Együtt élni a diabétesszel
A MÁE és a Veszprémi Tudományos Akadémia ápolási munkabizottsága Zalaegerszegen, a POTE Egészségügyi Főiskola nagytermében rendezte meg a szakdolgozói tudományos konferenciát "Diabetológia A-Z-ig" címmel. A szervezők nevében Kőrösi Ferencné nyitotta meg a rendezvényt, majd dr. Csidei Irén, a Zala Megyei Kórház főigazgatója szólt arról, hogy naponta találkozik az orvos, a szakdolgozó a diabétesszel és fontos, hogy folyamatosan követni tudja a gyakorlat a legfrissebb tudományos és tapasztalati eredményeket. Köszöntötte a résztvevőket prof. dr. Mészáros Lajos, a főiskola igazgatója és elmondta, hogy a posztgraduális képzésben is szerepet kívánnak vállalni. |
Ezután következtek a szakmai előadások. Elsőként dr. Oroszlán Tamás főorvos beszélt a diabétesz jellemzőiről, majd a betegség szövődményeinek szakterületeiről hangzottak el referátumok.
* * *
A zalaegerszegi rendelőintézet diabetológiai ambulanciáján beszélgettünk dr.
Oroszlán Tamás főorvossal, aki kollégájával dr. Bujtor Zoltánnal foglalkozik a hét
minden napján a cukorbetegekkel. Regionális centrumról van szó, ami azt jelenti, hogy
a problémás eseteket a térségből ide utalják. A főorvos a Diabétesz Társaságon belül Zala és Vas megye referense,
vagyis két megyére van rálátása. Huszonkét éve került a pályára, Pózván a
III-as belgyógyászaton kezdett és a cukorbetegséggel foglalkozó kollégája
hatására mélyült el ezen a területen. Annál is inkább érdekelte, mert eléggé
háttérben volt ez a betegség, szakambulancia például csak 10 éve működik
Zalaegerszegen. Ugyanakkor népbetegségről van szó, hiszen 15 év alatt
megduplázódott a betegek száma, 4,5 százalékról 9 százalékra emelkedett. A
zalaegerszegi szakrendelésen 1100 körüli a gondozottak száma, akiknek többsége
inzulinnal kezelt. Ehhez jönnek azután az új jelentkezők. A kórház II-es
belosztályán a fekvőbetegek 20 százaléka "cukros", a két diabéteszes
orvos hatókörébe tartozó 22 ágy mindig tele van.
- A diabéteszesek számának emelkedése egyrészt abból ered, hogy ma már időskorig
el lehet élni vele megfelelő fegyelmezettséggel. Éppen ezért fontos az időben való
felfedezése és kezelése, aminek lényege az egyensúly fenntartása - kezdte a
főorvos. - A tapasztalatom az, hogy noha sok a diabéteszes, a betegségről széles
körben mégis kevés az információ, ezért nagy szerepe van a felvilágosító
munkának. Biztosítani kell a megfelelő szakmai hátteret is, emiatt két-három havonta
a háziorvosoknak szervezek konzultációt. Gyakorta bejárnak hozzánk, mert a
háziorvosi szakképesítésnél szerepet kapott a diabétesz.
Alattomos kór, amelyről többnyire a beteg addig nem is szerez tudomást, mígnem
valamilyen vizsgálat folytán nem derül rá fény. És ebben éppen ez a veszélyes,
hiszen korai stádiumban, a szövődmények kialakulása előtt könnyebb megteremteni az
egyensúlyt. Valójában a tudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan betegségről
van szó, éppen ezért a megelőzés, a korai felismerés kulcskérdés. Kétfajta
diabétesz van, az egyik immunológiai, a másik szerzett. Előbbi típus általában
fiatalkori, amikor is az inzulintermelés eleve hiányzik. Klasszikus autoimmun betegség,
mondhatni úgyis, hogy önpusztító folyamat. (Kimutatták a sejtellenes anyagokat.)
Ebből a típusból van kevesebb, a másik válfajához tartozik a betegek 90 százaléka,
ez a szerzett diabétesz, amely különféle betegségekkel, rizikófaktorokkal
összefüggésben alakul ki (elhízás, magas vérnyomás, alkoholos károsodás stb.)
A tapasztalatok szerint genetikailag halmozódik a betegség. Jellemző, hogy fokozatosan,
észrevétlenül alakul ki. Ebből következően felvetődik a szűrés lehetősége,
szükségessége. Ám a világon sehol sem szervezték meg
az általános szűrést, merthogy se pénz, se technika nem áll rendelkezésre. Az orvos
mégsem léphet át az egész ügyön csak úgy egyszerűen, nem lehet lemondani ugyanis a
veszélyeztetettek szűréséről. Azokban a családokban, ahol halmozódás
tapasztalható, az elhízottak körében és azoknál a fiatal anyáknál, akik 4
kilogrammnál nagyobb súlyú gyermeket szültek, célszerű a vizsgálatokat elvégezni.
Külön kitért arra, hogy korábban a diabéteszes nők nem gondolhattak a
gyermekáldásra. Ma már nem így van, a szakambulancián végzett előkészítés és
gondos kezelés mellett akár két egészséges gyermeknek is életet adhatnak.
- A munkámban ez a legszebb és legtöbb örömöt hozó feladat. Az utóbbi öt-hat
évben harminc-negyven gyermek született a felügyeletünk mellett - mondta.
Aztán a betegség szomorú részéről is beszélt:
- A diabétesznek szerteágazó szövődményei vannak. A vakság okai között első
helyen szerepelnek a diabétesz következtében kialakuló szemfenéki hegek. Ezért van
nagy jelentősége annak, hogy Zalaegerszegen a szemészeten külön ambulancia működik
a hegek kezelésére. Azt is tudni kell, hogy a veseelégtelenségben szenvedők nagy
részénél cukorbetegség a kiváltó. A végtagamputációk okai között pedig első
helyen van a diabétesz, amely az egész szervezetben érrendszeri károsodást okoz és
sok irányba kihat. A lábakon idegi, érrendszeri, statikai elváltozásokat hozhat
létre. Ismét hangsúlyozom, a megelőzés az egyetlen megoldás a súlyos
szövődmények kialakulása ellen. De az egyensúlyban lévő betegek sem mulaszthatják
el a rendszeres ellenőrzést. Az a legfőbb törekvésem, hogy a betegek ismereteit
növeljem, s erre a szakrendeléseket is kihasználjuk. Team-munka ez, ebben a szellemben
dolgozik az egész szakambulancia az asszisztenciával együtt. A szakdolgozói
konferencia jól szolgálta a betegséggel kapcsolatos új ismeretek átadását, s azt is
kifejezte, hogy nem ok nélkül rendezték meg nálunk, egyúttal a zalai munkacsoport
tevékenységének elismerése volt.
Bozsér Erzsébet
A papás szülés feltételei
Körülbelül másfél éve, a szülészeti és nőgyógyászati osztály rekonstrukciója óta van lehetőség az úgynevezett papás szülésre a megyei kórházban. Azóta, ha az apa igényli, jelen lehet gyermeke születésénél, párjával együtt élheti át azt a csodálatos érzést, amikor új élet jön a világra. |
- A férj jelenlétének engedélyezésével a vajúdás és a tágulási időszak
fájdalmait és kellemetlenségeit próbáljuk enyhíteni. Lehetőséget biztosítunk a
pároknak, hogy négyszemközt, meghitt körülmények közepette, együtt éljék át ezt
a nehéz időszakot, majd pedig a szülés végén közösen örülhessenek gyermekük
megszületésének - fogalmaz az illetékes szakorvos, dr. Regényi Péter.
Az együttszülés nem pillanatnyi elhatározás
kérdése. Ahhoz, hogy zavartalanul, mindenféle zökkenő nélkül mehessen végbe a
szülés, a mamának és a papának is alapos felkészültségre van szüksége.
Zalaegerszegen öthetes felkészítő tanfolyam előzi meg a papás szülést, melynek
során alapos képzésben részesülnek a párok.
- Öthetes tanfolyamunk azt a célt szolgálja, hogy mind az apukát, mind az anyukát
felvértezzük a szüléshez szükséges elméleti tudással - avat be a részletekbe dr.
Regényi Péter. - Ezt a képzést kiegészíti még két-három, gyógytornász által
tartott tornaóra, melyeken szintén részt vehetnek a férjek is. Ennek keretében
próbáljuk felkészíteni a párokat az együttszülési folyamatra.
- Miből áll egy ilyen tanfolyam?
- Meglehetősen összetett a szülésre felkészítő tanfolyam. A védőnők az
újszülöttek otthoni ellátására tanítják meg a párokat, illetve tájékoztatást
adnak bizonyos jogi dolgokról, gondolok itt a segélyezési lehetőségekre, és
bepillantást engednek a leendő szülőknek a város gyermekorvosi szervezetébe. A
gyermekgyógyászok szintén az újszülött szakszerű ellátására oktatnak, és
felhívják a mamák figyelmét az anyatejes szoptatás fontosságára. A szülészeti
osztály részéről engem bízott meg a főorvos úr, a szülés folyamatának konkrét
ismertetésével. Videokazetta segítségével ismerkedhetnek meg a párok a
szülőszobában történő eseményekkel, és választ kaphatnak olyan kérdésekre is,
hogy mit kell tenni a terhesség folyamán jelentkező tünetek esetében. Ezenkívül
tart a párok részére előadást egy pszichológus is a tanfolyam keretében, aki
magának a terhességnek, és a gyermekágyas időszaknak a pszichés változásaira
hívja fel a figyelmet.
- Mennyire kedvelt a zalai párok körében az együttszülés?
- Az elmúlt évben több mint 100 pár vett részt felkészítő
tanfolyamainkon. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ennyien vállalták is az
együttszülést. Előfordult ugyanis, hogy az utolsó pillanatban meggondolta magát a
papa, és nem kísérte el a leendő anyukát a szülőszobába. Mégis úgy gondolom, az
ő számukra sem volt felesleges a felkészítés, mert ismeretekkel gazdagabban tudták
akár az előtérben megvárni gyermekük születését. Talán azt mondhatnám, hogy
minden tizedik szülő nő igényli párja jelenlétét a szülésnél.
- Hány helyen biztosítottak a papás szülés feltételei?
- Két egyágyas szülőszobánk van, melyek teljes mértékben alkalmasak erre.
- Akadt-e valamilyen probléma az eddigi papás szülések során?
- Nem, semmiféle probléma nem történt. Egy apuka sem lett rosszul, nem
szorultak ápolásra a férfiak. Úgy veszem észre, mind az apuka, mind az anyuka
számára nagy élményt jelent együtt világra hozni a csecsemőt. Akik egyszer már
átélték a közös szülés élményét, biztos, hogy következő gyermeküket is
hasonlóképpen segítik a világra.
- Hol, kinél kell jelezniük a pároknak papás szülés iránti igényüket?
- A védőnői hálózaton keresztül történik a felkészítő tanfolyamok
szervezése. Azaz, a védőnőknél kell jelezniük a pároknak. Tőlük tudhatják meg a
tanfolyam időpontját és helyét.
Frauenhoffer Márta
Elkötezett diagnosztikusok a pathológián
Az emberek nem szívesen beszélnek a halálról. Egyszer azt olvastam, az elmúlás olyan, mint amikor átmegyünk a másik szobába. Ha nem is látjuk egymást, mégis közel vagyunk azokhoz, akik szerettek bennünket. Az élet azonban akkor is megy tovább, ha már többet nem lépünk be abba a szobába. A kórházban járva sokan félve tekingetnek a pathológia, illetve a proszektúra felé. Az emberek nagy része azt hiszi, hogy itt jórészt csak az elhunytak boncolása folyik. Pedig a valóságban az osztálynak jóval több funkciót kell ellátnia. Úgy is mondhatjuk, hogy a kórház lelke, hiszen itt kapjuk meg a különféle osztályokról érkező vizsgálati anyagok, leletek végső diagnózisát. |
A szakma szemében a pathológia a betegek, az elhunytak és a hozzátartozók
érdekvédelmi helye, hiszen itt kontrollálnak minden olyan tevékenységet, aminek az a
neve, hogy minőségbiztosítás. Dr. Sipos József osztályvezető főorvos az emberek
tájékozatlanságában látja a legnagyobb problémát, ebből erednek a bosszúságok
és félreértések. A törvényi módosításokat sajnos nem nagyon közlik az
állampolgárokkal. Például fontos tudni azt, hogy tavaly január elsejétől minden
otthonában, valamint fekvőbeteg-ellátó intézményben elhunytat boncolni kell. A
kezelőorvos, a tiszti főorvos és a pathológus együtt dönthet arról, hogy adott
esetben ettől eltekintenek-e? Ugyancsak elengedhetetlen a boncolás 8 napon belüli
műtét után, 28 napon belüli szívsebészeti beavatkozás, valamint 14 éves kor alatti
elhalálozás esetén. A hozzátartozók viselkedése teljesen ambivalens. Van, amikor
akkor is a boncolás mellett kardoskodnak, amikor az nem indokolt, és van, amikor az
ellen tiltakoznak, pedig azt törvény írja elő. Ennek a munkának sok helyen nincsen
meg a kellő személyi és tárgyi feltétele, a megyei kórház ezzel ellentétben jól
felszereltnek mondható - az intézményben elvárják a 70 százalékos boncolási
rátát, amit az itt dolgozók el is tudnak végezni. A bonctanból, akkor, amikor az
orvos végigolvassa a kórlapot, nagyon sokat lehet tanulni. Az egészségügy mindig az
élet és a halál között mozog, azonban törvényszerű, hogy ezt a harcot előbb vagy
utóbb elveszti. Mindazonáltal ezeknek az eseteknek - az ezekkel foglalkozó
klinikopathológiának - valahol mindig van tanulságuk, van valami jellegzetes
mondanivalójuk. A főorvos azonban hangsúlyozza azt, hogy a boncolás csak egynegyedét
teszi ki a tevékenységüknek, az osztály leglényegesebb feladata a szövettani
diagnózisok készítése.
- Érdekes szakma a miénk - mondja dr. Sipos József -, hiszen az ellenőrző funkciót
saját magunk látjuk el. Minden vizsgálat a szövettanra épül, ami a végső
diagnózist mutatja meg. A cytológiai vizsgálatot a szövettannal lehet ellenőrizni.
Aztán vannak a műtéti gyorsfagyasztott vizsgálatok, amikor általában a jó- és a
rosszindulatú daganatok típusát kell eldönteni. Csonkolásos műtétet például nem
lehet szövettani vizsgálati eredmények nélkül végezni. Amikor a műtéti anyagot
eltávolították, mi akkor tudjuk ellenőrizni a cytológiai és korábbi szövettani
diagnózist. Érdekesség még, hogy a gyorsfagyasztott részeket mélyhűtőkben, illetve
paraffinos blokkokban tudjuk tárolni, így 50-60 év múlva is elő lehet majd venni.
Ezekből a blokkokból 100-200 metszetet lehet készíteni, néhány évtized múlva pedig
a korszerűbb anyagokkal és műszerekkel ezeket át tudják még vizsgálni. Évente
8-9000 szövetmintát nézünk meg, ebből kétezer a diagnosztikus biobszia. A
vizsgálatokból egyértelműen kiderül mindig, hogy mi a leggyakoribb haláleset. A
keringési és érrendszeri megbetegedések mellett az egyik legsúlyosabb probléma a
rosszindulatú daganatos betegségek.
- Az Önök szakmájában mi jelenti a sikerélményt?
- A mi dolgunk az, hogy diagnózist adjunk. Ha ezt korrekt módon tudjuk tenni,
akkor az már magában véve sikerélmény. Az ember akkor is nagyon tud örülni, amikor
a látvány elsőre rosszabb, mint a vizsgálat eredménye. Olyankor mi is
megkönnyebbülünk, ha a szemmel látható rosszindulatú daganatról kiderül, hogy
mégsem annyira reménytelen a helyzet, még orvosolható, kezelhető. Természetesen
vannak megoldatlan esetek is, ami egy kicsit lehangoló. Nem könnyű odamenni egy
daganatos beteghez, kiváltképpen, ha az illető még elég fiatal. Ezt a szakmát csak
úgy gyakorolhatjuk tisztességesen, ha eltökéltséggel kezdünk el minden egyes napot.
Amire igazán büszke vagyok, az az, hogy jelenleg hét orvos dolgozik az osztályon, más
kórházakban alig akad két-három pathológus. Tőlünk egyetlen orvos sem ment el
azért, mert nem szerette a szakmáját. Itt mindenki a diagnosztika elkötelezettje, s ez
az elkötelezettség elmondható az osztály valamennyi szakdolgozójáról.
Sipos doktor közel három évtizede dolgozik a szakmájában, nagyon sok hazai és
külföldi konzultáción vett részt, s sokáig Angliában is. Azt mondják, a
pathológus mindent lát, vannak élményei, tapasztalatai. A főorvosnak az jelenti a
legnagyobb megtiszteltetést, ha kikérik a véleményét. Mint mondja, örökké hálás
lesz egykori professzorának, Romhányi Györgynek. Az ő indíttatására lett
pathológus, amit sohasem bánt meg. Tőle nemcsak hitet és a szakma szeretetét tanulta
meg, hanem azt is, hogy az orvoslást csak szent alázattal lehet művelni, mert a
betegnek mindig igaza van.
Frauenhoffer Márta