Járműipari tesztpálya épül
|
Táncházak és folklórhétvége |
Stresszelünk, ha nincs térerő |
A város is támogatja a mozgalmat
n Tavaly Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá válásának 130. évfordulója alkalmából újraindult a hetvenes években nagy népszerűségnek örvendő táncházmozgalom. A programok a Zalai Táncegyüttes szervezésében zajlottak a Keresztury VMK-ban.
– pet –
A nagy sikerre való tekintettel a város vezetése, és a programot koordináló
egyesület úgy döntött, hogy önkormányzati támogatással idén is folytatódik a
rendezvény. A részletekről Balaicz Zoltán polgármester és Rácz Petra, a Zalai
Táncegyüttes Egyesület elnöke tartott sajtótájékoztatót a városházán.
A polgármester elmondta: fontosnak érezték, hogy újjáéledjen ez a régi
hagyomány, és első körben arra is kíváncsiak voltak, hogy egyáltalán mennyi
embert vonz majd – a profi táncosokon kívül – az esemény. A tavaly négy
alkalommal meghirdetett táncház beváltotta a hozzá fűzött reményeket,
olyannyira, hogy az önkormányzat idén egymillió forinttal támogatja a
programsorozat folytatását.
Rácz Petra a támogatást megköszönve, a részletekről úgy nyilatkozott: több táncos eseménnyel és tematikus programmal is készülnek idén. Június 18-án például egy évzáró táncházat szerveznek, szeptembertől pedig „Gyere hozzám guzsalyasba” címmel tematikus táncházak várják az érdeklődőket a VMK-ban. Az első alkalommal rábaközi, októberben szatmári, novemberben mezőségi, decemberben pedig gyimesi csángó néptáncokkal ismerkedhet meg a közönség.
* * *
Az Egerszeg Fesztivál keretében május 21–22. között „Hallottad-e hírét
Zalaegerszegnek?” címmel folklórhétvége és verbunkverseny zajlott a Dísz téren
és a Kerestury VMK-ban a Zalai Táncegyüttes szervezésében. Szombaton immár 19.
alkalommal került sor a Kárpát-medencei verbunkversenyre, vasárnap pedig
negyedik alkalommal szerveztek gyermek és ifjúsági szóló néptáncversenyt a megye
fiataljainak.
A hétvége során benépesült a Dísz tér is: különféle néptáncbemutatók,
koncertek, népdalverseny, valamint kirakodóvásár és kézműves-foglalkozások is
várták a közönséget.
Mindennapi függőségek: hosszú a lista
n Huszonnégy óra alatt hány függőségen eshetünk keresztül? – tette fel a költői kérdést dr. Zacher Gábor, a fővárosi Honvéd Kórház sürgősségi osztályának főorvosa zalaegerszegi előadásán.
– pP –
A nagy népszerűségnek örvendő toxikológus „mindennapi függőségeinkről” beszélt
az Art Moziban. Mindenekelőtt azonban leszögezte: a függőség szóhoz szinte
mindenki negatív értékeket társít, pedig maga a szó nagyon is semleges. A
függőség ugyanakkor nem merül ki a sokak által hitt alkohol-drog-nikotin
hármasságban.
Függeni ugyanis rengeteg dologtól lehet; még egy régi emléknyomtól is, amit nem tudunk kitörölni az agyunkból, maximum elfojtani tudjuk. Az sem igaz, hogy a függőség pusztán örökletes dolog. Tény, hogy sok múlik a genetikán, és akinek a családjában van erre hajlamosító tényező, nagyobb eséllyel válik függővé. Azonban a szociális minta (családi szokások, körülmények, kortárs csoportok hatása) szerepe egyáltalán nem elhanyagolható a probléma kialakulásában. Vannak ugyanis olyan mintamagatartások, amik már kisgyermek korban rögzülnek. A cigarettára gyújtás stresszhelyzetben például pont ilyen. A gyerek ugyanis csak annyit fog fel kiskorában, hogy probléma van, a szülő meg rágyújt, tehát ez egyfajta „megoldásnak” tűnik számára.
Szóval, nézzük azt a huszonnégy órát, milyen „veszélyeknek” vagyunk kitéve. A lista úgy tűnik elég hosszú és korántsem véges: telefon, számítógép, koffein, nikotin, alkohol, munkaalkoholizmus, gyógyszer, tv-sorozat, vásárlás, evés, szex, edzés, szolárium, drog és játék. Sőt, olyan testet és lelket építő dologtól is függővé lehet válni, mint például az olvasás. Persze a fent felsoroltak kombinációjára is bőven van példa. Mindenki tudja például, hogy egy rendes nikotin- és koffeinfüggőnek hogyan indul a napja: ébredés; köhögés; rágyújtás; kávéfőzés; kávézás újabb cigivel; vécé. És azt is el tudjuk képzelni, hogy milyen az, ha az erős dohányos nem jut reggel cigarettához.
Zacher Gábor szerint a megváltozott kommunikációs stratégiánk miatt hosszú távon nehezen viseljük a „gépnélküliséget” is. Egy új stresszfaktor az, ha mindjárt „lemerülünk”, ha nincs térerőnk, vagy ha belátható időn belül nem tudunk online-ok lenni a közösségi térben. Három-négy éve megjelent egy új függőség is; a sorozatfüggőség. Ennek két fajtája van, az egyiknél az egyén olyan filmsorozatokat néz, amik izgalmasak, ám nem feltétlenül akar a filmbéli világ részese lenni. A másik csoportba viszont a szappanopera-függők tartoznak, akik általában olyan társadalmi csoportból jönnek, hogy a tévénézés jelenti számukra a túlélést. Míg ugyanis nézik a gazdag emberek könnyed, szerelmes történeteit, elfelejtik azt a pszichoszociális gettót, amiben élnek. Tehát bármilyen furcsa is, de ez egy menekülés számukra; addig se gondolnak saját nyomorukra.
A toxikológus arra is felhívta a figyelmet, hogy nemcsak negatív életkörülmények esetén futhatunk bele függőségekbe. Amikor ugyanis valakinek jól megy, vagy úgy érzi, hogy sínen vannak a dolgai, ugyanúgy elcsúszhat, hiszen hajlamos megjutalmazni önmagát. Ilyenkor jönnek az olyan kijelentések, hogy „mit árthat az a kicsi”, „megengedhetem magamnak”, „bármikor abba tudom hagyni”, és ha már a környezet azt látja, hogy ez utóbbi mégsem megy, és esetleg erre fel akarja hívni az illető figyelmét, akkor jön a válasz: „ezt pont te mondod?!”
Zacher Gábor itt elárulta: ő sem szent, hiszen dohányzik és csokoholista is;
megvan a napi egy tábla mogyorós csokija.
Hogy mit lehetne tenni azért, hogy a most felnövekvő korosztályok tagjai közül
minél kevesebb függő legyen? Csökkenteni kellene a gyerekek
teljesítménykényszerét, és növelni a szeretetinjekciókat az életükben. Minél
több ugyanis a lelki, testi sérülés gyermekkorban, minél nagyobb a fiatalok
kisebbségi érzése, önértékelési károsodása, annál nagyobb eséllyel csúsznak bele
majd valamilyen függőségbe.