Hová épüljön a mozi-ház?
|
Adatbázisban a népi építészet |
Modern filmszínház sztereofon hangzással
n Akár a Kovács Károly téren is állhatna az egykori Ady (ma Art) mozi épülete, ha a II. világháború utolsó évei, majd az azt követő hatalmi átrendeződés és államosítás gátat nem szab a folyamatoknak. 1942 nyarán ugyanis még az volt terv, hogy az új mozi létesítésével együtt oldják meg a Kovács Károly tér rendezését.
– pánczélPetra –
A
Zalavármegyei Újság korabeli cikkéből kiderül, hogy a városban Pék Gyula
rendelkezett akkor „moziengedély tulajdonnal”, aki a Kovács Károly téren
szeretett volna egy, a város kultúrszínvonalának megfelelő mozi- és
színházépületet emelni. A város alapvetően támogatta ezt az elképzelést, hiszen
ezzel együtt megtörtént volna a Kovács Károly tér területrendezése is. A
moziengedély tulajdonosa a telekszerzési és térrendezési munkálatokra 50 ezer
pengőt ajánlott fel. A teljes beruházás azonban 91 ezer pengőbe került, ezért
vita bontakozott ki az 1942. július 16-i képviselő-testületi ülésen a hiányzó
pénzösszeg előteremtéséről.
Az egyik terv az volt, hogy a város kölcsön útján szerzi meg az összeget, ám a többség ez ellen szavazott, mondván: nem akarják a megyeszékhely adósságait és a lakosság terheit tovább növelni. Pék Gyula ekkor azonban előállt egy másik javaslattal, miszerint a saját hozzájárulási költségeit 60 ezer pengőre emeli, a testület pedig a hiányzó összeget kipótolhatja abból a bevételből, melyet a Vármegyei Közjóléti Szövetkezet fizet a városnak az akkoriban tervezett páterdombi Oncsa-házak ingatlanaiért. Ezt az elképzelést több hozzászólás és némi vita után elfogadták a képviselők. A feltétel viszont az volt, hogy Péknek 1943 végéig fel kell építenie a mozit, ahol a tulajdonosnak és az üzemi alkalmazottaknak lakása is lehet. Ha a kitűzött időpontig nem épül fel a ház, akkor Pék Gyula 60 ezer pengője a városra száll.
A tervezett mozi persze sosem készült el a Kovács Károly téren, viszont attól
nem messze igen. Bár, bő tizenkét évvel később kezdődtek csak el a munkák.
A Zala című napilap 1955 tavaszán számolt be egy terjedelmes cikkben arról, hogy
a belvárosi Széchenyi téren végre elkezdődött a hosszú évek óta tervezett
Mozi-ház felépítése. A kilenc és fél millió forintos építkezéshez ekkorra jött
össze a fedezet, valamint a területen álló régi házak bontási engedélye is
elkészült. A cikk szerint „a megyeszékhely szívének, központjának új, nagyvárosi
körvonalai bontakoznak ki szemünk előtt” az építkezéssel. A tudósításból az is
kiderül, hogy ekkoriban a Széchenyi tér földszintes házaiban sokféle üzlet
kapott helyet (virágbolt, nyomda, a Zala újság kiadóhivatala, háztartási bolt),
de az épülő mozi szomszédságában működött az OTP is, sőt MÁVAUT-megálló is volt
a téren. Ez utóbbit a virágbolttal együtt a Marx térre (ma Kazinczy tér)
helyezték át.
A háromemeletes Mozi-házba a modern filmszínházon és annak kiszolgálóegységein
kívül lakásokat (harmincnégy 1–3 szobás) és üzleteket is terveztek. Az épület
Széchenyi téri frontja hetven méter hosszú, a Madách utcai oldala (ma Mozi köz,
de az eredeti utca-jellegét a ’60-as években elveszítette) pedig 50 méter, ami
az azt megelőző építkezéseket tekintve „hatalmas építménynek” számított.
A terveket a soproni Winkler Oszkár építészmérnök, egyetemi tanár készítette (az
általa megszervezett és vezetett Soproni Tervező Iroda volt az ország első
vidéki, állami tervezőirodája), aki az ország számottevő mozijainak
tanulmányozása után készítette el a zalaegerszegi intézmény terveit. A
kényelemre, modernségre és jó akusztikára alapozott. Erkélyes nézőteret,
oszlopos várócsarnokot, dohányzót, büfét és közösségi tereket is álmodott a
koncepcióba. Újdonság volt, hogy a vetítővászon előtti részre színpadot
tervezett, így a Mozi-ház kisebb előadások befogadására is alkalmas volt.
A város új, 673 ülőhelyes mozija végül is 1958-ra készült el teljesen, a beruházás végső összege pedig 12,5 millió forint lett. A hivatalos átadásra 1958. április 2-án került sor (a lakásokba már jóval korábban beköltözhettek a lakók). A Zalai Hírlap akkori tudósítása szerint az ország egyik legkorszerűbb filmszínháza épült fel a város szívében. Köszönhető ez a kor kívánalmainak maximálisan megfelelő hangtechnikának: a hangleadó berendezés alkalmas volt négycsatornás sztereofon hang és a normálfilmeknél használt fényhang közvetítésére. (Négycsatornás hangot az országban ekkor csak a budapesti Corvin mozi tudott közvetíteni.) A 10x4 méteres vászon elektromos kormányzású volt, gombnyomásra egy fekete velúrfüggöny alakította át a vásznat a különböző szélességű filmek vetítésére. A nézőteret pedig teknőszerűen alakították ki úgy, hogy mindenhonnan jól látható legyen a vászon.
A filmszínházat működtető Zala Megyei Moziüzemi Vállalat az ötvenes években 208 helyen üzemeltetett mozit. A zalaegerszegi Ady mozi volt a legnagyobb és legmodernebb ezek közül. Az első két hét adatai szerint 64 százalékos volt a látogatottsági arány. Érdekes, hogy bár a mozi április eleje óta működött, a tudósítások szerint az első olyan komoly vetítésre, mely a teljes műszaki felszereltséget igényelte, csak április 20-án került sor; a Lenin születésének évfordulójára szervezett programok keretében. A díszelőadáson a négycsatornás sztereofon hangú, szélesvásznú Prológ című szovjet filmet játszották.
Zsúpfedeles házak digitalizálva
n Digitális, interneten is elérhető adatbázisba került Göcsej népi építészetének fotótára. A Göcseji Múzeumban őrzött régi, fekete-fehér felvételek a zalai falvak ötvenes évekbeli – még a gyors átalakulás előtti – állapotáról tanúskodnak. A múzeum első igazgatója, Szentmihályi Imre az utolsó pillanatokban örökítette meg a megye településeinek egykori képét; főleg a hagyományos népi építészetet. A digitalizált fotókból és rövid tájékoztató szövegekből álló adatbázist sajtótájékoztató keretében mutatta be Kaján Imre múzeumigazgató, Marx Mária, az intézmény etnográfusa, és dr. Pál Attila, a Zala Megyei Közgyűlés elnöke, a megyei önkormányzat ugyanis támogatta a digitalizálást.
– pet –
Kaján Imre elmondta: bár a múzeumnak néhány éve már nem a megyei, hanem a városi
önkormányzat a fenntartója, továbbra is vannak megyei feladataik. A módszertan,
a múzeumpedagógia, a múzeumi informatika és az állományvédelem az a négy fontos
munkaterület, ami továbbra is az egész megyét érinti. A korabeli fotók
digitalizálásához partnert kerestek, annál is inkább, mert a közel 6000 kép
feldolgozása komoly munkát igényelt. Örülnek, hogy a megyei önkormányzat egy
pályázat segítségével támogatni tudta elképzeléseiket, így elkészülhetett a
Göcsej népi építészete című adatbázis. Az igazgató szerint ez egyfajta híd lehet
az idősebb korosztályok és a fiatalok között, akik ezzel az internetes
hozzáféréssel talán szívesebben tanulnak majd a lakókörnyezetük néprajzáról,
építészetéről.
|
|
Dr. Pál Attila szerint mindegy, hogy ki a fenntartó, a megye értékei a megyei
önkormányzat értékei is egyúttal, ezért is álltak a kezdeményezés mellé. Az
adattár létrejöttét a megyei önkormányzat a kormány Hungarikum Bizottságán
keresztül tudta támogatni: a Megyei Értéktár Bizottság 10 millió forintot nyert
értékmentésre. Ennek egy részét a múzeum kapta meg, hogy digitalizálhassák az
anyagot. Jut pénz ezenkívül a göcseji haranglábak feltérképezésére, valamint egy
ennek eredményeiből készült digitális kiadvány létrehozására.
Az adattár felépítéséről és tartalmáról Marx Mária etnográfus tájékoztatta a
jelenlévőket. Elhangzott: Szentmihályi Imre először hobbiból kezdett el fotózni,
majd tudatosan dokumentálta a göcseji falvak építészetét, de lakóinak életét,
viseletét is. A néprajzkutató szerint ez a fotótár tulajdonképpen Szentmihályi
síremléke is. Maradandó értéket hozott létre, ráadásul nem egyszer művészi
szintű fotográfiákat készített. Mivel akkoriban vaku nem volt, főleg szabadtéri
fotókat tartalmaz az adatbázis: hagyományos, zsúpfedeles épületeket, korabeli
munkafolyamatokat (szüret, diószedés, vízhordás, hajdinahántolás), viseleteket
örökített meg. A képek jórészt az ötvenes években készültek, a falvak
átalakulása, modernizációja előtti utolsó pillanatban.
A fotótár néhány kuriózumot is tartalmaz: kevés olyan felvétel van országos
viszonylatban is, mely hosszúfurulyán játszó parasztot ábrázol. Szentmihályinak
sikerült 1952-ben egyet lencsevégre kapni. Egy évvel korábban pedig egy olyan
mezítlábas parasztasszonyt fotózott le, aki még a régi, jellegzetes fejkendőt, a
pacsát viselte. Építészeti témájú fotóin az egyes faltípusok, tetőszerkezetek és
építészeti módszerek egyaránt megjelennek. Néhány képen már felvillan az
átalakulás is: a ház még régi zsúpfedeles, a mögötte lévő gazdasági épület
(például istálló) azonban már cseréptetős. Jól látszik ebből is az a korabeli
mentalitás, miszerint a lakóépületet ráér modernizálni, fontosabb a gazdasági
épületeket fejleszteni.
Az adatbázisban – mely a Göcseji Múzeum és megyei önkormányzat honlapjáról is
elérhető egy link segítségével – a megye szinte összes településéről van
valamilyen felvétel, így a helytörténeti és értékfeltáró munkákban, valamint a
helyismereti oktatásban is nagy segítséget jelent. A dokumentumtárban különféle
címszavakra lehet keresni, és a fotók nagyításai is megjeleníthetők.