Az „A” betűs család. (Fotó: Juhász Kriszta)

Éjszakai csetelés hétköznapi  csodákról

Interjú karáth anita költő-tanárral

n Tanár, költő (bár mostanában dalszövegekben utazik), édesanya és számos kulturális rendezvény háziasszonya. Karáth Anita a Zrínyi Miklós Gimnázium magyartanáraként, a Zalai Kanapé, majd az Egerszegi Páholy talk-show-k szervezőjeként és műsorvezetőjeként is ismert. Versei pedig Paneljazz című verseskötetében, vagy manapság a Pannon Tükör folyóiratban olvashatók.

A költő-tanárral éjszaka csetelt Pánczél Petra újságíró, szerkesztő. A csevegés szövegét minimális változtatással közöljük.
Pánczél Petra: Megfigyeltem, hogy a talk-show-kon és a veled készült interjúk alatt gyakran használod a csoda és a varázslat szavakat. Mit jelentenek neked, főleg így karácsony közeledtével?
Karáth Anita: Tudok velük azonosulni! Szerintem az élet nagy konklúziói csak közhelyekben ölthetők szavakba a legvégén. De a csoda lehetősége nekem a hétköznapokban is ott motoszkál! Mit lehet tenni, ha tényleg csodás egy naplemente, a gyerekkéz simogatása, és hosszan lehetne folytatni a sort. Annyi minden jóság van körülöttünk, nem? Ami már annyira természetes, hogy nap mint nap nem is tűnik csodásnak... csak ha már nincs ott.
P. P.: Igen, ilyesmikre én is szeretek rácsodálkozni. Vállalva, hogy flúgosnak vagy furcsának néznek…
K. A.: Nem bánom, nincs mit veszteni vele. Mondhatják, hogy ezek közhelyek. Maximum amikor a „magas” irodalomról értekezünk – például magyarórán – akkor disztingválunk, és megpróbáljuk megérteni, hogy vannak, akik tudják ezt nálunk szebben is mondani.
P. P.: Jó, hogy említed a magyarórát. Épp kérdezni akartam, hogy az irodalom csodájába mennyire sikerül a kamaszokat bevonni?
K. A.: Sikerül! Na látod, nekem ez is csodás, különleges élmény. Múltkor valamelyik tanítványom azt bökte ki az óra végén, hogy irigykednek a csoportra mások, mert velem tanulnak. Most erre tényleg nem lehet mit reagálni. Sorsszerű találkozás mind! Mindegyikük valahol „ismerős” és tudom, hogy dolgunk van… és mindegyikük egy nagy „kindersurprise” nekem. Sose tudom, mit rejtegetnek legbelül, a lelkük mélyén. De rajta vagyunk a megfejtéseken. Főleg a műelemzések során, vagy a saját véleményeik megfogalmazásakor sejlik fel hogy ki kiCSODA.
P. P.: Az ilyen visszajelzések a legjobbak és a legfontosabbak talán egy tanárnak. Mert ez biztos, hogy őszinte. Amúgy menynyire „csak” a tanárt látják benned és mennyire a közszereplőt, aki talk-show-kat vezet?
K. A.: Ezt nem tudom. De megosztom velük egy-egy találkozásom élményét, mert azt gondolom, jó, ha nekik is kijut a fíling. Ha már így össze vagyunk kötve a hétköznapjainkban. De mivel a kultúra jeles képviselőivel találkozunk a műsorokban, talán a kortárs témaköröket életszerűbben adhatom át nekik. Szerencsére nagyon veszik a lapot, és van, ahol ők is bekapcsolódnak már a történetbe: utánaolvasnak az aktuális vendégnek, esetleg eljönnek, írnak róla a napilap diákoldalára, vagy éppen fotóznak az eseményen. Vagy csak dumálunk róla két számonkérés között…
P. P.: Szigorú „számonkérő” vagy?
K. A.: Türelmes vagyok, de következetes. És azt hiszem, jószívű. Vagy inkább derűs. És ahogy a jó pap is holtig... nincs tökéletes állapot, mindig lehetnék egy kicsit jobb mindenből.
P. P.: Az, hogy költő is vagy, kiegyenlíti valamelyest a klaszszikus-kortárs irodalmi ellentétet? Gondolok itt arra, hogy az előbbi a „komoly", ami főleg halott szerzőkből áll, a mait meg kevésbé tanítják, ezért kevéssé is ismerik a diákok.
K. A.: Persze, kiegyenlítődik. Törekszem is erre. Bár a költészet gyakorlása manapság két kiskorúm mellett nem túl intenzív. Inkább dalszövegekben utazom mostanában.
P. P.: Dalszöveg? Jó tudni! És kiknek írsz?
K. A.: Odett első lemezére írtam Müller Péter Sziámi mellett. Aztán kórusoknak, több egerszegi formációnak. A többit meglátjuk, sok jó tervem és csodás álmom van a dalszövegeim jövőjéről.
P. P.: Anyaként egyébként mennyire nehéz vagy könnyű a megfelelő irodalmat és mesét kiválasztani a lányaidnak? Mert választék az bőven van; a minőség az más kérdés.
K. A.: Sokat járunk könyvtárba, de nem szeretnék afféle kultúrsznobként hozzáállni a kérdéshez. Egyelőre a giccsnek is „értéke” van, nem bánom, ha mindenevőből válnak majd kritikus olvasóvá. Azért persze tudatosan is odacsempészek szövegeket az életükbe, biztos, ami biztos. Kellenek a „régiek” – Weöres, Marék Veronika, Petőfi – de például Dániel András Kuflijaiért már egész családunk rajong. Ráadásul a rajzfilmes változatában Scherer Péter a narrátor, ő az egyik legkedvencebb színészem per pillanat. Szóval a kortárs jelen van az életükben.
P. P.: Mennyire figyelted a Lackfi Jánost és Varró Danit ért „vádakat", hogy az nem is irodalom és nem fiataloknak való. Pláne nem gyereknek.
K. A.: Nem értek egyet a vádakkal, bár aprólékosan nem ismerem a sztorit. De nekem semmi bajom velük. Ők is csak közelebb akarnak hozni valamit. A diákok azért nem ellenkeznének, ha őket kellene olvasni. A gyerekeimre visszatérve, igyekszünk lazán és derűvel kedvet csinálni a világ értelmezéséhez. Azért szerintem – ahogy Kukorelly Endre írta egy dalszöveggé lett irományában – „családunk szeretet-alapú". És azt hiszem, a lányaink minket utánoznak az első körben, úgyhogy próbálok okostelefon mellett könyvet is olvasni előttük, velük, hogy „látva lássanak"…
P. P.: Kicsit menjünk a betűk szintjére. A, mint Anita, A, mint Aliz, A, mint Amira. Az A betűknek fontos szerepe van a családodban. Még sokáig a profilképed is ez volt a Facebookon.
K. A.: Mindenki A betűs! Nagymamám, anyukám Anna. Férjem Attila. Az ő édesapja és testvérei is szintén A-sok. Adódott, hogy élünk-e a lehetőséggel... és hát... igen! Ez a mi kis mókánk a hétköznapok varázslataihoz.
P. P.: Mint egy mese szereplői...?
K. A.: Igen, de azért mindnyájunknak ott van az életében pár felkiáltójel, hogy változtasson azon, ami „lejárt". Sok jó értelemben vett munka zajlik kint és bent egyaránt. A csodaság mögött azért megy a tanulás is ezerrel! Amúgy legyen mindennap karácsooony..!

vissza az elejére

                                            Önszembesítések

                                                              Sánta ferenc: az ötödik pecsét

n Sánta Ferenc 1963-ban írott, konkrét történelmi korhoz kötött – a magyarországi nyilasterror időszakában (1944) játszódó –, regényének minden bizonnyal időtlen morális üzenete motiválta Hamvai Kornélt a prózai mű színpadi előadásra alkalmas átdolgozására.

Szemes Béla

Hamvai szövegkönyvének tartalma lényegében Sánta történetének meghatározó vonulatára építkezik, amelynek domináns eleme: a kocsmában iszogató/beszélgető „kisemberek” (az órás, a könyvügynök, a kocsmáros, az asztalos), majd a hozzájuk csatlakozó háborús sebesült, Keszei fényképész karakterének megismertetése. Ezenkívül családi kötődésük bemutatása; a nyilasok fogságában tanúsított viselkedésük prezentálása. Hamvai darabja több, elsősorban morális/filozofikus kérdést vet fel, így a zsarnok vagy rabszolga társadalomban betöltött „rangjának” kizárólagos választása. A két magatartásforma közül egyedül Keszei azonosulna a rabszolga személyiségével, döntésének következménye azonban a történet utolsó részében realizálódik. Az események második szakasza „családi körben” folytatódik, de a tudat alatt a kocsmában felvetett eldöntendő kérdésre adható válasz feletti meditáció határozza meg. A társaság tagjai újabb kocsmai együttlétük alkalmával – Keszei „jóvoltából” – fizikálisan is valamennyien a nyilasterror brutalitásainak elszenvedőivé válnak. A dráma végkifejletében teoretikus válaszkeresés és alternatív lehetőségek közötti meditálás helyett, valóságos dilemmával kell szembesülniük. Egyénileg meghozott döntésük (az életben maradást vagy a halált jelenti számukra) azonban nem csupán egzisztenciális jelentőségű. Azzal a morális problémával szembesít, hogy az ember élete elvesztésének, kínszenvedések közepette történő elpusztulásának tudatában, „megmaradása” érdekében (a hatalom elvárásainak engedelmeskedve), megalkuvó módon feladja, vagy ellenállást tanúsítva megőrzi önmaga személyiségének autonómiáját?
A Hevesi Sándor Színház társulata Csiszár Imre rendezői és díszlettervezői koncepciója alapján mutatta be Hamvai Kornél színművét. Csiszár, határozottan elkülönülő emberi és morális attitűdöket képviselő karakterek felléptetésével, az egyes jelenetekben rejlő többletjelentésre történő figyelemfelhívás szándékával kívánta közvetíteni rendezői elképzelését. A színpadtechnikai formai megoldások a látvány szintjén erősítették a csiszári darabértelmezés érvényre juttatását. Mert a rendező a különböző variációkat váltogató üzenetek érvényre juttatása helyett válasz nélkül hagyott univerzális kérdések továbbgondolására, megoldások keresésére ösztönözte a nézőt.
Külön említést érdemelnek az előadás kulcsszerepeit „kivitelező” színészi teljesítmények, mindenekelőtt a kocsmajelenetben szereplő Farkas Ignác (Gyurica, órás), Bellus Attila (Király, könyvügynök), Kiss Ernő (Béla Kolléga, kocsmáros), Balogh Tamás (Kovács, asztalos) vitathatatlanul hiteles játéka. Valamennyien dicséretes szakmaisággal jelenítik meg az egyszerű, más-más szakmában járatos, markánsan egyedi személyiségvonásokkal, élettapasztalattal, de közel azonos társadalmi státusszal rendelkező „kisemberek” figuráját, akik csendes kiskocsmában, közös iszogatás, fel-fellobbanó viták közepette fogékonyak az emberiség morális átélésére. Valamennyien következetesen ragaszkodnak értékrendjükhöz, amelynek következtében – az órás kivételével – a nyilas terror áldozatává válnak. A meghatározó szereplőnek számító hadirokkant, sértettsége okán árulóvá vált Keszei alakját, a hasonló karakterekben tőle megszokott színészi igényességgel formálta meg Szakály Aurél.
A nyilas ideológia civil képviselőjének/vezetőjének szerepét Sztarenki Pál játszotta el, akinek magabiztossága, céltudatos színrelépése nem hagyott kétséget a nyilas uralom államelméleti megalapozottságáról.
A végrehajtó hatalom (Szálasi rezsimjének egyenruhásai) erőszakos fellépését Barsi Márton (Nyilas) és a szokatlan szerepben feltűnő Hertelendy Attila (Macák) jelenítette meg a figurához illő határozottsággal.
Hamvai Kornél színművének bemutatása – elsősorban a darab figuráinak valósághű megjelenítése, eszmeiségének közvetítése okán –, nem jelentett könnyű feladatot a színészeknek. A kitűnő szereposztás és az igényes színpadi alakítások azonban garantálhatták, hogy a látottak befogadása és feldolgozása, a néző számára sem csupán a függöny legördülését követő pillanatokra korlátozódjék.

vissza az elejére

                               Bábszínház, nemcsak gyerekeknek

                                                                 Új bérletsorozat a griffben

n Felnőtteknek és középiskolásoknak szóló sorozatot indít a Griff Bábszínház. Mint azt Szűcs István igazgató legutóbbi sajtótájékoztatóján elmondta: a gyerekeken kívül más korosztályokat is szeretnének megszólítani, ezért kidolgoztak egy hat előadásból álló bérletsorozatot.
 

– pet –

December 14-én megtörtént az első bemutató (Nagy Petra főszereplésével a Bársonytafota, ami Esterházy Péter, vagyis Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk című regénye alapján készült), amit öt másik követ. A tervek szerint havonta egy alkalommal.
Az előadások érdekessége, hogy végzős egyetemisták vizsgadarabjait láthatja a zalaegerszegi közönség. Ez jó a leendő színészeknek is, valamint a bábszínháznak is, hiszen nemcsak új korcsoportok felé tudnak nyitni, hanem egy-egy érdekes témát is felvetnek az előadások alkalmával. Minden műhöz társul ugyanis valamilyen társadalmi probléma, amit az előadást követő közönségtalálkozón meg is vitathatnak a résztvevők és az alkotók. Annál is inkább, mert a végzős színészek, valamint a középiskolások és fiatal felnőttek korban még nagyon közel állnak egymáshoz, ezért a felmerülő kérdésekre megtalálhatják a közös választ. Az új bérletsorozat előadásait teljes egészében az NKA támogatja; a Griff 400 ezer forintot nyert a programra.
Szintén NKA-s keretből valósul meg a bábszínház legfrissebb produkciója, melynek bemutatója december 19-én a Színművészeti Egyetem Ódry Színpadán lesz. Darvasi László A 3 emeletes mesekönyv című történetfűzére ugyancsak egy vizsgaelőadás; mégpedig a Griff fiatal – és végzős – bábszínészének, Tóth Mátyásnak a monodrámája. A mesét Khaled-Abdo Szaida írta át bábszínpadra, a rendező pedig Somogyi Tamás, akinek már több közös munkája is volt a zalaegerszegi társulattal.
A sajtótájékoztatón Tóth Mátyás és Somogyi Tamás elárulták: Darvasi meséje rövid, pici, fanyar humorú történetekből áll össze. Társadalmi problémák és konfliktusok, valamint a magyar történelem egyes jelenetei egyaránt megjelennek a mesében, melynek egyszemélyes szereplője Tóth Mátyás lesz.
Szűcs István elmondta: A 3 emeletes mesekönyv a következő évad bérletes előadásai között szerepel majd; az előadást főleg kisiskolásoknak ajánlják.

vissza az elejére