Fagyiszínezés fagyievés közben

Interaktív tárlat a vmk-ban

n Él, mint hal a vízben. De hogy borítja fel e közmondás jelentéstartalmát az, ha történetesen a víz és a hal egy turmixgépben van, ami bármikor működésre kész. Csak egy külső akarat kell hozzá. Neked stresszes az életed? – kérdezi a hal. De akár kérdezhetjük mi is, ha külső erőknek vagyunk kiszolgáltatva, s nem vagyunk a körülöttünk zajló események részesei, formálói.

– pP –

Ilyen és ehhez hasonló elgondolásokon alapul a lendvai D'Clinic Studios interaktív tárlata, mely péntektől látogatható a Keresztury VMK galériájában. A The Mixer Project című kiállítás Lendváról érkezett, ahol Pál Katja festőművész, stúdióvezető folyamatosan szervez alkotótáborokat, melyekre a világ minden pontjáról érkeznek képzőművészek. A stúdióban eltöltött néhány hét alatt a művészek szabadon alkothatnak, együttműködhetnek, vagy megkereshetik egymás közös, vagy éppen ellenpontjait. A mostani tárlat az elmúlt évek táborainak anyagából válogat: tizenkét ország, húsz művészének projektje, sőt kooperációja látható. Vagyis leginkább átérezhető és megtapasztalható, hiszen az interaktív anyag lényege a játék, és az, hogy cselekvésre sarkallja a látogatót. Hogy ne csak külső szemlélők legyünk, hanem részesei, alakítói is legyünk az egyes művészeti elgondolásoknak.

A kiállítás egy különleges „mixerfüzettel” együtt ad élményt, hiszen itt találhatunk útmutatást az egyes állomásokhoz, jelenségekhez. És ez alapján érthető meg az is, hogy az alkotótáborban milyen koncepció szerint dolgoztak a művészek, és hogyan vonták be a lendvaiakat is egy-egy performance-ra.
A The Mixer Project kiállítás kétszer is megnyílt: péntek reggel gimnazisták látogattak el a kiállítótérbe, akiket Monok Balázs képzőművész, a Kölcsey-gimnázium tanára köszöntött. Este pedig Torma Attila színész várta a látogatókat egy különös megnyitóval, majd Rozmán Balázs dj szettjével folytatódott a program a PopUp Caféban.

A látogatók egy-egy gombóc fagyival lehettek részesei a kiállításnak, hiszen az egyik projekt épp a hideg és édes nyalánkság fizikai és vizuális csábító erejét ültette át a művészet „nyelvére”.
A tárlat december 9-ig látogatható.

vissza az elejére

Free-jazz és lámpafény

JazzSzerda harcsa veronikával

n A Városi Hangverseny- és Kiállítóterem JazzSzerda programsorozatának keretében a Harcsa Veronika Quartet lépett színpadra a közelmúltban. Harcsa Veronika dalszerző, énekes, már jó néhány éve nagy népszerűségnek örvend a zene- és különösen a jazzrajongók körében.

Sokáig feldolgozásokat játszott, 2008-tól (ekkor diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz tanszékén) azonban főleg saját szerzeményeket ad elő zenekaraival; a most Zalaegerszegre látogatott quartettel, és az elektronikusabb, free-jazzesebb, trip-hoposabb irányzatot képviselő Bin-Jip-pel. Bár a Too Early című dalát a Petőfi Rádió is sokat játszotta, az énekesnő Magyarországon és külföldön inkább az igényesebb zenekedvelők körében ismert. Igaz, a nyári művészeti fesztiválok (például a kapolcsi Művészetek Völgye) fellépőjeként évről évre nagyobb ismertségre tesz szert.

A JazzSzerda közönsége a koncert első felében az énekesnő Gyémánt Bálint gitárossal alkotott duóját láthatta. Főleg saját jazz-, illetve free-jazz-dalokat és feldolgozásokat adtak elő. Az est második részében – a quartet többi tagjával kiegészülve – 20. századi magyar költők verseinek feldolgozásait játszották. Az anyag jó része a 2011-ben megjelent Lámpafény című lemezen is hallható.
Harcsa Veronika néhány évvel ezelőtt a Bin-Jip formációval már járt Zalaegerszegen; tehetségével és különleges zenei világával akkor is lenyűgözte a helyi közönséget. Hangja és előadásmódja az elmúlt évek alatt sokkal karakteresebbé, magabiztosabbá és nyíltabbá vált. (Talán ez már abból a tudásból is fakad, amit a brüsszeli királyi zeneakadémia hallgatójaként szívott magába.) Dalaiba népzenei (főleg latin és autentikus cigányzene), funkys és rockos elemek is keverednek; ezekkel is erősítve napjaink jazz-zenéjének elgondolkodtató és lélekemelő hatását.

A JazzSzerda a karácsonyi ünnepek után, január 14-én folytatódik a Kőszegi New5 formációval.

vissza az elejére

Egy fiatalasszony megpróbáltatásai

Polcz alaine: asszony a fronton regénynek „színpadi” adaptációja

n „Most, öten év múltán, ahogy a diktatúrák is pusztulnak, Erdély újból vajúdik, úgy látom háborús házasságomat, mint a világtörténelem falára festett magánfreskót.” – írta Polcz Alaine nagysikerű, Asszony a fronton című (1991) önéletrajzi regényének befejező sorában. A mű a második világháború eseményeibe beépítve idézi fel egy erdélyi fiatalasszony egyéni, több elemében mégis általánosítható sorsának kálváriáját.

– Szemes Béla –

A szerzőnő epikus írásából Bognár Endre és Dicső Dániel készített szövegkönyvet, amelyet Madák Zsuzsanna átigazítását követően, Sztarenki Pál rendezésében, Czegő Teréz magánelőadásában (monodráma formájában) láthatott a „Lakásszínház” közönsége.
A dramaturg (Madák Zsuzsanna) a mintegy nyolcvan oldalnyi (kis)regény szövegéből jó érzékkel válogatott: a főhőst érzelmileg közvetlenül érintő, szubjektívebb motívumokkal egyetemben, a külső események (háborús körülmények) determinálta korszak megpróbáltatásairól is képet kaphatott a néző. Ezért az előadás amellett, hogy a férjébe szerelmes fiatalasszony őszinte vallomása házastársával való viszonyának intimitásáról, hiteles visszaemlékezés is arról, ahogyan nőként átélte a második világháborúnak megalázó, kegyetlen mindennapjait.

Polcz Alaine kronologikus rendet tartó (néha előfordul az időrend megbontása, későbbi férjére, Miklósra utalás) „naplójának” cselekménye Jánossal történő kolozsvári házasságkötésüktől a háború befejezéséig (frigyük felbomlásáig) tart, amelybe folytonosan belejátszik a családtagok jelenléte – főként Mami (az anyós) –, valamint az erdélyi és a magyarországi háborús események, a hozzájuk kapcsolódó megnevezett és névtelen személyek megidézése. Az előadás éppen ezért időnként csoportképpé szélesedő személyes portré és a nem oly távoli, mára (szerencsére) mégiscsak történelminek nevezhető embertelen korszak mementója.
Az Asszony a fronton című monodráma előadását rendkívül puritán díszlete (szék és asztal, a természetes népies motívumokkal díszített falvédő) mellett, a szobányi nagyságú játéktér behatároltsága, az előadó és a maroknyi néző közötti, különös (közeli) atmoszférát teremtő „kommunikációs kapcsolat” teszi bensőségessé.

A „Lakásszínházban” bemutatott monodrámát Czegő Teréz előadásában láthattuk, aki a műfaj jellegénél és témájánál fogva sem vállalkozott könnyű feladatra, hiszen a „társ nélküli”, verbális kommunikációra komponáltsága ellenére végig fenn tudta tartani a néző aktív figyelmét. Színészi alakításának hitelét a maníroktól mentes, egyszerű előadásmód garantálta, mert a szöveg tartalmára érzékenyen reflektálva jó érzékkel választotta el, mégis egységgé formálta a kizárólagosan magánszférát érintő és az intim zónán kívül eső történéseket. Ezért érvényesülhetett Czegő Teréz játékában a szöveg közvetítését visszafogott metakommunikációval kísérő kendőzetlen önkifejezés (vallomásosság), valamint az események tényszerűségét rezzenéstelenebb arccal közlő előadásmód kettőssége. Dramaturgiailag szövegközpontúságra és a kevés mozgásra felépített előadást hatásosan egészítették ki Máriás Zsolt improvizatív zenei bejátszásai.

vissza az elejére