Advent | Adventi kézfogás | Nem tudjuk, mi van a cuccban |
Új jótékonysági akció zalaegerszegen
n Adventi kézfogás címmel új jótékony akciót szeretnének meghonosítani Zalaegerszegen. A program lényege, hogy három civil szervezet kezdeményezésére és koordinálásával helyi cégek, vállalkozások támogatásának köszönhetően advent minden hétvégéjén tehetséges diákokat ajándékoznak meg. Ennek nyitányára került sor december 2-án a Mindszenty téren.
A Kosztolányi téri tagóvodások karácsonyi műsora vezette fel
a programot. Majd Balaicz Zoltánné a szervező civil szervezetek
(Zalaegerszegi Női Szalon, Zalai Civil Életért Közhasznú Egyesület, Szent
Márton Légió) nevében mondott köszöntőt. Elhangzott, hogy a szeretet
ünnepéhez közeledve a szeretet jegyében álmodták meg az adventi kézfogást,
mellyel a közvetlen környezetben élők életét szeretnék szebbé tenni. Olyan
diákokat kívánnak megajándékozni, ezzel elismerni és támogatni, akik példaképei
lehetnek társaiknak. Első alkalommal Győri Anna és
Gál-Kozári Hanna részesült ebben a jutalomban.
Győri Anna a gellénházi Dr. Papp Simon Általános
Iskola hatodikos diákja, aki tavaly iskolaelsőként zárta a tanévet. Jó
tanulmányi eredménye mellett zenei tehetségével is kiemelkedik. Első osztályos
korától jár zeneiskolába, iskolai és regionális fellépéseket tudhat magáénak,
saját hangszere azonban eddig nem volt, a zeneiskolától kölcsönözte azt. Ezért
számára egy fuvolát ajándékoztak a szervezők.
Gál-Kozári Hanna a Báthory-szakgimnázium cukrásztanulója. Szakmai
munkája mellett kiemelkedő közösségi ember, az irodalmi színpad tagja, karitatív
tevékenységet is végez. Szakmai tudását fejlesztendő egy karamellkészítő
tanfolyamon való részvételi lehetőséget kapott ajándékba.
Szerhasználatról és függőségekről dr. zacher gáborral
|
n Ha most bulvársajtóban lennék érdekelt, akkor azt írnám, hogy dr. Zacher Gábor kockahasat villantott. Szerencsére azonban ennél sokkal fontosabb dolgok kerültek fókuszba a legutóbbi Pszicho Esten, melynek vendége a közkedvelt toxikológus volt.
– pánczélPetra –
Ezt a pletykalapokra jellemző mondatot is csak azért írtam le, mert Zacher
bevezetésképpen beszélt a nyilvánosság szerepéről, saját népszerűségéről,
illetve arról, hogy mára már megtanulta irányítani a médiát. Úgy beszél, hogy az
jöjjön át, amit a szakma érez fontosnak, és nem az, amit a főszerkesztők
gondolnak annak. A hasát meg csak azért láttuk véletlenül egy pillanatra, mert
levette az ingét, hogy megmutassa az alatta rejlő Walking Dead
ihlette pólót. Zacher Gábornak ugyanis éppúgy megvannak a maga
függőségei, mint más földi halandónak: sorozatfüggő, csokifüggő, koffeinista,
nikotinista, ezenkívül munkaalkoholista és még edzésmániás is (nehezen bírja ki
futás nélkül).
Miközben ezekről a társadalomban zajló „függő játszmákról” beszélgetett
Nagy Réka klinikai szakpszichológussal, az est háziasszonyával, azt is
megtudtuk, hogy a fővárosi Honvéd Kórház Sürgősségi Osztályának főorvosa
nagyjából végigjárta a szakmai szamárlétrát (talán ezért van az, hogy a mai
napig nem derogál számára, hogy mondjuk ágytálat cseréljen). Volt műtősfiú,
mentőtiszt, mentőorvos, majd baleseti sebészeten dolgozott. A sebészet mindig
vonzotta, de kiderült, hogy gumiallergiája van, keze állandóan kisebesedett, így
fel kellett hagynia az orvoslás ezen részével. Végül a toxikológiánál kötött ki;
2014-től pedig a Honvéd Kórház Sürgősségi Osztályát vezeti.
A Pszicho Est most ugyan kicsit talk-show jellegűbb lett a megszokottnál, persze
a közönség nem bánta a személyes sztorikat. Ettől függetlenül fontos szakmai
kérdések és társadalmi problémák is szóba kerültek. Például, hogy Magyarországon
a becslések szerint 800 ezer alkoholista él, ebből negyedmillió nő. Míg a
férfiak körében az alkoholizálás többnyire „csapatsportág”, addig a nők inkább
magányosan űzik ezt a tevékenységet. A fiatalokra pedig egyre inkább jellemző az
úgynevezett rohamivás; nem iszogatnak, hogy felszabadultabbak, lazábbak
legyenek, hanem fél óra alatt akkora mennyiségű alkoholt juttatnak a
szervezetükbe, hogy teljesen kiütik magukat.Szinte mindenki függ egyébként
valamitől, ha mástól nem, a telefonjától, a számítógépétől vagy a
közösségioldalaktól. De vannak hashajtófüggők, „leszarom tabletta”-függők,
sorozatfüggők is szép számmal (ez utóbbi a nőkre jellemző, akik így tudnak
kitörni a pszichoszociális gettóból, amiben élnek).
A függőség egyébként nem más, mint egy olyan emléknyom, amit az egyén jónak
tart, olyannyira, hogy nem tud tőle megszabadulni. Egyre ismétli. Nincs
kontrollmechanizmus. Magát viszont torzan látja a folyamatban, hiszen „benne
áll”. Éppen ezért csak egy kívülálló tud segíteni; s fontos is, hogy az orvos
mindig kívülálló maradjon, eredményt ugyanis csak így lehet elérni.
A főorvos szerint az alkoholizmusról sokkal kevesebb szó esik, és jobban
elbagatellizálják a témát, mint a droghasználatot, vagy drogfüggőséget, pedig az
ivásnak sokkal mélyebb társadalmi gyökerei vannak. Jelenleg 20 ezer becsült
drogfüggő él hazánkban. Drogstratégia van, alkoholstratégia sosem volt.
A toxikológus szerint nem az a baj, hogy a buliban néhány pohárral isznak a
fiatalok. Ezért az nem jó szöveg a szülők részéről, hogy „ne igyál, gyerek!”.
Úgyis fog! Sokkal jobb, ha arra neveljük őket, hogy ne idd meg a harmadikat. A
kulturált alkoholfogyasztást kellene megtanulnia fiataloknak és felnőtteknek
egyaránt. Mert két sörtől vagy két pohár bortól még senkinek nem lesz baja. A
prevenciók viszont (legyen szó drogról, cigiről, vagy szeszről) az
elrettentésről szólnak, ezért nem is működnek. A gyerekeket 15–16 éves korukban
baromira nem érdekli, hogy mi lesz az egészségükkel 20–25 év múlva. A hiúságukra
talán jobban lehet hatni: a svédek például úgy kampányolnak a cigaretta ellen,
hogy „ha rágyújtasz, büdös leszel”!
A drogokkal az van manapság, hogy szinte lehetetlen nyomon követni az
összetevőket. A szerhasználat más, mint tizenöt-húsz éve volt. Akkor viszonylag
tiszták voltak az anyagok, ma nem tudjuk, hogy mi van a cuccban. Az orvos így a
toxikus eseteknél a klinikai tünetet kezeli, nem az ellenszert keresi.
Hogy miért játszma a függőség? Mert aki benne van, azt hiszi, hogy bármikor abba
tudja hagyni, csak ez bármikor valahogy sosem jön el. Az orvos ebben tud
segíteni. És ez főleg olyan eseteknél kell, hogy minél gyorsabban megtörténjen,
melyek halállal is végződhetnek. Mert ugye mindenki függ valamitől, de azért egy
vásárlásfüggőségbe például még nem halt bele senki.