Helyszínelők teleki holttesténél

Történeti és kriminalisztikai tárlat

n Amilyen nagy volt a gyász 1861-ben, olyan gyorsan esett ki Teleki László neve a nemzeti emlékezetből. Gyakran keverik például össze a szintén tragikus végű Teleki Pál miniszterelnökkel. Pedig Teleki László gróf (1811–1861) a reformkor egyik vezető politikusa, az 1848/49-es szabadságharc párizsi követe, majd a Kossuth-emigráció kiemelkedő egyénisége volt. Halálát – ahogy azóta sokan leírták – minden kétséget kizáróan öngyilkosság okozta.

– pet –

A Göcseji Múzeumban október közepéig látogatható kiállítás a jeles államférfi életművének állít emléket, kiemelt figyelmet fordítva halálának körülményeire, és a nyomozásra is. A „Pesti helyszínelők 1861 – Teleki László az Országgyűlés halottja” című tárlat a Magyar Nemzeti Múzeum vándorkiállításaként érkezett Zalaegerszegre. A fővárosban Teleki születésének 200., halálának 150. évfordulója alkalmából rendezték meg a reprezentatív történeti tárlatot még 2011-ben.
A politikus egész életművét felsorakoztató anyagnak két érdekessége is van, melyet a Göcseji Múzeum kiállításmegnyitóján Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója is kiemelt. Az egyik az, hogy Telekit halála után a Nemzeti Múzeum kör alakú előcsarnokában ravatalozták fel, a múzeum épülete adott ugyanis helyet akkoriban az Országgyűlés felsőházi üléseinek. A Teleki-tárlat egyik központi eleme így éppen ez a ravatal lett, melynek mását mind a budapesti, mind a zalaegerszegi kiállításon felállították.

A másik érdekesség pedig nem más, mint Teleki halála, illetve az öngyilkosság körülményeinek vizsgálata. Az államférfi 1861-ben, május 7-ről 8-ára virradó éjszaka vetett véget életének, ám természetesen halála körül rengeteg pletyka keringett akkoriban. Sokan gyilkosságnak hitték az esetet, ami az adott politikai körülmények között nem is lett volna meglepő. Mások viszont párbaj miatti öngyilkosságot emlegettek. Nem csoda hát, hogy az akkori nyomozók mindent elkövettek, hogy a legnagyobb precizitással tárják fel a halál körülményeit. A rendőrségi helyszínelés különös hangsúlyt kap a kiállításon. Megtekinthető például a szalaggal elzárt szoba, ahol még látszik a körülrajzolt test ábrája is. Az eredeti dokumentumok mellett kivetítve látható még az a korabeli fotográfia is, mely a helyszínen készült, és Teleki holttestét, valamint a szoba állapotát mutatja. A történészek szerint ez volt az első olyan fényképfelvétel, melyet bűnügyi helyszínen készítettek az adott állapot rögzítése érdekében. A tárlat, na és Teleki halála így kriminalisztikai szempontból is érdekes.

A tárlaton a korabeli tárgyakon és fontos életrajzi dokumentumokon, fotókon kívül egy mai kisfilmet is megnézhet a közönség. A Rendőrségi Főiskola és az ORFK Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézetének munkatársai ugyanis dokumentálták azt a szituációt, hogy zajlana most le a Teleki halála körüli nyomozás.

vissza az elejére

In memoriam Bayer Csaba

Emlékkiállítás a sóházban

n A ’80-as, ’90-es évek Zalaegerszegének egyik legendás figurája volt Bayer Csaba (1961–1999) képzőművész, akinek munkáiból a Sóházban (Deák tér 2.) nyílt emlékkiállítás. A festő-, grafikus-, szobrász- és életművész halálának 15. évfordulójára rendezett tárlat anyaga magán- és közgyűjteményekben található alkotásaiból állt össze.

– pet –

Az ötletgazda Németh Tibor (Yeti) volt, ő kezdeményezte továbbá a Sóház használaton kívüli tereinek galériává alakítását is. A kiállítást – melyen a barátokon, tisztelőkön kívül jelen volt a képzőművész egykori élettársa Ecsedi Erzsébet színművész, és leányuk Csenge is – Szabolcs Péter szobrászművész nyitotta meg.

Mint fogalmazott, Bayer Csaba olyan volt, mint egy farkas: a szabadnak látszó életben próbált küzdeni a maga igazáért, végül a saját életét áldozta fel. Olyan tehetséges, öntörvényű személyiség volt, aki hatni tudott a körülötte lévő emberekre. Kinyitotta a lelkét, hogy elmondjon valamit számunkra. Sajnos, nagyon sok hozzá hasonló egyéniség nincs már velünk, így lassan történelemmé válik az a zalaegerszegi kulturális közeg, ami egykor tehetségeket adott a városnak, s akik életükben szintén sokat próbáltak tenni Zalaegerszegért.
Németh Tibor szervező a kiállítással kapcsolatban elmesélte: alig egy hónap alatt gyűlt össze az anyag. Köszönettel tartozik mindazoknak, akik segítették a tárlat létrejöttét. Hiszi és érzi, hogy Bayer Csabának nemcsak a munkássága, hanem a szellemisége is beköltözött a Sóház falai közé. Bár, mint azt tréfásan megjegyezte: Csaba mindig késett, úgyhogy lehet, hogy még nem ért ide. A távlati tervekkel kapcsolatban elmondta: szeretné, ha a Sóház terei a továbbiakban is galériaként és egyfajta közösségi házként üzemelnének. Havonta cserélődő kiállítás, alternatív mozi és kreatív műhelyfoglalkozások is szerepelnek az elképzelések között.

Gecse Péter, a kulturális bizottság elnöke a város nevében szintén örömtelinek nevezte, hogy a belváros egyik legszebb és legrégibb épületébe ismét élet költözött. Reméli, hogy a Sóház valóban egy kulturális és közösségi térként működhet a jövőben.
A tárlat nyitányaként Ecsedi Erzsébet Bayer Csaba egyik utolsó versét olvasta fel. A kiállításon a festmények és szobrok mellett számos személyes tárgy, fotó és verseskötet is felidézi a művész alakját, szellemiségét. Bár munkássága rövidre szabott volt – hiszen mindössze 38 évet élt –, művészetét összetettség és műfaji sokszínűség jellemzi. Hol játékos, hol archaikus, hol szürreális formában jelenítette meg titokzatos, zárt, ám kegyetlenül őszinte világát.

vissza az elejére

Tej és méz földjén

Fotográfiák izraelről

n Péntekig látogatható a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben Kiss Péter fotográfus „A tej és méz földjén” című kiállítása. A Soproni Fotóművészeti Kör tagja Izraelről készült nagyméretű fotográfiáival érkezett Zalaegerszegre.

– pet –

A tárlat apropóját az adta, hogy 25 esztendővel ezelőtt vette fel egymással újból Magyarország és Izrael Állam a diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat. A jubileumra országszerte különféle programokkal emlékeznek.
A zsinagógában nyílt fotókiállítás a zalaegerszegi Béke-Shalom Baráti Társaság és a Hit Gyülekezete kezdeményezésére szerveződött. A két szervezet elnöke – Siklósi Vilmos és Mézes András – a tárlatnyitón örömét fejezte ki az együttműködéssel kapcsolatban, annál is inkább, mert az utóbbi években már többször is szerveztek közösen programokat. A kiállítást Balaicz Zoltán alpolgármester nyitotta meg. Mint fogalmazott: a város egykori zsinagógájában különleges hangulattal bírnak az izraeli tájakról és emberekről készült felvételek.

Kiss Péter fotográfus hosszú éveken át járta a Szentföldet, ahol főleg a Golan-fennsík varázsa, valamint a városokban élő emberek mindennapi élete érdekelte. A kiállítás képei (mintegy 45 nagyméretű fotográfia) ennek alapján három nagy csoportra oszthatók: tájképekre, dokumentarista ábrázolásokra, melyeket bibliai idézetek kísérnek, valamint portrékra, a társadalmi élet fontosabb eseményeit bemutató felvételekre.
Az alkotó úgy érzi, hogy a felvételek nemcsak az ország sajátos múltja, történeti és vallási értéke miatt hordoznak különleges jelentést, hanem azért is, mert a térségben folyamatosan háborúk zajlanak. Az élet viszont nem állt meg, az emberek élik mindennapi életüket, mondhatni békés hétköznapjaikat. A fotók pedig többek között ezt is bemutatják a portrékon, társadalmi ábrázolásokon keresztül.

vissza az elejére