Dandi, a város „Dankó Pistája”

Múzeumba került a cigányprímás hegedűje

n Ritka ajándékkal gazdagodott a Göcseji Múzeum gyűjteménye: az egykori híres cigányprímás, nótaszerző, Dandi (Kis) Károly hegedűjét adományozta a múzeumnak a zenész családjának nevében özvegy Dandi Lászlóné, a prímás menye.

– pet –

Kaján Imre múzeumigazgató a ceremónián elmondta: a Göcseji Múzeum hamarosan újjászervezi állandó kiállítását, s a megújult tárlaton kiemelt szerepet kap majd a viharos 20. század. A cigányzenének ezekben a vészterhes évtizedekben nagyon fontos kulturális és szórakoztató funkciója volt, így a történeti kiállításból sem hiányozhat ez a korszak; s benne az egyik legnevesebb prímás hegedűje. A tervek szerint a tárlat ezen részét némi zenei installációval is kiegészítik.
Dandit sokáig a város „Dankó Pistájaként” is emlegették – mesélte Béres Katalin történész, aki röviden felelevenítette a prímás életét, illetve Zalaegerszeghez való viszonyát. Itt született 1909-ben, ám hamar árvaságra jutott. Nevelőanyja ismerte fel a benne a rejlő zenei tehetséget, ezért szerencsére már gyermekkorában zenélni tanulhatott. A harmincas évektől már országszerte ismertté vált, még a Gellért Szállóban is rendszeresen játszott. Földközi-tengeri hajóútra is ment zenélni, ám nem érezte jól magát külföldön, honvágya volt. Hazatérve Budapesten és a Balaton környékén játszott sokat, ám mindig visszatért Zalaegerszegre, hiszen igazából itt érezte jól magát.
Állandó fellépője volt a helyi vendéglátóhelyeknek, miközben nótáit már a Kossuth és Petőfi Rádió is rendszeresen sugározta – közel ötven felvételt készítettek zenéjéről. Különlegessége abban rejlett, hogy sokféle zenei stílust magáénak tudott: a cigányzenén és magyar nótákon túl a klasszikus zene világa is vonzotta; Vivaldi, Bach és Brahms műveit is sokszor játszotta, de a tangó sem okozott neki problémát. 1969-ben hunyt el Zalaegerszegen. Utolsó útjára száz cigányzenész kísérte el a Göcseji úti temetőben. A város a sírhelyet azóta védetté is nyilvánította.
A történész elmondta: 2000-ben már a múzeumba került a prímás hagyatékának egy része: kották, fényképek és egykori dokumentumok. A most ajándékba kapott hegedű igazi kuriózuma lesz a történeti gyűjteménynek.
Özvegy Dandi Lászlóné – Dandi (Kis) Károly fiának felesége – elmondta: férje hagyta rá mintegy örökségül, hogy az édesapja hagyatéka kerüljön megbízható helyre, így esett a választás a Göcseji Múzeumra. S bár a hegedűnek komoly eszmei értéke van, természetes volt a család számára, hogy elajándékozzák, mert így nemcsak méltó helyre kerül a hangszer, hanem a nagyközönség is megismerheti a prímás múltját. Ezt azért is fontosnak érzi, mert mint mesélte, apósa igazából Zalaegerszegen érezte jól magát. Bárhová is utazott, szüksége volt a zalai tapsra, a helyi közönség szeretetére, ezért mindig visszatért.
A múzeumban megrendezett ajándékozási ceremónián némi muzsikaszóval Schreiner Jenő és Kovács Péter zenészek elevenítették fel Dandi (Kis) Károly zenei hagyatékát.

vissza az elejére

Elhunyt Csapó Béla bácsi

Tartalmas és aktív 98 év

n A kilencvenes éveit járva is megőrizte aktivitását és szellemi frissességét: barkácsolt, verseit rendezgette, használta az internetet, új dolgok után kutatva. 98 éves korában elhunyt Csapó Béla, a város elismert és népszerű tanára, gránitdiplomás pedagógusa.

A Petőfi Sándor Általános Iskola nyugalmazott technika- és testnevelő tanárának, a város első kézilabdaedzőjének munkásságát 2014-ben Zalaegerszegért díjjal jutalmazta az önkormányzat.
Ahogy lejegyzett visszaemlékezéséből és az egyik lánya által vele készített interjúból is kiolvasható; kalandos, tartalmas, szép életet élt, melyben a 20. század történései is jól nyomon követhetők. 1918-ban született, az akkor még Magyarországhoz tartozó Zágrábban, majd a trianoni békeszerződés után kiutasították őket a városból, így kerültek Tapolcára, majd Pápára. Tanítóképzőt végzett, de hivatását a háború miatt meg kellett szakítania. 1944 januárjában hívták be katonai szolgálatra, ahol távbeszélő-szakaszparancsnok lett. Mielőtt bevonult, felütötte a Bibliát, ami Szent Pál egyik levelénél nyílt ki: „Tudom, hogy megmaradok...” – ez a bizonyosság kísérte végig a fronton. S valóban, bár karon lőtték, és nem is engedték sebét ellátni, mégis épségben hazatért.
A háborúban tanult rádiós ismereteket később is hasznosította; 1954-től, több mint húsz évig volt a Magyar Honvédelmi Szövetségen belül megalakult civil Városi Rádiós Klub elnöke. Közben Zalába költözött, megnősült, négy leánygyermeke született; és folyton képezte magát. Testnevelő tanári, kézilabdaedzői és politechnika-tanári végzettséget is szerzett. Elsőként vezette be a Petőfi-iskolában a kézilabda oktatását, de a megyében elsőként megalakult Ruhagyár női kézilabdacsapatának is ő lett az edzője 1953-ban.
Családjánál (öt unoka, egy dédunoka) és a sportnál talán csak a barkácsolást és a versírást szerette jobban. Utolsó éveiben is ez a két dolog éltette. Szívesen ismerkedett új eszközökkel, technikai vívmányokkal is; nyolcvanéves korában például beiratkozott a városi könyvtár internet-tanfolyamára. Szerette volna verseit digitális formába rendezni. Végül egyik lánya segítségével blogja is lett a költeményeknek. Már idős korában, túl a kilencvenen, kacérkodott a gondolattal, hogy mint a legidősebb első kötetes költő bekerüljön a Guinness-rekordok könyvébe. Erre már nem került sor.
A technika és a barkácseszközök iránti szeretete még verseiben is megjelenik. „Búcsúzás” című költeményének záró sora egyszerre humoros, és megható: „Túlkoros testemből elszállok, lesznek-e ott túl szerszámok?”
Csapó Béla hamvait szűk családi körben, a kertvárosi templom temetkezési altemplomában helyezték végső nyugalomra.

vissza az elejére