Emlékmúzeum a Kaffkában | Szerelemről, szőlőről |
Hős férfiak, mezítelen nők |
n A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány pályázat hirdetett úgynevezett „Büszkeségpontok” kialakítására az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából.
A
pályázat célja, hogy hozzájáruljanak a társadalmi emlékezet ébren tartásához, a
magyar közösségi identitás erősítéséhez. A több tízmilliós nagyságrendű
fejlesztésre az önkormányzatnak nincs külön forrása, a jelen pályázat ugyanakkor
lehetőséget kínál arra, hogy az egykor Zalaegerszeg díszpolgára, Rosta Sándor
által a Mártírok útja 5–7. szám alatti Kaffka-kollégiumban berendezett és
gondozott minikiállítás a korábbi elképzeléseknek megfelelően teljessé váljon.
A volt kollégium főépülete az 1900-as évek elején épült, mely eredetileg az
egyház tulajdona volt. Az 1948-as államosítást követően
ÁVH-székház
lett. Az épület az 1967–2007 közötti időszakban leánykollégiumként működött,
azóta üresen áll. A főépület pincéjében 1956-os és Trianon-emlékszoba került
kialakításra.
Balaicz Zoltán polgármester a témát tárgyaló testületi ülésen elmondta: régi
szándék Zalaegerszegen, hogy az országban egyedülálló módon fennmaradt – még
önkormányzati tulajdonban lévő – egykori ÁVH-központ épületének egy részét újra
látogathatóvá tegyék és emlékmúzeumot hozzanak létre. Az emlékhely az épület
pinceszintjén található, jelenleg mintegy 80 négyzetméter alapterületet foglal
el. A tervezett kiállítás az eredeti környezetbe helyezett enteriőrök és
válogatott szakmai anyagokat tartalmazó tablók segítségével, a mai kor
elvárásainak megfelelő színvonalon szeretné bemutatni, hogyan működött az ÁVH
Zalaegerszegen, és mi történt azokkal, akiket a kommunista rezsim az épület
falai között kínzott meg.
Az épület bejáratától délre húzódó földszinti helyiségcsoport átalakításával a
pinceszinti muzeális jelleget kiegészítve mintegy 20 fő befogadására alkalmas
vetítőtermet is létre kívánnak hozni. Eredményes pályázat esetén a kiállítótér a
Göcseji Múzeum szakmai irányításával, előzetes bejelentkezéssel fogadhatná a
látogatókat.
Kötet keresztury józsef hagyatékából
n Több éves gyűjtő- és kutatómunka eredményeképpen született meg az a kötet, mely Keresztury Józsefnek, a város egykori ügyvédjének és polgármesterének, Keresztury Dezső költő édesapjának életéről és szellemi munkásságáról szól. Ez utóbbiról főleg olyan értelemben, hogy a könyv legnagyobb részét Keresztury József korabeli írásai teszik ki.
– pet –
Az Úton, nehéz méltósággal – Keresztury József 1870–1918 című
kötetet a közelmúltban mutatták be a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban.
Kiss Gábor igazgató elmondta: egy különleges kiadványt tarthat a
kezében az olvasó, hiszen a város egyik izgalmas és nagy tudású polgárának
életét és gondolatait idézi meg a könyv. A dokumentumokat Nyakasné Túri
Klára, a Keresztury-ház gondnoka gyűjtötte és kutatta hosszú éveken át,
majd ő vetette fel az anyag könyvbe rendezésének gondolatát is dr. Gyimesi
Endrének, aki akkor még polgármester volt. A kötetbe Keresztury
József 1880-as években született szépirodalmi írásai és későbbi
szakcikkei kerültek; a rendelkezésre álló 141 dokumentumból harmincnégyet
válogattak a kiadványba, melyet Kiss Gábor és Gyenes Imre szerkesztett, az
előszót pedig Gyimesi Endre írta.
Nyakasné Túri Klára a kötetbemutatón azt mesélte: Keresztury
Dezső lányának unokája révén került hozzá az első kilenc dokumentum
Keresztury József hagyatékából. Csodálatos, kézzel írott anyag volt
ez, melyek között elbeszélések, szociográfiák szerepeltek; na és egy írás,
arról, hogy vajon vannak-e földönkívüliek. Mindez 120 évvel ezelőtt, egy 18–20
éves fiú fejében fordult meg. Az írások túlnyomó többsége az akkori Zalamegye
című lapban jelent meg, de a Magyar Paizs is jegyzi nevét. Klára néni a
kutatómunka során százhúsznál is több novellát, négy verset, valamint számos
értekezést talált a legváltozatosabb témákban. Keresztury József
írt a szerelemről, a házasságkötésről, a gyermeknevelésről éppúgy, mint a
földművelésről, azon belül is a „szőlő tenyésztéséről”. Ez utóbbi munkálatokról
bőven volt személyes tapasztalata is, hiszen a Bartók Béla úton található
családi hegyi hajlékon mintagazdaságot hozott létre feleségével.
Túri Klára elmondta: nagyon hálás a sorsnak, hogy élete jó részét
Keresztury Dezső, majd Keresztury József életművének
kutatásával tölthette, hiszen két csodálatos és nagy műveltségű embert
ismerhetett meg – egyiküket személyesen is.
A tragikus sorsú (1918-ban önkezével vetett véget életének) Keresztury
József életútját Gyimesi Endre idézte fel. Mint mondta: a
Keresztury-család ősei Vas megyéből települtek át Zalába, József már itt
született, s kezdetben a Zalaegerszeggel szomszédos Olában laktak. Később
ügyvédként a Várkörben nyitott irodát. Számos helyi egyesületnek volt a tagja,
ám eleinte paraszti származása miatt – iskolái és tudása ellenére – csak nehezen
fogadta be a helyi közélet. Mindez sokat változott, miután feleségül vette a
nemesi származású Eőry Etelkát. Ügyvédi irodája is jól menő volt, így 1903-tól
már a város virilisei (vagyis legtöbbet adózó polgárai) közé tartozott, így
automatikusan tagja lett a képviselő-testületnek. Ekkor indult közéleti
tevékenysége.
Érdekes, hogy szépirodalmi munkásságát nagyjából ekkor hagyta abba, ezek után
már csak szakcikkeket írt. 1915–18 között volt a város polgármestere. 1918
februárjában azonban lemondott; a válságos, háborús évek minden energiáját
felemésztették, és belefáradt a közügyekbe. Még ugyanebben az évben kiderült,
hogy magába az életbe is (felesége megcsalta), hiszen októberben öngyilkos lett.
Búcsúlevelében ennyi állt: „Nem bírom tovább kedveseim.”
Fia, Keresztury Dezső egész életében ápolta korán elveszített apja
emlékét; a korabeli dokumentumok gondos megőrzésének köszönhető a mostani
kiadvány is.
D'clinic: fókuszban a köztéri szobrok
n Mennyire ismerjük a városunkban lévő köztéri alkotásokat? Tudjuk például, hogy hány szobor van Zalaegerszeg területén? És megfigyeltük már őket alaposabban is; mondjuk, hogy mit ábrázolnak, mikor készültek és milyen stílusban? Fogadjunk, hogy nem! Az ilyen észlelésekhez ugyanis vagy témával foglalkozó szakembernek, vagy kívülállónak kell lenni.
– pP –
Bizonyos
dolgokra pedig még azok sem gondolnak, akik egyébként érdeklődnek a
képzőművészet iránt – legalábbis ez derült ki a D'clinic Studios júniusi
zárókiállításán. Sokkal kevesebbnek gondoljuk a szobrok számát, mint amennyi a
valóságban van (kétszáznál is több), és gőzünk sincs a férfiak és a nők
arányáról; már ami az utunkba kerülő alkotásokat illeti.
A nemzetközi rezidenciaprogram keretében néhány hétig itt dolgozó egyik művész
pont a köztéri műveket vette górcső alá, majd reagált is a látottakra. A
hongkongi Noelle Ng Po Lin itt-tartózkodása alatt nagyon sokat sétált és
biciklizett a városban. Szerette volna megfigyelni egyrészt az embereket,
másrészt pedig azt a környezetet is, amelyben élünk. Figyelme aztán egyre inkább
a köztéri szobrok felé fordult, és tudatosan kezdte vizsgálni őket.
Összességében úgy látta, hogy túl komolyak vagyunk – legalábbis ami az utcákon,
tereken lévő alkotásokat illeti. Szobraink ugyanis főleg régi korok szereplőit
(köztük királyokat, nemeseket, politikusokat) ábrázolják, és leginkább
klasszikus vagy klasszicizáló stílusban készültek. Kevés a modern, játékos
alkotás.
Mint ahogyan a nő is! A fiatal művész a belváros területén szinte alig talált
női alakot ábrázoló szobrot. Az a kevés is, ami van, mezítelen. Nem a prüdéria
mondatta ezt az alkotóval, egyszerűen csak furcsának találta. Mindenesetre
elgondolkodtató tények ezek, még a helyben élőnek is: hős férfiak, egyházi,
bibliai szereplők és lecsupaszított nők.
Noelle – aki divattervezőből lett képzőművész – minderre úgy reagált a művészet
nyelvén, hogy elkészítette Kisfaludi Strobl Liliom című szobrának egy mozgatható
és felöltöztetett változatát, puha, könnyű, hajlítható anyagból. Az ekképp
„életre kelt” Liliomot – mely kéztartásában (egyik kezét tarkójára teszi)
hasonlít az eredetihez – egy hajnali akció keretében elvitte más szobrokhoz, és
különféle beállításokban lefotózta őket. Mint mondta, az volt a célja, hogy
ezzel a jelképes találkozással egy új perspektívát hozzon létre, s így egy-egy
pillanatra megváltoztassa a szobrok eredeti jelentését.
Az alkotó ezenkívül néhány festményt is készített ugyanerre az ötletre alapozva.
Az egyiken Liliom (akinek ruháját minden bizonnyal Fischer Országépítőjének
leple ihlette) például a Dísz téren álló Zalai nemessel iszogat és eszeget egy
szalonban. A másik ennél kissé nyomasztóbb: az előbb említett Országépítő került
egész más kontextusba azáltal, hogy egy üres osztályteremben áll a
katedra/tanári asztal tetején, és kezével épp a belépő Liliomra mutat; a
mozdulat azonban leginkább megbélyegzést, megszégyenítést jelez.
A művész a projekttel kicsit szerette volna „kiengedni a gőzt, a nagy
komolyságból”, és a játék kedvéért megváltoztatni néhány körülményt. A puha
változatú Liliommal egyébként a zárókiállításon is lehetett fotózkodni.
A D'clinic júliusban újabb alkotókat vár a műterembe.