Emlékmúzeum a Kaffkában Szerelemről, szőlőről
 
Hős férfiak, mezítelen nők
 
 

Emlékmúzeum a Kaffkában

n A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány pályázat hirdetett úgynevezett „Büszkeségpontok” kialakítására az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából.

A pályázat célja, hogy hozzájáruljanak a társadalmi emlékezet ébren tartásához, a magyar közösségi identitás erősítéséhez. A több tízmilliós nagyságrendű fejlesztésre az önkormányzatnak nincs külön forrása, a jelen pályázat ugyanakkor lehetőséget kínál arra, hogy az egykor Zalaegerszeg díszpolgára, Rosta Sándor által a Mártírok útja 5–7. szám alatti Kaffka-kollégiumban berendezett és gondozott minikiállítás a korábbi elképzeléseknek megfelelően teljessé váljon.
A volt kollégium főépülete az 1900-as évek elején épült, mely eredetileg az egyház tulajdona volt. Az 1948-as államosítást követően ÁVH-székház lett. Az épület az 1967–2007 közötti időszakban leánykollégiumként működött, azóta üresen áll. A főépület pincéjében 1956-os és Trianon-emlékszoba került kialakításra.
Balaicz Zoltán polgármester a témát tárgyaló testületi ülésen elmondta: régi szándék Zalaegerszegen, hogy az országban egyedülálló módon fennmaradt – még önkormányzati tulajdonban lévő – egykori ÁVH-központ épületének egy részét újra látogathatóvá tegyék és emlékmúzeumot hozzanak létre. Az emlékhely az épület pinceszintjén található, jelenleg mintegy 80 négyzetméter alapterületet foglal el. A tervezett kiállítás az eredeti környezetbe helyezett enteriőrök és válogatott szakmai anyagokat tartalmazó tablók segítségével, a mai kor elvárásainak megfelelő színvonalon szeretné bemutatni, hogyan működött az ÁVH Zalaegerszegen, és mi történt azokkal, akiket a kommunista rezsim az épület falai között kínzott meg.
Az épület bejáratától délre húzódó földszinti helyiségcsoport átalakításával a pinceszinti muzeális jelleget kiegészítve mintegy 20 fő befogadására alkalmas vetítőtermet is létre kívánnak hozni. Eredményes pályázat esetén a kiállítótér a Göcseji Múzeum szakmai irányításával, előzetes bejelentkezéssel fogadhatná a látogatókat.

vissza az elejére


Szerelemről, szőlőről

Kötet keresztury józsef hagyatékából

n Több éves gyűjtő- és kutatómunka eredményeképpen született meg az a kötet, mely Keresztury Józsefnek, a város egykori ügyvédjének és polgármesterének, Keresztury Dezső költő édesapjának életéről és szellemi munkásságáról szól. Ez utóbbiról főleg olyan értelemben, hogy a könyv legnagyobb részét Keresztury József korabeli írásai teszik ki.

– pet –

Az Úton, nehéz méltósággal – Keresztury József 1870–1918 című kötetet a közelmúltban mutatták be a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban. Kiss Gábor igazgató elmondta: egy különleges kiadványt tarthat a kezében az olvasó, hiszen a város egyik izgalmas és nagy tudású polgárának életét és gondolatait idézi meg a könyv. A dokumentumokat Nyakasné Túri Klára, a Keresztury-ház gondnoka gyűjtötte és kutatta hosszú éveken át, majd ő vetette fel az anyag könyvbe rendezésének gondolatát is dr. Gyimesi Endrének, aki akkor még polgármester volt. A kötetbe Keresztury József 1880-as években született szépirodalmi írásai és későbbi szakcikkei kerültek; a rendelkezésre álló 141 dokumentumból harmincnégyet válogattak a kiadványba, melyet Kiss Gábor és Gyenes Imre szerkesztett, az előszót pedig Gyimesi Endre írta.
Nyakasné Túri Klára a kötetbemutatón azt mesélte: Keresztury Dezső lányának unokája révén került hozzá az első kilenc dokumentum Keresztury József hagyatékából. Csodálatos, kézzel írott anyag volt ez, melyek között elbeszélések, szociográfiák szerepeltek; na és egy írás, arról, hogy vajon vannak-e földönkívüliek. Mindez 120 évvel ezelőtt, egy 18–20 éves fiú fejében fordult meg. Az írások túlnyomó többsége az akkori Zalamegye című lapban jelent meg, de a Magyar Paizs is jegyzi nevét. Klára néni a kutatómunka során százhúsznál is több novellát, négy verset, valamint számos értekezést talált a legváltozatosabb témákban. Keresztury József írt a szerelemről, a házasságkötésről, a gyermeknevelésről éppúgy, mint a földművelésről, azon belül is a „szőlő tenyésztéséről”. Ez utóbbi munkálatokról bőven volt személyes tapasztalata is, hiszen a Bartók Béla úton található családi hegyi hajlékon mintagazdaságot hozott létre feleségével.
Túri Klára elmondta: nagyon hálás a sorsnak, hogy élete jó részét Keresztury Dezső, majd Keresztury József életművének kutatásával tölthette, hiszen két csodálatos és nagy műveltségű embert ismerhetett meg – egyiküket személyesen is.
A tragikus sorsú (1918-ban önkezével vetett véget életének) Keresztury József életútját Gyimesi Endre idézte fel. Mint mondta: a Keresztury-család ősei Vas megyéből települtek át Zalába, József már itt született, s kezdetben a Zalaegerszeggel szomszédos Olában laktak. Később ügyvédként a Várkörben nyitott irodát. Számos helyi egyesületnek volt a tagja, ám eleinte paraszti származása miatt – iskolái és tudása ellenére – csak nehezen fogadta be a helyi közélet. Mindez sokat változott, miután feleségül vette a nemesi származású Eőry Etelkát. Ügyvédi irodája is jól menő volt, így 1903-tól már a város virilisei (vagyis legtöbbet adózó polgárai) közé tartozott, így automatikusan tagja lett a képviselő-testületnek. Ekkor indult közéleti tevékenysége.
Érdekes, hogy szépirodalmi munkásságát nagyjából ekkor hagyta abba, ezek után már csak szakcikkeket írt. 1915–18 között volt a város polgármestere. 1918 februárjában azonban lemondott; a válságos, háborús évek minden energiáját felemésztették, és belefáradt a közügyekbe. Még ugyanebben az évben kiderült, hogy magába az életbe is (felesége megcsalta), hiszen októberben öngyilkos lett. Búcsúlevelében ennyi állt: „Nem bírom tovább kedveseim.”
Fia, Keresztury Dezső egész életében ápolta korán elveszített apja emlékét; a korabeli dokumentumok gondos megőrzésének köszönhető a mostani kiadvány is.

vissza az elejére


Hős férfiak, mezítelen nők

D'clinic: fókuszban a köztéri szobrok

n Mennyire ismerjük a városunkban lévő köztéri alkotásokat? Tudjuk például, hogy hány szobor van Zalaegerszeg területén? És megfigyeltük már őket alaposabban is; mondjuk, hogy mit ábrázolnak, mikor készültek és milyen stílusban? Fogadjunk, hogy nem! Az ilyen észlelésekhez ugyanis vagy témával foglalkozó szakembernek, vagy kívülállónak kell lenni.

– pP –

Bizonyos dolgokra pedig még azok sem gondolnak, akik egyébként érdeklődnek a képzőművészet iránt – legalábbis ez derült ki a D'clinic Studios júniusi zárókiállításán. Sokkal kevesebbnek gondoljuk a szobrok számát, mint amennyi a valóságban van (kétszáznál is több), és gőzünk sincs a férfiak és a nők arányáról; már ami az utunkba kerülő alkotásokat illeti.
A nemzetközi rezidenciaprogram keretében néhány hétig itt dolgozó egyik művész pont a köztéri műveket vette górcső alá, majd reagált is a látottakra. A hongkongi Noelle Ng Po Lin itt-tartózkodása alatt nagyon sokat sétált és biciklizett a városban. Szerette volna megfigyelni egyrészt az embereket, másrészt pedig azt a környezetet is, amelyben élünk. Figyelme aztán egyre inkább a köztéri szobrok felé fordult, és tudatosan kezdte vizsgálni őket.
Összességében úgy látta, hogy túl komolyak vagyunk – legalábbis ami az utcákon, tereken lévő alkotásokat illeti. Szobraink ugyanis főleg régi korok szereplőit (köztük királyokat, nemeseket, politikusokat) ábrázolják, és leginkább klasszikus vagy klasszicizáló stílusban készültek. Kevés a modern, játékos alkotás.
Mint ahogyan a nő is! A fiatal művész a belváros területén szinte alig talált női alakot ábrázoló szobrot. Az a kevés is, ami van, mezítelen. Nem a prüdéria mondatta ezt az alkotóval, egyszerűen csak furcsának találta. Mindenesetre elgondolkodtató tények ezek, még a helyben élőnek is: hős férfiak, egyházi, bibliai szereplők és lecsupaszított nők.
Noelle – aki divattervezőből lett képzőművész – minderre úgy reagált a művészet nyelvén, hogy elkészítette Kisfaludi Strobl Liliom című szobrának egy mozgatható és felöltöztetett változatát, puha, könnyű, hajlítható anyagból. Az ekképp „életre kelt” Liliomot – mely kéztartásában (egyik kezét tarkójára teszi) hasonlít az eredetihez – egy hajnali akció keretében elvitte más szobrokhoz, és különféle beállításokban lefotózta őket. Mint mondta, az volt a célja, hogy ezzel a jelképes találkozással egy új perspektívát hozzon létre, s így egy-egy pillanatra megváltoztassa a szobrok eredeti jelentését.
Az alkotó ezenkívül néhány festményt is készített ugyanerre az ötletre alapozva. Az egyiken Liliom (akinek ruháját minden bizonnyal Fischer Országépítőjének leple ihlette) például a Dísz téren álló Zalai nemessel iszogat és eszeget egy szalonban. A másik ennél kissé nyomasztóbb: az előbb említett Országépítő került egész más kontextusba azáltal, hogy egy üres osztályteremben áll a katedra/tanári asztal tetején, és kezével épp a belépő Liliomra mutat; a mozdulat azonban leginkább megbélyegzést, megszégyenítést jelez.
A művész a projekttel kicsit szerette volna „kiengedni a gőzt, a nagy komolyságból”, és a játék kedvéért megváltoztatni néhány körülményt. A puha változatú Liliommal egyébként a zárókiállításon is lehetett fotózkodni.
A D'clinic júliusban újabb alkotókat vár a műterembe.

vissza az elejére