Kultúra

Zalaegerszegen szeptember elejétől november végéig tíz estén keresztül tart a Bocskai István Szabadegyetem előadássorozata. A sokoldalú program befejező részében november 12-19. és 26-án Kiss Dénes (író, nyelvkutató, nyelvészprofesszor) ŐSnyelv-nyelvŐS címmel kapott helyet a programban.

Kétségkívül varázslatos világra nyitott kaput az előadó, a magyar nyelv világába engedett betekintést a kifinomult írói érzékenységen és szeretetén keresztül. Negyven éve foglalkozik a kutatásával, s ehhez a világ számos nyelvét is tanulmányozza, legújabban a szanszkrit, a japán és a perui ragozó nyelvet, a kecsua indiánt. Munkássága során megállapította, a világ háromezer nyelvét tekintve, a magyar mindegyiktől eltér. Jellemző rá, hogy ragozó nyelv és kitörni belőle illetve beléje törni is egyaránt nehéz. Valójában a magyarság megmaradásának is ebben van a lényege. Szójátékház

Nemrég Amerikában tartott előadást 56-ról (egy akkor íródott és megjelent verse miatt börtönbe zárták) és bemutatta legújabb nyelvészeti művét, amelynek címe Bábel előtt. Ezt ott úgy értékelték, hogy fel kell vinni az internetre, s meg is kezdték az előkészítését.
Az író megállapítása szerint a magyar nyelv olyan egyedi értéke a nemzetnek, hogy "ahhoz hasonlítható, mintha atombombánk lenne".
Kiss Dénes lelkesen magyarázza, miként tükrözi vissza a magyar nyelv a történelmet. Ez a nyelv ugyanis nem a nyelvtana felől közelíthető meg, hanem a valóság irányából. Megtalálható benne az ősmagyarság élete, ugyanakkor zenei tulajdonságokkal rendelkezik. Elmondta, hogy manapság divatos megkérdőjelezni a finnugor nyelvrokonságot, holott efelől nincs kétség. Ez azonban nem egészen döntő, ugyanis a finnek állítják régészeti leletek alapján, hogy tízezer éve őshonosak a Balti-tenger tájékán.
A magyar nyelv a ragok, képzők segítségével rendkívül változatos, tele van finomsággal, árnyaltsággal és matematikai logikára épül. Sorozata második előadását erre építette.
Arra a kérdésre, hogy mit szólnak megállapításaihoz a nyelvészek, Kiss Dénes elmondta, Grétsy Lászlóval nemrégiben beszélt, aki kérte tőle a Bábel előtt című könyvét. Azt is elmondta, hogy a magyar nyelvet nem félti a nyugati hatásoktól, amelyek mostanság felerősödtek, mert kiheverte a latin és a német korszakot, mert nyelvünk erős, valóságos tömb, megtart bennünket, a magyarságot.
Az előadás keretében kiadványokhoz lehetett jutni, közte Kiss Dénes ÉKES magyar SZÓJÁTÉK házához. Rájött ugyanis, hogy "A magyar nyelv mértani alakzatot alkotott, ez nem más, mint két alapzatával találkozó piramis, vagy ha úgy tetszik cikkcakkos cikkurát, amelyből a bal oldali, térbeli építmény természetesen adódott. Ezt méhében hordta ki a magyar nyelv az évezredek alatt." Ezt azért tartja törvényszerűnek, mert nyelvünk alapja a logika és a matematika. Egyébként a Bábel előtt című könyve ezzel részletesen foglalkozik. Az alakzat és térbeli képlete fölfogható nyelvünk működési képletének. Egyik különlegessége, hogy a benne részt vevő három hangzó - E, É, K - maga is ék alakban helyezkedik el és az alakzat minden sora minden irányban olvasható. Sőt mi több, a mértani rendszer térben is felépíthető, Benkő Cs. Gyula festőművész és formatervező az író kérésére megalkotta a kettős piramist. Másoknak is megmozgatta a fantáziáját, így az elmaradt Expo tervei között szerepelt ennek a különleges háznak a felállítása is. A Magyar Nyelv Háza vagy a Szójátékház a magyar Eiffel-torony lehetne, számos intézmény kapna benne helyet közte galéria, magyar történeti kiállítások, képjátszó könyvtár, s számítógépek segítségével meg lehetne ismerni a magyar hírességeket. Kiss Dénes bíztatást kapott itthon és külföldön az egyedi építmény létrehozásához, s ismertetőfüzetben elhelyezett kártyákon gyűjti az adakozók jelentkezését, ha létrejön az alapítvány, értesíthesse őket a megmozdulásra.
"Ez az építmény azt is bizonyítaná, hogy a magyarság tudatában van önnön értékeinek és azokat képes megőrizni és felmutatni a világnak. Megmutatnánk, hogy nem véletlenül található annyi magyar, a számtan, biológia, fizika tudományának élvonalában világszerte és az úgynevezett kreativitásunk képességünkből, abból a rendkívüli nyelvből természetesen következik, amely megtartott bennünket magyarnak."
- bozsér -

Az elmúlt héten került megrendezésre a Kosztolányi Kávéházban a Keresztury Irodalmi Kör már hagyományosnak nevezhető kulturális estje, ahol Németh József muzeológus, irodalomtörténész tartott előadást "Zala megye irodalmi emlékei" címmel.

Mint bevezetőjében utalt rá, kockázatos vállalkozás ilyen témáról nyilvánosság előtt beszélni, hiszen világra szóló irodalmi alkotások nem születtek a Kultúrest a kávéházban - az előtérben Németh József

Kultúrest a kávéházban - az előtérben Németh József

megyében, mégis a ránk maradt anyag jóval gazdagabb annál, hogy egy előadás időtartamában azt összefoglaljuk.
Zala nem tarozik a magyar irodalom élvonalába, a nagy folyamatok nem itt játszódtak le, és nagy költőink sem innen indultak el irodalmi pályájukra. Mi köthető tehát a magyar irodalomból Zalába - gondolva itt Zala vármegye történelmi területeire is?
Németh József szerint amit mindenképpen meg kell említeni, az nem más, mint a Tihanyi Apátság alapítólevele (1055), mely bár irodalmi emléknek nem nevezhető, nyelvtörténeti szempontból óriási szerepe van. Legalább ilyen jelentősséggel bírnak a 20. századig fennmaradt tisztán népi eredetű regösénekek, melyekben csodálatosan megfigyelhető a pogány mítoszvilág és a keresztény hiedelmek ötvözete.
Az irodalomtörténész megemlékezett a Zala megyei kódexekről (Hahóti kódex), Zrínyi Miklósról a 17. század "igazi alkotójáról", aki az akkori irodalmi élet "fénypontját" alkotta meg a Szigeti veszedelemmel.
Hosszan beszélt Pálóczi Horváth Ádámról, aki irodalmi pályája csúcsán Zalában élt és Petrikeresztúron irodalmi központot hozott létre, folyamatos kapcsolatot tartva a megyében működő sok kis kulturális szigettel.
Virág Benedek és Kisfaludy Sándor méltatása után pedig kitért a 20. századra, megemlítve a nemrég elhunyt Berta Bulcsút, és az idetelepült Nádas Pétert és Bereményi Gézát.

Mindig is csodáltam azokat az embereket, akik egész életüket egy célnak tudják, tudták szentelni. Mivé lenne a világ, ha nem lennének olyan megszállott kis emberkék, mint amilyen a világhírű Nobel-díjas osztrák tudós, Konrad Lorenz. A kiváló etológus ugyanis nem sajnálta sem idejét és energiáját, hogy minél többet megtudjon a nyári lúd viselkedéséről. Nem sokkal a szerző halála előtt készült el az "Én itt vagyok - te hol vagy?" című könyv, melyben Lorenz szemléletes és közérthető stílusban számol be e társasan élő állatfaj magatartásáról. S hogy mi késztette e téma megírására? Így vall erről: "Megfigyeléseimet egy svéd tanítónő költői beleérző képességének köszönhetem, aki emocionális, de tudományos szempontból teljesen hibátlanul így fordította le a vadludak hívójelét: Én itt vagyok - te hol vagy?".

Manapság egyre többen szenvednek álmatlanságban, nem tudják kipihenni magukat. Pedig a szervezetnek regenerálódásra, feltöltődésre van szüksége. Sheila Lavery "A gyógyító alvás" című könyvében megpróbálja megmutatni, hogyan lehet kialakítani és egy életen át megőrizni az egészséges alvási szokásokat. Az alvás életbevágóan fontos, mert helyreállítja belső egyensúlyunkat, regenerálja energiáinkat, sőt a növekedést és a gyógyulást is segíti. A könyv olyan útikalauz, amely megmagyarázza, hogyan történik mindez, és miként hozzák létre az agyhullámok, a testhőmérséklet, a hormontevékenység változásai az alvás és az ébrenlét természetes ritmusait. A könyv számtalan hasznos tanácsot is ad, alvásbarát étrend és testedzési programot tudunk összeállítani segítségével.

Amikor évekkel ezelőtt egy kiállításon megláttam Frimmel Gyula mezzotinto módszerrel készült grafikáit, valahogy úgy éreztem, mintha régmúlt idők, elfeledett korok hangulatának illata lebegne a teremben. Innen már csak egy aprócska lépés lett volna, hogy én is - akárcsak a jó öreg Mary Poppins - átlépjek az idősíkon és dimenziókon, s belecsöppenjek egy végtelenül nyugalmas világba. A képek jólesősen simogatták az ember lelkét. Valahogy bársonyosan finomak voltak.

A magyarázat persze nem ennyire meseszerű, inkább a grafikusművész által alkalmazott technika a válasz a kérdésekre. A borzolásos technika (nálunk hántolómodor) vagy más néven mezzotinto Ludwig van Siegentől ered, 1643-ban készítette az első ilyen művet. Első művelői és kísérletezői németalföldiek voltak, akik később az angolokat is megismertették ezzel a módszerrel. Az eljárás minden szépségét maguk a szigetországi művészek aknázták ki. Az eljárás lényege, hogy a lemezfelületet egy himbavassal felborzolják, majd a képalakításnak megfelelően a kiálló részeket visszakaparják, ezek lesznek a világos felületek. Itt zárójelben megjegyzendő, hogy mit ér a technika, ha maga az alkotó nem tud egyénit, sajátságosat, hatásában felemelő képet készíteni. A varázslat csak akkor sikeres, ha a két dolog együtt érvényesül. S minden részrehajlás nélkül állíthatjuk, hogy Frimmel Gyulának ez sikerült.
- Mindig is grafikusnak készültem, legfeljebb csak a főiskolai évek alatt tettem egy kis kitérőt. Középiskolai mesteremtől, Pásztor Gézától lestem el a sokszorosító grafika műhelytitkait - emlékszik vissza a kezdetekre Frimmel Gyula. - A főiskola befejezése után évekig a Zalai Nyomdában dolgoztam alkalmazott grafikusként. Ezt azonban nem nekem találták ki. Nem a munkával, inkább annak céljával voltak gondjaim. Nagyon zavart a reklám világa. Készítesz valamit - főleg csomagolóanyagokra -, azt megveszik, majd összegyűrik és a szemetesbe dobják. Szép feladatok, izgalmas munka, a végeredmény azonban egy kicsit lehangoló. Egy önmagáért készített művészeti alkotás nem a szemetes alján végzi. Legalábbis remélem, hogy nem ott.
- A művészeti technikák megtalálják az embert? Meddig kell kísérletezni, amíg önmagunkra találunk?
- Évek alatt sok mindent kipróbál az ember, én mégsem tartom magam kísérletező fajtának. Az utóbbi időben például újra készítek linómetszeteket, időnként visszatérek régi rajzaimhoz. S hogy miért éppen a mezzotintot választottam? Ezt a technikát önmagában ma már kevesen művelik, inkább más módszerekkel keverik. Biztos van egy kevés összefü Társulás (Fotó: Zavilla András)

ggés az ember pszichéje és a választott technika között. Én nem vagyok olyan, hogy sitty-sutty nekiugrom egy képnek és egy nap alatt végzek vele. Nálam el kell telnie egy kis időnek, hogy más szemmel lássam azt, amit egyszer elkezdtem. Szükségem van erre a folyamatosságra, szeretek elbíbelődni a grafikák felett. Néha olyan lemezek kerülnek elő a fiókomból, amiről már szinte azt sem tudom, hogy mit akartam vele kezdeni. Aztán újra nekiállok és befejezem.
- A sokszorosító grafikának mi adja meg a varázsát?
- Nem véletlen, hogy ezt választottam. Persze sokak szemében úgy tűnhet, hogy inkább kézműves tevékenység a miénk. Nekem például nagyon jól esik, hogy készítek valamit, és azt minimális számban, de sokszorosítani tudom. Sokáig dolgoztam nyomdában, ám ott is igazán a füstös, eldugott kis műhelyeket szerettem. Nagyon kedveltem a kézi szedőműhelyeket például. A sokszorosításnak szertartása van. Jó érzés, amikor a nyomatokat egymás mellett látom. Egy műről általában tizenöt másolatot készítek. Egy alkalommal volt olyan, hogy megrendelésre ötvenet kellett nyomtatni, ez azonban nem jellemező. Érdekes, van olyan művész, aki minden egyes nyomatnál változtat egy kicsikét, hogy mégse legyenek egyformák a munkák.
- Kell-e újat és újat keresni, kutatni a művészetben?
- Szerintem ma már nem igazán lehet kitalálni sem újat, sem vad, elképesztő dolgokat. A reneszánsz az antik művészethez nyúlt vissza, de már más formában. A mai állapotok egy kicsit a korai középkorra emlékeztetnek. Akkor egy egyetemes kultúra letűnt, majd jött helyette egy többszáz évig tartó zűrzavaros korszak. Népek jöttek, akik fokozatosan átvették az antik kultúra elemeit, egy kicsit a sajátjukkal fűszerezve. Ezer körül aztán elkezdték építeni a katedrálisokat, ebből a kultúrából kikristályosodott valami, amit tiszta művészetnek nevezhetnénk. És ez így megy tovább. Ha szerencsénk van, ezekből a mai zűrzavaros dolgokból is lesznek katedrálisok. A művész feladata, hogy megtalálja saját magát, ráérezzen benső világára. Az egyéni hang a döntő, hiszen a technikát bárki elsajátíthatja. Azt szeretném, ha munkáimon keresztül ismernének meg az emberek, ugyanis az alkotás során nem lehet mellébeszélni.
- Ahhoz, hogy megismerjenek, gyakran kell szerepelni a köztudatban, közéletben.
- A művészi életforma természetes velejárója, hogy tárlatokon mutatkozzunk be. Szívesen vállalok kiállítást, ha felkérést kapok, én magam azonban nem igazán keresem az alkalmat ezekre a bemutatkozásokra. Nem vagyok nyüzsgős fajta, a művészeti életben sem vagyok benne igazán. Otthon, illetve az iskolában elrajzolgatok, tanítom a gyerekeket. Szeretek olyanokkal foglalkozni, akiken látom az igyekezetet. Akikben egy kis buzgóság van, hogy még többet szeretnének tanulni. Valahogy úgy szeretném átadni ezeket a műhelytitkokat, ahogy annak idején én is ellestem a tanáraimtól.
Mozsár Eszter

Városunk műkedvelői, tárlatlátogatói már hozzászoktak ahhoz, hogy évente egyszer a Zsinagógában mindig láthatnak egy kis ízelítőt a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből. Tavaly, illetve azelőtt a KÚT és a Gresham-kör művészeinek munkáival találkozhattak, idén pedig a szentendrei művésztelep alkotóinak festményeit nézhetik meg Benedek Katalin művészettörténész válogatásában. A kiállítás november végéig látogatható.

Boromisza Tibor 1921-ben telepedett le Szentendrén, nevéhez fűződik az első művésztelep létrehozásának gondolata. A Duna-parti hangulatos kis városkában nyaranta gyűltek össze a művészek, a laza kolónia azonban hamar felbomlott az egységes szellemi és anyagi háttér hiánya miatt. A szentendrei művésztelep Benedek Katalin Németh János társaságában a megnyitón

Benedek Katalin Németh János társaságában a megnyitón

1928-ban jött létre, az alapítótagok Réti István tanítványai voltak. A nagybányaiak örökét szerették volna folytatni, a megalakulást követő tizedik évben rendezett kiállítás azonban azt mutatta, hogy a telep művészei több irányba indultak el. Míg Jeges Ernő, Rozgonyi László, Heintz Henrik és Bánáti Sverák József a neoklasszicizmus - a későbbi római iskola - törekvéseit valósította meg, addig Barcsay Jenő, Deli Antal és Kántor Andor, majd később Miháltz Pál és Kmetty János konstruktív felfogásban kezdett el dolgozni. Utóbbi irányvonal magába olvasztotta az expresszionizmus, a plein air és a kubista festészet elemeit. A telep munkájához lazábban kapcsolódott Ámos Imre, Korniss Dezső, Vajda Lajos és Czóbel Béla. Persze ez a felállás sem volt hosszú életű. 1945 után új külső és városi tagokkal bővülve létrehozták az Európai Iskolát, amely a modern magyar művészet haladó irányát képviselte. A 70-es években az új szentendrei telep munkájába kapcsolódott be Kondor Béla, Bartl József és Klimó Károly. Amint azt a tárlatlátogató is tapasztalhatja, ezeket a festőket és szobrászokat nem egy azonos stílusbéli törekvés, hanem az élményt adó hangulatos kis városka köti össze. Témakörük ezért annyira azonos: a város táj- és utcarészletei, néha egyetlen motívum - fa, ház, ember - használata.
Mozsár Eszter

Évről évre megrendezi mesemondó versenyét Zalaegerszeg város és környékének általános iskolai tanulói részére a József Attila Városi Könyvtár a zalaegerszegi, valamint a megyei önkormányzat művelődési osztályával közösen. A "Hetedhét Magyarország" nevet viselő mesemondó versenyre minden évben más-más témával nevezhetnek az általános iskolák alsó tagozatos tanulói. November 13-án ezúttal kedvenc magyar népmeséik közül választhattak a gyerekek, melyet három percben kellett elmondaniuk a közönségnek, illetve a mesemondó tehetségüket pontozó három fős zsűrinek.
- Mai rendezvényünket megelőzték az iskolai házi versenyek, majd minden évfolyamból az első helyezettek kaptak meghívást a városi megmérettetésre - tájékoztatott Nitsch Erzsébet, a József Attila Városi Könyvtár igazgatóhelyettese. - Huszonharmadik alkalommal rendeztük meg idén a "Hetedhét Magyarország" mesemondó versenyt, és ezúttal 11 városi és szintén 11 városkörnyéki iskolából érkeztek a nevezők. Ez az első év, amikor ilyen szép számban szerepelnek a városkörnyéki iskolák tanulói is versenyünkön. Összesen 82 alsó tagozatos kisdiák mondja el ma a zsűri előtt választott meséjét vagy meserészletét.
- Milyen meséket választanak többnyire a gyerekek?
- Az eddig elhangzottak alapján úgy tűnik, ma is szeretik a gyerekek a klasszikus meséket Benedek Elek, Arany László és Illyés Gyula gyűjtéséből, sokan pedig az általános iskolai olvasókönyvükből választottak mesét.
- Mennyire ügyesek a gyerekek a mesemondásban?
- Nagyon változó a kép. Természetesen vannak nagyon tehetséges gyerekek, és akadnak olyanok is, akik kevésbé gyakorlottak. Sokszor persze az izgalom is belejátszik a mesemondás milyenségébe. De igazából nem is a verseny a lényeg, csupán szereplési lehetőséget kívánunk adni mesemondó versenyünk révén a kicsiknek is.
F. M.