Kultúra

A miniszter félrelép

Angol szerző bohózata a hevesiben

n Ray Cooney darabja nem ismeretlen a hazai színház- és/vagy filmbarát közönség számára, hiszen amellett, hogy az ősbemutatót követően éveken keresztül szerepelt a budapesti József Attila Színház repertoárján, több hazai teátrum is sikerrel mutatta be.

– Szemes Béla –

A két felvonásra tagolódó történet kiindulásának helyszíne egy belvárosi londoni szálloda, a Westminster Hotel reprezentatív lakosztálya, ahova Richard Willey miniszter (a parlament éjszakai ülésén való részvétel helyett) szerelmi együttlétre hívja Jane Worthingtont, az ellenzék frakcióvezetőjének titkárnőjét. Az idillikusra tervezett estét, azonban váratlan fordulat – a le-föl mozgatható szobaablak alá szorult, halottnak hitt férfi „megjelenése” – zavarja meg. Bár a bonyodalom kezdetét jelentő látvány (a „hulla” és a kíméletlenül lecsapódó szállodaablak) humoros helyzeteket indukál, ám a végkifejletben kiderül, hogy a miniszternek nem sikerül „félrelépnie”. Mi több, a mindenki számára veszteség nélküli emberi játszmák lezáródása egy alakuló szerelmi kapcsolat kezdetét jelentheti.
Ray Cooney színpadi szövegét (Ungvári Tamás fordítása) a Hevesi Sándor Színház igazgatója, Besenczi Árpád rendezte, aki egyúttal a miniszter figurájában maga is színpadra lépett.

Az előadás rendezése minden mesterkéltséget nélkülözve, a természetességre és a bohózat műfaji sajátosságainak maximális kihasználására épült. Besenczi pontosan tudta, hogy minden verbális közlésnek, mimikának és gesztusnak szüntelenül és folyamatosan érdekesnek és hatásosnak kell lennie, mert csak ekkor kötik le folyamatosan a néző figyelmét. Ezt a koncepciót a felvonások időarányos megosztásával és (a színpadi szituációk felkínálta improvizációk ellenére) a színészek ripacsságtól mentes játékával rendezőként sikerült megvalósítatnia, színészként fegyelmezetten betartania.

A néző határozottan érezhette, hogy a darabot színpadra állító és a habitusához közel álló karaktert megtestesítő Besenczi személye, a kezdetektől a függöny legördüléséig „uralta” az előadást. Nem véletlen, hogy a különböző szerepek megformálását a színház „erős” csapatából válogatott színészekre bízta. A miniszter titkárát (George Pigden) alakító Kiss Ernő játéka meggyőzően bizonyította, hogy minden szakmai titok birtokában van, amit a színpadi bohózat természetrajzáról ismerni érdemes. Debrei Zsuzsanna (a miniszter felesége) kétséget kizáróan egyszerre tudott jelen lenni a first lady eleganciájával megjelenő nő, és a testi szerelemre elcsábítható asszony kettős alakjában.
Ugyancsak hiteles szerepben láthattuk Kanda Pált, a fontoskodó és gondoskodó szállodaigazgatót, valamint a hálapénzért bármire kapható, lehetetlen helyzetekre is megoldást találó, furfangos főpincért alakító Balogh Tamást.

Elégedettek lehettünk Urházy Gábor László játékával, aki a felesége (Jane Worthington) után nyomozó, féltékeny, mindenkivel szemben bizalmatlan férj agresszív – ugyanakkor esendővé is váló – magatartását jelenítette meg, miként az előadásnak legkülönösebb, a bohózat motívumait, a helyzetkomikumokat legmarkánsabban képviselő Szakály Aurél (a hulla) szerepbeli profizmusával is. Magyar Cecília (Jane) – amellett, hogy korrektül játszotta el szerepét – a színpadon azonban (a miniszter jó ízlésének tanúságaként) inkább nőiségével hívta fel magára a figyelmet. Mester Editnek (a szobalány) epizódszerepben is voltak ötletes felvillanásai, Lőrincz Nikol (Miss Foster) érzelmekre hangszerelt játéka pedig a darab végkifejletében teljesedett ki.

vissza az elejére

Tehetségek a díszMűvelődésen

Kiállítás, zene, irodalom

n Ezek a mai fiatalok… semmivel sem rosszabbak, és semmivel sem rendelkeznek gyengébb képességekkel, mint a régebbi generációk egykori ifjai. Hiába is szeretik sokan ezt állítani. Úgy tűnik, még az interneten lógás és „fészbukolás” sem akadályozza meg azt a folyamatot, hogy az értelmiség újra meg újra „kitermelje”önmagát.

– pP –

Az őszi szünet első hétvégéjén benépesült az egyik, helyi zenekarok által használt próbaterem, ahol néhány éve egy gimnazistákból és huszonéves fiatalokból álló csoport lelt otthonra. Nyár végén L'art pour l'art címmel már rendeztek egy minifesztivált, a közelmúltban pedig DíszMűvelődés címmel került sor egy újabb kulturális estre; ahol immár több korosztály is vendégeskedett.
Szóval, ezek a fiatalok épp olyan kreatívak, érzékenyek és legalább olyan sokféle módon képesek reagálni a bennük és körülöttük zajló változásokra, mint bármelyik hajdan élt korosztály ifjúkorában. Az internet pedig egy kiváló eszköz az üzenetek gyors cseréjére, a produkciók népszerűsítésére és az önszerveződésre.

Az ingyenes, amolyan „batyusbulinak is nevezhető összejövetelen – melyet ezúttal is Hajdu Eszter és Nagy Csaba szervezett – fotó- és képzőművészeti kiállításra, irodalmi estre és koncertekre is sor került. Borsos Zoltán, Polgár Martin valamint Hári Zsófia fotói, illetve képei tűnhetnek műfaji kísérletezéseknek is, ám az egyéni látásmód és ötletesség szinte valamennyi alkotásban fellelhető. A felolvasóesten Balaton Rudolf, Szabó Melitta és Trömböczky Napsugár mutatkozott be néhány írásával. Fiatal koruk ellenére a szövegeik meglepő érettségről, érzékenységről és határozott látásmódról tettek tanúbizonyságot. A versek, prózák, szösszenetek pedig (lássunk csodát 2014-ben) hagyományos módon, kézírással készültek, jegyzetfüzetbe.

A DíszMűvelődésen fellépett aztán Torma Attila is, egyre ismertebbé váló Kassák-estjével, majd Alexander Horsch állt színpadra. A német születésű népzenész társaival nemcsak koncertet adott, hanem saját készítésű hangszereit is bemutatta. Az estet BlueMan-koncert, majd a Spirit Drugs zenekar tagjaival közös free jam-elés zárta.
A szervezők nevében Hajdu Eszter érdeklődésünkre elmesélte, hogy a mostani est tulajdonképpen Torma Attilának köszönhető. Hallott ugyanis az előző rendezvényükről, és jelentkezett, hogy szeretne fellépni valamikor a Kassák-esttel. A fiatalok ekkor gondoltak arra, hogy ha így adódott, akkor ismét szerveznek egy kulturális összejövetelt, melyen több tehetséges diák is bemutatkozhatott a közönség előtt… ráadásul nem középiskolás, hanem DíszMűvelődés fokon.

vissza az elejére