Szerelmeslevelek a frontról

Vágyakozás és istenbe vetett hit

n Izgalmas, érzelmekkel teli és az első világháború alatti mindennapokat történetileg hitelesen reprezentáló kötetet mutattak be a legutóbbi Múzeumi Találkozások keretében. A Maribori Területi Levéltár főtanácsosa, Gordana Söveges Lipovsek levéltáros egy szécsiszentlászlói házaspár, Jankó Zsigmond és Kovács Matild első világháború alatt zajló levelezését dolgozta fel, és rendezte kötetbe.

– pet –

A „Vágyakozás a lövészárkokból” című könyvről a szerző, valamint Pintér Tamás, a Nagy Háború blog szerkesztője, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány elnöke beszélt a Göcseji Múzeumban rendezett találkozón. A vendégeket a házigazda intézmény részéről Megyeri Anna muzeológus köszöntötte.
Gordana Söveges Lipovsek a könyvről elmondta: nemcsak a házaspár története, hanem leveleiknek megtalálása is filmbe illő. 1999-ben a levéltári kutatótábor néhány tagja bukkant egy romos, üresen álló szécsiszentlászlói házban a megsárgult levelekre. A ma Szlovéniához, régen Zala megyéhez tartozó faluban élt egykor a házaspár, Zsiga és Tilda. Lakatlanul maradt házukat többször is felforgatták, de leveleikhez nem nyúlt senki. A kordokumentumok a maribori levéltárba kerültek, majd hosszú időre feledésbe merültek. Egyszer egy kutató elkezdett ugyan foglalkozni velük, ám hamarosan megbetegedett és meghalt.

2010-ben aztán Gordana Söveges egy levéltári évfordulón felolvasott néhány levelet, ami annyira megragadta mind a hallgatóságot, mind pedig őt, hogy – mint meséli – megszállottja lett a leveleknek, és nyomozni kezdte az egykor élt házaspár életét.
A kötetbe négyszáz levélből – melyek nyolcvanöt évig dacoltak a porral és a nedvességgel – 288 került be; mind Zsiga, mind pedig Tilda levelei feldolgozásra kerültek. Az írásokból kiderül, hogy a fiatalok nagy szerették egymást, és nagyon nehezen élték meg, hogy a háború hosszú évekre elszakította őket egymástól.

Pintér Tamás – aki a kötet bevezetőjét írta – elmondta: Zsiga leveleiből megtudhatjuk, milyen volt az élet a lövészárokban vagy éppen a kórházban. A háború borzalmain pedig az optimizmus, vagyis a szerelembe és az Istenbe vetett hit segítette át a fiatal bakát és feleségét. Tilda levelei ezenkívül betekintést nyújtanak a hátország, vagyis az otthon maradottak mindennapi életébe, és aggodalmaiba. A Nagy Háború blog (mely többször idézett a levelekből) szerkesztője szerint azért is fontos ez a kötet, illetve a megtalált levelek, mert a levéltári forrásokba nagyon ritkán kerül be az ember a maga hétköznapi történeteivel.

vissza az elejére

Fakarusszal a téglagyári megállóig

Hatvan éve indult az első buszjárat zalaegerszegen

n Éppen hatvan évvel ezelőtt, 1955. április 4-én adták át ünnepélyes keretek között a város első helyi járatú vonalát, mely április 5-től szállított menetrend szerint utasokat. A buszjárat a vasútállomás és az akkori téglagyár között közlekedett, de indult busz a kőolajfinomító és Ságod között is.

– pP –

A régi hírek, beszámolók után kutatva azt hihetnénk, hogy egy kisváros életében meglehetősen nagy eseményszámba ment az első buszjárat elindítása, és számos tudósítás illetve korabeli fotográfia tanúskodik az eseményről. Ez bizonyára így is lett volna, ha az első vonal hivatalos átadása nem esik éppen egybe az ország „felszabadulásának” 10. évfordulójára szervezett párteseményekkel és városi ünnepségekkel. Na, meg a vasúttal szemközti felszabadulási emlékmű (szintén aznapi) avatásával.
Azt persze utólag már nehéz rekonstruálni, hogy azokban a napokban melyik eseményről beszéltek többet az utcán vagy a kocsmában. Annyi azonban bizonyos, hogy a megye egyetlen napi sajtóorgánuma – a Zala című lap – április 3-án csupán egy rövid kis hírt közölt a két nappal később startoló buszközlekedésről; a többi cikk napokon keresztül szinte kizárólag április 4-ét éltette. Így azt legalább pontosan tudjuk, hogy a felszabadulási emlékművet a reggeli zenés ébresztőt, majd koszorúzást követően délelőtt 10 órakor avatták fel ünnepélyesen. Sőt, délután háromkor még úttörőavatásra is sor került a város új köztéri objektumánál.

Azóta sok idő eltelt, és a Zala Volán többször összefoglalta a cég történetét egy-egy kerekebb évforduló kapcsán, így azért valamelyest rekonstruálható a buszjárat története. A Volán akkori elődje, a zalaegerszegi 22. számú Autóközlekedési Vállalat teherfuvarozással és személyszállítással is foglalkozott az ’50-es években. A Zala Volán ötvenedik évfordulójára megjelent, „Fél évszázadunk” című kötetéből kiderül, hogy a vállalatnak 1955-ben százhuszonnyolc tehergépjárműve, tizenkét autóbusza és tizennégy darab 1936-os évjáratú Opel Kadett taxija volt. Az autóbuszok főleg távolsági járatok voltak. 1951-től azonban egyre jobban kiépült a megye városaiban a helyi járatú közlekedés is, ami először a vasútállomásokat kötötte össze a belvárossal, és a nagyobb gyárakkal, üzemekkel. Létrejött továbbá a jegyek és bérletek egységes tarifarendszere is. Először 1951-ben Nagykanizsán indult meg a városi buszjárat, Zalaegerszegen erre csak négy évvel később került sor.

Az említett áprilisi napon egy Csepel bódés, úgynevezett „fakarusz” kezdte szállítani az utasokat a városban. A járat a vasúttól indult, és a következő megállóhelyeken állt meg: Csány tér, Petőfi utca, Széchenyi tér, Mártírok útja, Jókai utca, Gasparich utca, Ola vasúti bejárati út és a téglagyár. Volt egy másik vonal is, ami a kőolajipari vállalattól a vasútállomáson át, a ruhagyár érintésével egészen Ságodig közlekedett. A részletes menetrendet az április 4-i ünnepi hangulat elmúltával már közölte az újság is. A kezdeti időszak azonban kissé kaotikusan telt, hiszen, a buszjáratok nem voltak kellően „beharangozva”. Olyannyira, hogy az utcákra nem került még ki a menetrend sem, sőt a buszmegállók pontos helyét sem jelezték. Hogy hol áll meg a busz, az az első hetekben leginkább szájról szájra terjedt.

A kialakult helyzetet jól illusztrálja a Zala „Fél óra a helyi járatú autóbuszon” című rövid riportja, mely pár héttel a téglagyári járat indulása után jelent meg. A névtelen szerző nem tett mást, mint inkognitóban ment egy kört a busszal, majd leírta, miről is beszélnek az emberek. A korszak „játékszabályainak” megfelelően persze inkább a dicsérő szavak kerültek nyilvánosságra. De azért az is kiderül, hogy mindjárt a vasúti indulásnál két „termetes asszonyság” méltatlankodott, hogy miért nincsen kifüggesztve a menetrend, és miért nem jelzik a megállókat. Szerintük ekkor még sokan nem is tudták, hogy Egerszegen „helyi járatú” közlekedik. Egy idősebb házaspár pedig amiatt sajnálkozott, hogy a busz csak a téglagyárig megy, így az andráshidaiaknak sokat kell hazáig gyalogolniuk. A cikkből az is megtudható, hogy a fakaruszt kalauz is kísérte, aki a megállókban felsegítette a nőket és a gyermekeket.

És hogy mi is volt az a fakarusz? Tulajdonképpen a teherautó és autóbusz keresztezése. Az ötvenes években a Csepel D–350-es és D–352-es alvázra épített, dobozos felépítményű buszait hívták így. Utalva arra, hogy az akkor már működő Ikarus-buszokhoz képest ezek szó szerint fapadosak voltak. Az autóbuszhiány miatt főleg munkás- és gyerekszállításra fejlesztették ki, ám sok városban menetrend szerinti forgalomban is használták őket.
Az ötvenes évek végén tovább folytatódott a helyi közlekedés fejlesztése. Új buszokkal, és új vonalakkal is gyarapodott a város. Egyre több peremvidéket és községet kapcsoltak be a helyi járatú közlekedésbe. 1958-ban például Ebergénybe is megindult az első helyi buszjárat; ami már egy Ikarus volt.

vissza az elejére

Csipketovábbképzés n A Zala Megyei Népművészeti Egyesület szervezésében, Román Andrásné népi iparművész vezetésével Országos Pannónia Csipketovábbképzést tartottak a Kézművesek Házában. A program a Népi Kézműves Alkotóházak és Nyitott Műhelygalériák II. Országos Hétvégéje részét képezte. – B. K. – A képzés érdekességét az adja, hogy a Pannóniacsipke-készítés oktatására egyedülálló módon Zalában van lehetőség Román Andrásnénak köszönhetően, aki e technikát kutatta és elsajátította. Neki köszönhető, hogy immár harmadik éve várták a haladó csipkekészítőket az ingyenes foglalkozásokra. – Öten vettek részt a háromnapos képzésen van, aki először, van, aki visszatérőként. Örülök, hogy ennyien is érdeklődnek, nagyon időigényes munkáról van szó, lassan megy. Mindenkinek kicsit más a kivitelezési technikája, ezért egymástól is tanulunk, és barátságok is szövődnek. A nehézség miatt sokat kell gyakorolni, sokféle minta is van, csak egy-két kiemelésre van idő. Az alapokat megtanuljuk, a kompozíció aztán lehet majd egyéni – mondta Román Andrásné. A csipkéseken kívül bőrtárgy-készítők, fazekasok, hímzők, kosárfonók és kovácsok szakkörei tették élővé a házát.

vissza az elejére

Érdeklődésre, nyitottságra nevel

Várja a gyerekeket a waldorf-óvoda

n Szeptembertől is tárt kapukkal várja az óvodáskorú gyermekeket a NapraVár Waldorf-óvoda. A Vizslapark szomszédságában lévő barátságos, családias hangulatú intézmény 2012 novemberében nyílt meg, szülői és pedagógusi összefogás eredményeképpen.

Mivel közeleg az óvodai beíratások időpontja (április 30.), Richter Jenőnét, a NapraVár-óvoda vezetőjét arról kérdeztük, hogy miért érdemes a Waldorf óvodát választani a szülőknek? „Aki a gyermekét óvodába adja, annak elsődleges elvárása az, hogy a gyerek a lehető legjobb helyen, és legnagyobb biztonságban legyen” – fogalmazott a vezető óvónő. – A Waldorf-pedagógia lényege abban rejlik, hogy hagyja a gyermekeket életkoruknak megfelelően élni és fejlődni; ezenkívül érdeklődésre, nyitottságra nevel. Nincs megfelelési és teljesítménykényszer, nincs szerepeltetés és ítélkezés. Tiszteletet, türelmet és elfogadást kap minden gyermek. A napoknak és heteknek megvan a maga ritmusa, menete, ahogyan a természet és az évszakok váltakozásának is.

Az óvodában és az óvodai nevelésben a természetközeli dolgok fontos szerepet kapnak; egészséges ételek és italok kerülnek az asztalra, természetes játékokkal játszanak a gyerekek, melyet legtöbbször saját kezűleg készítenek. Rendszeresen vannak szabadtéri játékok, kézműves- és művészeti foglalkozások, közös mesék, éneklések. Mindig megemlékeznek az egyes évszakok fontos ünnepeiről; a csoportszoba hangulata, színe, dekorációja is mindig tükrözi adott ünnepkört.

Richter Jenőné szerint az is lényeges, hogy a szülőkben is meglegyen az érdeklődés a Waldorf szemlélet iránt, vagyis hogy otthon is az életkori sajátosságaiknak megfelelően neveljék gyermekeiket. Sok közös tevékenységgel, élménnyel és mesével, minimálisra csökkentve a számítógép és a televízió előtt eltöltött időt. Mivel az óvoda a szülőkkel szorosan együttműködve vesz részt a nevelésben, lehetőséget biztosítanak közös programokra és nyílt napokra is. Az óvodai beiratkozás előtt is lesz lehetősége a leendő szülőknek ellátogatni az oviba.

Nyílt napra április 16-án 9–12 óráig kerül sor, Baba-Mama Bepillantó pedig április 14-én lesz 16–18 óra között.
(Egyéb információ: Zalaegerszeg, Arany János u. 15. Tel.: 30/718-3224)

vissza az elejére