Balaicz Zoltán

                      Hagyományok háza a Kazinczy téren?

                                  Elkészültek a kiszöv-székház átalakítási tervei

n Volt Zöldfa, majd Korona Szálló, később Zalaegerszegi Kaszinó, egy ideje pedig KISZÖV-székházként ismerjük. A Kazinczy tér 11. szám alatt lévő épület a jövőben akár Hagyományok Háza is lehet. Az előzetes tervek elkészültek, az önkormányzat a megfelelő pályázati forrásra vár.

– pP –

Böjte Sándor önkormányzati képviselő ötlete volt, hogy Zalaegerszegen is létesüljön egy a fővárosihoz hasonló tematikájú Hagyományok Háza. A képviselő az egykori Zóna vendéglő épületére gondolt, ezt azonban hamarosan felújítja a kormányhivatal, így ott nem megvalósítható az elképzelés – avatott be az előzményekbe Balaicz Zoltán. A polgármester érdeklődésünkre elmondta: ezután esett a választás a jórészt önkormányzati tulajdonban lévő szomszédos épületre, a mai KISZÖV-székházra.A „jórészt” önkormányzati tulajdon annyit tesz, hogy a földszint és a pince magántulajdonban van; különféle üzlethelyiségeknek ad otthont. A felső szintek tulajdonosa viszont a város. Az épület nemcsak homlokzata, hanem eszmei értéke miatt is fontos Zalaegerszegnek. Amíg az Arany Bárány Szálló 1894-ben nem épült meg, az épület dísztermében működött a Zalaegerszegi Kaszinó, majd a Társaskör, illetve más társadalmi események színhelye is a díszes épület volt. Pontos építési ideje nem ismert; annyi bizonyos, hogy 1858 után emelték – tette a hozzá a polgármester.
A mostani tervek kidolgozásához konzultáltak a fővárosi Hagyományok Házával és a helyi szakmai szervezetekkel (a Zala Megyei Népművészeti Egyesülettel, a néptáncegyüttesekkel, a Keresztury VMK-val). Elkészült egy szakmai anyag és egy látványterv (a Baratta Építész Mérnöki Iroda jóvoltából). Az előzetes becslések szerint, funkciótól függően 250–350 millió forintból tudna megújulni az épület. Balaicz Zoltán elárulta: ez külső felújítást és belső átalakítást is jelentene. A belső tereket – különösen a nagytermet – szeretnék az eredetihez hasonló módon helyreállítani. Mindehhez falkutatást is végeznek, hogy az eredeti színekről minél több információt szerezzenek. Megújulnának ezenkívül a második szinten lévő kisebb helyiségek is, ahol kiállítótér, próbatermek kerülnének kialakításra. De új vizesblokk és ruhatár is létesülne. Az épületnek van egy padlástere is, viszonylag jó állapotban. Arról még folynak a tárgyalások, hogy ezt érdemes-e – és ha igen, milyen célra – hasznosítani.
Ami a funkciót illeti, a nagyterem az átalakulás után táncház-sorozatnak, néptáncesteknek, koncerteknek adna otthont, de a témába illő iskolai, óvodai foglalkozások, előadások, kiállítások, konferenciák is lennének az új kulturális helyszínen. A terem befogadóképessége állóhelyek esetén körülbelül 140 fő, koncert esetén pedig nagyjából 80 ülőhely.
A polgármester ugyanakkor azt mondta: a Hagyományok Háza nem egy önálló intézmény lesz, hanem ha megvalósul, a Keresztury VMK intézményegységeként működik majd. Az lenne a cél, hogy a városban, város környékén működő népművészeti és hagyományőrző egyesületek „belakják” a házat. Amolyan önszerveződő módon; kialakítva a megfelelő működési rendet és a különféle programokat.
Balaicz Zoltán úgy érzi, hogy mivel a város egyik régi, impozáns és korábban megbecsült épületéről van szó, jó lenne, ha mielőbb megszépülne, és új funkciót kapna. A tervek készen állnak, remélik, hogy hamarosan pályázati forrást is találnak a megvalósításhoz.

vissza az elejére

Varázsházikó-program

Környezettudatosságra nevelés

n Folytatódik az idén is a két éve indított Varázsházikó-program. A környezettudatosságra nevelő kezdeményezés a város nagycsoportosoait célozza meg. Az ötletgazda cég, az Etalon Zala Kft. a projektért 2016-ban elnyerte a CSR Hungary Díjat „Közös felelősség – Közös ügyek” kategóriában. A Varázsházikó-programhoz partnerként csatlakozott az Új Nemzedék, mely ökonapoknak biztosít helyszínt, illetve itt állítják ki majd a gyerekek által készített újrahasznosított alkotásokat.

– B. K. –

A projekt lényege, hogy a nagycsoportosoknak újrahasznosított alapanyagokból kis házikót kell alkotni. A legjobb három alkotást egyénileg díjazzák, az első helyezett óvodájában pedig a nevezett cég 1 millió forintos felújítást vállal. A tavalyi győztes a csácsi óvoda volt. Szűcs Róbert ügyvezető elmondta, nem kizáró ok, hogy korábbi győztesek újból dobogósok legyenek. Arra ügyelnek, hogy egyenlőek legyenek az esélyek, ezért minden óvoda egy pályaműve kiállításra kerül. Először internetes szavazás, majd szakmai zsűri dönt.
– A program lényege, hogy ne maradjon egyedül a gyermek a feladattal, hanem a családtagokat is vonja be, együtt alkossanak a szülőkkel. A varázsházikó-készítés mellett kiegészítőként pedagógusok vezetésével rendszeresen tartunk ökonapokat, ahol például a szelektív hulladékgyűjtés, az energiatakarékosság kerül szóba játékos formában. Ha azt elérjük, hogy a gyerekek tudják, melyik hulladékot, milyen színű gyűjtőbe kell dobni, már megérte.
A varázsházak idei beadási határideje lejárt, az internetes szavazás február 15-én indult, s májusban várható az eredményhirdetés.

vissza az elejére

Mi jön a rózsaszínű köd után?

Pszicho est a párkapcsolatok fázisairól

n Hová tűnik az a bizonyos rózsaszínű köd? Miért érezzük úgy, hogy egy idő után elmúlik a kezdeti lángoló szerelem, és milyen fázisokon esik át egy hosszabb párkapcsolat? Mindeközben egyre halogatunk dolgokat, vagy épp túl gyorsan akarunk valamit/valakit, és még elvárásaink is a csillagokig érnek.

– pP –

A párkapcsolat és az idő volt a témája a legutóbbi Egerszegi Pszicho Estek rendezvénysorozatnak. Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeutával Nagy Réka klinikai szakpszichológus beszélgetett a PopUp Caféban. Elöljáróban szóba került, hogy régen csak egy családi minta létezett (a házasság szigorú intézménye), ami mára felbomlott. A szakember szerint egy átmeneti korban élünk, új közmegegyezés nincs, az új minták még nem szilárdultak meg. Pláne, mert jelenleg tizenöt kapcsolati minta közül választhatunk. Ezek közül kiemelte az egyre gyakoribb, úgynevezett részéletút kísérőt, ami gyors (pár hónapos, maximum egy-két éves) viszonyokat jelent. Ahogy a nehézségek jönnek, és múlik a rózsaszínű köd, a kapcsolatnak vége lesz. Hogy aztán minden kezdődjön elölről. A terapeuta azt mondja: egy életciklusban így 30–50 kapcsolata is lehet az egyénnek. Kamaszkorban és az egyetemi évek alatt rendben is vannak az efféle gyors viszonyok, de a későbbi életszakaszban már nem.
Az okok szerteágazóak, de az idő, mint olyan, mindenképpen fontos tényező itt is és a kapcsolatok többi formájánál is. Egy kettősségben élünk. Egyrészt a komoly döntéseket (elköteleződés, családalapítás) halogatjuk (mert határköveket állítunk; majd diploma után, majd ha egzisztenciám lesz, majd ha házam is lesz…), másrészt viszont gyorsan akarunk mindent. Mondjuk, ha már megijedünk, hogy kifutunk az időből („most azonnal kell valakit találnom”), vagy ha már egy ideje rossz párkapcsolatban élünk. „Most azonnal kérek időpontot!” – keresik fel sokan a szakembert. „És mégis mikor jelentkeztek a nehézségek?” – kérdez vissza a pszichológus. Rendre jönnek a válaszok: már több éve. De megoldás, az azonnal kellene.
Jó, ha szembenézünk azzal, hogy ahogy az idő halad, a párkapcsolat változik. A rózsaszínű köd más minőséggé alakul, ami sokak számára ijesztő lehet. Kozma-Vízkeleti Dániel szerint, viszont ha vállaljuk az elköteleződést, akkor ezekkel a minőségbeli változásokkal kell kezdenünk valamit. Az egyik megoldás pedig éppen a szerelem kezdetén megélt intenzív élményekben és érzelmekben keresendő. A kapcsolat első fázisában, a szimbiózisban (mikor csak a jó tulajdonságait látjuk a másiknak, és minden időnket egymás közelében akarjuk tölteni) tankolunk fel ugyanis olyan élményekkel, amikkel ki lehet bírni, át lehet vészelni a többi évet, évtizedet.A differenciálódás vitákkal tarkított időszakában ezekből a kezdeti élményekből tudunk meríteni. A konfliktust – a kapcsolat ezen második szakaszában – nem lehet megúszni. Már látjuk a másik hibáit és elkezdődnek a játszmák is. Ekkor alakulnak ki azok a szabályok, amik mentén élünk majd. Így lép át a viszony a harmadik szakaszba, ami az önmeghatározás időszaka. Ilyenkor eszünkbe jut, hogy a kapcsolat előtt is volt egy életünk – munkánk, hobbink, barátaink –, így ismét a külvilág felé fordulunk. A szakember itt megjegyezte: ebben a szakaszban van meg talán a legnagyobb esély arra, hogy egy harmadik fél is megjelenjen a színen. A gyesről munkába visszatérő anyukák újra nőnek érzik magukat, és a férfiak is kereshetik az új, izgalmas dolgokat, hiszen az otthoni biztonság megszokottá/unalmassá válhat.
Az egyensúlyt fontos megtalálni. Annál is inkább, mert egyrészt vágyunk a biztonságra, másrészt meg elvárjuk az izgalmakat, a változatosságot. Ez nem megy mindig egyszerre. A pszichoterapeuta viszont azt tapasztalja, hogy a párok többsége ellavíroz valahogy a két állapot között; hol az egyik, hol a másik kerül fókuszba. Ebben a harmadik szakaszban a kapcsolatnak az az egyik legfőbb „feladata”, hogy épp a biztonság révén, érzelmileg feltankolhassunk egymásból. Így eljuthatunk a negyedik szakaszig, ami újból a közeledésről szól. Jellemzően ez az az időszak, amikor a gyerekek kirepülnek, és a pár újra együtt lehet. Az átlagéletkor kitolódásával ez egy hosszú szakasz lehet, így fontos, hogy minőségi időt tudjanak a felek eltölteni egymással.
Persze ez utóbbi a többi szakasznál is nélkülözhetetlen. Kell, hogy a párok kettesben (is) legyenek, és új élményekkel gazdagodjanak. Különben csak amolyan lakótársakká válnak. Az elköteleződéssel tehát nem szabad hátradőlni és elengedni magunkat. Mert a kapcsolatért mindig tenni kell. A kommunikáció pedig sokkal hasznosabb tud lenni, mint a teljesíthetetlen elvárások és az ebből fakadó sérelmek. Ehelyett inkább fordítsunk energiát a másik elismerésére, ami mindként fél számára egyfajta „kapcsolati tuning” lehet.

vissza az elejére

Reformáció és népművészet

Várják a kézműveseket gébártra

n A reformáció 500 éves jubileumi ünnepségéhez országos pályázaton keresztül csatlakoztak a magyar népművészek is. A cél kettős, egyrészt az emlékállítás, másrészt a ma aktívan alkotó kézművesek munkái járuljanak hozzá a templomi tárgyak, eszközök megújulásához. A pályázat gondozója, felelőse a nyugat-dunántúli régióban a Zala Megyei Népművészeti Egyesület. A program keretében fél éven keresztül zajlanak az események a megyeszékhelyen

– B. K. –

– A népművészek és az egyházközösségek bevonásával igyekszünk vallás- és kultúrtörténeti keretbe helyezni az évfordulót – mondta Skrabut Éva, a házigazda népművészeti egyesület elnöke, a Zalaegerszegen a közelmúltban zajlott háromnapos rendezvény alkalmával. Hozzátette: januárban már volt egy előadás a templomi szakrális tárgyakkal kapcsolatban Hodánics Péter református lelkésznek köszönhetően. – Most pedig dr. P. Szalay Emőke debreceni muzeológus volt az előadó a magyar reformáció és a népművészet témakörben. Egy élő kapcsolatról van szó, a helyi tárgyalkotó kézművesek keze munkáját őrzik a templomi szakrális tárgyak.
A muzeológus, miközben iparművészettel foglalkozott, lelt olyan tárgyakra, melyekről a közvélemény nem tudott. Évek óta kutatócsoporttal dolgozik, feltárják a reformációhoz köthető népi kerámiákat, úri hímzéseket, ónedényeket, bútorokat.Kutatási területük nemcsak Magyarországra terjed, hanem határon túl is, kiemelten Kárpátaljára. Eredményeiket folyamatosan publikálják, mely írások az egyházközösségeken keresztül érhetők el.
– A reformátusoknál bármilyen, adott korban értékesnek tekinthető anyagból készülhettek például a kelyhek. A helyi kézművesek adományai voltak ezek, s miközben kint a világban gyakran megsemmisültek a hasonló tárgyak, az egyházak megőrizték ezeket. S mivel napi használatban voltak, 90 százalékuk nem került a múzeumokba. Így lehetséges, hogy akár többszáz éves népi alkotásokra lehet lelni, melyek jelentősek kultúrtörténetileg is. Terítőként is bármit adományozhattak, nem volt megkötés. Akár eredetileg abrosz volt, valamely hozomány részeként vagy éppen vállkendő, selyemkendő, vászonszőttes úri hímzéssel. A népi hímzések nagyon értékes darabjaira lehet így lelni, például a felvidéki lyukhímzés vagy a tiszántúli hímzés. De a népi kerámiák, melyek szintén kis számban maradtak fenn, egyébként is nagyon jól kutathatók. Az egykori korsókat, cseréptálakat adományozták úrvacsorához, kenyérosztáshoz. Fatárgyakat perselynek, perselytartónak faragott ládikák és állványok formájában – emelt ki néhány érdekességet kutatásaiból.
A hétvége előadói voltak még Raj Rozália és Nagy István néprajzkutatók Szabadkáról, akik a vajdasági protestáns fejfákat mutatták be. Csuti Tibor fazekas, népi iparművész az úrasztali kancsók szakértőjeként volt jelen. Radácsi Piroska hímző, a népművészet mestere (felvételünkön) pedig az úri hímzések tervezéséről beszélt, gyakorlatban öltéstechnikákat, minta- és színhasználatot ismertetett. Bemutatta az általa készített két úrasztalterítő-feldolgozást, melyeket több éves munkával készített.
A program folytatásaként március elején ajándéktárgy-készítésre várják a kézműveseket Gébártra. Az elkészített darabokat május végéig kell eljuttatni a zsűrihez, júniusban pedig kiállítást rendeznek ezen alkotásokból Zalaegerszegen a református templom galériájában.

vissza az elejére