| Kép Klub nyomok a városban
|
Szoros fűző, sonkaujj |
Kiszínezett falak és kerítések
n Egyenruhás művészeti munkások hagytak nyomot szerte a városban. Kidekorált garázsajtók és kerítések, színesre festett házfalak, megújult polcok, biciklik, vagy éppen táskák maradtak utánuk. A művészek ugyan már nincsenek itt, ám az általuk megálmodott Kép Klub szellemisége itt maradt. Meg egy gazdára váró kismacska is az egykori mosodában. De erről majd később...
– pP –
Egy hónapig volt a D'clinic Studios Mixer-programjának vendége az ausztráliai
Kieran Butler, az angliai Rob Burton és az amerikai Amy Ritter, akiknek egy
közös projektet kellett kidolgozniuk. A Mixer-program lényege ugyanis az, hogy a
világ különböző pontjáról érkező alkotók – akik ráadásul a zalaegerszegi
alkotótelepen találkoznak egymással először – a közös munka révén inspirálják
egymást. Egy különleges „játszótér” ez, ahol a más-más kulturális környezetből
jött, és különböző műfajokban mozgó képzőművészek megosszák egymással
munkamódszereiket, miközben kitalálnak valami újat és egyedit. Ez esetben a Kép
Klubot.
|
|
|
Menet közben aztán képbe (majd a képekre) került a macska. A város egyik állatorvosának képe pedig kikerült saját rendelőjének külső falára. A két dolog nyilván összefügg. Az történt ugyanis, hogy a három művész arra kérte a zalaegerszegieket, hogy ajánljanak fel egy-egy tárgyat vagy felületet, amit lefesthetnének, kidekorálhatnának. Miközben munkásruhában járták a várost, hogy teljesítsék az igényeket, találtak egy beteg kölyökmacskát, akinek fél szeme hiányzott. Így jutottak el dr. Mike János állatorvoshoz, aki míg ellátta a macskát, beszélgetett az alkotókkal. A Kép Klub ötlete aztán annyira megtetszett neki, hogy ő maga is csatlakozott a projekthez, ezért került ki a róla és egy kutyáról készült nagyméretű fotó rendelőjének falára. (A mű olyan jól sikerült, hogy néhányan a szürkületben köszöntek is a doktor képmásának.)
A művészek persze mindent dokumentáltak és fotóztak, hogy aztán egy projektzáró kiállítás keretében mutathassák be a D'clinic műtermében (a Rákóczi úti egykori mosodában) mindazt, amit az elmúlt hetekben felújítottak. Búcsúzásképpen egy könyvet is összeállítottak a megújult, átfestett kerítésekről, falakról, ruhákról és egyéb tárgyakról, melyeknek visszatérő motívuma – mily meglepő – a cica lett. Mint mesélték, a céljuk az volt, hogy a felajánlókkal elbeszélgetve, történeteiket, ízlésüket megismerve megkérdőjelezzék, majd újraértékeljék a kortárs művészet szerepét, valamint a művészek és a közönség kapcsolatát. Az ismeretlen környezet és ismeretlen emberek megértésén keresztül ugyanis sikerült egyfajta hidat képezniük a távoli kultúrák és Zalaegerszeg, valamint a kortárs alkotóművészet és a közönség között.
A program végére a Kép Klub már nemcsak a három alkotó együttműködését
jelentette, hanem mindazokét is, akik csatlakoztak a felhíváshoz. Egy hónapos
ténykedésük alatt a képzőművészet gyakorlatilag „házhoz jött”. De azt is
mondhatnánk, hogy „leszállt a magas lóról”, és elérhetővé vált az egyszeri
városlakók számára, akik részt is vehettek az alkotás folyamatában.
A programzáró happeningen (ahol a macska már vígan játszadozott egy
papírgalacsinnal) Mike János annyit fűzött hozzá a történethez, hogy jó volna,
ha valakik folytatnák a Kép Klub akcióit. A városban ugyanis rengeteg a szürke,
unalmas épület, kerítés, házfal, amit színesebbé, ötletesebbé lehetne tenni.
Igény pedig úgy látszik, lenne is a kreatív megoldásokra.
(Lapzártánkkor kaptuk a hírt, a macska gazdára talált, és a nemzetközi rezidenciaprogram új művészei – Johanne Hauge performer és Justin de Lima vizuális művész – megérkeztek a stúdióba.)
n Nem október 6-án végezték ki, hanem négy nappal később, ezért kevesen emlékeznek rá. Kultusza főleg Zalában van, hiszen Zalacsányban látta meg a napvilágot, és innen indult politikai karrierje is. Csány László születésének 225. évfordulója alkalmából tudományos emlékülést rendezett a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára a város dísztermében.
– pet –
A konferencián levéltárosok, muzeológusok és egyetemi oktatók értékelték Csány
László reformkorban, majd a szabadságharcban betöltött szerepét, kiemelve többek
között Deák Ferenccel, Kossuth Lajossal, Perczel Mórral, Görgey Artúrral és Bem
Józseffel való kapcsolatát. A tanácskozást megnyitó dr. Mikó Zsuzsanna, a Magyar
Nemzeti Levéltár főigazgatója elmondta: fontos lenne, hogy Csány ne egy
elfeledett mártír legyen. Annál is inkább, mert Deák Ferenc híveként lelkesen
támogatta a reformmozgalmat, majd Kossuth támogatójaként komoly szerepe volt
például a Védegylet létrehozásában is.
A zalai történészek közül Molnár András (a zalai levéltár igazgatója) Deák és
Csány kapcsolatát elemezte, ami valószínűleg inkább egy politikai érdekszövetség
volt, semmint szoros baráti kötelék. Ám egyiküket sem a becsvágy hajtotta, hanem
a közügyekért való önzetlen felelősségvállalás. Béres Katalin muzeológus
(Göcseji Múzeum) előadásából az derült ki, hogy Csány és Kossuth Lajos között
sokkal több közös vonás volt, mint Deák és Csány között. Nemcsak külsőleg
hasonlítottak egymásra, hanem szónoki képességeik, aktivitásuk és politikai
nézeteik is hasonlóak voltak.
A konferencián elhangzott előadások nem előzmények nélküliek: Molnár András és
dr. Hermann Róbert történészek már huszonöt évvel ezelőtt elkezdték a
Csány-kutatást, melyből egy kötet is született.
Divat a századfordulón
n Kamásli, karmantyú, klakk – talán már csak kevesen emlékeznek e divathoz kötődő szavak jelentésére. A 10. Országos Könyvtári Napok keretében Megyeri Anna történész-muzeológus (Göcseji Múzeum) tartott előadást a századforduló öltözködési kultúrájáról a József Attila Városi Tagkönyvtárban.
– pet –
A fenti szavak pontos meghatározására a közönséget kérte fel az előadó egy
minivetélkedő keretében. Nos, a kamásli régen egyfajta bokavédőként szolgált,
ami védte a cipő felső részét is, a karmantyú kézmelegítőt, a klakk pedig egy
rugós, összecsukható cilindert jelent.
Megyeri Anna elmondta: a 19–20. század fordulóján Zalaegerszegen 8–10 ezren éltek. Iparosok, kereskedők, tisztviselők lakták a kisvárost, a divatot pedig természetesen a kereskedők hozták el a városba. Több divatüzlet is volt a városban, és olyan kereskedés is akadt, ahol ruházkodáshoz kapcsolódó kiegészítőket (kalapokat, kesztyűket) árultak. A legutolsó divatnak megfelelő estélyi és báli ruhákat azonban inkább úgy rendelték a tehetősebb családok; Pestről, Párizsból vagy Bécsből. A gazdagabb famíliák ugyanis a bálokban tudták leginkább felvonultatni az aktuális trendeket. Zalaegerszegen az Arany Bárány Szállóban és a Korona Szállóban voltak rendszeresen ilyen estélyek.
Az előadó korabeli fotográfiák segítségével mutatta be a századforduló változó
divathullámait: a krinolint (fémrácsos, könnyű szerkezetű, abroncsos ruha), a
fűzőt, majd a sonkaujjat, és végül a ’20-as évek egyenes szabású ruháit.
Az öltözködésnek persze szigorú etikettje is volt. Fedetlen vállakkal és
karokkal nem illett nappal mutatkozni, mint ahogyan kivágott cipőben sem.
Testvérek csak húszéves korukig járhattak egyforma ruhában, fiatal lányok
csipkét, tollat nem vehettek magukra. Kalap és kesztyű nélkül pedig nem illett
kilépni az utcára. Az előadó szólt a fűző káros egészségügyi hatásairól is:
százból negyvenhárom nőnek a túl szoros fűző miatt komoly betegségei (gyomor- és
bélpanaszok) alakultak ki.
Az első világháború és a sportélet fejlődése sok változást hozott a divat
világában. A szoknyák rövidültek, a ruhák kényelmesebbé váltak. Miután a
velocipédet felváltotta a biztonságosabb bicikli, egyre több nő pattant
nyeregbe, ami újabb lendületet adott a változásoknak.
Kötetben a 2013-as konferencia anyaga
n Soha nem házasodott meg, minimális, amit szerelmi kalandjairól tudunk. A nevéhez kötődő anekdoták ellenére viszont egy humánus, a nőket tisztelő és megbecsülő ember képe rajzolódik ki a kutatásokból.
– pet –
„Jól esik köztetek lenni...” – Női sorsok, szerepek Deák Ferenc környezetében
címmel jelent meg egy átfogó tanulmánykötet, mely a haza bölcsének nőkhöz való
kapcsolatát, valós vagy vélt szerelmeit elemzi, de megismerkedhetünk a Deák
köreibe (baráti vagy családi) tartozó nőkkel is. A most megjelent kötet egy
2013-as konferencia anyagából állt össze, melyet Deák Ferenc születésének 210.
évfordulójára rendezett a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára, a
megyei ügyvédi kamara és a Zalaegerszegi Törvényszék. A könyvet Kiss Gábor, a
megyei könyvtár igazgatója szerkesztette, a konferencia anyagát pedig a levéltár
gyűjtötte össze.
A kötetet dr. Gyimesi Endre főlevéltáros ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Mint azt tréfásan megjegyezte: Deákot nem azért hívjuk a haza bölcsének, mert nem nősült meg. Tény azonban, hogy rengeteg anekdotát tulajdonítanak neki, ami a nőkkel és a házassággal kapcsolatos. Mondjuk ilyeneket, hogy „A becsületes ember megnősül, az okos nem”. Mindezektől függetlenül nagyfokú szeretetéhség jellemezte, szívesen volt nőtársaságban, még szívesebben tanítgatta őket különféle tudományokra. Magatartásában azonban volt egy nagyfokú védekezés. Oka ennek az is, hogy apátlanul, anyátlanul nőtt fel, visszahúzódó személyiség volt és korán testesedett. Felesleges dolgokról nem szeretett cseverészni, így a fiatal lányok körében sokáig nem volt „menő”. Később persze tudásával és bölcsességével képes volt lenyűgözni a női hallgatóságot. Érte szerelmi csalódás is, ami után már szemérmesen elzárkózott, ha szívügyekről esett szó. Életét inkább a hideg megfontolás és nem a szív irányította.
A tizenegy tanulmányt tartalmazó kötet a környezetében lévő hölgyeken keresztül Deák politikusi és emberi oldalát egyaránt az olvasó elé tárja, mely nem is választható el egymástól. Ahogy Kiss Gábor megfogalmazta: ha nem olyan ember lett volna, amilyen, akkor nem lehetett volna sikeres, elismert, köztiszteletben álló politikus, a magyar történelem talán legmakulátlanabb államférfija.
