GébArt: nyitottság, sokszínűség

Kiállítással nyílt a 25. művésztelep

n  Huszonötödik alkalommal nyitotta meg kapuit a GébArt Zalaegerszegi Nemzetközi Művésztelep a Gébárti-tó partján. A jubileumi alkotótábor mi mással is indulhatott volna, mint egy jubileumi kiállítással, melynek a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem ad otthont a következő hetekben.

– pet –

A zalaegerszegi művésztelep 1992-ben jött létre Skrabut Éva lelkes szervezőmunkája eredményeképpen. Az azóta eltelt évtizedekben 149 művész, bő ötszáz alkotást hagyott a városban. A zsinagógában nyílt tárlat ebből a terjedelmes anyagból válogatott. Szám szerint hatvanhat mű reprezentálja az elmúlt huszonöt évet. Ha egyáltalán egy efféle válogatás képes arra, hogy precízen leképezze a művésztelep életében eltelt időt, és a bekövetkezett változásokat. Sőt, örök kérdés az is, hogy mire jók ezek az alkotótáborok, és születhetnek-e egyáltalán az itt eltöltött néhány hét alatt „fő művek”.

A tárlatot megnyitó Szemadám György festőművész, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja szerint nem; és a művésztelepeknek nem is ez a feladatuk. A képzőművész – aki 1992–94 között vezette a GébArt-i alkotótábort – úgy látja, hogy ebben az alapvetően Budapest-centrikus országban nagyon fontos, hogy vidéken is működjenek művésztelepek. Az egyik legfontosabb küldetésük éppen az, hogy szellemi műhelyként funkcionáljanak, és találkozási pontok legyenek.

Mint fogalmazott: a képzőművészet egy magányos tevékenység, de egy alkotótáborban a magányos művészeknek van lehetőségük tapasztalatot cserélni, tanulni, élményeket, inspirációkat szerezni. Na, és – ne szépítsük a dolgot – időnként ötleteket lopni egymástól. Szemadám György be is vallotta, hogy annak idején Kotnyek Istvántól és Bedő Sándortól is vett át motívumképeket és technikai elemeket, amiket aztán átfogalmazva beépített a saját munkáiba.

A festőművész szerint a jól működő művésztelep nem más, mint egy időleges szellemi centrum, melyben akciók, szimpóziumok, előadások és közös munkák mentén telik az idő. A GébArt-i művésztelep sajátossága pedig abban rejlik, hogy egyszerre nyitott és sokszínű. Nyitott, hiszen nemzetközi; az elmúlt huszonöt évben számos európai, sőt azon túli országból is érkeztek alkotók. A sokszínűség pedig mind műfajban mind stílusban értendő. Volt itt már fémművészeti és szobrászati alkotótábor, kerámia-művésztelep és festőtábor. Szemadám szerint GébArt jövője épp ebben a változatosságban, sokféleségben van.

Prokné Tirner Gyöngyi, a Kézművesek Házának vezetője is köszöntötte a jubileumi év kapcsán az alkotókat és az egykori táborvezetőket. Hozzátette: a tervek között az szerepel, hogy az ország más művésztelepeivel is felveszik a kapcsolatot. A bajaiakkal például már született is egy megállapodás, így 2017 februárjában a két város alkotótáborának válogatott anyaga átmenetileg helyet cserél egymással.

A huszonötödik évfordulóját ünneplő művésztelepet a város részéről Vadvári Tibor alpolgármester köszöntötte, felhíva a figyelmet a Gébárti-tó csodás atmoszférájára, mely alkotásra inspirál.

A mostani kiállításon tulajdonképpen egy ízelítőt láthatunk az elmúlt két és fél évtized már említett sokszínűségéből. Festmények, grafikák, szobrok és kerámiák között sétálhatunk a kiállítótérben. Az alkotások között pedig figuratív, absztrakt, klasszicizáló vagy éppen az avantgarde irányzatot képviselő műveket egyaránt látunk. Mivel a GébArt-i művésztelepen mindig részt vettek zalaegerszegi alkotók, így a tárlaton is találkozhatunk a helyi művészek munkáival. Többek között Bedő Sándor, Bárdosi Katinka, Fischer György, Farkas Ferenc, Frimmel Gyula, Gábriel József, Tóth Norbert alkotásai kerültek a falakra, posztamensekre.

A tárlatnyitón fellépett a Tapasztalt Ecsetek zenei formáció; vagyis a Wahorn András, Kopasz Tamás és Szurcsik József képzőművészek alkotta – itt most éppen – trió. Az apropót ehhez az adta, hogy Kopasz Tamás festőművész több cikluson át vezette a művésztelepet.

A tárlatot követően a Gébárti-tó partján megnyílt maga az alkotótábor is. Budaházi Tibor festőművész, a művésztelep vezetője elmondta: örül, hogy a kezdeteknél is jelen lehetett, és 25 év elteltével ismét részt vehet a tábor munkájában, ami – ahogy tavaly is – a festészetre koncentrál. A cél az, hogy a jövőben minél több külföldi alkotó jöjjön a városba, de a helyiekről sem feledkeznek meg. Idén például Frimmel Gyula grafikus és Horváth László szobrászművész képviseli a zalai alkotókat. A tervek között szerepel az is, hogy a következő években ismét meghívják azokat a képzőművészeket, akik a ’90-es években már jártak itt, hogy művészetük egy későbbi szakaszával is megismerkedhessünk.
A művésztelep zárására augusztus 12-én kerül sor. A Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben pedig augusztus 27-ig látogatható a kiállítás.

vissza az elejére

Csipkeverés porcukorból

Júliusi zárás a D'clinicben

n Zalai csipkék motívumvilága porcukorból és pirospaprikából újraalkotva. Fátyolos tájképek a Hévízi-tó vízével festve. Tárgyak a Zalaegerszeg–Zalaszentiván vasúti sín mellől; gipszbe öntve. Film a buszpályaudvarról; napi rutin, érkezés-távozás.

– pP –

A D'clinic Studios rezidenciaprogramjának júliusi művészei sem hagyták figyelmen kívül a városban megbúvó, számukra különleges értékeket az itt-tartózkodásuk pár hete alatt. En-En See és Vesna Zuzek Ausztráliából (Melbourne-ből) repült a zalai megyeszékhelyre, Federico Cittaro pedig az olaszországi Udinéből érkezett a Pál Katja festőművész vezette alkotótáborba; mely immár bő egy éve működik Zalaegerszegen. A júliusi turnus résztvevői nemrégiben búcsúztak el a várostól, a szokásoknak megfelelően egy zárókiállításon mutatták meg, hogy a helyi ritkaságokból mit tudtak beépíteni alkotásaikba.

Az olasz festőművészt – ahogy hazájában is – a színek inspirálták. Összesen öt színt (ultramarinkéket, vermilion vöröset, citromsárgát, feketét és fehéret) használ alkotásaihoz, amik akrillal készülnek, durva vásznakra. Mivel a festéket hengerrel viszi fel a felületre, azok a vásznon keverednek össze, így jönnek létre a sajátos színvilágú festményei. A művész Zalaegerszeget – az épületek és a fények összhatása miatt – narancssárgának látta; bár mint mondta, autóból csak egy ilyen színűt látott az egy hónapos ittléte alatt.

Az ausztrál Vesna Zuzeket több dolog is megihlette. Sokat foglalkozott például az itt élők mindennapi rutinjával és a helyi közlekedéssel. Olvasott a város történetéről, így az első vasútvonalról is. Tett is egy sétát a Zalaegerszeg–Zalaszentiván szakasz mentén. Az ott talált régi vasúti csavarokat aztán gipszbe öntötte. Sok időt töltött az autóbusz-állomáson is. Érdekelte az a kontraszt, ami az emberek napi rutinja (munkába érkezés, hazamenetel), valamint a régen látott rokonok, barátok érkezésének öröme között megfigyelhető. A buszállomás életéről filmet is forgatott, melyet aztán egy régi – szintén a pályaudvarról készült – fényképre vetített rá. Kifejezve így egy régi, álombéli, virtuális kép és a jelen valóságának viszonyát.

En-En Seet a hazai csipkeművészet inspirálta. Még a Göcseji Múzeumba is ellátogatott, ahol Marx Mária etnográfus kalauzolásával tanulmányozta a helyi néprajzi gyűjteményben fellelhető anyagot. Aztán ő is csipkét „vert”, betonra: porcukorból és pirospaprikából kialakítva a motívumokat. Egy szép, ám könnyen szertefoszló szőnyeggé alakítva a műterem padlóját.

A melbourne-i alkotó a tájból is merített itt készült műveihez. Szó szerint, hiszen vízfestékből készült elmosódott, fátyolszerű tájképeit a Hévízi-tó vizével festette. Ebből jött létre a „Beszélgetés a levegővel és a vízzel” című én-sorozata, amit egyfajta vizuális költészetként aposztrofált.

A rezidenciaprogram augusztusban folytatódik, így egy hónap múlva újabb külföldi alkotók művein keresztül gondolkodhatunk el azon, hogy milyen különleges – számunkra nem mindig látható – értékeket rejt a város és a környék.

vissza az elejére

Japánban járt a Griff Bábszínház

n  Ismét Japánba utazott a zalaegerszegi Griff Bábszínház. A társulat 2012-ben és 2013-ban már járt a szigetországban; az első alkalommal a Lúdas Matyit mutatták be a Toyamai Gyermek-előadóművészeti Világfesztiválon, a következő évben pedig egy japán bunraku-előadással, a Hétalvóval léptek fel szintén Toyamában, egy kisebb kulturális fesztiválon.

– pet –

Idén újra megrendezésre került a gyermek-előadóművészeti világfesztivál, ahová a Hétalvó felújított változatával ment a társulat. A részletekről Szűcs István, a Griff Bábszínház igazgatója sajtótájékoztatón számolt be az indulás előtt.
A társulat tizenkét fővel érkezett a július 30-tól augusztus 4-ig tartó világtalálkozóra, melyet tizedik alkalommal szerveztek meg Toyamában: a fesztivál egy nagyon rangos eseménynek számít.

A zalaegerszegi bábszínház még Pinczés István igazgatósága alatt került kapcsolatba a japán várossal, illetve Koizumi Hirosival, a fesztivál egyik főszervezőjével, akivel azóta is jóban vannak.

Az igazgató a világfesztiválról azt mesélte: huszonnégy országból, körülbelül kétezer fellépő érkezett a találkozóra. Főleg gyerekek, de volt néhány felnőtt csoport is. Tánc, ének, színjátszás és bábjáték került terítékre az öt nap alatt. A Griff egyszer lépett színpadra a Hétalvóval, amit azért kellett megújítani, mert az előadás néhány szereplője már nem tagja a társulatnak, így az új színészeknek be kellett tanulniuk a játékhoz szükséges speciális mozdulatokat. A darabot ezenkívül elég régen játszották, ebből kifolyólag szintén ráfért egy kis frissítés.

Mivel egy tradicionális japán meséről van szó (ami annyira ismert és népszerű odakint, mint nálunk a Lúdas Matyi), az eredeti koncepcióhoz nem nyúlhattak hozzá; annál is inkább, mert a bunraku-bábok mozgatásának komoly hagyománya van japánban. Tulajdonképpen egy külön bábművészeti irányzatról van szó, a figurák sajátos mozgatásához pedig több ember szükséges. A darabot 2013-ban mutatta be a bábszínház a zalaegerszegi közönségnek, amit épp Koizumi Hirosi rendezett.

A kiutazás és az ott-tartózkodás költségeit a japánok állták, a társulat ezenkívül két kísérőt is kapott, akik kalauzolták őket a fesztivál egyes programjai között. Szűcs István szerint a rendezvény kiváló lehetőség arra, hogy megismerkedjenek más művészeti együttesek munkájával, illetve kapcsolatokat építsenek.
Magyarországról a zalaegerszegi bábszínházon kívül a debreceni Vox Iuventutis Gyermekkar vett még részt a fesztiválon.

vissza az elejére