Kultúra

Mint arról lapunkban már korábban beszámoltunk, hamarosan indul Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színház új kezdeményezése, a táncszínház. Az első előadást, a Budapest Táncegyüttes Csárdás! - a Kelet tangója című produkcióját november 21-én tekintheti meg a zalai Fitos Dezső, a Budapest Táncegyüttes produkciójában - főszereplő

Fitos Dezső, a Budapest Táncegyüttes produkciójában - főszereplő

közönség, majd további négy, a magyar táncművészet reprezentánsait felvonultató előadásban lehet részük a táncot kedvelőknek.
Zalaegerszegen és Kecskeméten a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának, valamint a Nemzeti Kulturális Alapprogramnak köszönhetően indulhat be a táncszínházi bérlet, mely öt igen neves tánccsoport előadását foglalja magába.
Az évad november 21-én, felelevenítve az ősi magyar hagyományokat, néptáncbemutatóval veszi kezdetét városunkban. A Budapest Táncegyüttes Csárdás! - a Kelet tangója című produkciójában - melyet egyébként Amerika több államában is bemutatnak jövőre az együttes tagjai -, két zalai fiatalembert, Fitos Dezsőt és Hajdú Flóriánt is láthatja a közönség. A darab főszereplőjét Fitos Dezső alakítja. Karácsony előtt néhány nappal a Magyar Nemzeti Balett látogat Zalaegerszegre, és mutatnak be néhányat a klasszikus balett gyöngyszemeiből. A jövő évben, Valentin napján a Szegedi Kortárs Balett Sárember című nagyszerű produkcióját láthatják a nézők, majd márciusban a Budapesti Táncszínház a millennium alkalmából koreografált táncjátéka következik. A táncszínházi évadot 2000. április 30-án a Győri Balett előadása zárja, melynek különlegessége, hogy a tánchoz a zenét a Budapester Klezmer Band élőben szolgáltatja.
- A legfontosabbnak azt tartottam a táncszínházi bérletbe bekerülő darabok kiválasztásakor, hogy a legjobb magyar tánccsoportok, legjobb produkcióit hozzuk el a zalai közönségnek - tájékoztatott a szervező, Jakab Éva. - De körültekintően választottuk ki a bemutatók időpontját is. Próbáltunk olyan napokat keresni, amikor megítélésünk szerint szívesen jönnek el az emberek a táncszínházba. Így kerültek az előadások többnyire ünnepek környékére. Bízunk benne, hogy megnyerik a produkciók a zalai közönség tetszést. Amennyiben így történik, jövőre szeretnénk újabb öt bemutatóval kedveskedni Zalaegerszegen.
- frau -

Egy zalaegerszegi képtár létrehozásának ötlete nem új keletű, hiszen, mint Kostyál László, a Göcseji Múzeum igazgatóhelyettese fogalmaz, az elmúlt 15 évben folyamatosan napirenden volt. A művészettörténész, akivel a legújabb fejleményekről beszélgettünk, azt mondja, mindig megvolt a lelkes akarat, hogy igen, szükség van rá, de sohasem volt elég pénz és politikai akarat a megszervezésére. A környező nagyobb városok - Kaposvár, Szombathely - már megcsinálták a maguk képtárát, Zalaegerszegen ez még nem jött össze.

- Több szempontból is szükség volna egy ilyen képtárra. Azért, mert a jövő múzeumába már meglátásom szerint nem tartozik bele a művészeti, képzőművészeti, iparművészeti muzeológia. A jövőben - ha a nyugat-európai trendet nézzük - akár egy szervezetben, akár különálló intézményként ez a művészeti muzeológia önálló keretek között fog működni. Több olyan gyűjtemény is van a városban - beleértve természetesen a Göcseji Múzeum gyűjteményét is - amely alapja lehetne a városi képtárnak.

A városi képtárnak kiszemelt egyik helyszín a Batthyány és a
Kölcsey utca sarkán

- Működését önálló intézményként képzelik el?
- Ez lenne a célszerű, de nem a szervezeti keretek a legfontosabbak, hiszen én el tudnám képzelni a Göcseji Múzeum keretén belül is és elképzelhető lenne más városi intézményen belül is. Ha valakik úgy érzik, hogy önálló intézményt nem alakítanak ki, végül is nem ez a kardinális kérdés. A probléma más. Ha bármikor felmerül egy-egy jónak tűnő helyszín, mindig a fiskális szemlélet jön elő és más funkciót kap az épület. Eddig három részletesen kidolgozott elképzelés készült, részben a megyei, részben pedig a városi szervek felé. Ezek akkoriban vonatkoztak a Zala Vendéglő épületére, a Sóházra, vagy például felmerült a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem melletti telek is. Mindegyik piros jelzést kapott.
- És a mostani?
- Ez egy viszonylag szerencsés helyszín, a Batthyány és a Kölcsey utca sarkán. Ha a Batthyány utcai városrész mindenképpen szanálásra kerül, nyilván a képtár kialakításának költségeit nem lehet egybemosni a kiszemelt házban a szükséglakások lakóinak lakáshoz juttatásával. Az épület felújítása a műszaki osztályvezető becslése szerint körülbelül ugyanannyiba kerülne, mint egy új épület felépítése. Viszont ez egy patinás, történelmi épület. Valamikor a két világháború között épülhetett - mondja Kostyál László.
Hozzáteszi: jelen formájában persze az épület kicsi, belső hasznosítható alapterülete 200 négyzetméter. De a megállapítások szerint lehetséges a szintráépítés és a tetőtérbeépítés. Hátul az udvarban pedig van terület további egységek kialakítására, melyek szükségesek egy képtár számára. Így restaurátorműhely, társalgó és tárgyaló is kialakítható.
- Fontosnak tartom leszögezni, hogy a képtár gondolata hivatalosan a Göcseji Múzeumból indult. A félreértések miatt tisztázandó: más a galéria és más a képtár. Itt egy önálló gyűjteménnyel, gyűjteményi politikával és művészetformáló koncepcióval rendelkező intézmény kellene, hogy létrejöjjön. Ha ezt a helyszínt elfogadnák, egy kulturális intézmény kerülne a Batthyány utca tengelyébe, ami növelné, másrészt egy tengelyre fűzné fel a képtárat, a Göcseji Múzeumot, a Mecénás Galériát, a Megyei Levéltárat és a Deák Könyvtárat. Ezzel egy kulturális központ alakulna ki a városcentrumon belül.
Ha Kostyál Lászlón múlna, egy állandó és egy időszaki kiállítás várná a látogatókat a leendő városi képtárban, ahol megtekinthetnék a Göcseji Múzeum jelenlegi gyűjteményét, a gébárti - és az egyéb nyári - művésztelepekről bekerült kortársművészeti anyagot, valamint a kanizsai és a keszthelyi múzeum legszebb alkotásaiból is néhányat.

Az egerszegi közgyűlés kulturális bizottsága szeptember elsejei ülésén úgy határozott, hogy támogatja a képtár létrehozását. Kérte a műszaki osztályt és a főépítészt, hogy egy helyszínbejáráson tekintsék meg a Kölcsey utcai házat. Az úgynevezett bejárás megtörtént. Ezt követően a tapasztalatokról kérdeztük Inkovics László főépítészt.
- A Kölcsey utcai épületet a városnak meg kellene mentenie és átadni az utókornak. Az épülethasznosítás felmerült, felújítás - fejlesztés - után a ház alkalmas lehet városi képtárnak. A városnak azt kell eldöntenie, van-e ereje képtárat létesíteni és fenntartani. Ami a helyszínt illeti, én például el tudnám képzelni a képtár helyét a Deák téren is, a Sóház melletti épületben. Döntés még nincs. A képtár létrehozása egyébként jó cél, eldöntendő viszont, hogy ez a ma, holnap vagy a holnapután feladata. Ha Zalaegerszeg saját erőt is áldoz rá, pályázati forrásokhoz biztosan lehet jutni, különösen most a millennium jegyében.
Vadas Zsuzsa

A művészeteket kedvelő ember általában szereti, ha nemcsak a saját gondolataira hagyatkozhat egy-egy kiállítás megtekintése közben, hanem elmondhatja benyomásait, érzéseit egy másik embernek is. A tárlatvezetés mégiscsak akkor az igazi, amikor maga az alkotó vall önmagáról, a késztetésekről, vívódásokról, a művek születéséről. A közelmúltban a Göcseji Múzeumban beszélgettem Budaházi Tibor festőművésszel. Aki tárlatvezető nélkül is elboldogul, annak ajánlom szíves figyelmébe a november végéig látogatható kiállítást.

A több mint ötven festményből álló válogatás októberben Budapestet is megjárta, akkor a Vigadó Galéria közönsége nyerhetett bepillantást Budaházi Tibor sejtelmes, kalligrafikus elemekkel átszőtt festészetébe. A szakmai elismerést azonban nemcsak itt, hanem több helyen is kivívta a festőművész. Az egerszegi tárlattal egyidőben a kaposvári Papírművészeti Kiállításon, a szekszárdi Festőművészeti Triennálén, valamint a budapesti Nádor Galériában is láthatók Budaházi-művek. Az egerszegi tárlat anyaga több mint öt év munkáját összegzi. Végigkövethetjük a festő magára találásának hoszszadalmas folyamatát, azt az utat, amit a különféle jelképrendszerek, motívumok, szimbólumok, struktúrák és faktúrák kutatása, vizsgálata és kikísérletezése során fedezett fel, tett sajátjává.
- Ebben az időszakban több mint száz, a történelem folyamán megjelent keresztformát dolgoztam fel - mondja a festőművész. - Másrészt nem tudtam figyelmen kívül hagyni azokat az elkerülhetetlen alapformákat, melyeket maga a művészet, a különféle emberi kultúrák sem hanyagolhatnak el. A kör, a négyzet és a háromszög örök alapegységek maradnak. Számomra fontos az írás is mint képalkotó elem. Legtöbbször értelmet hordoznak - például a Szentháromság című festményen -, ha nem is lehet mindig elolvasni, akkor is ott van mögöttük a konkrét mondanivaló. Ezek az írások szinte archaikusan jelennek meg a képeken, azoknak az embereknek is szól, akik nem hisznek semmilyen természetfeletti dologban. A nyugodtabb felületeket ezekkel az írásjelekkel tudom dinamikusabbá tenni, a ritmikát a sorok sűrűségével, ritkaságával is szabályozhatom. A szimbólumrendszerek közül fontos még számomra a négy ősi elem - tűz, víz, levegő, föld - megjelenése is. A monoton ismétlődésükből alakul ki egyfajta ritmus, ami hozzájárul a képszerkezet kialakulásához.
- A képek nagy része kalligrafikus, az absztrakt irányba mutatnak. Nem hiányoznak az alakok, figurák?
- Az utóbbi időben emberi alakokkal is foglalkozom, az idén készült festményeken már megjelennek, mégsem hús-vér mivoltukban, hanem inkább sejtelmesen, van mikor írások mögé rejtve. Olyan, mintha egy anyagból maradtak volna vissza vagy maradtak volna meg ezek az alakok.
- A címek mögött is csak sejthetünk valamit. Szinte szabályos ritmusként tér vissza a Töredék, Kereszt, Rétegek, Jel, Kompozíciók elnevezés.
- A címeket azért hagytam ebben a tág intervallumban, mert a képek létrehozásához van rájuk szükségem. Nem ragaszkodom körömszakadtával egy témához. Számomra az alkotás folyamata a fontos, az, hogy ezek a jelek képpé rendeződjenek. Amikor odaállok a vászon, papír vagy farost elé, akkor kezdődik az igazi kaland. Ez olyan út, amit mindenképpen be kell járni. Munka közben rengeteg új ötlet jön és nem szégyellem, hogy időközben már egészen más születik, mint amit az elején elképzeltem. Ezzel inkább gazdagodik az alkotás, új értelmezést és lehetőséget ad. Fontos számomra még az anyagok ismerete is. Az akril festéktől a gyantáig szinte mindent felhasználok, ám eközben arra ügyelek, hogy ezek az anyagok olyan mértékben keveredjenek, hogy ne oltsák ki egymást. Az időtállóság sem utolsó szempont. Nem pillanatnyi effektusokat akarok elérni, azt szeretném, hogy ezek a képek száz év múlva is műtárgyak legyenek.
- Mikor érzi az ember, hogy vége van egy "kalandnak"?
- Ezt nem lehet érezni, ami nem is baj. Soha nem érzünk semmit sem befejezettnek. Kell egy belső erő, ami mindig arra sarkall, hogy a következő és a következő képet is megfessem. Hosszú idő, amire az ember rátalál saját vonásaira, hangjára. Amikor elkezdek egy festményt, rengeteg ötlet, hangulat és részlet tolakszik fel bennem. Az az alkotás legszebb része, amikor az ember képes lemondani arról, hogy minden jó ötletet összezsúfoljon egy képbe. Nem a sok jelenti a sokat, a minőséget, hanem az a megtalált valami, aminek ott a helye. A kreatívabb embereknek talán van egy olyan belső érzékük, ami azt mutatja, mikor kell abbahagyni a munkát.
- Ha a festményeket nézem, az jut eszembe, hogy ezek emocionálisak, intellektuálisak és konstruktívak egyben.
- Ez így is van. Intellektuális, hiszen a mai művészetet csak úgy tudjuk elképzelni és művelni, ha az elmúlt művészeti korokon keresztül ismerjük meg. Konstruktív, mert az igazán jó képen látszik, hogy az elgondolt, felépített színben, formában egyaránt. Emocionális, hiszen egy felfokozott vagy éppen izgalmas állapot, helyzet nélkül ezek a művek nem születnek meg.
- A töredékek tudnak-e egészet alkotni, teljessé válni?
- Van erre egy jó kifejezés: kép a képben. Én az egészből veszek ki mindig egy részt, amit körbejárok. Nem biztos, hogy a nagy, gigantikus dolgoknak kell előtérbe kerülniük. Nekem azok az apró finomságok és szépségek fontosak, ami mellett nap mint nap elmegyünk. Pedig néha érdemes megállni és erőt meríteni ezekből az apróságokból. Márpedig az igazi nagyság a kicsi dolgokban is megmutatkozik.
Mozsár Eszter

Kiss István 1947 óta él Zalaegerszegen, több mint harminc éve tanít a Kinizsi Pál Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakközép és Szakmunkásképző Intézetben, illetve vezeti az iskolai kollégiumot. A magyar-történelem tantárgyak oktatása mellett igazi kikapcsolódást a tánctanítás jelent számára.

- Évekig tagja voltam a Zalai Táncegyüttesnek, emellett B- kategóriás táncpedagógusi oklevelet is szereztem. Harminc éve vezetem az iskolai tánccsoportot, de foglalkozom gyerekekkel a városban és azon kívül is. Az az igazság, hogy manapság már nagyon nehéz a fiatalokat rávenni arra, hogy kipróbálják a néptáncot, jobban megismerjék a magyar folklórt - sajnálkozik Kiss István. - Szerintem túlságosan amerikanizálódott a kultúránk, sokan lenézik a magyar népzenét és a táncokat. Másfelől ez az iskola is túlságosan heterogén, nehezen kezelhető gyerekekkel találkozunk nap mint nap. Őket már kevésbé érdekli ez a műfaj.
- Az érdeklődés hiányán kívül van-e más nehézség?
- Talán az okozza a legnagyobb problémát, hogy évente, illetve rövid idő alatt cserélődnek a gyerekek. Szinte mindig újra kell kezdeni mindent. A képzettebbek már unják ezeket az órákat, a kezdőknek pedig nehéz beilleszkedni, belelendülni. Ez egy örök hullámvölgy. A gyerek három-négy évet végigtáncol, s mire a komolyabb elemekhez érkeznénk, befejezik tanulmányaikat, dolgozni mennek, esetleg családot alapítanak. Kevesen bár, de vannak, akik visszajárnak. A nehézségek ellenére talán az a szép benne, hogy a gyerek világot lát, sikerélménye lesz, megtanul viselkedni, mozogni, tartása lesz egy idő után.
- Önnek mi jelenti a kihívást, sikerélményt?
- A magyar néptáncban rengeteg szép elem van. Ezek azonban nehezek. Mire odáig jutnék a csoporttal, hogy megtanuljanak komolyabb koreográfiákat is, addigra már befejezik a táncot. Egyik álmom, hogy szeretnék olyan koreográfiát készíteni, ami nekem is kihívást, szakmai megmérettetést jelent. Jó lenne minél több erdélyi, szatmári vagy dél-alföldi táncot tanítani. Négy-öt évente akad olyan évfolyam vagy csoport, akikkel egy bizonyos fokig el lehet jutni, az erdélyi vagy a szatmári tánc lépéseit meg lehet velük tanítani. Önálló együttest csak azért nem akarok létrehozni, mert szerintem a város már nem bírná el még egy néptánccsoport támogatását.
Kiss István a táncoktatás mellett a műgyűjtést választotta hobbiként. Ez az elfoglaltság eleinte csak a folklórral függött össze, majd egyre inkább kiteljesedett.
- Sokáig tanítottam falvakban, bejártam fél Zala megyét. Amint egy-egy szép tárgyat megláttam, megvásároltam. Egy idő után már nem tudtam mindent elhelyezni a lakásomban, így egy-két nagyobb dologtól meg kellett válnom, elcseréltem szobrokra, képekre. Így fokozatosan megszerettem a művészet többi ágát is.
- Egy műgyűjtőt mi tesz boldoggá?
- Egyrészt az okoz örömet, hogy egy-két műtárgyat meg tudunk menteni az utókor számára, másrészt olyan dolgokkal vehetjük körbe magunkat, amiknek látványa kellemes élményt nyújt. Nem igazán a birtoklási vágyra kell gondolni, hanem arra, hogy megnyugvást ad az, amikor ránézhetek egy Herpai-képre vagy leülhetek egy kétszázéves Szűz Mária-szobor mellé. Ez a nyugalom kiváltképp szükséges a mi munkánk mellett. Úgy érzem, hogy az utóbbi évtizedben a tanári pálya kapta talán a legtöbb sértést, megaláztatást. Szerintem túlságosan liberális a jelenlegi iskolarendszer.
A kollégium vezetője nem a Páterdombon lakik, ám ennyi idő alatt már teljesen otthon érzi magát. Ezért is gondolja úgy, hogy minél jobban érvényesíteni kellene a helyiek érdekeit.
- Azt tapasztalom, hogy a város egy kicsit elhanyagolja az itteniek helyzetét. Páterdombon két iskola van közel 1500 diákkal. Ezeknek az intézményeknek azonban nincsen tisztességes tornaterme, egy olyan hely, ahol karácsonykor vagy nagyobb ünnepek tájékán együtt lehetnének. Ilyenkor mindig az Ady-moziba vagy a Liszt Ferenc Általános iskolába kell mennünk. Másrészt a tornaterem kulturális centrumként is funkcionálhatna. Kiállításokat, előadásokat, különféle szórakoztató és sportprogramokat lehetne szervezni. Külön történet, hogy ebben a városrészben egyetlen szobor vagy köztéri alkotás sincsen. Míg a Vizslaparkban akár hatot is találunk, itt egyet sem. Pedig milyen jó lenne, ha mi sem érezhetnénk annyira elvágva magunkat a várostól és mi is szép környezetben járhatnánk nap mint nap.
M. E.

November 17-étől új fodrászszalon várja a szépülni vágyó hölgyeket és urakat Zalaegerszegen a Könyök utca 7. szám alatt. A GIO fodrászszalon tulajdonosáról, Horváth Györgyről kapta nevét, aki munkatársaival együtt hétfőtől péntekig reggel 6-tól este 9 óráig áll a vendégek rendelkezésére.

- Úgy érzem, fodrászszalonunk más, mint a többi - vallja a GIO tulajdonosa. - Mássága elsősorban a méretében mutatkozik meg. 40 négyzetméteres helyiségben várjuk vendégeinket, melynek egyik felében egy várakozó rész lett kialakítva, a szalon másik részében pedig a munka folyik korszerű fodrászgépek és -felszerelés segítségével. Ugyanakkor - azt hiszem - berendezésében is más ez a fodrászüzlet, mint a többi. Megpróbáltuk kis extrákkal különlegessé és otthonossá tenni a szalont. A kényelmes ülőgarnitúrában várakozó hölgyek és urak például egy csodaszép akvárium látványában gyönyörködhetnek, míg rájuk nem kerül a sor, vagy míg el nem készül frizurájuk. De említhetném azt is, hogy a várakozás ideje alatt ingyen szolgáljuk ki vendégeinket frissítővel és kávéval.

A GIO fodrászszalonban a kék és sárga színek dominálnak. E két szín kavalkádjából, valamint a szalonban elhelyezett modern bútorok és absztrakt kiegészítők segítségével alakul ki a helyiség fiatalos, dinamikus légköre, jó hangulata.
- Szerettünk volna olyan szalont kialakítani, ahová, ha a szürke, nyüzsgő hétköznapokon megpihenve betér az ember, legyen módja kikapcsolódni és ellazulni - mondja Horváth György. - Ezt a célt szolgálja a halk zene, melyet mindig a vendég ízlésének megfelelően választunk ki, a megnyugtató látványt nyújtó akváriumi élet, és a frissítő ital. Olyan környezetet próbáltunk kialakítani a kék és sárga színek harmóniájának segítségével, amely kizárja magából a külvilágot. Ennek érdekében nincsen se televízió, se rádió a szalonban. A hozzánk betérő vendég egy színektől pompázó, nyugodt kis "szigetre" talál, ahonnan megújulva, az egyéniségéhez illő új frizurával távozhat.
- A frizurák készítésében is uralkodni fog a szalonban látható fantázia, életerő és dinamizmus?
- Bízom benne, hogy igen. Munkatársaim nevében nem nyilatkozhatom, de én nagyon szeretem az olyan hajakat, amire azt mondja a gazdája, hogy semmit sem lehet kezdeni vele. Az ilyen hajból lehet igazán jó frizurát készíteni. Szeretem a kihívásokat, és az alkotás élményét. Ami pedig az általam készített frizurákat illeti: a szalonban található berendezések, a csempétől, a bútorokon és kiegészítőkön át egészen az álmennyezetig, mind-mind a saját tervezésem, saját egyéniségemet tükrözi. Ilyen vagyok én. Ebből pedig, azt hiszem, következik, hogy a frizurákban is az újra, a különlegesre törekszem majd. Igényes munkát szeretnénk végezni. Minden egyes vendéggel külön foglalkozunk, igyekszünk mindenkinek megtalálni azt a frizurát, ami a legjobban áll neki. Szalonunk szlogenje is az, hogy: "A haj, ami igazán közel áll Önhöz".
November 17-étől tehát várja vendégeit Horváth György és csapata a GIO fodrászszalonban, a Könyök utca 7. szám alatt naponta 6-tól 21 óráig. Bejelentkezni a 06/20-3360-661-es telefonszámon lehet. A nyitástól egy hónapon át diákoknak 20 százalékos kedvezményt biztosítanak. Mindezek mellett a szalon közelében ingyenes parkolási lehetőség kínálkozik.