Zeneiség és tüzes színek

Nagy kálmán '60 – jubileumi tárlat

n Egyszer kopott kapuk, homlokzatok, máskor meg a végtelen űr. A kettő között figurák nélküli, színes impressziók. Mindig változó nézőpont, mindig változó ábrázolásmód, de azért fellelhetők visszatérő motívumok is az elmúlt néhány évtizedből.

– pet –

Nagy Kálmán festőművész 60 éves; a jeles alkalomból jubileumi tárlata nyílt a Keresztury VMK Gönczi Galériájában. 1956-ban született Baján, 1985-től él Zalaegerszegen, ahol 1990-ben nyílt először kiállítása. Munkáit azonban már 1988-ban is bemutatta a Hetési Csárdában. A Gönczi Galériában Vadvári Tibor alpolgármester köszöntötte először a művészt, majd dr. Kostyál László művészettörténész értékelte az autodidakta alkotóból lett festőművész munkásságát.
Felidézte, hogy a ’80-as évek végén, fiatal művészettörténészként azt írta Gusztiról (hiszen barátai, pályatársai így hívják Nagy Kálmánt), hogy afféle kísérletező művész, későn és nehezen érő típus, aki örök elégedetlenséggel keresi igazi arcát. Nos, ezek az állítások még ma is megállják a helyüket, persze azóta sok minden történt. Viszont az alkotó még most is keresi művészi útját. Mint az a mostani tárlaton is jól nyomon követhető, sok törekvéssel kacérkodott, és sok helyre járt tapasztalatcserére. Leginkább az ’50-es, ’60-as, ’70-es évek neoavantgárd irányzatai hatottak rá, de művészetét és stílusát nem lehet egyértelműsíteni és beskatulyázni.
Mert Guszti számára kell a szabadság, hogy egyik nap így, a másik nap meg amúgy értelmezze a világot. Stílusa és technikája ugyanakkor igényes, nem kedveli a félmegoldásokat, ráadásul imponáló belső energiákkal rendelkezik, amiket áthat a zeneiség. Ez nem véletlen, hiszen nemcsak fest, zenél is. A tárlatnyitón például Boros Miklóssal közösen adtak elő megzenésített verseket.
Nagy Kálmán festészetében a változatos művészeti törekvések ellenére több visszatérő elem is van. Kostyál László szerint ilyen például a konstruktív szerkezetre törekvés, a színgazdagság és az égő, tüzes színek használata, valamint az emberalakok teljes hiánya. Bár a képek az emberről szólnak, sokkal inkább egy gondolati, érzelmi valóság kivetülését látjuk a vásznon. Az alkotások állandó szereplője viszont a madár, a hajó, a kotta, az írás, na és a különféle zeneszerszámok. A művészettörténész úgy látja, hogy a művész képeit esztétikai, emocionális és filozófiai szinten is lehet értelmezni. Akárhogy is, a képek igazi ajándékok a befogadó számára, hiszen jó a társaságukban lenni, jó velük együtt élni. A mostani tárlattal végül is a közönség kapott egy szép ajándékot az alkotótól a 60. születésnap alkalmából.
  Annál is inkább, mert a jubileumra egy impozáns katalógus is készült a Keresztury VMK gondozásában, az önkormányzat, a Zalaegerszeg Kultúrájáért Alapítvány, valamint több cég és magánszemély jóvoltából. A tárlat szeptember 24-ig látogatható.

vissza az elejére

Képek a „szardíniásdobozból”

Lomo-tárlat és lomo-mozgalom

n A lomográfiának egyre nagyobb kultusza van szerte a világban, és a lomo Magyarországon is kezd afféle mozgalommá, illetve fotózási stílussá válni. A minap Borsos Zoltán amatőr fotográfusnak nyílt kiállítása a PopUp Caféban, ahol a látogatók beavatást nyerhettek néhány műhelytitokba is.

– pánczélPetra –

Titok az van, főleg a kívülállók számára, hiszen nem egy egyszerű fényképezőgépről beszélünk. Hanem egy szardíniásdobozról?! Na, igen, az alkotó ugyanis így hívja a kicsi, fekete és meglehetősen könnyűsúlyú műanyag gépet, ami analóg fotózásra való.
– Az analóg gépek között ez az egyik legrégebbi – avat be a részletekbe a tárlatnyitót követően Borsos Zoltán. – Így van egyfajta retró hangulata mind a fotózásnak, mind az elkészült képek látványvilágának. Korábban én is digitális gépet használtam, véletlen bukkantam rá Budapesten egy eldugott kis üzletre, ahol lomo-gépeket árulnak. Előbb a kirakat tetszett meg, majd bementem, és teljesen elvarázsolódtam.
Ehhez képest a fiatal alkotó, csak egy évvel később érzett bátorságot ahhoz, hogy megvásárolja saját lomóját. Mint meséli azért, mert nem érezte eléggé felkészültnek magát az analóg technikához. Az egy év tulajdonképpen tájékozódással, ismerkedéssel telt.
A lomográfiáról azt illik tudni, hogy németesen írva (Lomographische) egy osztrák cég levédett márkája, ám az eredeti lomókat 1985-ben Oroszországban kezdték gyártani. Kicsi, kompkat, fixobjektíves (32 milliméteres) fényképezőgépek voltak ezek, a velük készült képeknek pedig nem volt túl jó a minősége; a kép szélei például mindig sötétebbek voltak, mint a közepe.
Pont ezekhez a retró hatású képi hibákhoz ragaszkodnak a lomó-fanok. Persze a gépeket azóta újragondolták, dizájnos csomagolást is kaptak és többféle típusú, árkategóriájú is létezik belőlük. Ám a lomosok szeretik a pici képi hibákat, na és az alkotói szabadságot; tulajdonképpen felszabadítják magukat a fotózás szabályai és kötöttségei alól. Az előhívott képeket pedig – mint a PopUp-ban is – tablószerűen mutatják be a közönségnek. De persze működik internetes közösség is, ahová feltölthetők a fotók.
– Egy kis hiba mindig kell a képre, mert attól lesz számomra a felvétel a pillanat esszenciája. Különösen szeretem például, ha nem látszik a teljes arc, mert a kéz vagy valami tárgy kitakarja. A tökéletes, beállított, előre kigondolt felvételeket kicsit mesterkéltnek tartom.
Persze a spontaneitás nem azt jelenti, hogy a lomosoknak nem kell megtanulniuk fényképezni. Borsos Zoltán azt mondja, az első tekercs filmje tulajdonképpen ráment a kísérletezésre. Ki kellett tapasztalnia ugyanis, hogy a magas fényérzékenységű (800 ISO) filmet hol és mikor tudja optimálisan használni a fix objektíves, fix záridős és rekeszértékű géppel. Így most már tudatosabban használja a gépet, bár követi a lomosok 10 aranyszabályát, melynek egyik pontja az, hogy „Ne akard előre tudni, hogy milyen lesz a kép”.
A mostani <S!GNS> című tárlat képei egy véletlenszerű sorozat részei. Még januárban túrázás közben látott meg az erdő közepén egy hordót, rajta ázsiai írásjelekkel, innen jött a „jelek” cím. A sorozatban részletek, töredékek láthatók, mert a fotós azt szereti, ha a néző teszi ezekhez hozzá saját történeteit. Miközben mégiscsak az ő képe volt az, ami a gondolatmenetet elindította.
Borsos Zoltán az Ady művészeti gimnáziumban végzett, jelenleg egy gyógyszeripari cégnél dolgozik, a fotózás egyelőre a hobbija. A PopUp-ban rendezett tárlatot Mészáros Gábor, a D'clinic Studios tolmácsa nyitotta meg, aki most a lomográfia szó jelentését és az ehhez kapcsolódó életérzést tolmácsolta a hallgatóság felé.
A most kiállított képeivel a jövő hónapban a fővárosi lomosok körében is bemutatkozik.

vissza az elejére

Hiphop és pihe ovi

Újítások a vmk-ban

n Év végéig színes és változatos programokkal, valamint számos újdonsággal várja a közönséget a Keresztury Dezső VMK, illetve a hozzá tartozó intézményegységek.

– pet –

A részletekről Flaisz Gergő igazgató, valamint az egyes tagintézmények vezetői tartottak sajtótájékoztatót a VMK-ban. Az intézményhálózat vezetője elöljáróban elmondta: rengeteg új és érdekes program lesz az ősz folyamán. A rendezvényeket pedig úgy állították össze, hogy a lehető legkülönfélébb stílusú és ízlésű vendégek is találjanak kedvükrevalót.
A VMK egyik újítása például a Pihe Ovi, mely szeptember 19-től hetente két alkalommal (hétfőn és csütörtökön délelőtt) várja majd a szülőket és a gyermekeket. A foglalkozások – melyeket Kovács Kata énektanár vezet – célja a még nem óvodáskorú gyerekek közösségbe szoktatása. A tematikus órákon részt vehetnek a szülők is, ám a kicsiket ott is hagyhatják, s közben ellátogathatnak a VMK-ban párhuzamosan zajló programokra. Ez az „árukapcsolás” célja is az intézménynek; míg a gyerekek a Pihe Oviban vannak, addig az anyuka például elmehet egy Pilates-órára.
A landorhegyi intézmény a jövőben tematikus napokkal is készül; főleg a szubkultúrák jegyében. A LandorJam elnevezésű programsorozat október 15-én kezdődik, mégpedig egy hiphop-nappal. Tíz órától körülbelül 100 négyzetméteren ezt a zenei kultúrát járja körül a rendezvény; többek között graffiti-bemutatókkal és -versenyekkel. A tervek szerint az egész VMK-t (még az igazgató irodáját is) falfirkákkal díszítik. Este pedig a Hősök és az Akezdet Phiai ad majd koncertet. Napközben Dj-workshop és slam poetry is várja a látogatókat. Az igazgató az akcióval kapcsolatban elmondta: szeretnének megszabadulni a sztereotip „művelődési ház” képtől, és olyan programokat szervezni, melyek a fiatal korosztályokat is megmozgatják. A tapasztalatok szerint ugyanis őket a legnehezebb bevonzani az intézmény falai közé.
Flaisz Gergő elmondta: cél az is, hogy ismertebbé tegyék a PopUp Cafét is a városban. Így a hagyományos koncerteken kívül különféle beszélgetős esteket, előadásokat terveztek az őszre. A kávézóba költözik például a Nagy Réka klinikai szakpszichológus által vezetett Pszicho Est-sorozat, de gasztronómiai estekre is sor kerül. Az intézmény idén újra pályázott az országos Cseh Tamás-programra, így ha minden jól sikerül, a PopUp-ban tizenöt könnyűzenei koncert is lesz a 2016/17-es évadban.
A Gönczi Galériában is folytatódnak majd a kiállítások. Nagy Kálmán festőművész szeptember 24-ig látogatható tárlata után Görgényi István festőművész műveiből nyílik válogatás, majd október 25-én egy népművészeti tárlat nyílik a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet, valamint a Fazekas család jóvoltából.
Ami az egyes intézményegységeket illeti: mind az Art mozi, mind az Apáczai Csere János Művelődési Központ, mind pedig a peremkerületi művelődési házak készülnek az '56-os emlékévre, a Halloweenre és a Márton-napi ünnepkörre, valamint az adventre. A Kézművesek Házában szeptember 18-án kerül sor a hagyományos, immár 8. Gébárti „Tök jó!” Tökfesztiválra. Az Apáczai Művelődési Központban pedig október 18-án debütál új rendezvényként az Októberi Tök-muri.
Flaisz Gergő hozzátette: örülnek, hogy sikerült Zalaegerszegre hívniuk Zoránt, aki országjáró turnéjával november 3-án koncertezik majd a sportcsarnokban.
Elkészült továbbá az intézményhálózat szeptember–októberi részletes műsorfüzete is, melyben minden fontos program megtalálható.

vissza az elejére