Az
utóvédek utóvédjei voltakZalaiak a donnál – két kötetben
n Újabb kötettel gazdagodott a doni harcokban részt vevő zalai honvédek története. Az elmúlt héten a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban került bemutatásra Molnár András és dr. Szabó Péter szerzőpáros legújabb, kétkötetes (közel 800 oldalas) munkája, az „Utóvédként a Donnál. Hadiokmányok, harctéri naplók és visszaemlékezések a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetéhez 1942–43” című könyv.
– pP –
Molnár Andrással (MNL Zala Megyei Levéltára igazgatója) és dr. Szabó Péterrel (a
Hadtörténeti Intézet tudományos főmunkatársa) Kiss Gábor könyvtárigazgató
beszélgetett. A zalai levéltár igazgatója elmondta: nem előzmények nélkül való
ez a kötet, hiszen éppen huszonkét évvel ezelőtt jelent meg az első vékony
kiadvány, mely mindössze négy honvéd naplóját tartalmazta. A rendszerváltozást
követő években a családok még nem szívesen hozták nyilvánosságra az nagyapák,
dédapák történeteit, hiszen a szocializmus évtizedei alatt nem lehetett beszélni
a témáról. A 2000-es évektől azonban mind nagyobb számban kerültek elő
dokumentumok, amik korabeli naplókat, feljegyzéseket, leveleket és a harctéren
készült (nem propaganda célú) fotográfiákat tartalmaznak. Ez utóbbiakból tavaly
jelent meg egy országosan is egyedülálló képes album, ami a zalai honvédek
fronton töltött mindennapi életébe enged bepillantást.
Szabó Péter elmondta: a mostani könyv egyik érdekessége, hogy egy több száz nevet tartalmazó személyi adattárt és hadiokmányokat (főleg a Don-kanyarnál írt naplókat, jegyzeteket) tartalmazza. A 9. honvéd hadosztály (vagy más néven kanizsai honvéd könnyű hadosztály) katonái közül nagyon sokan írtak naplót. Volt, aki csak napi egy-két mondatot jegyzett fel a noteszébe az időjárásról, vagy hogy volt-e aznap támadás. Mások viszont irodalmi stílusban, több oldalas jegyzeteket is készítettek aktuális érzelmi állapotukról és a napi eseményekről (ilyen volt a zalaegerszegi Németh József is). A naplók többsége azonban a doni visszavonulás kezdetekor „elhallgatott”.
A kötet címével kapcsolatban Molnár András azt is elmesélte, hogy a
zalaegerszegi zászlóalj volt az utolsó alakulat, aki elhagyta a területet. Őket
vezényelték ki és vetették be legelőször, majd hagyták el legutoljára a
harcteret. Ilyen értelemben az utóvédek utóvédjeinek számítottak, és érthető
módon a veszteségeik is óriásiak voltak. Az alakulat kétharmada megsemmisült.
A szerzőpáros a következő években is szeretné folytatni a munkát, hiszen
folyamatosan kerülnek elő dokumentumok. Szabó Péter fel szeretné dolgozni a
teljes hadosztály veszteségét, amit egy adatbázisba, majd kötetbe rendezne. Ez
körülbelül tizenegyezer fő adatait jelenti, ám körülbelül nyolcezer már a
rendelkezésükre áll.
Üres lakásban akasztották fel a képeket
n A kiállítás ugyan rendhagyó módon a virtuális térben (a Facebookon) nyílt meg Monok Balázs képzőművész köszöntő szavaival, az esemény azonban nagyon is valódi volt. Nyolcadik alkalommal került megrendezésre a „Könyörgöm, akaszszuk fel!” kiállítássorozat, mely minden évben a Zalaegerszeghez kötődő fiatal alkotók legújabb munkáiból válogat.
– pet –
A tárlattal egybekötött művészi/baráti találkozóra ezúttal egy üres
magánlakásban került sor (ehhez hasonló lakáskiállítás már volt a KAF
történetében). A szervezők nevében Gyerák Petra alkotóművész elmondta: a
bemutató most kisebb mint az előző években, és nem is hirdették meg a nagy
nyilvánosság előtt. Annál is inkább, mert a lakás befogadóképessége szűkös,
legyen szó festményekről vagy vendégekről. A kiállítással Fischer György
szobrászművész halálának második évfordulójára emlékeztek, és elsősorban azokat
az alkotókat hívták meg, akik tanítványai voltak a mesternek.
A lakás falaira tíznél is több festő- és grafikusművész alkotásai kerültek ki.
Monok Balázs például egyik legújabb videós performanszát állította ki. Tóth
Norbert a medvesajtos dobozok után ezúttal rágógumipapírokra készítette el a
grafikáit, Rozmán Balázs pedig cédétokokat használt képkeretként. A kiállításhoz
a háttérzenét Rozmán Balázs „szolgáltatta”.
