Tizenéves drogfogyasztók

Fekete felhők a szenvedélybetegség egén

n Bár a részvevők elmondták, a félelem nem megoldás, mégis sötét a jelen és a kilátások, kiemelten a drogfogyasztás terén. Ezzel kapcsolatos regionális szakmai konferencia helyszíne volt az Apáczai Művelődési Központ. A házigazda a városi önkormányzat által 2001-ben létrehozott KEF, azaz Kábítószerügyi Egyeztető Fórum, mely az évek során társszervezetekkel bővült, akiknek a képviselői szintén jelen voltak a programon.

– b. k. –

A rendezvényt Tolvaj Márta alpolgármester nyitotta meg, aki a városban elérhető szociális támogatórendszerről beszélt. Velkei Mariann, a Nemzeti Szociális és Rehabilitációs Hivatal főosztályvezetője kiemelte, e témában is fontos lenne a család- és gyerekjóléti szolgálatok hatékonyabb működése, a több pályázati lehetőség.

A délelőtti ülésen szót kaptak még a szombathelyi, keszthelyi, pécsi, mohácsi KEF, valamint a zalaegerszegi drogambulancia képviselői, a helyi KEF társelnökei. Súlyos helyzetről tudott beszámolni Dombrádi Zita addiktológiai konzulens (Baranya megye), aki a program egyik előadója is volt. Elmondta, 10–12 éves gyerekek válnak szerfogyasztókká, míg a desinger-drogok gyors leépülést okoznak nemcsak pszichésen, hanem fizikálisan is, akár néhány fogyasztás után halálossá is v álhatnak. Ezeknek a kémiai anyagoknak már nevük sincs, senki nem tudja a pontos összetételüket és nagyon gyorsan változik is az összetétel. A belső szervek leépülése gyorsan megtörténik. Miközben ilyen súlyos a helyzet, az érintett szervek konstruktív együttműködése, a hatékony prevenció nem megoldott, és a pályázati lehetőségek is töredékükre csökkentek, tette hozzá a szakember.

A problémák számbavétele között Pethő Attila, a zalaegerszegi KEF társelnöke megjegyezte, január elsejétől változott az ifjúságvédelmi törvény, mely hátrányos a korábbi státuszokra nézve, szinte kizárja az ifjúságvédelmi felelősök alkalmazását. Major Zsolt, a helyi KEF másik társelnöke pedig felhívta a figyelmet a falvakban élő fiatalokra, akik szinte kiesnek a látótérből, illetve, hogy a fiatal szerfogyasztók mellett megjelent az orvosi ellátásra szorulók között a 40 éves korosztály, akik anno az első szerhasználók voltak a ’90-es évek elején.

Az utóbbi tényt erősítette meg a városi drogambulancia képviselője. Elmondta: a náluk megjelenő korosztály kitolódott az egyre fiatalabbak és a 40 év felettiekre. Arról az általános problémáról is szólt, hogy ma az alkoholfogyasztást nem tekintik problémának sem a szülők, sem a gyerekek, illetve, hogy a hozzájuk került fiataloknak az alkohol- vagy drogfogyasztás jelenti a szabadidő-eltöltést.
A délutáni előadásokon a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonban szerzett tapasztalatokról esett szó és az itteni tinirehabilitáción zajló napi munkáról, ahol gyógyulni vágyó 11–18 éves korú fiúkat fogadnak be. Szó esetett a ma még keveset hangoztatott társfüggésről, a párkapcsolati erőszakról, mely erős kockázati tényezője lehet a drogfogyasztásnak. Végül szintén megdöbbentő adatok hangzottak el a 7–14 éves korosztályt érintő szerencsejáték-problémákról.

vissza az elejére

Fegyelem és figyelem

A testnevelés a mindenem – mondja babos sándorné

n Mindig is tanár akart lenni, s az élet hozta akadályok ellenére valóra is váltotta ezt. Nemcsak diplomája van, hanem a szó legnemesebb értelmében pedagógus. 1962-ben kezdte a pályát, 1998-ban ment nyugdíjba, és azóta is tanít. Tornászai országos első eredményeket produkálnak. Babos Sándorné, Marcsi néninek megvalósult az álma, több generációt nevelt, tanított, edzett tiszteletre méltó módon.

Bánfi Kati

– Ez az életem. A gyerekek. Az unokáim, a tanítványaim, a tanítás – mondja, miközben a sikerekhez gratulálunk. – Heti két edzést tartok, és ezzel a pici idővel sikerült ilyen szép eredményt produkálni – legutóbb Villányban, meghívásos országos versenyen lettek a felsős tanítványai első helyezettek.
– Számított ilyen szép eredményre?
– Á, nem! Debrecenből, Kecskemétről is voltak versenyzők, akik ma a torna nagyhatalmának számítanak. Az edzőik is. Nagyon jó körülmények között készülnek fel. Mi a kevés edzésidő egy részét a szőnyegek, gerendák ki-be pakolására fordítjuk.
– Úgy tűnik, Önnél az ilyen nem akadály.
– A pályámat Salomváron kezdtem. Még tornaterem sem volt és tornászünnepélyt rendeztünk, megyei versen

yekre jutottak el a diákjaim. Olajos padló volt, vizet melegítettünk, felsikáltuk a padlót, ott volt a tornaóra. Harisnyából csináltunk labdát, fűzfából karikát. És tornaünnepély volt. Aztán pályákat alakítottunk ki, gyomláltuk a terepet. Nyolc évig dolgoztam ott és a nyugdíj után egy évet. Az a falu a szívem csücske, ott lettem igazán pedagógus.

– A tornászok felkészítése fizikailag is munkát jelent. Hogy bírja?
– Még bírom, de már vannak nehézségek. A Gála Táncklubban most szeptemberben, 17 év után ezért hagytam abba a munkát. Fáj a szívem érte, és jól esik, hogy hiányolnak. A Lisztben azért vagyok még, mert a szülők kérése is, hogy tanítsak.
– Ez az iskola volt a fő munkahelye.
– 1970-ben kerültem ide. Az akkori igazgató mondta, hogy reméli, nem ugródeszkának veszem ezt a helyet és maradok. Betartottam az ígéretem. Most már 46 éve ülök ugyanabban a székben. A munkahelyem ugyan papíron változott, mert az iskolának több alkalommal változott azóta a neve.

– Sok tanítványa ért el a sport terén szép eredményeket. Többek között Farkas Sándor, a ZTE kosárcsapat egykori kiemelkedő edzője.
– Minden sportágat szeretek, a torna és a kosárlabda, amivel legtöbbet foglalkoztam. Annak idején Ostoros Karcsi bácsi volt a tanárom és elhatároztam, hogy én is ilyen akarok lenni. Fegyelem és figyelem. Ha fegyelemre tanítom, akkor akaraterőre is, hogy jobb legyen abban, amit csinál, hogy céljai legyenek. A gyerekek nagyon hálásak, ha felfigyelnek rájuk és megszerettetik velük, amit csinálnak. Szerettem volna átadni a gyerekeknek ezt a hozzáállást, az élményeket, amit a sport nyújt. Ma szinte minden iskolában van olyan testnevelő, akit én tanítottam.
– Ön még sportol valamit?
– A lányokkal gimnasztikázom kicsit, néha súlyzózok, jövök-megyek.

– Biciklivel?
– Persze, az a kincsem, már szinte magától tudja az utat – utal a több évtizedes Camping kerékpárjára, mellyel közlekedik.
– Mit adott Önnek ez a pálya?
– Mindent. Megvalósult az álmom. Most már csak gyönyörködöm a gyerekekben. A versenyeken pedig én vagyok a legöregebb. Azért várom, hogy valaki megkérdezze, Marcsi néni, mi a titka? Egyszerű lenne a válasz, a következetesség, a fegyelem és a feladatok pontos végrehajtatása. Tényleg nem hiszik el, hogy csak ennyi. Boldog vagyok. Egyik hétvégén verseny, másik hétvégén unokák. Szeretném még sokáig csinálni. Ügyelek az egészségemre, hiú vagyok a külsőmre, hogy karbantartsam magam. Ezzel is példát mutatok: a megjelenésemmel, a viselkedésemmel – és amit elfelejtett hozzátenni, a komoly munka mögött megbújó szeretettel. Így túl a hetedik X-en is.

vissza az elejére