Találkozás Udvaros Dorottyával

n Lemezbemutató koncert, beszélgetés és dedikálás is várta a legutóbbi Egerszegi Páholy közönségét, akik ezúttal Udvaros Dorottya színművésszel találkozhattak. A Nemzeti Színház társulatának tagjával Karáth Anita, a rendezvény háziasszonya beszélgetett.

– pP –

Az est koncerttel indult: a 2015 őszén megjelent Majdnem valaki című album dalai csendültek fel. A számok zeneszerzője Hrutka Róbert, aki ezúttal gitárosként játszott a színművész zenekarában. A dalok szövegeit Bereményi Géza írta, akit leginkább Cseh Tamás szerzőtársaként ismer a közönség. De évekig a zalaegerszegi teátrum művészeti vezetője is volt.
A koncertet követő beszélgetésből kiderült: húsz évvel ezelőtt Udvaros Dorottya járt már Zalaegerszegen, szintén egy lemezbemutató alkalmával. Akkor az Átutazó című albummal találkozhattak a helyi rajongók. A színművésznek az volt az első lemeze, s igazából nem tudja, hogy a Dés László–Bereményi Géza szerzőpáros miért is őt választotta annak idején arra, hogy elénekelje a dalaikat. 1985-ben járunk; Udvaros a Katona József Színház tagja ekkor, s mint mesélte, abszolút nem vágyott énekesi karrierre. Talán valami színdarabban hallhatták a dalszerzők énekelni, s az tetszett meg nekik.
Akárhogy is, Bereményi szövegei nagyon megfogták a művésznőt. Annál is inkább, mert egy színész számára mindig fontos, hogy egy szövegnek története legyen. Arra a bravúrra pedig csak Bereményi Géza képes, hogy egy háromperces dalban emberi sorsokat, drámákat, izgalmas és megindító történetek sűrítsen bele.
Ez az érzelemgazdagság a legújabb lemezen is tetten érhető. A repertoárban néhány régi, Cseh Tamásnak írott dal újrahangszerelt változata is szerepel. A színművész szerint Cseh Tamás dalai azért lehetnek még ma is népszerűek és aktuálisak, mert mérhetetlen szabadság és őszinteség árad belőlük. Ez az „egy szál gitáros” őszinteség ma már kevésé jellemző a zenei kínálatra.
Udvaros elárulta: úgy lehet valaki szerencsés, és a sors kegyeltje, ha a bukásokat komolyabban veszi a sikereknél. Hiszi, hogy ha valami nem is sikerül (és itt főleg a Nyugalom című, Bartis Attila regényéből készült filmre gondolt, melynek ő volt a főszereplője; a film viszont a hazai szemlén nagyot bukott), a befektetett energia mégsem vész el. A munka során szerzett tudás és tapasztalat ott megmarad, és később is hasznosítható. Emiatt a sikertelenségek, kudarcok sem szomorítják el.
A színművészt hamarosan az egyik kereskedelmi tévé új sorozatában, illetve Gigor Attila Kút című új filmjében láthatja legközelebb a közönség.
Az Egerszegi Páholy dedikálással zárult. Legközelebb november 25-én várják a közönséget; az est, illetve Karáth Anita vendége a Buda Folk Band zenekar lesz.

vissza az elejére

Osztálytalálkozó a falumúzeumban

n Nem szokványos osztály, nem szokványos osztálytalálkozójára került sor a közelmúltban. A helyszín a Falumúzeum, ahol a 45 éve érettségizett egykori zrínyisek randevúztak. A találkahelynek több apropója is volt. Egyrészt anno ők is részt vettek a skanzen kialakításában, mely jövőre szintén jubilál. Másrészt Szabolcs Péter Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásánál kívántak fényképezkedni, mivel egykori rajztanáruk első osztályaként is emlékezetessé váltak.

– B. K. –

– Érdekes évfolyam voltunk. Minket még tanítottak a „nagy öregek” és fiatal pályakezdők, így Szabolcs Péter is, aki akkor még „csak” rajztanár volt, és nem is gondoltuk, hogy a város híres művészévé válik majd – emlékezett vissza Devecserné Óvári Ibolya, a rendszeres osztálytalálkozók szervezője. Majd felidéződött Szabolcs Péter akkori lázadó-laza stílusa, a farmernadrágos és kockás inges megjelenése az iskolában. Egy olyan korban, amikor az osztályfőnök rendre ellenőrizte, vajon nem túl hosszú-e a diákok haja, s már küldte is őket a fodrászhoz. De mint kiderült, Szabolcs Péter az oktatásban is inkább neveléspárti volt, az egyéni véleményt és látásmódot értékelte a skatulyák helyett. Erre tanított, ezért adott jó jegyet, alkalmasint az egész osztálynak ötöst.
A közel 25-fős csoportból kora alapján nem tűnt ki az osztályfőnök, Bertalan József, aki szintén alig néhány évvel idősebb csak kedvelt osztályánál. Mindössze négy évvel korábban került a Zrínyi-gimnáziumba biológia–földrajzot tanítani.
– Különleges volt ez az osztály. De különleges emlékeim nincsenek róluk, mert ahol szeretet van, ott nincsenek kiemelkedő események, ott mindennap jó lenni. Nekem mindig az számított kinek mi van a szívében. A szerető szív, az igazságosság számít, nem az egyetemi végzettség a tanári pályán – osztotta meg hitvallását az egykori osztályfőnök.
Egészségesen virít azon fáknak a nagy része, melyet az 1967-ben elsős C (későbbi évfolyamokon a nagy létszám miatt C és D osztály) ültetett. S ahogy Marx Mária néprajzos – főmuzeológus körbevezette a csoportot a Falumúzeumban, lelkesen rá is találtak az immár hatalmas fákra. Marx Mária megjegyezte, az utóbbi években gyümölcsfákat ültetnek ide, Kovács Gyula pórszombati erdész őshonos gyűjteményéből. Majd beszélt a múzeumban tervezett nagy volumenű fejlesztési tervekről is. Érdeklődve hallgatták ezt a régi diákok, akik közül többen a most álló faházak felépítésében is segédkeztek.
Az ünneplést aztán esti vacsorával folytatták. De előtte izgatott örömmel fotózkodtak egykori kedves tanárukkal annak alkotásánál. „A királyi pár” című szobornál, a múzeum bejáratánál.

vissza az elejére

Ki lehet lépni a rosszból

Családi traumákról és megoldásokról a pszicho esten

n Ha csontváz van a családi szekrényben, akkor azt rángassuk elő. Vagyis ismerjük meg családunk történetét, és tárjuk fel a benne rejlő titkokat – így ugyanis megszabadulhatunk attól, hogy őseink forgatókönyve szerint éljük életünket. A történetek – és velük a rossz szokások – megváltoztathatók.

– pP –

Ezt vallja dr. Koltai Mária pszichiáter, kiképző pszichoterapeuta, aki Nagy Réka klinikai szakpszichológus vendége volt a legutóbbi Pszicho Estek rendezvénysorozaton. A népszerű eseménynek ősztől új helyszín, a PopUp Café ad otthont.
Mi az a családi tudattalan, mit lehet kezdeni a generációkon át cipelt (fel nem dolgozott) családi titkokkal, na és a belőlük eredeztethető pszichés, súlyosabb esetben testi megbetegedésekkel. Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ a két szakember a beszélgetés során. Ahogyan minden ember személyiségének van egy tudatos és egy tudattalan tartománya, úgy az emberiségnek is van egy kollektív tudata (amibe főleg a mesék, mítoszok, legendák tartoznak) és ugyanígy egy tudattalan része is. Egy magyar pszichiáter, Szondi Lipót kutatta és írta le először azt az elméletet, hogy az egyéni és a kollektív tudattalan között van egy kapocs: a családi tudattalan. Hiszen családi közegben növünk fel, válunk emberré, s ez bizony hatással van lelki működésünkre.
Egy adott családba beleszületni persze lehet áldás vagy éppen átok. A pozitív dolgokról ritkán beszélünk, a negatívumok, a titkok, a ki nem beszélt tragédiák azonban komoly problémákat okozhatnak; még bizony az évtizedekkel később született családtagok esetében is. Miért? Mert van egy sor dolog, amit családi hatásra követünk el: hajlamok, szenvedélyek, párválasztási szokások, érdeklődési kör, pénzhez való viszony, döntések, illetve helyzetekre adott reakciók. Afféle lelki öröklések, minta- és mentalitás-követések ezek. A legtöbbször tudattalan döntések kombinációjával sodródunk. Sokan pedig újra és újra rossz helyzetekbe kerülnek, ismételve elődeik forgatókönyvét. Még gyakran betegségeiket, haláluk módját is. Ez utóbbiak oka ugyanis nem mindig a rossz gének öröklése. Sok múlik a generációkon át hurcolt elfojtások lélekre, testre, gondolkodásra gyakorolt káros hatásán is.
A pszichiáter szerint azonban mindebből ki lehet lépni, mert lehet módosítani a történeten. Ehhez azonban meg kell ismerni, fel kell tárni a családunk történetét. Adott esetben ki kell kutatni ehhez a családfát, és beszélgetni kell a még élő rokonokkal a múltról. A traumákról, a család „fekete bárányairól”, az elhurcoltakról, a megszégyenítettekről, a bukásokról, halálesetekről, de a sikerekről is. Az is fontos, hogy a szülők ne saját, meg nem élt életüket, ki nem élt lehetőségeiket erőszakolják rá a gyerekükre. (Ismerős mondat: a „Nekem nem lehetett, neked viszont van rá lehetőséged.)
A családi traumát úgy lehet feloldani, ha felismerjük, rokonaink a múltban olyant tettek, ami nekünk nem jó, tehát nem akarjuk azt a mintát követni, ismételni. Koltai Mária úgy véli, lehet, hogy mindezért néha pokolra kell szállni, ám az emlékezés, kibeszélés „nem depizést jelent”. A fel nem dolgozott traumák azonban okozhatnak depressziót, sőt más lelki és fizikai betegségeket is.

vissza az elejére