Tolerancia napja n A Zala megyei Esélyteremtési Ház figyelemfelhívó akcióval ünnepelte a tolerancia (türelmesség mások véleménye iránt) napját.  Az akció keretében Zalaegerszeg fiataljai és az esélyteremtési ház hátrányos helyzetű fiataljai a Dísz téren, a tulipános szökőkutat körbeállva sok-sok színes luftballont engedtek a magasba, a tolerancia jegyében. Az eseményen Zimborás Béla, a polgármesteri hivatal humánigazgatási osztályának intézményfenntartó szakreferense mondott köszöntőt.

vissza az elejére

Csak nyomokban található

Kevés a szecesszióra jellemző épület zalaegerszegen

n A szó önmagában is szép: szecesszió. Az irányzat pedig amit jelöl, átalakította a 20. század elejének művészetét, az építészettől, lakberendezéstől kezdve a képzőművészeten át egészen az irodalomig. Mint az a művészettörténettel foglalkozó könyvekből is tudható, a szó jelentése kivonulás, elkülönülés, de ez egyáltalán nem valami negatív dologra utal, hiszen egy új művészeti stílust születését jelentette.

– pánczélPetra –

Persze, akik a 19–20. század fordulóján még a historizmusban és akadémizmusban hittek, valószínűleg furcsán szemlélték a kacskaringós ornamentikával (főleg valamilyen stilizált növényi mintával) díszített, színes, ám összességében nagyon is funkcionális elrendezésű épületeket. Nagyjából ez történt Zalaegerszegen is. Az elmúlt hónapokban több helyi fórumon is felvetődött – legutóbb például a Városvédő Egyesület ülésén –, hogy nagyon kevés a városban a szecessziós stílusú épület, ezért a meglévőkre különösen nagy figyelmet kellene fordítani.

Zalaegerszegen a századelőn, de még a későbbi évtizedekben is, döntően neobarokk, kisebb részben neoreneszánsz épületeket állítottak. Annak ellenére, hogy a korszellem ezt már rég túlhaladta. A szecesszió stílusjegyei leginkább a postahivatal épületének homlokzatán figyelhetők meg, bár már nem az eredeti dekorációt látjuk. A zöldszínű épületdíszek és a körbefutó virágmotívumok a ’60-as években például egyáltalán nem voltak láthatók az épületen. Akkor egy erősen lecsupaszított, díszeitől megfosztott „postapalotába” járhattak a városlakók. 1989-ben történt először egy nagyobb felújítás, melynek során az eredeti mintájára állították helyre az épületet, bár a főbejárat akkor még oldalra került. Ez csak a legutóbbi rekonstrukció során került vissza középre.

Szintén szecessziós jegyeket visel magán a Petőfi utca 8-as számú lakóház, mely 1904-ben épült. Vakolatdíszei kőből készültek, díszes bejárata a Petőfi utcáról nyílik, főhomlokzata viszont az Ady utcára néz, itt látható a ház jellegzetes, „indázó” erkélye is. Megyeri Anna, a Göcseji Múzeum muzeológusa érdeklődésünkre elmondta: a Petőfi utcai ház stílusából arra lehet következtetni, hogy azt a híres Morandini építészcsalád tervezte, bár hivatalos dokumentumot nem talált erre vonatkozólag.
Morandini Tamásra jellemző volt, hogy vonzódott a szecesszióhoz. Ennek nyomát láthatjuk jó néhány általa épített házon a Virág Benedek utcában és a Jákum Ferenc utcában, ahol saját – általa tervezett – családi háza állt.  Itt főleg a lépcsőkorláton volt szembetűnő a szecessziós forma.

Megyeri Anna úgy látja, Zalaegerszegen a néhány fenti példát leszámítva, valóban kevés szecessziós épületet találni, és ehhez hasonlóan hiányzik például az art deco is az utcaképből. Inkább csak egy-egy díszítés vagy tagolás utal itt ezekre a más városokban hangsúlyosabban megjelenő irányzatokra. Az okok összetettek. Egyrészt Zalaegerszegen nem élt olyan tehetős polgári, nagypolgári réteg, akik a kor stílusának megfelelően építkeztek volna. Ez azonban csak az egyik indok. Nagykanizsa ugyanis sokkal gazdagabb és „polgáribb” város volt, ám ott is elenyésző a szecessziós épületek száma. Sokkal inkább ennek az oka, hogy egyszerűen nem volt rá igény, nem tört be a közízlésbe ez a stílus. Sőt, Wlassics Gyula miniszter (aki zalaegerszegi születésű volt) ellenezte is a szecessziót, mert túl modernnek, színesnek és díszesnek találta. Sokkal inkább a „hagyományos” eklektika mellett érvelt, s az itt élőknek is jobban tetszettek a klasszikus formák és díszek; a neobarokk és a neoreneszánsz. Ez látszik ma is a város régi épületein.

vissza az elejére

Művészet és politika

Tudományos konferencia a múzeumban

n Lapunk megjelenésével szinte egy időben egy érdekes és napjainkban is fontos kérdéseket feszegető konferencia zajlik a Göcseji Múzeumban. A november 19-ére meghirdetett tudományos ülés a művészet és politika 20. századi kapcsolatát elemzi.

– pet –

A múzeum Kisfaludi-termében rendezett „Művészet és politika. Kényszerhelyzetek és válaszok a 20. századi magyar művészetben” című egész napos program előadói között találjuk többek között Fekete Györgyöt, a Magyar Művészeti Akadémia elnökét is. A konferenciát megelőző sajtótájékoztatón Kaján Imre, a múzeum igazgatója elmondta: a Kisfaludi-terem felújítása, illetve a szobrászművész életművéből íródott doktori disszertáció (melyet Kostyál László művészettörténész, a múzeum igazgatóhelyettese készített és védett meg a közelmúltban) adta a szakmai konferencia ötletét.

Kisfaludi munkásságát kutatva kiderült ugyanis, hogy komoly tudósemberek vitatkoznak azon, hogy vajon mekkora művészeti értékkel bír egy-egy olyan alkotás, mely politikai nyomásra vagy felkérésre született. A Göcseji Múzeum vezetése a fenntartó önkormányzattal karöltve ekkor határozott úgy, hogy a téma részletesebb megvitatására konferenciát szervez. Az igazgató szerint ugyanis a 20. század ellentmondásos kérdéseiről érdemes napjainkban beszélni, és a múzeumoknak feladata is, hogy ezeket a témákat napirenden tartsa és kielemezze.

A tudományos ülésen irodalmi, irodalomtörténeti, képzőművészeti és történeti, valamint építészettörténeti témakörökben szólalnak fel az előadók, arra keresve a választ, hogy milyen lehetőségei voltak az alkotóművészeknek a kommunista elnyomás évtizedeiben. Előadást tart többek között Vasy Géza (ELTE BTK) az Írószövetség ’80-as éveiről, Bencze Lajos (irodalomtörténész, Lendva) a határon túli irodalom lehetőségeiről, Péntek Imre költő, a Pannon Tükör főszerkesztője az (ön)cenzúráról és elhallgatásról, valamint Szemes Péter (Göcseji Múzeum, irodalomtörténész) Utassy József költészetéről és a szocialista hatalom konfliktusáról.
A konferencia második felében szó esik még a zalaegerszegi építészet szocreál epizódjáról (Káli Csaba történész MNL Zala Megyei Levéltár igazgatóhelyettes) és Kisfaludi Strobl Zsigmond munkássága kapcsán a „hivatalos” művészetről is (dr. Kostyál László művészettörténész).

A sajtótájékoztatón részt vett Vadvári Péter alpolgármester, aki örömtelinek tartja, hogy megrendezésre kerül a városban ilyen színvonalas konferencia. Mint fogalmazott: jó ötletnek tartják a múzeum kezdeményezését, hiszen ez a tudományos ülés egy párbeszéd kezdete. Fontos ugyanis, hogy beszéljünk a 20. század végzetes és végletes politikájáról, ami a művészeti életet is befolyásolta.
A konferencia szerdán 10 órakor kezdődik, levezető elnöke pedig Kiss Gábor, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatója. Az első előadó Fekete György, aki a tudományos ülés címében is szereplő „művészeti kényszerhelyzetekre” keresi a választ.
A konferencia részleteiről következő lapszámunkban számolunk be.

vissza az elejére