Tradíciók és bátor kísérletek

Kiállítások és gálaműsor a kultúra napján

n Könyvbemutatók, kiállítások, zenei programok várták az érdeklődőket az elmúlt héten a magyar kultúra napja alkalmából. A Göcseji Múzeumban csütörtökön bemutatásra került Béres Katalin „Kulturális élet Zalaegerszegen 1920–1945” című kötete, melyet dr. Gyimesi Endre történész mutatott be. A könyv az Egerszegi Füzetek sorozat 14. számaként jelent meg. Ehhez hasonló, a város 20. század eleji kulturális életét bemutató, monografikus kiadvány még nem született.

– pet –

A kultúra napján nyílt meg a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben a IV. Zalaegerszegi Szalon, mely a városhoz kötődő képzőművészek legfrissebb alkotásaiból ad ízelítőt. A vendégeket köszöntő Balaicz Zoltán polgármester elmondta: a kétévente megrendezésre kerülő Szalon nem előzmények nélküli. Korábban a Zalai Tárlat kiállítássorozat engedett bepillantást a megyében zajló képzőművészeti trendekbe, ám e folyamat megszakadt. 2010-ben fogalmazódott meg a gondolat, hogy városi szinten ismét megszervezzék a seregszemlét, melyre azóta kétévente kerül sor. A Zalaegerszegi Szalonon korosztálytól, valamint stílustól és műfajtól függetlenül vesznek részt a városhoz kötődő alkotók, néhány friss munkával.

A tárlatot megnyitó Wehner Tibor művészettörténész elmondta: a Szalon egy művészeti közeg pillanatnyi állapotát tükrözi. Jó, hogy a városnak van egy ilyen visszatérő bemutatkozási fóruma, és mivel ez már a negyedik alkalom, pozitív és negatív jelenségeket egyaránt megfigyelhetünk a rendezvénnyel kapcsolatban. Jó volna például, ha minden érintetthez eljutna a felhívás a kiállítással kapcsolatban. Az alkotókat nagyban inspirálná továbbá, ha több díjért is versenghetnének, a tárlat rangját pedig emelné, ha díjalapító mecénások is közreműködnének a Szalon munkájában. Fontos lenne a dokumentáció is, vagyis ha minden egyes alkalomról készülne egy katalógus; anélkül ugyanis a kiállítás bontása után hamar szertefoszlanak az emlékek.

A mostani seregszemlén huszonegy művész mutatkozik be; hagyományos műtárgyak és új művészeti kifejezésformák egyaránt jelen vannak. A biztos konvenciók és a bátor kísérletek szépen elférnek egymás mellett, mintahogyan az absztrakt és figuratív elemek is – folytatta a művészettörténész.
Az idei Szalon-díjat Fabók-Dobribán Fatime képzőművész vehette át, Illatszertár című installációjáért.

A tárlatnyitót követően szintén a zsinagógában került sor a kultúra napi gálaműsorra, melynek részeként átadták a Kultúra Mecénása díjat is. A kitüntetést idén a Zalaszám Informatika Kft. ügyvezetője, dr. Szász Péter vehette át. A Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének javaslata alapján pedig polgármesteri elismerésben részesült Dömötör Andrea, a Göcseji Múzeum gyűjteménykezelője, Vadvári Péterné, a Keresztury VMK nyugalmazott munkatársa, valamint Tóth Renáta, a DFMVK gyermekkönyvtárosa.
A kultúra napi program hétfőn folytatódott, az immár hagyományos Zalaegerszegi Sajtófotó-kiállítással, mely a Hevesi Sándor Színház nézőtéri galériájában nyílt meg, immár hatodik alkalommal.

vissza az elejére

Titkosrendőri jelentések a reformkorból

Új kötet és évkezdés a levéltárban

n Az előző évekhez képest mérsékelten gyarapodott a levéltár állománya, hatvan iratfolyóméternyi új dokumentumot regisztráltak. A szükséges selejtezésekkel együtt pedig öszszességében csökkent is a közgyűjtemény állománya, amire eddig még nem volt példa – derült ki a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Zala Megyei Levéltárának hagyományos év eleji sajtótájékoztatóján.

– pet –

A levéltár azonban így is 10.743 iratfolyóméter anyagot őriz, amelynek jó része az interneten is hozzáférhető. Káli Csaba igazgatóhelyettes a 2015-ös év egyik legérdekesebb szerzeményének azt a periratgyűjteményt tekinti, melyet egy fővárosi antikváriumban vásároltak. Az 1769–1810 között keletkezett, perdokumentumokból álló díszes kötet, a Deák-család történetéről is szolgáltat egy sor háttéranyagot; hiszen ez a hosszadalmas procedúra a família egyes ágai között zajlott.
A tavalyi évben a levéltár kutatószolgálatát 248-an, az ügyfélszolgálatot pedig 961-en keresték fel. Ami a tudományos munkát illeti: a levéltár nyolc tudományos munkatársa harminckét tanulmányt, illetve cikket írt az előző évben, és négy önálló kötet is napvilágot látott (Zalai honvédek Erdélyben, Zalaegerszegi végrendeletek, Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között, Választási küzdelmek a reformkori Zala megyében).

Molnár András igazgató az idei tervekkel kapcsolatban elmondta: a levéltár részt vesz a Magyar Nemzeti Levéltár központi programjaiban. Egyrészt a Nemzeti Emlékezet Bizottságával van közös kutatási programjuk, ami az 1945 utáni párt-archontológiai kutatásokat, ezenkívül a vidéktörténeti munkákat, valamint az 1956 utáni megtorlások adatainak feltárását jelenti. Az állami halotti anyakönyvek alapján készül továbbá egy központi adatbázis az első világháborús veszteségekről. Zajlanak az előkészületei továbbá a 2017-es országos Reformáció-emlékévnek, melynek során Zala megye protestantizmusának története is feldolgozásra kerül.

Idén három rendezvénnyel is készülnek. Szeptemberben Széchenyi István születésének 225. évfordulója alkalmából lesz emlékülés, októberben az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára szerveznek majd tudományos konferenciát. Utóbbi ezúttal nem az eseményeket, hanem a forradalom előzményeit és kiváltó okait vizsgálja. Nyáron pedig sor kerül a hagyományos (immár 26.) szlovén–magyar levéltári kutatótáborra is. A tervek szerint 2016-ban négy új kiadvány is megjelenik. Ezek közül a még előkészületben lévő „Zalai honvédek Kárpátalján” című könyv igazi kuriózum lesz. A kötethez a levéltár várja azon családok jelentkezését, ahol még fellelhető néhány dokumentum a magyar királyi 9. honvéd önálló gyalogdandár kárpátaljai tevékenységéről.

A magyar kultúra napja alkalmából a sajtótájékoztatón mutatták be Hermann Róbert és Molnár András „Választási küzdelmek a reformkori Zala megyében” (1834–1847) című kötetét, melyről dr. Gyimesi Endre történész, nyugalmazott igazgató beszélt. Mint elöljáróban utalt rá: nincs új a nap alatt. Mármint ami a politikai küzdelmeket illeti. A könyvből ugyanis kiderül, hogy a tárgyalt időszakban etetés, itatás, lefizetés, sőt verekedés is kísérte a korteskedést és a választási küzdelmeket. De ekkoriban kezdődtek a megfigyelések, valamint a besúgóhálózat kiépítése is; a szerzők a kötet összeállításakor a korabeli bécsi titkosszolgálati jelentéseket is felhasználták.

Molnár András hozzátette: az új kiadvány közel három évtized gyűjtőmunkájának eredménye. A Deák- és Csány-kutatásokkal párhuzamosan gyűlt az anyag. A kötet érdekességét többek között az adja, hogy a bécsi udvar titkosszolgálati jelentései még nem nagyon láttak eddig napvilágot.

vissza az elejére

Szavak a falakon

Best of D'clinic a vmk-ban

n Nem hagyományos képekből és szobrokból áll ez a kiállítás, hanem amolyan nyelvi lelemények vannak a falakra függesztve. Vannak persze más objektumok is; beton villanyoszlop és mellszobor arányosan kicsinyített mása, meg néhány videó. Tornázó pálcikaemberekkel, meg cseresznyét szopogató szájjal.

– pP –

Best of D'clinic Studios címmel nyílt tárlat a Keresztury VMK Gönczi Galériájában. A nemzetközi rezidenciaprogramot működtető képzőművészeti stúdió Lendváról települt át Zalaegerszegre a nyár folyamán, Pál Kátja festőművész vezetésével. A művésztelep a Rákóczi úti egykori mosodában alakította ki bázisát, ahová havonta újabb és újabb művészek érkeztek a világ különböző országaiból. A Gönczi Galériában most huszonkét alkotótól láthatunk ízelítőt, a művek a 2015-ös rezidenciaprogram keretein belül készültek. Tizenöt művész már Zalaegerszegen dolgozott, ami nemcsak a szigorúan vett alkotást jelenti. Megismerkedtek ugyanis egymás kultúrájával, művészeti stílusával, valamint a város épületeivel, múltjával és jelenével, amit aztán rendre be is építettek alkotásaikba.

Így született például a Vietnamban élő Kaitlin Rees „Egy végtelen szótár töredékei” című projektje is. A fiatal művész szeretett volna pár szót megtanulni magyarul, de a szavak megértéséhez nem szótárat akart használni. Megkért inkább néhány embert, mondják el mit jelent számukra az adott szó, vagy hogy milyen jelentősége van az életükben. Így tulajdonképpen egy végtelen sok jelentéssel bíró, érzelmi szótárat tudott létrehozni.

Szintén a magyar nyelv egyedisége vonzotta az angliai Fionn Duffyt is, aki „A kíváncsi nyelv” fantázianevet viselő projektjében a zene, a nyelv és a képzőművészet kapcsolódási pontjait kutatta. Szeret ugyanis a tárgyakra, hangokra egyfajta kottaként tekinti. Nálunk főleg a magánhangzók érdekelték: más érzéseket és hanghatásokat keltettek benne, mint az angol magánhangzók. A nyelv és a kimondott hang által előidézett fizikai változásokat ültette be művébe, ami a kiállítótérben is megtekinthető.

A tárlatot megnyitó Mészáros Gábor is a különféle kultúrák kapcsolódására hívta fel a figyelmet performanszában. Mert a rezidenciaprogram nem holmi elvont művészkedésről szól, hanem a befogadásról, a vendégszeretetről és a messziről jött emberek minél jobb megismeréséről, na és a tapasztalatok átadásáról. Tulajdonképpen történetek, élmények, formák és színek (áru)cseréje zajlik, s ez mind beépül a művészek alkotási folyamatába.
Persze a befogadó részéről szükség van elvonatkoztatásra, nyitottságra és asszociációs képességre. Mivel egy interaktív kiállításról van szó, mi magunk is alkotókká válhatunk, ha leülünk, felírjuk a kedvenc szavunk egy színes post it papírra, majd az felragasszuk a falra más szavak közé. Ezeket cserélgetve és bővítve egy változó tipográfiájú és jelentésű szó-játékot, vagy ha úgy tetszik történetet kapunk. A színes kavalkád pedig egy képpé is összeállhat a fejünkben.

vissza az elejére