A hárpiát meg kell törni!

Makrancos hölgy a színházban

n A személyiség megzabolázásának kényszere örök. Mindegy, hogy Shakespeare korában járunk vagy napjainkban. A túl bátor, túl hangos, túl őszinte, túl okos vagy túl különc embereket be kell törni. Ha az illető ráadásul nőnemű is, pláne.

– pánczélPetra –

Ebből az alaptézisből építkezik a Hevesi Sándor Színházban nemrégiben bemutatott Shakespeare-mű, a Makrancos hölgy. Verebes István rendező a népszerű vígjáték eredeti angol címét (The taming of the shrew) vette alapul, ami magyarul nagyjából annyit tesz: a hárpia megrendszabályozása. Márpedig a hárpiák (hogy ki tekinthető annak, az elég szubjektív) egyik legfőbb tulajdonsága, hogy erős személyiséggel rendelkeznek, így célszerű betörni őket. A társadalom vagy egy adott közösség elvárásainak megfelelően.
Erős vizuális effekteken és látványos kontrasztokon keresztül elevenedik meg a nézők előtt a jól ismert történet. Tömören úgy is fogalmazhatnánk, hogy jelmezben nagyon erős az előadás (Gadus Erika jelmeztervezőnek köszönhetően). Pádua lakóit feltűnően színes ruhákban (szinte egyenruhákban) látjuk, ami többféle szimbolikus jelentéssel is bír. Utalhat egyrészt a shakespeare-i kor vándorszínészeinek tarka jelmezeire, a reneszánsz korszak díszes öltözékeire, de a páduai polgárok egységes (és minden kétséget kizáró) szemléletére is. Persze a ruhák fazonja nagyon is a mai kor divatját idézi; összekapcsolva múltat a jelennel.

Ezzel szemben a két főszereplő (Katalin – Pap Lujza; Petruchio – Sztarenki Pál) öltözéke egyszerű, letisztult. Katalin fehér ruhája a tisztaságot, őszinteséget jelképezi, míg Petruchio átlagos öltönyében egy mindig tárgyalásra kész, dörzsölt üzletember benyomását kelti.
Üzlet az pedig van bőven! Nem véletlen, hogy az előadás másik szimbolikus kelléke a nejlonzacskó, amibe csinos összegeket lehet helyezni, és alkalmas pillanatban átadni a megfelelő embernek. Mert mindenki kijátszható, megvásárolható, és mindenkit a nyereségvágy hajt. Legyen szó Katalin apjáról, Baptistáról (Balogh Tamás), aki lányait akarja minél előbb és minél jobban kiházasítani, vagy a kisebbik leány, Bianca (Kátai Kinga) körül legyeskedő férfiakról (Gremioról – Szakály Aurél; Hortensioról – Barsi Márton; Lucentio – Mihály Péter), vagy magáról Petruchioról, aki egy jó házasság révén szeretne pénzhez jutni. Az alamusziságon és ármánykodáson túl van azért némi egyetértés is, mert a cél közös: Katát (a hárpiát) mielőbb férjhez kell adni, addig ugyanis húga, Bianca (aki nem hárpia, hanem afféle sokaknak tetsző jó csaj) nem eladó. A cél elérése érdekében azonban mindenki valami fortélyt eszel ki; ruhát és alakot vált.

Ebben a hazug világban csak Kata egyenes, nem csoda, ha nem tetszik neki egyik helybéli férfi sem. Míg be nem toppan az idegen, aki más, mint a többiek; realista, eszes és képes Katának visszavágni (sajnos nemcsak szóval, kézzel is). Petruchio egy manipulátor, de a kegyetlenkedésektől (éheztetés) sem riad vissza, hogy feleségét apránként, ám módszeresen betörje („nem lakik jól, míg meg nem törik”).
Hogy Katalin megrendszabályozása mennyire az újdonsült férj önös érdeke, és mennyi benne a közösség iránti megfeleltetés vágya, nem egyértelmű. Mint ahogy az sem, hogy Katalin teljes átalakulását (fehér ruhája egyre koszolódik és szakad) a férje iránti őszinte szerelem vagy a kényszer vezérelte-e? És tényleg semmi cinizmus nem maradt benne? A zárásból úgy tűnik nem, és igazából ettől válik igazán keserűkomédiává a vígjáték.

Keserű, mert egyértelmű a párhuzam a 16. századi mű kérdésfelvetése és a napjainkban is fel-fellángoló gender-vita között: hol a nő/feleség helye a társadalomban/családban. Tényleg csak alá-fölé rendelt viszony létezhet? A beilleszkedéshez tényleg el kell tüntetni a személyiséget? Talán azért nem! Bár az előadásban nincs sok nyoma ennek a lehetőségnek. Még akkor sem, ha a nászéjszaka szép és látványos jelenete egy pillanatra elhiteti velünk, hogy lesz érzékiség és gyengédség a házastársak között. Azonban ha jól megnézzük, ott is a férj az irányító, és a simogatás is csak a puhítás, behódoltatás egyik eszköze.

A vígjáték keserűségét adja az is, hogy úgy látszik, a líraiságnak már nem sok hely jut az udvarlásban: Shakespeare szonettje simán elbukik Bye Alex toplistás popslágere mellett, a Bianca kegyeiért folyó küzdelemben. Napjaink férfitípusainak ábrázolásához pedig nyilván szükséges egy jó focimeccsnézés; stílusosan lapostévén keresztül.
Verebes István rendezése bővelkedik ötletekben és látványelemekben, s bár a nyitány és a zárás klasszikus színházi (már-már cirkuszi) elemeket idéz, az előadás mégsem akar múltat idézni. A szereplők hitelesen formálják meg az egyes karaktereket, mégis marad bennünk némi hiányérzet. Néhány jelenet túl hosszú, és nem elég lendületes (főleg az első felvonásban). Látjuk és értjük a megzabolázás stratégiáját is, de mintha mindvégig kívülállóként szemlélnénk az eseményeket. Nem leszünk igazán a történet részesei és a (színházi) manipuláció áldozatai sem. Ez utóbbira persze mondhatjuk, hogy mi legalább megúsztuk!

vissza az elejére

Tajvani bábosok a Griffben Workshop keleti elemekkel n A Griff Bábszínház meghívására Zalaegerszegre érkezett a Tajpei Bábszínház társulatának néhány tagja, Wu-Sheng Jie bábjátékos mester vezetésével. A tajvani művészeti csoport egy háromnapos workshopot tartott az itteni bábművészeknek. – pet – A részletekről sajtótájékoztatón számolt be Szűcs István igazgató és Bartal Kiss Rita, a Griff Bábszínház művészeti vezetője. Elhangzott: a tajpei társulat tulajdonképpen egy kínai hagyományőrző színház. Főleg kesztyűbábokkal dolgoznak, a mozgatásnál azonban akrobatikus elemeket is felhasználnak. A tajvani kesztyűsjátékok számos kulturális és művészeti elemet is integrálnak: népzenei motívumok, nyelvi dialektusok, tradicionális népművészet. A bábok faragott arcain pedig szintén ősi technikák figyelhetők meg. Szűcs István elmondta: a háromnapos workshop alatt a Griff társulata a keleti kultúra egy olyan szeletével találkozhatott, ami mindenképp a hasznukra válik, de a tajpeiek is tanultak az itteni színészektől. A bábszínház hosszú távú együttműködést tervez a tajvaniakkal: közösen pályáznak egy hároméves projektre, melynek keretében közös produkciókat hoznának létre. A workshop zárásaként a távolkeleti bábszínház egy egzotikus előadást is tartott a zalaegerszegi gyerekek számra, akik a Majomkirály történetével ismerkedhettek meg. A sajtótájékoztatón az intézmény vezetése arról is beszámolt, hogy a Griff társulatát meghívták a VII. Bábufesztiválra. Ez egyrészt megtisztelő, másrészt pedig fontos, hogy részt vegyenek efféle találkozókon és szakmai összejöveteleken, hiszen Zalaegerszegre ritkán látogatnak el kritikusok és bábszínházi szakemberek. A társulat ezenkívül egymillió forint támogatást nyert drámapedagógiai programokra, így a jövőben az egyes előadásokhoz kapcsolódva, kísérleti jelleggel drámapedagógiai foglalkozásokat is tartanak a gyerekeknek.

vissza az elejére

Lélekemelő beszélgetések

Indul az új kulturális talk-show

n Egerszegi Páholy néven új kulturális talk-show indul a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben, melynek háziasszonya Karáth Anita lesz. A részletekről a szervezők, valamint a Páholy fővédnöke, Balaicz Zoltán polgármester tartott sajtótájékoztatót a zsinagógában.

– pet –

Flaisz Gergő, a Keresztury VMK igazgatója elmondta: egy saját kezdeményezésű programként indul március 29-én az Egerszegi Páholy a hangversenyteremben. A kezdeményezéssel szeretnének egyrészt hagyományt teremteni, másrészt pedig úgy érzik, hogy ezzel a programmal a VMK-hoz tartozó minden intézmény megtalálta végre saját profilját. A Páholy egy jó irány, hiszen tartalmas és igényes, ám mégis könnyed szórakozást kínál a hangversenyterem közönségének. Olyan művészeket és előadókat látnak vendégül, akiknek munkásságát ismerjük ugyan, ám magánemberként is szeretnénk róluk tudni.

Balaicz Zoltán úgy látja: a Keresztury VMK megújulásába jól illeszkedik ez a programelem, ami nem előzmények nélkül való, hiszen a Zalai Kanapéhoz hasonló csevejt láthatunk Karáth Anita jóvoltából, ám teljesen új formában.
Majer Piroska, a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem csoportvezetője elárulta: szeretnék, ha a Páholy egyfajta brand-dé válna a városban. Ennek érdekében külön arculatot (logót és szóróanyagokat) is terveztek a rendezvénynek.

A március 29-i első estről Karáth Anita elmondta: Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter színművészek lesznek a vendégek. A talk-show egy kicsit spontán is lesz, hiszen az lenne a jó, ha a vendégek személyiségére is fény derülne a műsor során. Lélekemelő beszélgetésre készül az est háziasszonya; olyan témákat is igyekszik szóba hozni, amikről az internetes oldalakon nem olvashatunk a meghívott művészekről. A Páholyt a beszélgetésen kívül produkciók is színesítik majd. A Rudolf Péter–Nagy-Kálózy házaspár például olyan szövegekkel is készül, melyek megváltoztatták életük. Az Egerszegi Páholy következő vendége május 24-én Berecz András mesemondó lesz, az évad további részében pedig Udvaros Dorottya színművész és a Buda Folk Band is ellátogat Zalaegerszegre.

vissza az elejére