Irodalmi szövegelés – kortárs módon

Simon márton költő a kirakatban

n Van-e átjárhatóság a hagyományos költészet és a slam poetry között, eladhatóbbá, befogadhatóbbá teszi-e költészetet a fiatalok számára a szlemmelés? És miért jó, hogy eltűnt a „költők kontra rapperek” halmaz közül az a bizonyos „kontra”. A slam különben meg nem is rap, hanem afféle határműfaj...

Simon Márton és Karáth Anita

– pánczélPetra –

Többek között ilyen dolgok kerültek szóba a Mimosa kávéház a Kirakatban című estjén, melynek vendége ezúttal Simon Márton költő, szlemmer (A dalok a magasföldszintről és a Polaroidok kötetek írója) volt. Az előadóművészként is ismert szerzővel Karáth Anita költő-tanár beszélgetett.
Simon Márton előbb a Pázmány Péter Katolikus Egyetem esztétika–kommunikáció szakos hallgatója volt, majd a Károly Gáspár Református Egyetem japán szakán tanult. Verseket 2004 óta publikál. Mint meséli, ő is úgy kezdte, mint sok más pályatársa: öten mentek felolvasni, és hárman hallgatták őket. Kezdetben ezt is értékelni kell. A slam poetry-re tényleg sok fiatal kapta fel a fejét a 2006-os induláskor. Az azóta eltelt tíz év alatt az internet, a közösségi oldalak, a rádióműsorok és a Pilvaker verseny sokat segítettek abban, hogy a kortárs költészet eljusson a fiatalokhoz. A versekhez való hozzáállás is sokat változott a slam által, és a fiatal szerzőknek is sikerült több kötetet eladniuk az ismertség miatt.
A különféle esteken és fesztiválokon előadott társadalomkritikus, kortárs szövegekkel fel lehet kelteni az érdeklődést nemcsak a műfaj, hanem az irodalom iránt is, ami így átélhetőbbé, értelmezhetőbbé válik. Olyannyira, hogy még az is előfordult, hogy Simon Márton egyik – a Polaroidokban olvasható – szövegrészletét valaki a karjára tetováltatta. Ez még hagyján, de a költő fiatal kora ellenére az érettségi tételek között is szerepel.
Hogy éli meg ezeket a sikereket? Mint mondja, elég furcsán. Nem gondolta, hogy ez lesz belőle! Azt sejtette, hogy megérint embereket a soraival, de tetoválásra nem gondolt, és arra sem, hogy a diákok „belőle” vizsgáznak majd.
Persze idáig hosszú út vezetett, és a slam műfajának is ki kellett nőnie magát ahhoz, hogy ma iskolai keretek között (is) diskuráljanak róla. A szerző azt meséli: az első szlemmelése (2011-ben) szörnyű volt. Nem tudott még rendesen mikrofonba beszélni, és nem volt kellően magabiztos sem. Ma már ezt a visszajátszott felvételt workshopokon mutatja be; tanulságképpen, hogy hogyan nem szabad csinálni.
Ami magát a műfajt illeti: egyáltalán nem új dologról van szó. Az úgynevezett előadó költészet, mint önálló produkció, vagy stílus, már az 1800-as évek végén is létezett. Nem sima versolvasás ez, mert itt fejből „nyomják” a szövegeket, nem egyszer színpadi előadásmóddal tarkítva a produkciót. Ezért is keverik össze sokszor ezt a „szövegelést” a rappel, pedig műfajilag egész más a kettő. Az egyik a zene, a másik az irodalom felől közelít. Ennek ellenére a jelenlegi hazai slam egy 2006-os eseménynek, a Budapest Slamnek köszönheti a létrejöttét. Ez még arról szólt, hogy költők kontra rapperek léptek fel. Legalábbis a slam-eseket így hívták.
Simon Márton szerint a „kontra” szerencsére mára lecsengett, mert nem jó ez a megosztás. Ő hagyományos költő is, aki versesköteteket jegyez és szlemmer is, aki fellép saját szövegeivel, vagy „újragondolt” klasszikus költeményekkel, dalszövegekkel. Szóval a slam egy határműfaj; egy átmenet a kortárs költészet, a színház, a rap és a klasszikusok között. Ráadásul mindezt jól is kell előadni (ez a „kiállás” jelensége), hiszen a szöveg anélkül mit sem ér. Ezzel együtt tud a műfaj egyfajta közvetítő közeg, szócső lenni a közélet és a fiatalok, valamint az irodalom között. Arra pedig próbálnak odafigyelni, hogy az újonnan érkezők is minőségi szövegekkel és előadással álljanak a hallgatók elé. Ő például az „ürítéses” poénokat már igénytelennek tartja.
A Kirakatban szó esett még a szerző előző kötetéről, a Polaroidokról is, melynek szerkezete nem a hagyományos verseskönyvek felépítését követi. A versek számozottak, ám nem sorrendben követik egymást. Mint meséli, a japán babonákra, számmisztikára utalva, de „brahiból” lett ilyen a kötet. Főleg azért, mert olyan könyvet szeretett volna, ami nem úgy néz ki, mint a hagyományos verseskötetek. Simon Márton most épp új könyvén dolgozik, mert mint mondja, az elmúlt öt évben elfáradt kicsit a slamtől. Visszatért hát a hagyományos versekhez, és rengeteg költeményt írt tavasz óta (bár nem mindegyiket tartja jónak és kötetbe valónak). Az új kiadványt jövő ősszel szeretné megjelentetni.
Az esten persze nemcsak beszélgetés volt, hanem „szövegelés is”: a szerző szlemmerként, és hagyományos költőként is elgondolkodtatta és szórakoztatta a közönséget.

 

vissza az elejére

Dr. Márfi Gyula, Vigh László és Balaicz Zoltán

Igaz hit és stabilitás

Kiállítás márton áron emlékére

n Márton Áron – Erdély püspöke címmel nyílt tárlat péntek délután a Városi Ügyfélforgalmi Irodának is otthont adó Deák téri épület egyik földszinti helyiségében. A Pro Pátria Egyesület által életre hívott vándorkiállítás az ország több pontján is járt már, sőt Erdélybe is eljutott.

– pet –

120 évvel ezelőtt született Márton Áron, Erdély püspöke, ezért 2015-ben a miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága 2016-ra Márton Áron-emlékévet hirdetett; ennek apropóján vetődött fel a vándorkiállítás gondolata is, melyet a Pro Pátria Egyesület valósított meg – mondta a tárlatnyitón Gondi Mátyás, a szervezet elnöke.
A tárlatot a KDNP helyi szervezetének elnöke, Sziráki István hívta Zalaegerszegre, aki a vendégeket köszöntve elmondta: párhuzamosságokat vél felfedezni Mindszenty József hercegprímás és az erdélyi püspök élete között, hiszen mind a ketten szilárd igaz hitről, becsületről és hazaszeretetről tettek tanúbizonyságot a kommunizmus hányattatott éveiben. Mivel Zalaegerszegen hamarosan Mindszenty-központ épül, úgy gondolta, hogy ezt megelőzően az emlékév kapcsán érdemes felidézni Márton Áron szellemiségét és munkásságát is, ezért szervezték meg a tárlatot a zalai megyeszékhelyre.
A kiállításmegnyitón köszöntőt mondott Balaicz Zoltán polgármester és Vigh László országgyűlési képviselő. A főleg az 1945 utáni évekre fókuszáló, színes tablókból álló tárlatot dr. Márfi Gyula veszprémi érsek ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Mint fogalmazott: jó, hogy van egy olyan vándorkiállítás, ami országszerte be tudja mutatni Márton Áron életén és munkásságán keresztül az igaz hitet, a stabilitást, a magyarság iránti elkötelezettséget, annál is inkább, mert a püspöknek mindezt egy nagyon kemény diktatúrával szemben kellett bizonyítni és megőrizni.
A tárlatnyitót megelőzően a Göcseji Múzeumban egy tudományos emlékülés is felidézte a püspök életét, illetve szóba került a Márton Áron és Mindszenty József közötti párhuzamosság, valamint a kommunizmus éveire jellemző egyházüldözés is.
A kiállítás (hétfő kivételével) november 6-ig látogatható.

vissza az elejére

Emlékezés liszt ferencre

n A zene világnapja alkalmából Liszt Ferenc életét és munkásságát bemutató kiállítás nyílt az Apáczai VMK-ban. A tárlat október 26-ig látható.

– b. k. –

Az ünnepélyes megnyitón Dala Hajnalka intézményvezető beszélt a zene világnapjáról, melyet Yehudi Menuhin ötlete alapján 1975 óta ünneplünk október elsején. Mint elhangzott, ez a nap immár 41 éve főhajtás a zene különböző műfajainak nagyjai előtt.
Az Apáczai VMK a zenei stílusok közül a klasszikust emelte ki, azon belül is Liszt Ferenc életét és munkásságát. A XIX. század kiemelkedő zeneszerzője, virtuóz zongoristája 205 éve született és 130 évvel ezelőtt hunyt el. Pályáját és magánéletét egy tablósorozat mutatja be, melyet 2011-ben Eckhardt Mária, a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont tudományos igazgatója állított össze és ennek másolata az elmúlt években Zalában vándorkiállítás jelleggel volt látható.
De a zeneszerzőt nemcsak a dokumentum értékű tablók méltatták, hanem Tóth László zongoraművész is, aki mint mondta, már tizenévesen beleszeretett Liszt műveibe.
– Hallgatni és előadni Liszt szerzeményeit fantasztikus élmény. De nagyon keveset lehet hallani az igazi virtuóz darabjairól, melyet a húszas éveiben, az úgynevezett utazóéveiben írt. Ezek olyan rettentően nehezek, hogy többségét csak ő maga tudta lejátszani, ezért később át is írta őket, ezek lettek a zseniális művek. A virtuozitás mellett a konkrét tartalom is jellemzi a darabjait, bizonyos eseményekhez, alkotásokhoz kapcsolódóan születtek, erős érzelmi tartalmúak – mondta Tóth László, majd kiemelte még a zeneszerző által összeállított ujjgyakorlatokat, mellyel minden nehéz „fogás” kigyakorolható.
A megnyitón közreműködött a kertvárosi Liszt-iskola kamarakórusa Kövécs Edit vezényletével, valamint Fókás Márton furulyával és Gergely Ildikó szavalattal.

vissza az elejére