Led-es lámpatestekre cserélik

Energiatakarékos lesz a közvilágítás

n A város közvilágítási rendszerének mintegy 80 százaléka energiatakarékos izzókkal működik 2015 második felétől annak a közel egymilliárdos támogatásnak köszönhetően, melyet két KEOP-pályázaton nyert el Zalaegerszeg önkormányzata.

– AL –

Balaicz Zoltán polgármester a projektnyitó sajtótájékoztatón elmondta, egy újabb nagyon fontos szerződés aláírásához érkeztek, a közvilágítás energiatakarékos átalakítása ugyanis szervesen illeszkedik az ökováros kialakításának elképzeléseihez. A város önkormányzata a beruházással évente majdnem ötvenmillió forintot takaríthat meg, mindemellett csökken a közvilágításhoz felhasznált villamos energia, valamint az üvegházhatású gázok kibocsátásának mennyisége, a projekttel előtérbe kerül a környezettudatosság és az energiafelhasználás racionalizálása. A kivitelezés során 2922 illetve 2942 régi lámpatestet cserélnek le és 5865 LED-es világítótestet szerelnek fel.
A polgármester reményét fejezte ki, hogy a nyertes kivitelező határidőre elvégezi a munkát a rendelkezésre álló 160 nap alatt, ami heti bontásban 410 lámpatest cseréjének megvalósítását jelenti. Hozzátette, csaknem 50 új lámpaoszlopot is felállítanak a lakossági igények és a közlekedésbiztonsági szempontok figyelembevételével.

Sájer Gábor, a közbeszerzési eljárásban nyertes Elios Innovatív Zrt. vezérigazgatója érdeklődésünkre elmondta, igyekeznek minél előbb, még a határidő előtt elvégezni a beruházást, mely során olyan korszerű LED-es lámpatesteket szerelnek fel, melyek garantált minőségűek. Hangsúlyozta, a projekt legnagyobb nyertesei a város mellett az itt élők. Az új LED-lámpák a régiek sárga fénye helyett olyan fényt bocsátanak ki, ami a környezetet valós színében mutatja meg. Amellett, hogy nő a lakosság komfortérzete, a zebrák és közlekedési csomópontok erőteljesebb megvilágításával a közúti közlekedés biztonsága és a közbiztonság egyaránt javul.

A közvilágítási rendszer korszerűsítését két pályázati támogatásból, összesen bruttó 1 milliárd 80 millió forintból valósítják meg Zalaegerszegen. A beruházási költség 85 százalékát az Európai Kohéziós Alap és a magyar kormány társfinanszírozása fedezi, a fennmaradó 15 százalékot az önkormányzat saját forrásból és hitelből biztosítja.

vissza az elejére

Fürdőkultúra és Orbán-portrék

Kortárs festészeti tárlat nyílt a kultúra napján

n Reprezentatív kiállítás nyílt a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben a magyar kultúra napja alkalmából. Reprezentatív, hiszen a magyar képzőművészet egy jól körülhatárolható, ám mégis sokszínű szeletét mutatja be. Nevezetesen a kortárs, figuratív festészetből válogat. A bemutatott anyag napjaink egyik legnagyobb magángyűjteményéből, a Völgyi–Skonda Kortárs Gyűjteményből származik.

– pP –

Völgyi Miklós és felesége, Skonda Mária lassan három évtizede vásárolnak hazai alkotóktól műveket. Kollekciójuk gerincét jelenkori magyar festmények alkotják. Ezen belül is főleg a táblaképekre koncentrálnak, ahol a figurális megjelenítés a lényeg – mondta a kiállítást megnyitva Wehner Tibor művészettörténész. Mint fogalmazott: bár a gyűjteményszervezési elv első hallásra szűkösnek tűnik, a festészeti, nyelvi és stílusbeli kifejezésmód nagyon sokszínű. Több korosztály (Bukta Imre, Somogyi Győző, Fehér László, Szurcsik Miklós, Csurka Eszter, Nagy Kriszta, Könyv Kata, Bács Emese), többféle szellemiség képviselteti magát a gyűjteményben; vásárláskor pedig nem a név, hanem a kép maga fontos a házaspárnak.

A közel háromezer darabos gyűjteménynek csak egy kis szeletét (ötven alkotást) hozták el a zalaegerszegi kiállításra, ám így is átfogó képet kaphatunk a Völgyi–Skonda szemléletből. Nagyon sok művésznőtől gyűjtenek képeket – így került most a zsinagóga kiállítótermébe például Nagy Kriszta (Tereskova) Orbán Viktor-sorozatának néhány darabja. A portrésorozat tavaly nagy visszhangot váltott ki nemcsak a közönség körében, hanem a művészek között is. dr.Máriás egyenesen plagizálással vádolta az alkotót, mondván, ő is jó ideje fest már Orbán-portrékat. A Völgyi–Skonda páros ráadásul dr.Máriástól is gyűjt anyagot; a hangversenyteremben például „A kis Che és játéka” című, Che Guevara-ról készült festményét láthatja a közönség.

A kortárs gyűjtemény érdekessége még, hogy egy-egy konkrét téma köré is vásárolnak festményeket. Egyik legjelentősebb tematikai egységük a fürdőkultúráról szól, míg egy másik csoport talán az ember a szabadban/természetben címet kaphatná. A zsinagógában nyílt Kor-Képek Élet-Képek című tárlaton mindkét tartalmi egységből láthatunk néhány jellegzetes alkotást. A képek görbe tükröt mutatnak a hazai fürdő- és strandkultúráról (Apák vonatoznak a meleg vízben), sőt még a hozzájuk kapcsolódó fitneszáramlatokról is (Kutyajóga). A tárlaton persze a szegénység, esendőség, nőiség éppúgy megjelenik, mint a fogyasztói társadalom kritikája.

Wehner Tibor a kiállítást megnyitva kitért egy fontos kérdésre is: nevezetesen a magánygyűjtők és magángyűjtemények jelenkori szerepére. Mint mondta, az efféle gyűjtéseknek a kommunizmus évtizedei nem nagyon kedveztek, csak lassan éledt újjá a mecenatúrának ez a szegmense. A magángyűjtők pedig még a rendszerváltozás után is gyakran titkolóztak, nem hozták nyilvánosságra kollekciójukat. Az utóbbi évtizedben azonban történtek komoly előrelépések; egyre több gyűjtő mutatkozik be országszerte a kiállítóhelyeken. Ma már egyre többen nemcsak klasszikust, hanem kortárs anyagot is gyűjtenek. Erre nagy szükség is van, hiszen a múzeumok nem tudják ezt a feladatot felvállalni. Raktározási és kiállítási nehézségeik vannak, ezzel párosul még a gyűjtőkörök tisztázatlansága is. A művészek így sokszor szívesebben helyezik el magángyűjteménybe alkotásaikat.

A Völgyi–Skonda házaspárt (akik már nem először járnak Zalaegerszegen, hiszen a 2013-as Bukta Imre-kiállítás anyaga is az ő gyűjteményükből érkezett a városba) Vadvári Tibor alpolgármester köszöntötte. A magyar kultúra napja alkalmából pedig felidézte a Himnusz és a kultúra nap keletkezési körülményeit.

* * *
Az ünnepi gálaest a hagyományokhoz híven a Hevesi Sándor Színházban folytatódott, ahol a program az erdélyi Nyárádszereda köré szerveződött. Ünnepi beszédet Tóth Sándor, a település polgármestere mondott. A gálán egy a székely kisváros mindennapjait bemutató kisfilmet is láthatott a közönség. Az alkotókkal utána Karáth Anita beszélgetett.
Az ünnepség keretén belül került átadásra a Kultúra Mecénása Díj is, melyet ezúttal dr. Iván Nándor fogorvos és felesége vehettek át.

vissza az elejére

Kimozdítani a gyerekeket

Utánpótlás- és szemléletnevelés a kerékpárosoknál

n Volt, aki még mankókerékkel érkezett, ma pedig tíz kilométert is leteker a város körül két keréken. Mások csak hobbiból kezdtek el kerékpározni, ám hamarosan akár versenyekre is mehetnek. Ahhoz képest, hogy nem hirdették, egyre több gyerek és iskolás diák csatlakozik a ZKSE (Zalaegerszegi Kerékpár Sport Egyesület) utánpótláscsoportjához, melyet a Zöld Irány Környezetvédelmi Túra és Sport Egyesület koordinál. A szervezet a napokban válik hivatalosan is egyesületté.

– pánczélPetra –

Hogyan zajlanak az edzések, milyen szemléletre tanítják a gyerekeket a biciklizésen kívül, és hogy van-e egyáltalán létjogosultsága a kerékpáros utánpótlásnak? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Szabó Zoltánnal, a Zöld Irány vezetőjével, és Horváth Szabolccsal, a ZKSE elnökével.
– A ZKSE a versenysporttal, a Zöld Irány pedig az utánpótlás-neveléssel, túrák szervezésével foglalkozik. Tizenöt éves korig a Zöld Irányban vannak a gyerekek, ezután lehet átkerülni a ZKSE-hez, a juniorok közé – mondja bevezetésképpen Horváth Szabolcs.
Szabó Zoltán hozzáteszi: a Zöld Irány annyiban más, hogy nemcsak a kerékpározásról szól. Neveléssel, szemléletformálással és egyéb túrák, kalandtúrák szervezésével is foglalkoznak. Az összejöveteleken nemcsak gyerekek vesznek részt, hanem sokszor a szülők is. Arra is van példa, hogy anyukák, apukák elhozzák edzésre a gyereket, s míg tart a foglalkozás közösen elmennek bringázni.

– Az az érdekes az egészben, hogy szájról szájra terjedt a dolog, hirdetni sem kellett. Mára egy nagyon jó, szülőkből és gyerekekből álló közösség jött létre. A Zöld Irány lényege, hogy a kerékpározáson túl a természet szeretetére, a zalai táj szépségére, valamint az itt őshonos növényekre, állatfajokra is felhívja a gyerekek figyelmét.
Az egyesületek vezetői úgy látják, hogy a kerékpáros szakágak közül kis korban a mountenbike (vagyis a hegyi-, illetve terepbringázás) a szerencsés választás. Sokkal biztonságosabb, mint az országúti biciklizés, és így van lehetőség a természet közvetlen közelében sportolni.
– Jelenleg 3–12 éves gyerekekkel foglalkozunk. Van kis-, középső és nagycsoport. Utóbbiak idén már versenyezni is fognak – folytatja Szabó Zoltán. – Októbertől tartunk edzéseket, s mára 24–30 főre duzzadt az állandó létszám.

Kérdésünkre, hogy a legkisebbeknél nem megterhelő-e egy-egy hosszabb kirándulás, vagy délutáni edzés, azt válaszolják, hogy egyáltalán nem, sőt!
– Heti két edzése van a kis- és középső csoportnak, három pedig a nagyoknak. Ebből egy mindig technikai edzés, ami azt jelenti, hogy a biztonságos kerékpározásra, a megfelelő elindulásra, megállásra, fékezésre, kormányhasználatra tanítjuk a gyerekeket – mondja a Zöld Irány vezetője. – Ehhez vannak különleges eszközeink, és afféle mini rutinpályát is felépítünk, ahol gyakorolni tudnak. Hétvégente pedig általában 10–12 kilométeres túrákat szervezünk a város körül, de legutóbb mentünk 22-t is. Érdekes módon a gyerekek inkább felfrissültnek, energikusnak tűntek az edzés után, semmint fáradtnak.

A januártól márciusig tartó időszakban a technikai edzések inkább fedett helyen vannak a változékony időjárás miatt. Ez azért is jó, mert erő-, állóképesség-fejlesztő gyakorlatokat, sorversenyeket is szervezhetnek a gyerekeknek, amit az edzők elmondása szerint nagyon élveznek a fiatalok. Hétvégente viszont ha esik, ha fúj, tekernek néhány órát. Persze megfelelő felszerelésben. Azt tapasztalják, hogy sokkal jobb és ellenállóbb a gyerekek immunrendszere a rendszeres szabadtéri mozgás hatására. Ráadásul nagyon motiváltak is, még az esőt is élvezték, mikor épp elkapta őket egy kisebb zivatar.
Szabó Zoltán szerint az élet a komfortzónán kívül kezdődik, így fontos, hogy kimozdítsák néhány órára a gyerekeket a megszokott napirendjükből és a gyakran egészségtelen szokásaikból. Nincs annál nagyobb élmény, mint mikor egy őzet vagy vaddisznót látnak átszaladni az úton, vagy amikor egy domb tetejéről nézhetnek rá a városra.

De van-e olyan helyzetben a magyar kerékpársport, hogy utánpótlásról kelljen gondoskodni? Horváth Szabolcs tömör válasza szerint semmi másnak nincs értelme, csak az utánpótlás-nevelésnek! Mint mondja, a hazai kerékpáros versenysportnál egy furcsa helyzet állt elő: a juniorok (akik főleg a 17–18 éves korosztályt képviselik) mára már mindenhol jobban teljesítenek, mint a felnőttek. Ennek oka az, hogy a felnőtt kategória (18–30 évesek) tulajdonképpen hiányzik a mezőnyből. Vannak a juniorok és a masterek (a 30–35 feletti „kiöregedett” versenyzők). Utóbbiak annak idején még hobbiból kezdtek kerékpározni, és maguktól készültek fel a versenyekre, s nem gondoskodtak az utánpótlásról. Ezért van egy űr a fiatal és az idősebb korosztály között. Hogy ez ne forduljon többet elő, fontos a fiatal tehetségek felkutatása, tréningezése. A mostani juniorokat már edzik, ők tudatosan készülnek, így az utánpótlás-nevelésnek nagyon is van létjogosultsága. Ráadásul Zalaegerszeg a felkészülés szempontjából tökéletes terep: sok, gyorsan elérhető rövid domb van a város környékén.

Az elnökök szerint a kerékpározás egy olyan sport, amit soha nem késő elkezdeni. Vannak, akik 50–60 éves korukban kezdtek el komolyan foglalkozni vele, majd szép sikereket értek el.

vissza az elejére