Fellépés a konyhában, időnként

Hegyi barbara könyvbemutatója

n „Ez a könyv azoké, akik éppen annyira nem szakácsok, mint én. Akiknek a főzés öröm, alkotás, kreativitás, játék, élvezet, fantázia. Azoké, akik »fellépnek« a konyhában, hogy főztjükkel sikert arassanak, és a tapsra még mosogatás közben is szívesen gondolnak vissza” – olvasható Hegyi Barbara második szakácskönyvének ajánlójában. A Jászai Mari-díjas színésznő közönségtalálkozók alkalmával is beszélget kedvenc időtöltéséről, a főzésről. Így tette ezt a közelmúltban Zalaegerszegen is, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban.

– b. k. –

A sokat foglalkoztatott művésznővel Szűcs Anikó újságíró beszélgetett. Kis részben a színészi pályáról, magánéletről, nagyobb részben a főzésről, mellyel szintén nagy sikereket ér el a családja, barátai, kollégái között. S talán annál is szélesebb körben, hiszen első szakácskönyve, az „Abraka babra” fél évvel a megjelenés után már Aranykönyv-díjat ért el. Hamarosan érkezett is felkérés a kiadótól a folytatásra. Így íródott az „Alkalomadtán”, mely még háziasszony szinten elkészíthető, de érdekes, különleges étkeket kínál, alkalmak köré szervezve. Ha vendég jön, ha váratlan vendég jön, ha külföldi vendég jön, ha vendégségbe megyünk, ha csajbuli van, ha focimeccs, névnapra, karácsonyra, szilveszterre, macskajajra, gyerekbulira.
A könyv 140 receptet tartalmaz, életszerű fotókkal. Ez utóbbival a cél, hogy ne mesterszakács minőséget mutasson, hanem pont azt a képet, ami várhat ránk az otthoni konyhában a sütés-főzés végén. Kedvcsinálóként, nem elijesztendő. Mellette pedig történetek is szerepelnek a kötetben, melyek színesebbé, hitelesebbé teszik a gasztronómiai kínálatot.
Hegyi Barbara elárulta, az egyszerű, gyorsan elkészíthető és finom ételeket célozza meg, mivel életmódja miatt erre van csak ideje. Amit azonban nem hagyna ki soha, az a piac, a „legjobb hely a világon”, az alapanyagok beszerzési helye. Elismerte azt is, nehéz kötelező jelleggel főzni, a családtagok különböző igényeit teljesíteni, ezért célszerű bevonni őket a gasztronómiába.
– Jó terápia leültetni a fiatalokat a borsópucoláshoz, és a mi volt az iskolában kérdésre a szokásos semmi helyett részletesebb válaszok is érkeznek ilyenkor – mondta többek között. De nem csak gyermekeivel, hanem felmenőivel való kapcsolatáról is szólt, kiemelten a főzés témakörben. De megható történetet osztott meg édesapjával, Hegyi Barnabás Kossuth-díjas operatőrrel (legismertebb munkája a Körhinta) kapcsolatban is. Elmondta, édesapja az ő születésekor halt meg. Egy érdekes találkozásuk azonban mégis volt, amikor a sors útja ahhoz a körhintához vezette, amelyen édesapja is forgatott. Többek között ez a történet is olvasható a szakácskönyvben.
A művésznő két titkot is elárult a közönségtalálkozón. Az egyik, hogy a főzés és az evés olyan szenvedély, feketelyuk számára, mely őt mindig beszippantja. Illetve szívesen vezetne egy konyhasulit, kifejezetten olyanoknak, akik gyűlölnek főzni. Számukra is szeretne sikerélményt adni.
– A színház illékony dolog. Ma tapsolnak, de nem marad meg ebből semmi kézzelfogható. És ez nagyon nehéz érzés a kreatív embereknek. A főzés és a szakácskönyv viszont kézzel fogható, ezért is nagy öröm nekem – mondta végül Hegyi Barbara.

vissza az elejére

                                               A sanzon a szerelme

                                                         Országos sikeréről mesél merics nikolett

n Megérzéseire hallgatva, eltántoríthatatlanul halad a sanzon- énekes karrier felé egy fiatal zalaegerszegi lány, Merics Nikolett. Mint mondja, már kamaszkorában megérintette ez a francia műfaj, s hogy jó úton jár vele, azt a közelmúltban elért országos versenyen elért szép eredménye is bizonyítja.

Bánfi Kati

– A nagymamámék hallgattak mindig sanzont, s nekem ez már akkor, 12–13 évesen is nagyon tetszett. Erő, fájdalom, mély őszinteség van ezekben a dalokban. Érzelemdúsak, kifejezőek. S mindezt magaménak érzem. És van bennem makacsság is, hogy ne lehessen eltántorítani erről az útról. A sanzon volt, van és lesz az életemben. Ajánlottak más műfajt is, poposabbat, operettet. De a szívemhez legközelebb a sanzon áll, ezt tudom hitelesen átadni. Mert szerintem a színpadon az előadó legyen hiteles, nekem ez fontos.
– Ilyen fiatalon hogyan lehet hitelesen átadni komoly mondanivalójú dalokat? Amihez úgy gondolnám, meg kell élni bizonyos sors hozta nehézségeket. Nincs ajánlott alsó korhatár a műfajhoz?
– Nem tudom, idősebben milyen lehet sanzont énekelni, de azt tudom, hogy ez valami ösztönszerűen a véremben van. Talán ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor valakinek van egy született rajztehetsége, amit aztán tanulással lehet fejleszteni. Velem a sanzonszeretet született, teljesen át tudom magam adni ennek a francia lüktetésnek. Edith Piaf a kedvencem, minden dala egy háromperces halál.– Éppen erre célzok. Nagyon életvidám vagy, pozitív hozzáállásúnak tűnsz, és közben nagyon szomorú dolgokról énekelsz. Hogyhogy nem hangol le?
– Számomra ezek a dalok azt bizonyítják, hogy még vannak érzések a világban, s minőséget képviselnek zeneileg. Belülről fakadnak, benne vannak a lelkemben, nem hangolnak le.
– Hogyan alakult eddig a pályád?
– Gimnazistakoromban kezdtem éneket tanulni a Pálóczi-zeneiskolában. Aztán jöttek a fellépések, eleinte vegyes dalválogatással, melyben aztán egyre több lett a sanzon, végül már csak az maradt. Emellett francia tagozatra jártam a Mindszenty-iskolában. Akkor még nem gondoltam, hogy a sanzon miatt, de éreztem, hogy ezt a nyelvet is fontos tudnom. A francia nyelv is egy szerelmem. Eleinte egymástól független volt a két dolog, aztán szépen összekapcsolódtak. A nyelv alapos tudása is hozzátartozik számomra a hiteles előadáshoz. Az élet okosan terelt ebbe az irányba. Utólag hálás vagyok, hogy a megérzéseimre hallgattam. S hálás vagyok a tanáraimnak, Huszti Bernadett Máriának, aki a Párizsi Zeneakadémián tanít, illetve Czibere Virágnak, a franciatanárnőmnek. Őket is utamba hozta a sors. De ugyanígy ajándékba kaptam azokat az embereket, akik a fellépési lehetőségek terén segítettek és segítenek ma is, ahogy a családom támogatását vagy a szomszédok türelmét. Ez utóbbiaktól is egyébként pozitív visszajelzést kaptam – mondja mosolyogva.
– Mennyire sűrű a program?
– Novemberben sok fellépésem lesz. 9-én Budapesten a Fészek Klubban, ami nagy megtiszteltetés. 18-án egy egyesületi rendezvényen lépek fel, 19-én önálló estem lesz Lickóvadamoson, 23-án pedig egyik zalaegerszegi zenés kávézóban lesz Karády Katalin-estem. Ez utóbbin Berkes Dániel kísér zongorán. Egyébként újabban hajlok a magyar sanzonvilág felé is. Szilveszterkor pedig Hévízen szerepelek. Ez megint új kihívás lesz, külföldi vendégek előtt.
– Az országos sikerről mesélnél?
– Évente van sanzonéneklési verseny. Eddig mindig lemaradtam róla valamilyen okból. Most azonban vártam a kiírást és azonnal jelentkeztem. Beküldött dal alapján hívták be a legjobb 15 énekest. Anyanyelvű francia zsűri előtt, nyilvános döntőben kellett szerepelni. Hatodik helyet értem el, nagyon örültem neki. Ez egy fontos visszajelzés volt, hogy jó úton járok. Időnként minden előadónak szüksége van szakmai visszajelzésre, és ez elég magas szintű szakmai elismerés volt. Az oklevelet olyan helyre tettem a szobámban, hogy mindig azt lássam meg elsőnek, amikor belépek.

vissza az elejére

                                                       Fischer-ösztöndíj

                                                                                November 30-ig lehet pályázni

n A zalaegerszegi székhelyű ZAZEE Kulturális Egyesület egy év szünet után újra kiírta a Fischer György Képzőművészeti Ösztöndíjat, ami somogyi, vasi és zalai állandó lakcímmel rendelkező fiataloknak szól.

A két kategóriában meghirdetett pályázat célja, hogy segítse azoknak a fiatal alkotóknak a pályán maradását, akik érettségi vizsga után tervezik, hogy képző- vagy iparművészeti felsőoktatásban, illetve építésznek tanulnak tovább, de középiskolai tanulmányaik befejezését követően még nem tettek sikeres felvételi vizsgát. Az Ösztöndíj törekvése továbbá, hogy a jelenleg képző- vagy iparművészeti tanulmányaikat folytató, aktív, a művészi önkifejezés eszközeit kereső hallgatók tanulmányait is támogassa.
A pályázatok beküldésének határideje 2016. november 30.
További információ:
http://www.finearthotel.hu/
fischer.php?hova=palyazz

vissza az elejére

Dienes-ars poetica

A természet tisztelete

n A természetet tiszteletét fogalmazta meg egy mondatban ars poeticájaként Dienes Gyula képzőművész, művésztanár az Apáczai Művelődési Központban azonos címmel, november elején nyílt kiállításán.

– B. K. –

A november 25-ig látható tárlatot Szényi Zoltán képzőművész, nyugdíjas művésztanár nyitotta meg és ajánlotta az érdeklődőknek. Elmondta, mint kollégája, utódja munkásságát figyelemmel kíséri, jól ismeri, így őt is meglepte, hogy a festmények mellett ezúttal plasztikákkal is megmutatkozott Dienes Gyula.
– A többségében festményeket, akvarelleket felvonultató tárlat a színek kifejező erejének hatására épít. A természetből merített képek a rácsodálkozó ember tájképei. Nem képeslapok, a látvány helyett az érzelmek kivetítései. Könnyedek, de megállítanak bennünket, és az alkotás öröme is felfedezhető a képeken – fogalmazott Szényi Zoltán. Majd az alkotó életútját is röviden ismertette. Elmondta, hogy kollégája a tanítás révén kötődik Zalaegerszeghez. Korábban az Ady-iskola, jelenleg a Zrínyi-gimnázium pedagógusa. De emellett felnőtt tanítványokkal is büszkélkedhet. S jó tanár módjára maga is alkot, ebben teljesedik ki munkássága, meglátva olyan témákat, melyek mellett más ember könnyen elmegy.
A megnyitón közreműködött Moser Lili Marleen.

vissza az elejére