Egy ostor, két jelentés Mozaikos történetek Tánc a világnapon Jönnek az élénkebb színek

A különdíjas liszt-kórus A Liszt Ferenc Általános Iskola kórusa április végén érkezett haza az olaszországi, Garda-tó melletti Malcesine városban rendezett nemzetközi gyermekkórus fesztiválról, ahol a Kövécs Edit tanárnõ vezette énekkar különdíjat kapott. A legjobb repertoárt bemutató kórus a versenyt követõen külön koncertet adott a Monte Baldo 2000 méteres csúcsán lévõ auditóriumban. Gratulálunk a diákoknak és a felkészítõ tanároknak!

Egy ostor, két jelentés

Áprilisi zárás a d'clinic studiosban

n Zöld fénybe borult szoba, faragott ostor új – nekünk kissé furcsa – szimbolikus jelentéssel. És egyáltalán mi a közös Dél-Amerikában és Zalaegerszegben? A téli szünet után áprilistól folytatódott a munka a D'clinic Studios Rákóczi úti mûtermében, ahol a nemzetközi rezidenciaprogram keretében négy külföldi alkotó töltött el egy hónapot a városban.

– pP –

Az eddigi D'clinic-projekteknek mindig fontos eleme volt, hogy az éppen itt-tartózkodó mûvészek mit gondolnak Zalaegerszegrõl, illetve Magyarországról, és tapasztalataikat miképp építik be alkotásaikba. A pénteken megrendezett áprilisi zárókiállításon ismét izgalmas és elgondolkodtató válaszok születtek. A svéd Katarina Henrikssont például a budapesti Vajdahunyadvár ihlette meg. Elõször arra gondolt, hogy a vár pont úgy néz ki, mint egy Disney-kastély, aztán gyorsan rájött, hogy a dolog épp fordítva mûködik; vagyis a népszerû rajzfilmek utánozzák az eredeti építményeket. Ha viszont már így alakult, egy elvarázsolt kastéllyá, illetve A szépség és a szörnyeteg mese után, a szörny szobájává változtatta a stúdió egyik helyiségét. Ami sejtelmes, zöld fényt is kapott. A háttérben pedig egy ’80-as években készült svéd mesesorozat hanganyaga volt hallható. Az alkotó az installációval azt szerette volna bemutatni, hogyan keveredik a média által bemutatott kultúra az európai mese- és fantáziavilág elemeivel.

Az amerikai Jamison Edgar munkáit összetett kérdések és határokon átívelõ motívumok inspirálták. Az alkotó Amerika déli részérõl származik, ami egészen mást jelent, mint északinak lenni. Sokan hiszik azt, hogy délen mindenkinek fegyvere van, és mindenki tájszólással beszél. Ha pedig „északi” fiatalokkal találkoznak, az elsõ kérdés az, hogy miért laksz itt, miért nem költözöl New Yorkba? Szerinte ez egy közös pont Zalaegerszeg és Dél-Amerika között. Azt tapasztalta ugyanis, hogy Magyarországon is rendre felmerül az a kérdés, hogy valaki miért egy vidéki kisvárosban él, ahelyett, hogy Budapestre menne.

Alkotásaiban hangsúlyos szerepet kap a „szomszédság”, vagyis, hogy kikkel élünk egy lakókörnyezetben. Ami esetében meglehetõsen színes; ezt a változatosságot makett-házakkal jelenítette meg. A színek kompenzálásaképpen elmondta: a déli államok története meglehetõsen sötét. Rabszolgatartás, megkülönböztetések, kínzások és akasztások jellemzik a múltat. Emiatt õ egészen másra asszociált egy faragott ostorról, amit a bolhapiacon talált. Nekünk a magyar népmûvészet, funkcionálisan pedig az állatok terelése jut eszünkbe róla, Jamisonnak azonban a rabszolgatartás és a kínzás. A színes makettek mellett a falon így kettõs üzenete volt az ostornak.

James Cathey (USA) és Madeleine Kozma (Svédország) a 20. századi Kelet-Közép-Európa történéseire reagáltak. Az amerikai videómûvész egy saját, irányítógombok nélküli kémrádiót készített itt-tartózkodása alatt. A hangjelzéseket szintetizátorral „komponálta” meg. A Svédországban született, de magyar és spanyol szülõkkel rendelkezõ Madeleine pedig olyan magyar családok levelezéseibõl olvasott fel, akiket elszakított egymástól a II. világháború. Nagyszülei ugyanis a háborút követõen költöztek Svédországba. A mûvészt ezért a „beilleszkedés” és a „kívülállás” kérdése foglalkoztatja. Terve az volt, hogy ellátogat egy idõsek otthonába, és megkér néhány ott élõt, hogy írjanak képzeletbeli levelet azoknak, akik anno a háborúba mentek. Ez az elképzelése azonban meghiúsult, így végül a levéltárban talált korabeli dokumentumokat performanszához.
A D'clinic Studiosba június elején érkeznek legközelebb alkotók, akik ismét egy hónapig dolgoznak majd a városban.

vissza az elejére

Mozaikos történetek

Beszélgetés grecsó krisztián új regényérõl

n A Azért lett Jelmezbál a címe, mert a szereplõk álarcot viselnek. Ahogy mi magunk is sokszor. Egy családregény mozaikjai elevenednek meg a történetben. A szereplõk – akik ezúttal leginkább nõk – életében sok a titok, sok az elhallgatás.

– pet –

Grecsó Krisztián író mutatta be legújabb regényét a zalaegerszegi közönségnek a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben. A szerzõvel Karáth Anita beszélgetett. A Jelmezbál szövevényes és felkavaró anekdotái több generáció nõtagjain keresztül mesélnek el egy majdnem bûnügyi történetet. Csak azért majdnem, mert ahogy Grecsó Krisztián mondta: van egy krimiszerû vonulata a könyvnek, de mûfajilag nem bûnügyi regényrõl van szó. Sokkal inkább egy ellopott nõi sorsról. Egy nõrõl, aki egy másik férfi mellett él, mint aki mellett kellene. Emiatt más a sorsa, mint kellene.

Az író abból indult ki, hogy a család egy olyan színház, ahol mindenki fõszereplõ, s annyi elmesélhetõ történet van benne, ahány tagja van a családnak. A regény egyes fejezetei tulajdonképpen nézõpontok. Anyák, lányok, nagymamák, unokák nézõpontjai. A történetszálakba véletlenszerûen kap bele a szerzõ; a szerkezet ettõl válik mozaikossá. A könyv megírásánál Tarantino hasonló felépítésû filmjei is inspirálták, de Móricz Zsigmond is, akit kiváló írónak tart.

Egy talányos bûnügyi történetbõl bomlanak ki a családregény mozaikjai: két lányt holtan találnak a faluban valamikor az 1960-as években. A harmadik még él, amikor rábukkannak, de mire odaér az orvos, a sebesült lány eltûnik. Szerelme, a fiatal rendõr évtizedek múlva, Budapesten, egy különös találkozás után jön rá az igazságra. Grecsó Krisztián azt is elárulta, hogy a szövevényes és töredékes történet vége és megoldása valahol a könyv közepén van. A mozaikosság miatt azonban bármikor folytatható a sztori; már meg is írt néhány történetet a következõ kötethez.

A Jelmezbálról azt is megtudtuk, hogy a megíráshoz a Facebook is nyújtott némi inspirációt. Néhány évvel ezelõtt ugyanis Grecsó Krisztián édesanyja régi fotókat vett elõ a családról, köztük az író dédapjának 1919-es leszerelésérõl. Mint kiderült, a dédapa megvakult Doberdónál, azért is szerelték le. Fotó nem készült róla, a katonai papírokon azonban részletes személyleírás szerepel küllemérõl. Az írónak ez annyira megtetszett, hogy kiposztolta a közösségi oldalra. Amire aztán Csíkszeredáról érkezett egy reagálás, melybõl kiderült, hogy bizony ennek a dédapának volt egy testvére, akinek ott élnek a leszármazottai. Nekik fotójuk is volt a dédpapáról, ami tökéletesen passzolt a személyleíráshoz.
Ekkor döbbent rá a szerzõ, hogy tényleg mennyire mozaikos, töredezett képünk van saját családunkról is, és mindenhol titkok lapulnak. Ez adta a regény alapját.

vissza az elejére

Tánc a világnapon

Gyerekek és felnõttek a színpadon

n A tánc világnapja (április 29.) alkalmából gálamûsor helyszíne volt a Hevesi Sándor Színház április utolsó vasárnapján. Az eseményt a városban hagyománnyá tévõ Gála Társastáncklub Egyesület volt ezúttal is az est házigazdája és rendezõje. Saját táncosaik mellett szinte az összes zalaegerszegi tánccsoport megmutathatta magát ezen közös ünnepen, illetve Nagykanizsáról is voltak vendégfellépõk.

– B. K. –

A program elején Vigh László országgyûlési képviselõ mondott köszöntõt, aki méltatta a 16 éves hagyományt, melyet a helyszín biztosításával a városi önkormányzat is támogat. Elismeréssel szólt azokról, akik a táncot megismertetik, megszerettetik, megtanítják a többi embernek. Az ünnepi gálát Kuzma Péter, a Gála TE egyesületi elnöke, táncmester konferálta. Saját berkekbõl így szólíthatta színpadra az elõképzõs 5–8 éves gyerekektõl kezdve egészen a felnõtt A ligás és senior/hobby csoportokat alkotó sok tehetséges táncost (elõkészítõsök, A, B, D, F, G csoportok). Hosszas volt felsorolni is az általuk elért sikereket, hazai és nemzetközi szinten egyaránt.

A meghívott fellépõk közül a sort és az estet az Ady-iskola balett tagozatosai kezdték. Látványos tánccal léptek a közönség elé, mint már 1971 óta oly sokszor a Helikon Táncklub tagjai. Megmutatták magukat még a Zalai Táncegyüttes, a Körtánc AMI, a Maxima Életmód Klub, a Coppélius Mûhely, a nagykanizsai Premier Táncklub, az idén jubiláló Albatrosz Táncegyüttes, a Press Dance TE és az Ezer Rózsa Kertje hastánccsoport tagjai. A taps nemcsak nekik szólt, hanem a színfalak mögött álló felkészítõiknek: Stefán Gábornak, Tóth Mónikának, Varga Jánosnak, Gallai Gábornénak, Bata Ildikónak, Pukánszky Évának, Háriné Molnár Ágnesnek, Meretei-Simon Beátának, Nemesházi Bernadettnek és végül, de nem utolsósorban Salamonné Kuzma Renátának és Kuzma Péternek.

vissza az elejére

Jönnek az élénkebb színek

Divatszalon – nõi szalon

n Divatossá vált a Zalaegerszegi Nõi Szalon. Legutóbbi nyilvános találkozásuk alkalmával ugyanis két trendszakértõ, Rákhely Zsófia divattervezõ és László Edina mintatervezõ voltak a vendégek. Elméleti és gyakorlati részbõl tevõdött össze az est programja, azaz a 2016/17-es trendekrõl esett szó, valamint rövid divatbemutatóra is sor került a Ganz–Munkácsy-iskola diákjainak közremûködésével.

– b. k. –

Rákhely Zsófia a divatszakma különleges világába kalauzolt, kis bekukkantást engedve a kulisszák mögé. De beszélt magáról az öltözködési kultúráról is, a szépérzékrõl, a szép szeretetérõl, melyrõl véleménye szerint vajmi keveset lehet tanulni az iskolában. Pedig fontos lenne, hogy megállítson bennünket az esztétikum. Az öltözködés pedig mindennapos dolog, amin keresztül mindennap mutatunk magunkból valamit, fogalmazott. Majd a divatlapok és kifutók „borzadályainak” titkát is elárulta. Mindössze figyelemfelhívás a cél, egy-egy tervezõ, így kíván középpontba kerülni. Mert akirõl beszélnek, megjelenik a médiában, annak a ruháit veszik fel a sztárok, és innét már nyert ügye van. A bemutatott extra kreációknak pedig letisztult formái kerülnek a ruhatárba.

– Magyarországon az emberek kevésbé fogékonyak a divatra, az öltözködésnek ez a szegmense távolinak tûnik, túl idegen, elutasítják. Pedig bizonyos részeket be tudnának építeni a hétköznapokba – mondta biztatásként a szakember. – A nõk számára nagyon nehéz elfogadni magukat olyannak, amilyenek. A testi adottságokkal gazdálkodni kell, mindenkinek van problémája, „nem szeretem” része, de nem ezekre kell figyelni. Arra kell koncentrálni, amire büszke vagyok, ami szép, és akkor más is ezt fogja látni rajtam – tanácsolta Rákhely Zsófia a hallgatóságnak, akik között elsõ alkalommal jelentek meg a férfiak is. A trend kapcsán hozzátette, olyan ruhát vegyünk fel, amiben jól érezzük magunkat, amiben szívesen nézünk a tükörbe. – Merjünk kimozdulni a komfortzónánkból és nõiesebben, finomabb, érdekesebb, friss hatást kelteni az öltözködéssel vagy kiegészítõkkel.

A jövõ évi trenddel kapcsolatban még elmondta, élénkülnek a színek, jön az olajos zöld, a sárga egy új kombinációban, a grafikus minták. Majd néhány magyar tervezõ kollekcióiról mutatott fényképeket.
László Edina mintatervezõ, textiltervezõ mûvész a Metropolitan Egyetem tanára pedig különbözõ hajtogatásos technikákkal készült ruhákat vonultatott fel. A meghökkentõ, esetenként vicces kreációkkal azt próbálták ki, mi az, amit még a textil elbír, mi az origami határa ezzel az anyaggal. De a bemutatott ruhák között speciális nyomógéppel készült minták is feltûntek, illetve a változatosságot biztosító, mindkét oldalán is hordható ruhák. A jelen esetben kifutóra került darabok a Ganz–Munkácsy-iskola ruhaipari szakon tanuló diákjainak munkáját dicséri, akik egyben modellként is szerepeltek a rögtönzött divatbemutatón.

vissza az elejére