Jó keretet sikerült összehoznunk

Szezon előtti beszélgetés podlovics péterrel

n Közel egy éve, hogy Podlovics Péter átvette a ZTE Kosárlabda Klub irányítását. Azóta sok minden történt, érdemes lenne egy bővebb számvetést tenni, azonban egy rövid visszapillantás után most mégis inkább a csapat jelenéről és jövőjéről váltunk szót.

– Amikor tavaly október végén elvállaltam ezt a megbízatást, az első pár hét helyzetfelméréssel telt el, ezután mertem csak meghozni az első fontos, jövőre vonatkozóan meghatározó döntést – emlékezik vissza. – Aztán sok mindenbe kellett belenyúlnom, sok hiányosságot kellett felszámolni. Csak ízelítőül: át kellett gondolni a játékosok szerződéseit, mivel azok egészen minimális szankcionálást engedtek meg a kevésbé jól teljesítő játékosokkal szemben, de hosszasan folytathatnám a felsorolást.
– Megkezdődött a felkészülés a bajnokságra. Hol állnak az előkészületekkel?
– A játékoskeret kiválasztásra került, megkötöttük a szerződéseket. Kifejezetten büszke vagyok arra, hogy a Magyarországon működő játékosügynökök formaszerződéseit sikerült sok pontban módosítani. Például egy esetben 9 pontot kifogásoltunk, amiből hét a mi javunkra elfogadásra is került. A másik kettőnél fogadtunk csak el kompromisszumos megoldást.

– Hogyan értékeli a ZTE jelenlegi helyzetét?
– Nagyon optimistán tekintek a jövőbe, sok játékossal tárgyaltunk, és jó keretet sikerült összehoznunk. Az anyagi kondíciókban általában 2–3 nap alatt sikerült megállapodnunk, de volt például olyan ügynök, akivel 38 napig vitatkoztunk a részletekről.
– Mi az elvárás a csapattal szemben?
– A legjobb nyolcba kerülés minimális elvárás, de én a 6. hely elérését reálisnak tartom. Bár reménykedem még egy ennél jobb helyezésben is. A kiválasztásnál fontos szempont volt, hogy értelmes, mentálisan összeszedett játékosokkal szerződjünk. Ha valaki tudja, hogy miért van itt, mi az elvárás vele szemben, az tenni is fog érte valamit. Nagyon oda fogunk figyelni, hogy a csapat igazi csapatként működjön. Nagyon fontos, hogy az öltözőben meglegyen a harmónia, játékos és játékos, külföldi és magyar, idősebb és fiatalabb, de edzők és játékosok között is.

– És ha valaki nem felel meg az elvárásoknak?
– Valamennyi játékos szerződésében benne van a házirend elfogadása, amiben minden lényeges dolog benne van. Abban hiszek, hogy valaki akkor tud megfelelni az elvárásoknak, ha pontosan tudja, mit várnak el tőle, és visszajelzést is kap teljesítményéről. Éppen ezért havonta értékeljük őket, de nemcsak őket, hanem a csapat egészét az edzőkkel együtt. Nagy erőket mozgósítunk annak érdekében, hogy a játékosoknak semmi mással ne kelljen foglalkozniuk, csak a kosárlabdával. A korábbiakkal ellentétben most lehetőségünk van a gyengén teljesítőkkel szemben a szankcionálásra. Bár senkit nem akarunk nehéz helyzetbe hozni, de például, ha valaki úgy sérül meg, hogy látszik, két-három hónapot ki kell hagynia, akkor lehetőségünk lesz helyette egy másik játékos szerződtetésére. A sérült játékos ekkor megkapja két-három hónapos járandóságát, de ennél többet anyagi lehetőségeink nem engednek meg.

– Milyen a viszony a szurkolókkal? Voltak egymással kisebb nézeteltérések a bajnokság bizonyos szakaszában…
– Voltak bizonyos feszültségek közöttünk, de kölcsönös jóindulattal, párbeszéddel ezek helyükre kerültek. Mindenki tudomásul vette, hogy a szövetség elvárásainak meg kell felelnünk. Én úgy érzem, hogy szinte a szurkolók a csapat részeként voltak együtt velünk, amiért csak köszönetet tudunk mondani nekik. Rengeteget segítettek nekünk, a legfrissebb emlékem, hogy a nyíregyházi mérkőzésünkön szinte áradt belőlük a pályára az a szeretet, az erő, aminek köszönhetően talpra tudott állni a csapat. Nagyon remélem, hogy ki érdemeljük majd kitartásukat, szeretetüket.

vissza az elejére

A kapitány a biztatásban hisz

Pályán kívül már csapat a zte fc

n Alaposan átalakult a ZTE labdarúgócsapatának játékoskerete az idei bajnokságra. A szurkolók többsége viszont sikeresebb rajtot várt. Vajon milyennek látja a ZTE helyzetét Simonfalvi Gábor csapatkapitány. Mi várható az új idényben a csapattól? Mikorra rázódik össze a társaság? A kérdésekre kerestük a választ.

– Nagyon sokan távoztak, így érthető módon sokan is érkeztek – hangoztatta Simonfalvi Gábor. – Miért megy lassabban a csapattá érés? Bevallom, nem tudom a választ. Az edzéseken becsülettel dolgozunk, a mérkőzéseken viszont becsúszik egy-egy durva hiba, aminek vereség lesz a vége. Annak ellenére, hogy az új fiúk többsége NB II-es rutinnal rendelkezik, sőt többen az NB I-ben is játszottak.

– Az idei bajnokságban lett a ZTE első számú csapatkapitánya. Mennyire hallgatnak önre a játékosok, mennyire sikerül összefogni a társaságot a pályán?
– Még tanulom a kapitányi feladatokat. Igazából nem egy ledorongolós ember vagyok, a biztatással, a buzdítással többet lehet elérni. A pályán lelkesítem, buzdítom játékostársaimat. Úgy érzem, jelen helyzetünkben ez célravezetőbb, amikor sok különböző helyről érkezett labdarúgóból kell egy jó csapatnak kialakulnia.

– Milyen manapság a hangulat a ZTE öltözőjében?
– Feszült. Rosszra azért senki ne gondoljon. Nem okoljuk egymást a problémák miatt. Emberileg rendben van a társaság, nincsenek klikkek a csapatban. A gondokat, a hibákat megbeszéljük egymás között, így van rendjén. Talán ezek a beszélgetések is a csapattá érés irányába hatnak. Témaként legfőképpen persze a két idegenbeli vereség szolgál. Nagyobb odafigyeléssel, koncentrációval Békéscsabáról és Szigetszentmiklósról is ponttal vagy pontokkal térhettünk volna haza.

– Minél előbb csapattá kell érnie a ZTE-nek, mert baj lehet…
– A pályán kívül már egységesek vagyunk. Jó barátságban vannak egymással a játékosok. Tudom, hogy a szurkolók, vezetők, ebből a mérkőzéseken szeretnének minél többet viszontlátni. Erre azt tudom mondani, hogy zsinórban három-négy győzelem, és már oldódna is a feszültség. A siker erősítené a játékosokat, hogy a pályán is igazi csapat legyen a ZTE.

– Pár forduló telt el a bajnokságból, a rajt nem sikerült tökéletesre. Ennek fényében hová várja a ZTE-t?
– Korai még kimondani, hogy hol végezhetünk. Tudom, a szurkolók többsége szeretné, ha minél előbb visszajutna az élvonalba a ZTE. Személy szerint én is. Egy biztos, tavaly is gyengébben rajtoltunk, idén is. Emlékszem viszont egy feljutásra, amikor hasonló gyenge kezdés után bajnokok lettünk, és visszajutottunk a legjobbak közé.

vissza az elejére

Egerszegi kapitány – olimpiai ezüst sakkban

Változik-e a helyzet egerszegen

n Érdemes egerszegi szövetségi kapitányokat kinevezni, az itt élő szakemberek irányításával sikeresek válogatottjaink. Lehet, hogy a megállapítás kicsit sántít, de tény, hogy Fehér László, a tekézők szövetségi kapitánya is nagyon eredményesen szerepelt a női és férfiválogatottal a világbajnokságon, legutóbb pedig Horváth Tamás, a Z. Csuti Hydrocomp szakmai igazgatója lett ezüstérmes a magyar férfiválogatottal a Norvégiában megrendezett sakkolimpián.

– Várható volt ez az eredmény? A verseny előtt hová rangsorolták a válogatottat?
– Ranglistán a 4–6. hely közé sorolták a magyar csapatot – hangoztatta Horváth Tamás. – A rangsor persze mindig változott az aktuális pontszámok alapján. A kezdés előtt ötödikek voltunk a táblázaton. Várható volt a siker? Előre nem lehetett kijelenteni, hogy hol végzünk. A magyar csapat már hosszú ideje az első tízben zár a világversenyeken, ami mindenképpen dicséretes.

– A magyar csapat egy helyen volt kérdéses, a hiányzó helyre nagyszerű érzékkel találta meg Balogh Csabát…
– Lékó Péter, Rapport Richárd, Polgár Judit helye biztos volt. Berkes Ferenc és Balogh Csaba közül kellett döntenem. Mint később kiderült, jól választottam. A kilenc partiból 7 pontot szerzett, a magyar csapat legjobbjának bizonyult.
– Olimpián már régóta nem voltak ott a dobogón…
– Tizenkét éve szereztünk legutóbb ezüstérmet. A magyar sakkozás ott van a világ élvonalában, és a siker gyakran kicsi dolgokon múlik. Több világversenyen balszerencsések voltunk a pontszámítások terén, végre most nekünk kedveztek a körülmények. Jellemző a mezőny erősségére, hogy a legutóbb Európa-bajnokságot nyert német csapat, most csak a 30. helyen végzett. Mi az Eb-n bronzérmet szereztünk. Teljesítményünkre jellemző az egyenletesség, nincs benne hullámzás. A világversenyeken az első 10-ben mindig ott vagyunk.

– Ilyen siker után a magyar szövetség vezetői nyilván elégedettek, és megerősítik posztján a kapitányt?
– Öt éve, 2009 óta látom el a kapitányi feladatokat. A szövetség vezetői mindig az adott világverseny előtt erősítik meg posztjukon a kapitányokat. Egyébként a szövetség szakmai igazgatói posztját is betöltöm.
– Ennek fényében megkérném, értékelje a magyar női csapat teljesítményét?
– A hölgyek a 45. helynél mindenképpen többre voltak hivatottak. Az olimpia elején nagyszerűen teljesítettek. Ezután kikaptak az orosz és kínai csapattól, ami várható volt. Nem tudtak túllépni a fiaskókon, és további botlások következtek. Örvendetes viszont, hogy a csapat legjobb pontszerzője, Mádl Ildikó, a Zalaegerszegi Csuti Hydrocomp sportolója volt.

– Mit jelenthet a magyar sakk számára az ezüstérem?
– Megerősített minket, hogy továbbra is ott vagyunk a világ élvonalában. A magyar sakk egyébként a helyén van, szakmailag, anyagilag is válogatott szinten. A szövetség vezetése az állam segítségével tisztességgel elismerte teljesítményünket.
– Zalaegerszegen viszont nem olyan rózsás a sportág helyzete…
– Bizakodom, hogy változás lesz ezen a téren is. Kiépített utánpótlásbázissal rendelkezünk, az iskolákban jelen vagyunk. Az utánpótlás-nevelésünk biztató. A magyar sakkozás erejét mutatja, hogy bizony az első osztályból egy viszonylag jó csapat is kieshet. A több csapatnál sok légiós magyar, külföldi szerepel. Nálunk a derékhad, 8 játékos helyi kötődésű. Az NB I B-ből helyi erőkre támaszkodva kívánunk visszajutni. A legmagasabb osztályban a jó középcsapat eléréséhez viszont szükség van 3–4 jó képességű sakkozó igazolására. Reménykedem, hogy változik a szponzorációnk, egy jó 10 milliós költségvetésből egy stabil NB I-es csapat lehetnénk.

vissza az elejére

Elhunyt Rozsnyói Sándor

Szezon előtti beszélgetés podlovics péterrel

n Életének 84. évében elhunyt Rozsnyói Sándor, a legsportszerűbb magyar olimpikon, olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok atléta, akadályfutó.

Rozsnyói Sándor Zalaegerszegen született 1930-ban. A Testnevelési Főiskolán Simek Ferenc mesteredző ismerte fel atlétatehetségét. Fő száma kezdetben a 800 méteres síkfutás volt, később az akadályfutás. A berni Európa-bajnokságon aranyérmet szerzett, egyúttal ő lett a versenyszám első hivatalos világcsúcstartója. Összesen tizenötször szerepelt a magyar válogatottban. 1955-ben kétszer állított fel országos rekordot, majd 1956-ban ismét javított a világcsúcson. Az 1956. évi nyári olimpiai játékokon a brit Christopher Brasher mögött a második helyen végzett.

vissza az elejére