A jövő autói Zalaegerszegen Fischer 60: a test gesztusa Graffitifújás a Landorjamen 1956 előzményeiről Diktatúra a „hosszú ötvenes években”
 

A jövő autói Zalaegerszegen

Vigh lászló a járműipari tesztpálya miniszteri biztosa

n Egy profitorientált állami cég fogja felépíteni és üzemeltetni a járműipari tesztpályát Zalaegerszegen, melynek megvalósítását Varga Mihály gazdasági miniszter által miniszteri biztosként kinevezett Vigh László országgyűlési képviselő segíti majd.

– A. L. –

A kormány májusban döntött arról, hogy az önvezető autók számára is alkalmas járműipari tesztpálya mintegy 40 milliárd forintos beruházással Zalaegerszegen épüljön meg – emlékeztetett Vigh László. Mint mondta, az a feladata, hogy építése minél gyorsabban valósuljon meg. Ebben a munkában számít a város polgármesterére, a kormánymegbízottra és a megyei közgyűlés elnökére.
Az október elsejével kinevezett miniszteri biztos úgy értékelt, hogy az Európában is egyedülálló járműipari tesztpálya révén egy kisebb város épül fel Zalaegerszeg határában, ami nemcsak a város fejlődésének lesz a motorja, ugyanakkor a megyére és a régióra is hatással bír.
Dr. Sifter Rózsa kormánymegbízott úgy fogalmazott, hogy a bürokráciacsökkentés eredményeit a tesztpálya kapcsán is tesztelhetik. A beruházást az eljárások egyszerűsítésével, a határidők lerövidítésével, a szakhatósági engedélyek mihamarabbi kiadásával segítik.
A jövő autóinak 21. századot idéző tesztelése jelentős hatással lesz a város és az ország gazdaságának fejlődésére, emelte ki Balaicz Zoltán polgármester. Hangsúlyozta, a tesztpálya közvetve és közvetlenül mintegy 350 magasan kvalifikált mérnöki álláshelyet teremt, ami a helyi szakképzés és a műszaki felsőoktatás fejlesztését igényli.
A város a TOP- illetve a Modern Városok Program forrásainak felhasználásával kampuszfejlesztést, továbbá duális szakképző központ létesítését tervezi. Az immár önkormányzati tulajdonban lévő volt ZÁÉV munkásszállót 80 millió forintból kívánja felújítani.
Dr. Pál Attila, a megyei közgyűlés elnöke arról beszélt, hogy a járműipari tesztpálya kijelölése gazdasági tekintetben lehetőségeket, de ugyanakkor felelősséget is jelent Zala megye számára.

vissza az elejére


Fischer 60: a test gesztusa

Retrospektív tárlat a múzeumban

n Gyönyörű megmunkáltság, drámaian torz és esendő alakok. Fenségesség és alantasság. Felfelé ívelő, polírozott bronzfigurák, geometriára alapozott koncepció. Mennyi ellentétes fogalom jut eszébe szakavatott és laikus látogatónak egyaránt. De talán pont ezektől a látszólag egymásnak ellentmondó dolgoktól vált azzá Fischer György művészete, ami: egy megismételhetetlen, zárt és teljes egységgé.

– pánczélPetra –

A Munkácsy-díjas szobrászművész a napokban ünnepelné 60. születésnapját. Ez alkalomból nyílt a Göcseji Múzeum időszaki kiállítótermében egy retrospektív tárlat, Fischer 60 címmel. Ahogy dr. Kostyál László művészettörténész, a múzeum igazgatóhelyettese fogalmazott: nemcsak egy kiváló művészre, hanem egy kiváló pedagógusra is emlékezünk. Az alkotó ugyanis az Ady Endre Általános Iskola és Gimnázium művészeti tagozatának egyik alapítója és tanára volt. Az adys évekre emlékezett viszsza Balaicz Zoltán polgármester is, aki annak idején tanítványa volt a szobrászművésznek. Mint felidézte: Fischer a maga kedves, ám néha mogorva stílusában adott át hallatlan és örök élményül szolgáló ismereteket diákjainak.
Vajon meddig lehet ugyanarra a stílusra építeni egy művészi pályát? – merült fel a kérdés Kostyál Lászlóban még harminc esztendővel ezelőtt. Úgy látszik, hogy akár egy életen át is, hiszen a többnyire groteszk jelzővel illetett fischeri világ, a maga nyújtott alakjaival, nem fulladt ki az évtizedek alatt, és nem vált unalmassá sem.Ahogy a kiállítást megnyitó dr. Géger Melinda művészettörténész fogalmazott: egy markánsan egyéni arculatú alkotóról van szó, aki mindvégig hű maradt ahhoz a modern szemlélethez, mely már a Képzőművészeti Főiskola alatt is jellemezte. Annak ellenére, hogy mestere, Somogyi József mást képviselt; viszont maximálisan támogatta tanítványát. A művészettörténész szerint a Fischerre jellemző groteszk nyelvnek a magyarországi közeg a táptalaja: vagyis az ezredforduló és a kelet-európai lét abszurditása. Az elidegenedés, a szorongás, a félelem jelenik meg drámai módon és megrázó erővel. Az egyedüli mondanivaló az ember, a maga torzulásaival, nevetségességével, esetlenségével. Mégis fenséges módon megalkotva azt.
A szobrászművész – legyen szó kisplasztikákról, köztéri szobrokról, vagy akár grafikákról – a klasszikus görög művészet kódrendszerét fordítja át a mai korra. Ugyanakkor kompozíciós nyelve a geometriára alapozott; hiszen a figurák mindig valamilyen mértani alakzatot (háromszöget, kört, négyzetet) formálnak, vagy ebből bontakoznak, nyúlnak ki.
Bár Géger Melinda úgy látja, hogy ezek a figurák nélkülözik az egyedi vonásokat (hiszen arctalanok, sőt sokszor nemük sem meghatározható), azért mégis olyan érzése van az embernek, hogy Fischer világában minden alak igazi egyéniség. Mert a mozdulat (még ha béna is), azaz a gerinc íve, személyiséget ad minden egyes darabnak. Olyannyira, hogy szinte mindegyikben magunkra ismerünk. Ahogy idétlenül nyújtózunk valami után, ahogy a nyakunkba szedjük a lábunkat a lépcsőn felfelé rohanva, ahogy félelmünkben begubózunk, vagy rossz kedvünkben az állunk alá húzzuk a térdünket. Persze tudunk kecsesek is lenni; egyenes háttal, finoman lefelé lépdelni.
Fischer kommunikációja nem verbális (különösebben nem is volt a szavak embere), sőt a mimika sem foglalkoztatja túlzottan. Nincsenek kifejező tekintetek, szerethető, nagy szemű babaarcok, sem gonosz vigyorok. Ő „csak” a gesztussal, de az egész test gesztusával kommunikál; ezt erősíti fel, és tárja elénk. Ezekkel az expresszív, elnagyolt mozdulatokkal azonban minden tökéletesen kifejezhető. Legyen szó egyéni sorsokról, érzelmekről vagy akár egész társadalmat érintő jelképekről: nem véletlen készített világháborús emlékművet, Szent István-szobrot, Mária-plasztikát.
Igen ám, de ezt a részben leegyszerűsített, ám mégis felnagyított, test-gesztusra épülő kommunikációt nem mindenki érti. Vagy, ha érti is, inkább fél tőle: mert jobb szeretünk szépnek, torzulásmentesnek tűnni. Fischer meg épp elénk tolja hibáinkat – még ha gyönyörűen csillog is az a bronz. A művészt viszont ez kevéssé érdekelte – illetve dehogynem, hiszen minden alkotóemberben van egy kis hiúság, a „szeretném, ha szeretnének” vágya – nem hagyta, hogy a közízlés formálja.
Ahogy a család nevében Németh Klára festőművész, a szobrászművész egykori házas- és alkotótársa is megfogalmazta: Fischer utálta a konvenciókat és a kompromisszumokat. Soha nem mintázott olyasmit, vagy vállalt el olyan megbízatást, ami a tömegízlésnek kellett volna, hogy megfeleljen. Dekadenciája, látszólagos mogorvasága pedig egyfajta védekezés volt túlzott érzékenységével, sérülékenységével szemben. Mindezek ellenére személyiségét és művészetét rengetegen kedvelték, s szeretik ma is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a zsúfolásig megtelt terem.
A mostani kiállításon látható kollekció a család tulajdona, melyet direkt az évforduló alkalmából rendeztek egy térbe. A tárlatot kiegészíti Németh Klára, valamint a művészpár két gyermekének, Fischer Judit festőművésznek és Fischer Bence belsőépítésznek néhány alkotása is. Ezenkívül grafikák, videóbejátszások, fotók és régi dokumentumok színesítik az anyagot.
A retrospektív kiállítás november 9-ig látogatható.
 

vissza az elejére


Graffitifújás a Landorjamen

                                Bencs Dániel fújta fel az alapokat.

n Első alkalommal szervezett hétvégi programsorozatot egy fiatalok által kedvelt zenei és stílusirányzat köré a Keresztury VMK.

– pet –

A Landorjam elnevezésű minifesztiválon minden a hiphop-ról szólt: lemezlovasokkal, break-esekkel és graffitisekkel népesült be a ház. Utóbbiak nyomai pedig a jövőben is láthatóak maradnak a falakon.
Reggel tíz órától már gyülekeztek a graffitisek, akik egy előre eltervezett grafikát fújtak fel festékszórókkal az aula egyik falára. A nap folyamán DJ-workshop, tánc-workshop, slam poetry és közönségtalálkozó (Ecküvel) is várta a fiatalokat. Este pedig a Hősök és az Akkezdet Phiai koncertezett.
Flaisz Gergő intézményvezető érdeklődésünkre elmondta: a Landorjam gondolata egy, a kollégákkal zajló közös beszélgetés során vetődött fel. A jövőben ugyanis szeretnének kicsit kilépni a „hagyományos művelődési ház” sztereotípiából és több fiatalt bevonzani; friss és fiatalos, a mai kort reprezentáló programokkal.Ezért gondoltak arra, hogy egy ma népszerű stílusirányzat, a hiphop köré szerveznek egy hétvégét. Bemutatva annak minden jellegzetességét. Remélik, hogy ezzel a kezdeményezéssel a fiatalabb korosztályok elkezdenek egy picit másképp gondolkodni a kultúrházakról. Annál is inkább, mert mint azt az igazgató elárulta: ez csak a kezdet. A programsorozatot ugyanis hagyományteremtő szándékkal indították útnak. A hip-hopon túl, pedig más kortárs áramlatok is bekerülnek a VMK falai közé egy-egy nap vagy hétvége erejéig. A tervek között szerepel például, hogy a tetoválóművészet köré is szerveznek egy tematikus napot.
A Landorjam-en ottjártunkkor épp a graffiti-fal grafikájának alapjait fújta fel Bencs Dániel, a Képzőművészeti Egyetem festő szakos hallgatója. Mint megtudtuk: egy-egy ilyen alkotást körülbelül 5–6 óra alatt lehet a különféle festékszórókkal a falra fújni. A graffitit a rendezvényt követően sem tüntetik el; az intézmény ezzel is jelezni szeretné a fiatalok felé nyitást.
(A teljes fal lapzártánk után készült el.)
 

vissza az elejére


                           1961. Kádár János látogatása Egerszegen.

1956 előzményeiről

Diktatúra a „hosszú ötvenes években”

Konferencia az '56-os forradalom előzményeiről

n Rendhagyó konferenciával emlékezett meg az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójáról a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára.

– pet –

A város Dísztermében megrendezett tudományos ülésen ezúttal nem a pesti eseményeket követő zalai történések kerültek fókuszba, hanem a forradalomhoz vezető útról esett szó. De a hallgatóság megismerkedhetett a „hosszú ötvenes évek” fogalmával is.
Molnár András, a zalai levéltár igazgatója bevezetésképpen a következőkről beszélt.Egy országos rendezvénysorozat része a konferencia, melynek címe – Egy diktatúra anatómiája. Előadások a Rákosi-korszak történetéből – is jelzi, hogy nem a konkrét zalai forradalmi eseményekre koncentrálnak az előadók. Ennek oka az, hogy a helyi történészek az elmúlt években már sokszor, sokféleképpen feldolgozták ezt a témát. Ezért határoztak úgy, hogy inkább a forradalom gazdasági, politikai, társadalmi előzményeit veszik górcső alá.
Kollektivizálás, kuláklisták, államosítás, kitelepítések, egyházüldözés, politikai nomenklatúra- és elitépítés. Többek között ezek voltak a forradalom előtti évek főbb motívumai, s ezeket a témákat járták körül a tanácskozás előadói is, akiket Balaicz Zoltán polgármester köszöntött.
A tudományos ülést a levéltár igazgatóhelyettese, Káli Csaba szervezte. A zalaegerszegi történész a korszak kutatójaként tagja annak a vidéktörténeti kutatócsoportnak, mely két éve jött létre az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának és a Nemzeti Emlékezet Bizottságának kezdeményezésére. Céljuk az, hogy a közelmúlt politikai történéseit torzításmentesen, a fellelhető forrásokra alapozva tárják fel.
A diktatúra természetrajzát fedi fel a konferencia, mely ezúttal a vidékkutatások eredményeire koncentrál – fogalmazott dr. Ö. Kovács József egyetemi tanár, a vidéktörténeti kutatócsoport szakmai vezetője. A tanácskozás levezető elnökeként és első eladójaként többek között elmondta: a jelenkor kutatása sokszor nem egyszerű feladat, hiszen még élnek a szereplők, vagy azok közeli rokonai, így megvan az ideologizálás és elfogultság veszélye. A történészeknek ezért kizárólag a források alapján szabad véleményt formálniuk.
Szintén a parasztság, illetve a rájuk nehezedő terhek kerültek szóba dr. Tóth Judit főlevéltáros (Magyar Nemzeti Levéltár) előadásában. Mint fogalmazott: a forradalomhoz vezető út egyik oka a parasztságot sújtó beszolgáltatási rendszer és az évekig tartó sakkban tartás, megfélemlítés volt. A föld sok esetben már nem a megélhetés eszközeként szolgált, hanem az adók és terhek miatt inkább kiszolgáltatottságot jelentett a parasztok számára. Zalában különösen igaz volt ez, hiszen Rákosi megyéjének számított (itt szerzett országgyűlési mandátumot), így a teljesítménykényszer még inkább érezhető volt.
A helyi előadók közül Erős Krisztina levéltáros a zalai határsávból 1950–53 között zajló kitelepítésekről szólt. 1950-ben körülbelül 193 családot, 1952-ben pedig 203 családot internáltak a Hortobágyra. A kitelepítetteket a lenti, rédicsi, csömödéri állomásokon gyűjtötték össze. A szerelvényeket aztán a zalaegerszegi vasútállomáson egyesítették. A vasúti kocsikba zárt internáltak itt még próbáltak kapcsolatba lépni a rokonokkal, barátokkal: cetlikre írt rövid üzeneteket dobáltak ki az ablakokon.
A „hosszú ötvenes évek” fogalmának meghatározásával kezdte előadását Káli Csaba, aki a zalai kommunista pártelit anatómiáját elemezte az 1948–62 közötti időszakban. A történész szerint az ötvenes évek gyakorlatilag már 1945 után elkezdődött, hiszen az új rendszer – vagyis a diktatúra – fokozatos felépítése már ekkor elindult. Változás pedig csak a hatvanas évek elejétől figyelhető meg. A zalai legfelsőbb pártvezetésre fókuszálva két célcsoportot vizsgált: az első titkárok csoportját és a pártbizottság tagjait. Kiértékelve a vezetők és a tagok életkorát, végzettségét, foglalkozását, születési helyét, sőt azt is, hogy később a megyében folytatták-e pályafutásukat. 1956-ig az volt a tendencia, hogy egyre fiatalabb életkorú vezetők kerültek a párt élére. A forradalom után érezhető egy törés, és inkább a már kipróbált, idősebb embereket vonták be a pártéletbe. Változás majd csak 1962 után érezhető, ekkor újra lehetőséget kaptak a fiatalabbak is.
 

vissza az elejére