Színek, harmóniák, vizuális gyönyörök

Orbán ildikóval a grafikai tervezésről

n Borítóterv, tipográfia: Orbán Ildikó. Sokszor hangzik el ez a mondat kötetbemutatókon, főleg, ha várostörténeti kiadványról van szó. Persze ilyen alkalmakkor ritkán van lehetőség arra, hogy megismerkedhessünk a grafikai tervező munkájával. Pedig a könyvvel való első találkozás (kézbevétel, rácsodálkozás) egyfajta találkozás a tervezővel is.
 

– pánczélPetra –

A könyv tartalmának esszenciája kerül ugyanis a borítóra az alkotó ízlése, elgondolása által. A jó borító felkelti az érdeklődést, a megfelelő szerkesztés és tipográfia pedig észrevétlenül vezeti az olvasót.
De hogyan lehet összeegyeztetni a régmúlt idők történéseit bemutató/értékelő tudományos tartalmakat a modern tipográfia vagy számítógépes grafika elveivel? Többek között erről kérdeztük Orbán Ildikó alkalmazott grafikust, aki már tucatnál is több helytörténeti kötet készítésében vett részt. Azt meséli: a színek és harmóniák határozzák meg ténykedését, sőt mindennapjait is. Fő munkája a vizuális kommunikáció. Tanított az Ady-iskola művészeti tagozatán, és évek óta tervez cégeknek, közintézményeknek, települési önkormányzatoknak logókat, címereket, modern arculati elemeket.
– Annak idején még a települési címerek tervezése kapcsán kerültem közelebb a helytörténeti témákhoz. Aztán a Zala Megyei Levéltárral alakult ki az első olyan munkakapcsolatom, aminek eredményeképpen ma különféle történeti kiadványok grafikai tervezését végezhetem. Az első ilyen munkám egyébként a Zalaegerszegi Füzetek könyvsorozat egyik kötete volt.
– Mi dönti el, hogy egy tanulmánykötet vagy forrásmunka sok ezer momentuma közül éppen mi kerül a borítóra? Hiszen szinte minden szövegrészlet, fotó, levél vagy más jelenség hordozhat magában efféle vizuális lehetőséget.
– Néha tényleg nem könnyű választani, hiszen egy jó borítóterv vagy műszaki szerkesztés nagyon összetett munka. A borítónak – ami egyszerre jelenti a könyv elejét és hátulját – figyelemfelkeltőnek kell lennie, tükröznie kell azt, amiről a könyv szól, és hát az sem utolsó szempont, hogy izgalmassá tegye a témát. Meg kell felelni bizonyos tipográfiai és grafikai szabályszerűségeknek is, valamint a megrendelő igényeinek. Hogy mindezek után, milyen elemek kerülnek a borítóra? Hát, hogy is mondjam: beleérzem, belelátom!
– ...intuíció, empátia?
– Valami olyasmi. Az empátia mindenképpen benne van, mert különösen fontos számomra. Imádom a régi fotókat, leveleket. Nézem az elsárgult képeket, kézírásokat és azon kapom magam, hogy ott vagyok, abban a korban. Átérzem, hogy mi történhetett. Megfog egy gesztus, egy tekintet vagy a levélben egy vonalvezetés. Személyessé válik az egész dolog, és ez elindít bennem egyfajta hangulatot.
  – Viszont mégsem válhat túl érzelmessé, vagy terjengőssé a munka. A modern dizájn egyszerűsítést, stilizálást kíván.
  – Ez valóban így van. Érdekes ez, mert régi időkről szólnak a kötetek, ám modern eszközök használata révén kerül a történeti múlt az olvasóhoz. Különös élmény a korabeli képeket, pecséteket viszontlátni a monitoron, mondjuk felnagyítva. Hihetetlenül sok részlet rajzolódik így ki. Olyan dolgokat vesz észre az ember, amit a papírképen sosem. Montázstechnikát alkalmazok, ami az az eszköz, amivel többet tudunk mondani és kifejezni két jelenség eredeti jelentésénél. Vagyis nem egyszerűen két dolgot illesztek össze, hanem részleteket, hangulati elemeket, színeket, árnyalatokat, amiből létrejön egy új, egy egész. A színek, a tipográfia és a kompozíciós alapok összhangjára van szükség, és ehhez jön a már említett érzelmi töltet.
– Az alkalmazott grafikus jelen esetben egyfajta híd a régi idők és a jelen, vagy inkább a jövő között?
– Lehet egy ilyen értelmezése is a munkának, hiszen például a digitalizálás elidegeníti valamelyest az adott tárgyat az eredeti korától, funkciójától, és új kontextusba helyezi. A régi jelentésből egy új születik, de mégis óhatatlanul jelzi a múltat vagy annak egy izgalmas, érdekfeszítő darabkáját. Ugyanakkor egy kézzelfogható dolog; könyv lesz belőle! A jövő pedig szintén benne van, hiszen sosem lehet megállni! Folyamatosan figyelni kell az új nemzetközi grafikai és tipográfiai trendeket. A technika pedig elképesztően gyors tempóban változik, ami miatt mindig tanul az ember valami újat. Persze azért mindig aggódom is, hogy nem túl egyformák-e a könyvborítók, amiket tervezek.
– Lehet, hogy mások ezt inkább „orbánildisnek” látják.
– Remélem, hogy így van! Ahogy a képzőművészetben vagy az építészetben, úgy ebben a szakmában is mindenkinek van egyfajta stílusa. Az aggódásomban is benne van, hogy többnyire könyvsorozatokhoz készítek grafikát, ami már egy eleve kijelölt út. És hát ott van a történetiség maga, ami képvisel egyfajta hangulati világot, amit színekkel, képi elemekkel meg kell jeleníteni. Az viszont nem jó, ha túl archaikussá válik a dizájn, mert a mában készül és a ma emberének íródnak ezek a kötetek, és a modernitást is ki kell fejeznie.
– Ezt a munkát nem lehet szenvedély nélkül csinálni…
– Hogyan is lehetne, hiszen tele van vizuális gyönyörrel! Már maguk az alapanyagok (fotók, szövegek, emlékek) is azok, és a kész könyv is az. Kinyitod, megsimogatod, beleszagolsz... Boldog embernek tartom magam, mert ez a munka igazi élmény. Nálam abszolút bejön az a bizonyos flow-érzés. Az is felemelő, hogy a kiadványok készítése közben hihetetlenül jó embereket ismertem meg a helyi kulturális szférában, akikkel öröm együtt dolgozni. Talán kijelenthetem, hogy amolyan bizalmi viszony alakult már ki közöttünk, így szabad kezet kapok. De a kész könyv mindig közös munka eredménye, amibe mindenki beleteszi a saját szakmaiságát és szenvedélyét.

vissza az elejére

Jövőre a Budai Várban lesznek

24 új fejfa készült az országos faműves táborban

n A most elkészített 24 fejfával immár 54-re bővült a fejfák száma a Gébárti Kézművesház udvarán, ahol a Zala Megyei Népművészeti Egyesület szeptember 5–10. között negyedik alkalommal adott helyet az országos faműves tábornak. A találkozó az új fejfák bemutatásának ünnepségével zárult.

– AL –

Skrabut Éva elnök felidézte, hogy az országos mozgalom hat évvel ezelőtt ismét elhatározta, hogy a fafaragó társadalom szakmai összefogása céljával rendszeresítik a találkozókat. Így került sor 2013-ban arra a táborra, melynek témája a vájt edények készítésének ősi technikája volt. Ennek sikerén felbuzdulva javasolták a fafaragók, hogy legyen minden évben tábor és kétévente konferencia.
– Ezt követően rendeztünk egy konferenciát annak okán, hogy az általában emlékoszlopokként felállított kopjafák díszítményeiben sok az ellentmondás az eredetiekhez képest. 2014-ben a tábort már a fejfák készítésének szenteltük az új ismeretek alapján, mellyel országos példát is kívántunk mutatni. Ebben mindenképp előremutató lenne egy fejfa emlékpark kialakítása itt a kiserdőben, ami egyébiránt már korábban megfogalmazódott célja, vágya az egyesületünknek.
Első alkalommal a Göcsej és az Őrség ősi fejfáit készítették el, melyek motívumai a legvisszafogottabbak az országban. Ekkor már belefogtak a dunántúli fejfák feldolgozásába, amit 2015-ben fejeztek be. Mivel ezek mind protestáns fejfák, de a vidék inkább katolikus, így elhatározták, hogy a létesítendő parkban a Kárpát-medencei sírjeleknek és fejfáknak állítanak emléket. Készítésük során persze kiderült az is, mennyire izgalmasak és gazdagok a fából faragott ősi keresztek is.
– Ezek zöme egyébként észak-magyarországi – fűzte hozzá Skrabut Éva. – A mostani táborban Pest, Bács-Kiskun megyére valamint a Délvidékre jellemző fejfákat készítettek a fafaragók. Mivel a vajdasági fejfákról nem kaptuk meg időben a dokumentációt, így ősszel Nagy Béla, az egyesület alelnöke a tanítványokkal együtt készít belőlük hármat. Jövőre a Tiszántúl, a Felvidék és Észak-Magyarország kerül sorra, ami nagy feladat, mert az e vidékre jellemző fejfák igencsak gazdagok mintázatukban, formájukban.
Az ünnepségen Vadvári Tibor, Zalaegerszeg alpolgármestere köszöntötte az alkotókat és a szervezőket. A kopjafa- és fejfaállítás szokásainak megismerése egyedülálló kultúrkincs, hangsúlyozta. A fejfa művészi kivitelezésű, archaikus jellegű faragott sírjel, a hagyományos népi temetkezések legfőbb tárgyi kelléke. Kiemelte, hogy a zalaegerszegi országos fejfafaragó tábor tevékenysége, a cél, a Kárpát-medencei sírjelek és fejfák emlékparkjának létrehozása, óriási jelentőséggel bír.
Amíg ez létrejöhet, addig is a Zalaegerszegen készült fejfák egy szélesebb közönség előtt mutatkozhatnak be 2017-ben.
Juhász András váci fafaragó népi művész, aki harmadik alkalommal vett részt a táborban, elmondta:, 2017 a reformáció 500 éves jubileuma. Ebből az alkalomból jövőre mintegy harminc fejfát állítanak ki a Budai Várban, az augusztus 20-ához kötődő Mesterségek Ünnepén. A négynapos rendezvényen sokan megismerhetik a zalaegerszegi faműves tábor alkotóinak az ősi fejfák megőrzésére irányuló munkáját.
Nagy Béla fafaragó az egyesület nevében jelképesen átadott egy fejfát Vadvári Tibornak, melylyel az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója előtt kívánnak tisztelegni.

vissza az elejére

Zalai szálak – ellentmondásokkal

Konferencia széchenyi emlékére

n „Széchenyi&Zala”. Első látásra talán furcsának tűnik a két szó így egymás mellett leírva, az angol „és” jellel elválasztva. Kevés szó esik ugyanis a gróf zalai kötődéséről, kapcsolatairól. Az angolosan jelzett kötőszó pedig utalhat akár Széchenyi utazásaira, külföldön – többek között Angliában – szerzett tapasztalataira is. Pláne, mert egy ideig még angolmániával is megvádolták a hazai arisztokrata körök.

– pet –

Széchenyi István gróf születésének 225. évfordulója alkalmából rendeztek a fent idézett címmel tudományos emlékülést a megyeszékhelyen működő közgyűjtemények. A konferenciára a Zalaegerszegi Törvényszék dísztermében került sor. Az előadókat és a résztvevőket a rendezvényt támogató Zala Megyei Közgyűlés nevében Pácsonyi Imre alelnök köszöntötte.
Balaicz Zoltán polgármester a tanácskozást megnyitva kiemelte: a zalaegerszegi önkormányzat minden évben támogatja azt az elgondolást, hogy a városhoz vagy a megyéhez kötődő elődeinkről legyen egy-egy tudományos ülés. Idén Széchenyi István születésének 225. évfordulóját ünnepelhetjük egy szakmai konferenciával, jövőre pedig Zalaegerszeg elő írásos említésének 770. évfordulója előtt tisztelgünk.
Széchenyi és Zala (ami alatt természetesen nem a mai megyehatár, hanem a korabeli Zala vármegye területe értendő) kapcsolatáról elhangzott: a grófnak voltak itt birtokai és rokonai (unokatestvére) is, de alapvetően keveset látogatta őket. Deák Ferenccel viszont rendszeresen találkozott. Ezenkívül a megyét érintő, kiemelt fontosságú ügyekbe bekapcsolódott. Kapcsolata a vármegyével ugyanakkor kissé ellentmondásosnak tekinthető, hiszen közvetlenül nem folyt bele az itt folyó politikai életbe, érdeklődését inkább országos dolgok kötötték le, de rendszeresen tett nagylelkű felajánlásokat a megyének.
A Kiss Gábor könyvtárigazgató vezette tudományos ülésen nyolc előadás hangzott el, olyan változatos témákban, mint például hogy hogyan próbálta Széchenyi István fellendíteni a zalai lótenyésztést (Béres Katalin főmuzeológus – Göcseji Múzeum). Széchenyi e területen véghezvitt kísérlete jól példázza a reformkor polgári átalakulásának nehézségeit is. Mint azt a történész elmondta: a gróf kísérletei nem hoztak áttörő sikert a zalai lótenyésztés terén, pedig még a legjobb ménjét (Titánt) is a megyének ajándékozta. A vármegyének volt ugyan ménese, de ennek fenntartása sokba került, és nem volt éppen nyereséges vállalkozás. Széchenyi fejlesztési elgondolásai pedig nem sok eredménnyel jártak.
A grófot amúgy országos viszonylatban is furcsán méregették, mikor angliai mintára szabályozni szerette volna a lóversenyeket, és lótenyésztő egyesületet hozott létre. Kezdetben „angolmániával” is vádolták újító tetteit.
Kaján Imre múzeumigazgató (Göcseji Múzeum) a zalai vízszabályozások, vízrendezések szintén vitákkal tarkított történéseibe vezette be a hallgatóságot. Az összefogás, társulás, na és a víz szakszerű összegyűjtése helyett azonban a Balaton vizének „lecsapolását” sürgették a helyi birtokosok. Az igazgató elmondta: Széchenyi korában a vízszabályozás nem volt sikertörténet. Annak ellenére, hogy több ezer hold földet „posványosított el” állandó jelleggel a kiáradó Zala. A helyzetet nehezítette, hogy az akkori mérnökök státusza nem volt olyan mértékű, hogy egy birtokossal vitatkozhattak volna. Sok jövőbe mutató elképzelés így elsikkadt.
A konferencia további részében szó esett még többek között a balatoni gőzhajózás elindításáról (dr. Gyimesi Endre nyugalmazott címzetes igazgató – MNL Zala Megyei Levéltára), Széchenyi és a zalai reformellenzék viszonyáról (Molnár András levéltár igazgató – MNL Zala Megyei Levéltára), valamint Széchenyi és Deák kapcsolatáról (Kiss Gábor igazgató – Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár).
A tudományos tanácskozáson a házigazda intézmény nevében dr. Sorok Norbert, a Zalaegerszegi Törvényszék elnöke mondott zárszót.

vissza az elejére