyhójánál keresünk menedéket a szakadó eső elől. A
tervek szerint október végére már kész is lesz a szabadtéri múzeum manysi része.
Persze csak akkor, ha ezt az időjárás és az okvetetlenkedő újságíró hagyja.
Vendégeink egy kicsit örülnek, hogy esős időben látogattunk ki hozzájuk, hiszen
így nem hátráltatjuk őket az izba és a labaz építésében.
Az európai ember ilyenkor mérgelődik egy kicsit, hiszen úgy esik, mintha
dézsából öntenék. Pedig ha tudnánk, hogy vendégeink hazájában télen a mínusz 50
fokot is eléri a hőmérséklet, nyáron pedig 30-35 fokban melegednek a manysik. A hideg
közel két hónapig tartja magát, ilyenkor a jégpáncél akár másfél méteresre is
hízhat. Júniusban van a jégzajlás ideje, ekkor melegszik az idő. A manysi nép
tiszteli a természetet, hiszen ebből élnek. Sajnos az olaj- és földgáztermelés
során a nagyvállalatok már kevésbé figyelnek a környezetvédelemre. A manysik úgy
tartják, hogy a medve az ember erdei testvére, ha kilőnek egyet, megsiratják az
állatot, szertartásosan elbúcsúznak tőle. Egyik legnagyobb ünnepük a medveünnep,
de a vadászat és a halászat kezdetén máskor is az égiekhez fordulnak. A
jégzajlások elején például ételáldozatokat mutatnak be, hogy bőséges legyen a
zsákmány. Emellett minden családnak megvan a maga házi istene, védőszentje.
Általában valamilyen nemesebb halat, kacsát, vadat választanak istenségnek, s erre az
állatfajtára a későbbiekben nem vadászhatnak. Kedvenc csemegéjük a nyers,
fagyasztott hal, illetve rénszarvashús, amit vékonyra forgácsolt formában
fogyasztanak. Nem vetik meg azonban a szarvas nyers máját sem. Az odalátogató
vendégek eddig még nem panaszkodtak a manysi konyhára. A Hanti-Manysi Autonóm
Köztársaságban egyébkén alig 8000 ezer manysi él. Az állam megpróbál velük
cserekereskedelmet folytatni, ám ebből nem igazán tudnak boldogulni. A falvak lakói
leginkább kis gazdaságukban dolgoznak. A cobolyszőrmét, a rénszarvasbőrt, a
cirbolyafenyő termését, az összegyűjtögetett gombát, növényeket alacsony áron
veszik, a már náluk is elterjedt motoros szánok pedig nagyon drágák. Mégis ezzel
kell közlekedniük, hiszen a falvak, városok sok esetben 60-100 km-re vannak
egymástól. Kurlin Mihail Berjozovóban lakik, ebben a járásban három és fél ezer
manysi él. A Manysi Tudományos Folklór Alapítvány főmunkatársaként került
hazánkba. Mint mondja, eddig még nem építettek külföldön labazokat és izbákat,
nálunk láthatja majd a közönség az első ilyen építményeket.
- A feleségem óvónő, négy fiam van, akikkel szívesen járok vadászni és halászni
- mutatkozik be Mihail. - Kutatási területem leginkább a vallási kultúrára terjed
ki. Mivel kis nép vagyunk, nagyon nehéz megőrizni tradícióinkat, az ősi
hagyományokat, a vallást leginkább a falvak lakói, közülük is inkább az idősebbek
követik. Sámánok már csak elvétve akadnak, az emlékeket a falu vénjei őrzik.
Igyekszünk lejegyezni ezeket a szertartásokat, szeretnénk, ha a fiatalok is
továbbadnák majd gyermekiknek, unokáiknak. A manysiknál az életkor elég rövid, a
férfiak 50, a nők 60 évig élnek. Ezért is nehéz a kultúránkat megőrizni. Oroszul
beszélünk, még a vodka is kiszorította nemzeti italunkat, a szurát már nagyon
kevesen isszák.
- Szerencsére azért a fiatalabb nemzedéket is érdekli a folklór - veszi át a szót
Vadicsupov Anatolij. - Én az Északi Tehetséges Gyerekek Művészeti Centrumában
tanítok, fafaragásra, a népi iparművészetekre oktatom a diákokat. Nálunk 9
osztályos az általános iskola, a tehetségesebbek tovább maradhatnak, s ugyanebben az
intézményben megkapják a középfokú végzettséget. Egy-két nemzeti költővel,
híres íróval és tudóssal mi is büszkélkedhetünk. Talán önök közül is ismerik
néhányan Sesztaljov vagy Rajsev nevét. Igaz, ő nem volt költő, de Trockij is erről
a vidékről származott.
- A művészetek közé tartozik a zene is. Milyen hangszereket használnak
önök?
- Leginkább a szertartásainkon, illetve folklórelőadásokkor használunk
hangszereket. A szánkváltáp például egy csónak alakú pengetős hangszer, de van
hattyút imitáló húros hangszerünk is. A rénszarvasnak a bordájából például
dorombot készítünk, aztán van a bubin nevű dob is. Az orosz hatás is megmutatkozik a
zenénkben, hiszen a harmonikát előszeretettel használják az emberek. És persze
nemcsak nyelvrokonok vagyunk, mert mi is nagyon szeretünk mulatni.
- Mások is érdeklődnek a manysi nép iránt?
- Igen, elég sokan jönnek hozzánk kutatni, az ősi kultúrát térképezik
fel. Leginkább a finnek és észtek érdeklődnek, de voltak már nálunk amerikaiak,
angolok is. A külföldiektől egyébként sokszor kapunk medicinákat és orvosi
műszereket, segélycsomagokat.- Hogy érzik magukat nálunk?- Köszönjük, jól.
Kedvesek az emberek, a magyar konyhával sem állunk hadilábon. Nagyon ízlett például
a diós palacsinta, az italok közül pedig a barackpálinka és a száraz fehérbor. Ha
egyszer mégis nálunk járnának, feltétlenül kóstolják meg a fagyasztott halat.
Hoztunk magunkkal egy kicsit, de sajnos már elfogyott, különben megkínáltam volna.
M. E.
Vendégségben a botfai Nyolc Boldogság
Katolikus közösségnél |
| Rohanó életünkben alig találunk pár percet, hogy leülhessünk gyermekeinkkel, barátainkkal beszélgetni, hogy egy kicsit feltöltődjünk a mindennapok bosszúságai, gondjai után. A botfai Nyolc Boldogság katolikus közösség nyitott a világ felé, szombatonként feltámadási vesperásra invitálják az érdeklődőket. A kíváncsiskodók nemcsak egy közösség életébe pillanthatnak be ilyenkor, hanem talán választ is kaphatnak arra, hogy miért is érzi az ember úgy, hogy ez a ház a nyugalom szigete. |
 A II. Vatikáni Zsinat után új mozgalmak, közösségek
jelentek meg a katolikus egyházban. Ezek egyike a Nyolc Boldogság katolikus közösség,
melyet 26 évvel ezelőtt alapítottak Franciaországban. Nevük Jézus hegyi beszédének
boldogmondásaiból ered. Jelenleg 72 házuk van világszerte, Magyarországon
Homokkomáromban és Botfán vannak ilyen közösségek. Első pillanatra talán
furcsálljuk, hogy egy házban élnek együtt a családosok, egyedülálló testvérek, a
szerzetesek és a papok. Szulyovszky Endre házfőnökkel arról beszélgettünk, hogy ők
hogyan is élik meg a szeretetet, az egymásrautaltságot.- Az igazi nagy mozgatórugónk a közös imádság. Jézusból merítünk bátorítást mindennap, tőle vesszük azt az erőt, amivel képesek vagyunk ebben a közösségben élni: az öröm, a megbocsátás, együttérzés, irgalom, a szolgálatra való erő, az önmagunkból való kilépés kell, hogy jellemezze mindennapjainkat. Akik ide belépnek, nem azonnal szakítanak a világgal. Hosszú évek kellenek ahhoz, hogy megbizonyosodjunk arról, valóban ez a hivatásunk. Van próbaidő, jelöltségi idő, ideiglenes és végleges elköteleződés. Én véglegesen elkötelezett vagyok, mint családos ember 11 éve élek a közösségben. Általában öt-hat év áll rendelkezésre a döntéshez. Ekkor dönti el az egyén, hogy valóban e közösség lelkisége szerint szeretne-e egész életében élni. - Mennyire szövi át a testvérek életét a katolikus egyház hagyománya és dogmái? - A nyugati egyház tanítása szerint élünk és hagyományaiból táplálkozunk, de a keleti egyház értékeit is figyelemmel kísérjük. Ez az éneklésben, a kápolnánkban és a házban található ikonoknál látható leginkább. Szertartásaink során néhány elemet például az Ószövetség népének, a zsidóságnak az életéből merítünk. Egyik ilyen az ősi zsidó körtánc. Magyarországon kevés olyan katolikus közösséget találni, ahol táncolnának. Mi azonban úgy gondoljuk, hogy a szép, tiszta tánc is egyfajta imádság Isten felé. Ne csak a lelkünket, hanem a testünket is vidámítsa meg az Úr közelsége. Az egész ember az, aki él Istennek, így az egész ember legyen az, aki imádkozik hozzá. - Hogyan szolgálnak a világ felé? - Úgy választottuk meg munkánkat, hogy az egyben evangelizáció is legyen. Saját stúdiót hoztunk létre, ahol ének- és tanítókazettákat készítünk, így adunk bátorítást másoknak. Másrészt lelkigyakorlatokat tartunk, az ország különböző részéből érkeznek hozzánk vendégek, akik négy-öt napot töltenek el nálunk. Sokat jelent számunkra az, ha adhatunk valamit ezeknek az embereknek, ha rajtunk keresztül lesz jobbá vagy legalábbis mássá az életük. A beszélgetés ideje alatt is éppen egy ilyen csoportot fogadtak a testvérek. Mielőtt elmennek a vendégek, mindig megbeszélik, hogy kire milyen hatást tett ez a nyugalommal telt néhány nap, kapott-e választ az őt foglalkoztató kérdésekre. Nem biztos, hogy mindig sikerül szavakba önteni érzéseiket, azt azonban láttuk, hogy nagyon hálásak az itt töltött időért az emberek. S látni lehet azt is, hogy a közösség tagjai nem menekültek a világ elől, ők egy saját maguk által választott engedelmességben élnek. Teljes mértékben élik a szegénységet, ami nem azt jelenti, hogy koldulnak és nyomorognak, hanem azt, hogy vagyonközösségben élnek. Ugyanilyen fontos számukra a tisztaság. Ezt persze másként éli meg egy egyedülálló, egy szerzetes és másféle tisztaság van a házaspárok között is, ami leginkább a kapcsolatukban látható. Másrészt tisztaságnak tekintik azt is, hogy nem fogadnak be minden véleményt, nem engedik be a világi hívságokat életükbe. Ahogy Endre mondja, ügyelnek arra, hogy ne szennyezze be semmi szívüket. Ezt az elköteleződést, tisztaságot is jelképezi a vasárnaponként viselt fehér ruha. M. E. |