Ahol a legértékesebb lehetsz

Ünnepség az idősek otthonában

n Az időseket megilleti a tisztelet és a gondoskodás – hangzott el a köszöntőkben a Gasparich Úti Idősek Otthona tízéves jubileumi ünnepségén. A zalaegerszegi idősellátás fontos részét képező bentlakásos intézményt 2006 nyarán adták át.

– A. L. –

Vigh László országgyűlési képviselő azt mondta, minden társadalom fokmérője az, hogyan gondolkodik az idősekről, akik sokat tettek családjukért, a felnövekvő generációkért. Az irántuk érzett tiszteletben ezért a gondoskodásnak is meg kell nyilvánulnia. Ugyanakkor tiszteletet érdemelnek az idősellátás szép, de nehéz feladatát felvállalók is, hiszen sokat tesznek azért, hogy megkönynyítsék az ellátottak életét.
Balaicz Zoltán polgármester úgy vélekedett, tíz évvel az akkori városvezetés nagyon jó döntést hozott, amikor az 1958-ban létesült, volt József Attila Általános Iskolát idősek otthonává építette át. Mint fogalmazott, a demográfiai változások következtében egy évtizeddel ezelőtt is érezhető volt a kívánalom, hogy az idősebb generációnak a gondoskodó társadalom mellett a gondoskodó város figyelmére is szüksége van. Akkor az igénylők száma kevéssel haladta meg a száz főt, most a legfrissebb adatok szerint már 167-fős a várólista. Ezt az jelzi, hogy a következő időszakban az önkormányzatnak, ahogy az idősellátásban szerepet vállaló egyháznak is, gondolkodnia kell a férőhelyek számának bővítéséről.
A polgármester felidézte, hogy a 2006-ra elkészült épületre 750 millió forintot költött a város, ami 98 férőhely valamint 50 új munkahely létrehozását jelentette. Hangsúlyozta, az önkormányzat fontosnak érzi az intézmény támogatását. Ezt példázza az a mintegy 12 millió forint, ami az idei jótékonysági napon gyűlt össze az AquaCityben. Ezt az összeget a lift teljes körű felújítására költik, ezzel is segítve az itt élőket.
Mint fogalmazott, a fiatalabb generációknak kötelessége, hogy visszaadjanak valamit abból a sok jóból, amit kaptak szüleiktől, nagyszüleiktől. Jó tanácsaikra, bölcsességükre most is számítanak, fűzte hozzá, majd köszönetét fejezte ki az intézmény vezetésének és valamennyi dolgozójának odaadó munkájáért.A tízéves jubileum alkalmából Radics Andreának, a Gondozási Központ vezetőjének kitüntető oklevelet adott át, mellyel százezer forintos önkormányzati támogatás is jár.
Bálintné Szalai Anikó, az Idősek Otthona vezetője úgy fogalmazott, az intézmény létrejöttével sokak álma valósult meg 2006-ban. Mint mondta, a hozzájuk beköltözők nyugodt, tartalmas évekre várnak, és ők azon igyekeznek, hogy ez valósággá is váljon. De ehhez nem elég a szép, épített környezet, a szakmai tudás, a jó szándék, a hivatástudat, ugyanúgy kell az itt élők akarata, a hozzátartozók segítő szándéka. Az idősek közül van, aki örül, hogy idejöhet, míg mások a családból való kiszakítottságot örök fájdalomként élik meg. Ezért mindig komoly kérdés egy új lakó érkezése, megtalálja-e a helyét, el tudják fogadni az intézményi létformát, ahogy a hozzátartozó együttműködése is a minél zökkenőmentesebb beilleszkedés érdekében, hangsúlyozta.
– Ott lehetsz a legértékesebb, ahol az élet a legtöbb akadályt állítja eléd – idézte Müller Pétert. – Úgy érzem, értékes emberek vagyunk, és minden megvan bennünk ahhoz, hogy bátran vágjunk neki a következő tíz évnek is.
Az ünnepségen Magyar Gyuláné korábbi vezető virágcsokorral köszöntötte az intézmény egyik első lakóját, a 86 éves Dormán Istvánnét. Mária néni örömmel fogadta a virágot, majd Balaicz Zoltán polgármestert invitálta a mikrofonhoz, hogy ajándékot nyújtson át neki. „Minden reggel egy kis korty, és akkor elmúlik minden búja-bánata” – ajánlotta figyelmébe.
 

vissza az elejére

Éjszakai csetelés...„nagybetűs” dolgokról

Beszélgetés nagy betti költővel

n Sokan csak az „akik nagybetű blogot olvasnak” Facebook csoportból ismerik. Pedig a nagybetü blog (így kisbetűvel és a virtuális térben ékezet nélkül) a közösségi portálon kívül is létezik.

Sőt, Nagy Betti költő (aki a polgári életben a Zalai Hírlap digitális szerkesztője) versei nyomtatásban is megjelennek. A minap épp a Hévíz folyóirat legújabb számába publikált, és a lap budapesti bemutatóján is részt vett. Versei ezenkívül antológiákban is szerepeltek. Mivel mostanában főleg a Facebookon „mozog”, stílusosan ott beszélgetett vele Pánczél Petra, lapunk kulturális szerkesztője. Az éjszakai csetelés szövegét minimális változtatással közöljük.
Pánczél Petra: Mi volt előbb Nagy Betti a Fészbukon a verseivel, vagy a nagybetű blog a neten?
Nagy Betti: Előbb volt Nagy Betti, nem a Fészbukon, hanem a Ságvári-gimnázium iskolaújságában, aztán volt a sárvári diákköltő találkozó, majd a '82-es Vérképlet antológia, amibe három vagy négy versem került be. Aztán szünet, és elindult a „nagybetű” blog, és csak utána jött a fészbukos csoport.
P. P.: A „Mit csinálsz most” ciklus honnan ered? Egyből vers lett belőle, vagy afféle tréfás, szomorkás beszélgetés volt ez saját magaddal?
N. B.: Nagyon idegesítettem a környezetemet azzal, hogy ha telefonáltam, akkor azt kérdeztem, hogy „mit csinálsz most”, erre általában az volt a válasz, hogy „veled telefonálok”, ezt megunva válaszolgattam magamnak arra a kérdésre, hogy „Mit csinálsz most”. Ez elég szomorúan, és magányosan hangzik, de én jól elszórakoztam.
P. P.: Ha már a magányt szóba hoztad: elég sok vers központi témája ez. Viszont mégis rengeteg a humor, a szarkazmus benne.N. B.: A magány nem feltétlen szomorú, van neki sok jó oldala is, és ha Te – és akik olvassák még – érzik benn a humort is, akkor ennek örülök.
P. P.: Az alkotó, kreatív emberek igénylik is a magányt valamelyest. Lehet, hogy pont ez kell a jó művekhez. De azért nem vagy teljesen „elidegenedve” a társadalomtól. Eljársz sok helyre, kiállításokra például. A képzőművészet is vonz? Rajzolni/festeni szoktál?
N. B.: Ó! Nem rajzolok, nem festek (nem örököltem apám kezét), de családom (fiam, Rozmán Balázs, unokahúgom Gyerák Petra) fest és rajzol, apu és a gyerekkori környezetem meg érzékennyé tett a művészetek iránt.
P. P.: Viszont a Balatont rendszeresen „megfested” versben. Honnan a kötődés?
N. B.: Odavalósi vagyok. A Balaton-felvidéken, Sümegen születtem, ötven éve van Badacsonyban nyaralónk, életem első tíz éve ehhez a tájhoz kötődik.
P. P.: És Zalaegerszeg hogy jött képbe? A gimi miatt?
N. B.: Nem! „Iderángatott” a családom. Apuék ideköltöztek a '70-es évek közepén.
P. P.: De azért valamennyire megszeretted?
N. B.: Ezt még most sem tudom, mert mindig akkor érzékenyülök el, és dobódom fel, ha meglátom a Balatont Györöknél, még visszafelé nem éreztem ezt, mikor meglátom a Balatoni úton a körforgalmat.
P. P.: A zalaegerszegi irodalmi életbe valahogy nem kapcsolódtál be igazán. Nem jelent meg önálló köteted, ritkán jársz irodalmi estekre. Nem keresnek, vagy nem akarsz menni?
N. B.: Tagja voltam a régi írókörnek (még a nagyokkal; Pécsi Gabi, Bán Zsuzsa, Orsós Jakab, Lackner Laci), aztán egyszer csak azt éreztem, hogy nem érzem jól magam költők-írók között. Azóta nem kerestek, öt évvel ezelőtt próbálkoztam az új írókörnél, de nem örültek nekem. Nem hívtak vissza telefonon. Nem sértődtem meg, annyira nem érdekelt a dolog. Van nekem csúcs jó csoportom, látod, Te is rám találtál!
P. P.: Akkor lehet mondani, hogy a hülye Fészbuk is jó valamire, és jót tesz a versnek, ha ilyen formában (is) tud terjedni?
N. B.: Ezen gondolkodtam már..., néha azt érzem, hogy ez azért nem az igazi irodalmi közeg, aztán meg azt, hogy miért is nem? Azért vigyáznom kell, mikor verset küldök lapoknak, mert a folyóiratok (már amelyik) nem fogadnak el olyan írást, ami a neten már megjelent, mert azt már publikációnak tartják. Ezen lehetne vitatkozni, de én betartom a szabályt, csak új – netre még fel nem tett – írást küldök el nekik.
P. P.: Újságíróként, bloggerként is elgondolkodtató, hogy vajon mindig a versnek (írásnak/bejegyzésnek) szól-e a közösségi oldalon a lájk, vagy sokan szimplán belájkolják a posztod, mert bírják a fejed. Ez nem okoz némi zavart?
N. B.: Nos, van a blogom, meg van a Facebook-os csoportom (ez két különböző dolog, de általában összekeverik az emberek). A blogom nem pörög, nem tudom, hogy olvassák-e az emberek, mert csak a csoportban látok visszajelzést. Igazad van, néha a csoportba felteszem a blogbejegyzésemet, és lájkolják, aztán mondják, hogy nem is tudták, hogy blogom is van. Akkor a lájk nem tudom minek szólt.
P. P.: A Hévíz folyóirat viszont mégis megtalált, és a Spanyolnátha internetes irodalmi lap is, ahol szintén jelent meg versed…
N. B.: A Hévízt a Zalai Hírlapnak köszönhetem, ott jelent meg versem, és utána hívott fel Szálinger Balázs főszerkesztő, hogy küldhetnék nekik is. A Spanyolnátha főszerkesztője Székelyhidi Zsolt, aki a fiam spanja, kiállításainak „örökös” megnyitója. Régóta ismerem, de szigorú szerkesztő, csak egy versemet fogadta el a Spanyolnáthába.
P. P.: A „nagybetű” elnevezés, az csak játék a neveddel, esetleg utalás arra, hogy mindig van egy új, kezdő mondatod, vagy esetleg nyomatékosítani akarsz valamit… csak azért is kisbetűkkel?
N. B.: Nem játék a nevemmel, hanem amikor regisztráltam
e-mailre, meg Fészbukra, akkor azt „mondta” ilyen már van, ilyen is van, meg olyan is, aztán maradt a maradék. A nagybetü. Kisbetűvel, ékezet nélkül. Ez nem volt tudatos, erre nem építek.
P. P.: Pedig jól hangzott volna hozzá valami filozófiai körítés. Egyébként hogy állsz ezzel a virtuális világgal? Az „e-fáradtam” kezdetű versedből az látszik, hogy azért némi iróniával és egy kis keserűséggel kezeled...
N. B.: Hát, hogy lehetne kezelni ezt a világot? Nem egy kiskocsmában sör mellett beszéljük meg esténként, hogy mi történt velünk, nem személyesen veszünk össze barátainkkal, hanem töröljük őket a Facebookról. Felbontunk eljegyzést, örök barátságot, szerelmet! (Uramatyám, virtuális lett a világ!) Látod Petra, inkább ültünk volna be valahova egy fröccsre, vagy jöttél volna fel hozzám egy grenadírmars vacsorára...
 

vissza az elejére

Fischer 60

Emlékkiállítás a göcseji múzeumban

n Idén lenne hatvanesztendős a lassan négy évvel ezelőtt, 2012 késő őszén elhunyt Fischer György Munkácsy-díjas zalaegerszegi szobrászművész, a zalaegerszegi kulturális közélet ismert és sokak által kedvelt alakja, az Ady Endre Általános Iskola és Gimnázium művészeti tagozatának egyik megalapítója és tanára.

Két karakteres egerszegi (és jó néhány távolabbi) köztéri szobor alkotója, rendszeresen kiállító szobrász. Jubileuma alkalmából a Göcseji Múzeum – mely hét alkotást őriz tőle – retrospektív emlékkiállítást rendez alkotásaiból az intézmény időszaki kiállítótermében.
A tárlaton a galéria egy kisebb, elkülönülő részében a szobrász ugyancsak művész családtagjainak – felesége Németh Klára festő- és iparművész, gyermekei Fischer Judit Derkovits-ösztöndíjas festőművész és Fischer Bence építőművész – néhány alkotása is megjelenik majd.
Fischer Györgytől a teljes pályaívet illusztráló alkotássort mutatunk be, a kisplasztikák mellett kevésbé ismert, de szintén nívós grafikáiból is a közönség elé tárunk egy válogatást. Fischer jellegzetesen groteszk, ironikus, ugyanakkor kegyetlenül őszinte figuraformálása munkáit kortárs szobrászatunk gyöngyszemeivé teszik, méltán kapta meg 2005-ben a Munkácsy-díjat.

vissza az elejére

Családok az Adyban

Hagyományos fesztivál a hagyományokról

n A hagyományok volt a fő témája az idén immár 23. alkalommal megrendezett Családfesztiválnak. Az Ady-iskolába szervezett egész napos programon közel négyszázan vettek részt, minden korosztály talált neki tetsző elfoglaltságot.

– b. k. –

Zömében a nevezett témát járták körül a játszóházi foglalkozások, az előadások, zenés-táncos programok. A rendezvény elején Bodorkós Imre plébános áldása és Balaicz Zoltán polgármester köszöntője hangzott el. Majd a ’48-as hagyományőrzők mutatkoztak be, és megnyílt a Kolping Idősek Otthona lakói által készített kézimunkákból álló kiállítás. Innét aztán többfelé ágazott az időtöltések lehetősége.Nehéz volt dönteni a sportos és kézműves-foglalkozások, a szabadtéri és beltéri kínálat között.
A tematikához illeszkedően délelőtt Mackó Mária népdalénekes tartott előadást, ebéd után a Gyimesi Hagyományőrzők szerepeltek, délután pedig Uzsalyné Pécsi Rita pszichológus a család szerepéről, azon belül is a hagyományátadás fontosságáról beszélt, a tőle megszokott lendületes, pergő, élettapasztalattól gazdag stílusban.
Bodorkós Imre a családban átélt szeretet öröméről beszélt a felnőtteknek. A gyerekeket megszólító játszóházi programok közül az udvari fajátékok, biztonsággal használható nyíl, kisautók voltak a kedvencek. Sokan próbálták ki az agyagozás, tésztaformázás, papírjáték-készítés örömeit is, vettek részt a kincskereső játékban vagy pihentek meg a mesesarokban. Az élményműhelyben a térbeli kirakójátékok észrevétlenül fejlesztették a matematikai képességeket, s mindössze ízelítőt adtak a kreatív oktatás bőségházából.
A leglátogatottabb esemény az a közönségtalálkozó volt, ahol Szász Emese olimpiai bajnok párbajtőröző volt a vendég. A riói olimpia első magyar aranyérmesét nemcsak tapsvihar, virágcsokor, hanem a Zalaegerszegi Vívó Egylet fiataljainak sportos tisztelgése köszöntötte. Az élsportoló elmondta, milyen okból választotta anno a párbajtőrt, beszélt családi hátteréről, mely burokként védte őt a külső negatív hatásoktól. Tanulságként felvállalta a korábbi két olimpián való kudarcát, melyek további küzdelemre ösztönözték. A jelennel kapcsolatban megjegyezte, furcsa, hogy hirtelen mindenhol felismerik, nehezen tudja magát olimpiai bajnoknak nevezni, olyan hitetetlen, hogy ez az álma valóra vált. A jövőben pedig magánemberként esküvő és gyermekvállalás a cél, a sport terén pedig mindenképpen folytatás, akár aktív sportolóként, akár edzőként. A jelenlévő fiatal vívóknak is adott néhány tanácsot, majd autogramot osztott a rajongóinak. Elsőként Valkai Hannának, aki édesanyja elmondása alapján, bár mégcsak harmadik osztályos, nagyon lelkes, hazafias szurkoló volt az olimpia idején, akár éjszakába nyúlóan biztatta a versenyzőket, együtt sírt vagy örült velük.
A napot szintén a tematikának megfelelően néptáncbemutató zárta. 
 

vissza az elejére

Európai Mobilitás

n Az Európai Mobilitási Hét keretében autómentes hétvégét rendeztek szombaton és vasárnap a belvárosban. A program részeként szombat déltől lezárásra került a Kossuth Lajos utca, majd délután kerékpáros felvonulás várta a bringásokat.

Vasárnap a biciklisek után a futók vették át a terepet, hiszen délelőtt egy jótékonysági futóverseny zajlott. A bevétel a központi fizioterápiás osztály eszközparkjának fejlesztését szolgálja.
A hétvége alatt számos más program is várta a közönséget a Dísz téren. Volt trial-bemutató, de a ZKSE gyerekcsapatának ügyességi akcióját is láthatták az érdeklődők, sőt modern elektromos kerékpárokat is ki lehetett próbálni. Szombat délután Takáts Eszter dalszerző-énekes lépett fel Első puszi című interaktív, zenés műsorával, este pedig a Szabó Balázs Bandája koncertezett.
A mobilitási hét – melynek mottója észszerű közlekedés, hatékony gazdaság – egészen csütörtökig folytatódott; óvodákban és iskolákban zajlottak különféle ismeretterjesztő (energiahatékony közlekedéssel és környezetvédelemmel kapcsolatos) játékos programok és előadások. Csütörtökön pedig a BGF Zalaegerszegi Gazdálkodási Karán egy konferencia zárta a rendezvényt.

vissza az elejére