Kulturális vita

Gimnazisták az eu-tagságról

n A kulturált vitázást kívánja megtanítatni az a több éve tartó sorozat, melyet a városi diákönkormányzat hirdet középiskolásoknak. A témák aktualitásfüggők. A helyszínt az idén az Új Nemzedék Közösségi Tér biztosította.

– b. k. –

Az elődöntők után idén a Zrínyi- gimnázium és a Kaffka-kollégium csapata vívta a végső szócsatát. Bár a műfaj inkább férfias, most mégis lányok sorakoztatták fel legjobban érveiket és ellenérveiket. A téma pedig az EU-s tagság pro és kontra. Egy dolgot biztosan nem lehetett vitatni, a lányok felkészültségét. Stílusuk is udvarias volt. Megemlítették többek között a mezőgazdaság helyzetét, a szociális állapotokat, az oktatás színvonalát, a migrációt, a tagdíjat és pályázatok nyújtotta lehetőségeket. A Flaisz Gergő vezette zsűri végül hajszállal jobbnak ítélte a gimnazistákat. Mindkét csapat könyvjutalomban részesült, melyet április elején a diáknapok alkalmával kapnak majd kézhez a versenyzők.
– Olyan témákat választunk évről évre, melyekről a diákoknak van véleménye. Azt azonban tudni kell, hogy nem feltétlenül a saját meglátásukat fogalmazzák meg, hanem a feladatnak megfelelően érvelnek. Ehhez alapos felkészültség szükséges – mondta Juhász Előd János diákpolgármester a rendezvény felelőse. – A vitázás során kereteknek kell megfelelni, ilyen például az időkorlát betartása, a másik meghallgatása. Jó reagálási készség, kellő beszédstílus szükséges és hitelesnek vélt forrásokra tanácsos hivatkozni.
S persze jól jön néhány hatásvadász nyelvi eszköz, mellyel ezúttal a zrínyisek jobban éltek, ők az EU mellett érveltek.

vissza az elejére

Optimistán a B oldalra

Lukács sanyinál nincs technikai szünet

Z. Lukács Sándor

n Születésnap előtti zenés estre invitálja barátait, ismerőseit, kollégáit és a kedves közönséget Z. Lukács Sándor, aki több mint harminc éve írta be magát a zalaegerszegi, később az országos zenetörténetbe, s április 2-án tölti be az 50. életévét. Mint mondja, onnéttól indul a B oldal, mert betelt az A. Tehát zene továbbra is, ahogy eddig is szinte megállás nélkül.

– Bánfi Katalin –

– A sorsom a Zrínyi-gimnáziumban dőlt el, amikor létrehoztuk a Reu-ma zenekart. A műfaja mai dal volt, közéleti aktualitásokkal.
– Hogy viszonyult ehhez az iskola?
– Jól. Főleg mikor lejött a tévé felvenni a műsorunkat, meg amikor megnyertük a Helikont. Kaptunk is az igazgatónőtől egy szabadnapot – mosolyából ítélve ez még ma is értékkel bír. – Rang volt a Zrínyibe járni, mert rendkívül intellektuális környezet volt, kiváló pedagógusokkal. Szabadjára voltunk engedve jó értelemben, de nem volt szabadosság. És ez a légkör átragadt a diákokra is.
– Nem volt gond a politizálásból?
– Érdekel a politika, a mai napig képben vagyok. Van egy véleményem a világról, azt megtartom magamnak, ezen rést csak a zene üt. 1984–85-ben kezdtünk a Reu-mával, s akkor olyan volt a rendszer, hogy lehetett bent ellentmondást találni. Ahogy ma is. Közel háromszáz szerzeményem van, és sok mindent már megírtam évekkel ezelőtt, ami ma aktuális. Visszaköszönnek, amikor akarok írni róluk és eszembe jut, hogy már megírtam.
– Érdekes nevű zenekarok köthetők hozzád.
– A Reu-ma, azt jelentette, mai dalok és a napi valóság kicsit sántít. A Technikai Szünet, amelyben főiskolásként zenéltem, két akusztikus gitárosból állt, tehát nem kellett hozzá elektromos technika, mint ami akkoriban kezdett elterjedni. A Tarhonya Kedélyzenekarba úgy hívtak meg, nem én voltam a névadó. A Tea Culpát az énekesnő találta ki. A Magyarucca pedig úgy jött, hogy egyszer mentünk Nagykanizsára fellépni és a Magyar utcán mentünk keresztül. Akkor gondoltam, hogy ez jó név lehetne, bár még zenekar nem volt hozzá.
– Több olyan zenésszel, énekessel dolgoztál együtt, akik ma már országos hírűek, például Takáts Eszter vagy Polgár Odett. Nincs benned féltékenység?
– Egyrészt én is országos hírű vagyok. De komolyra fordítva, inkább büszke vagyok a sikereikre. Jelenleg megint egy megújult felállás van a Magyarucca zenekarban, és ez új lendületet ad. Ahogy arra is büszke vagyok, hogy aki ma Zalaegerszeg zenei életében számít, azokkal szinte mind zenéltem együtt. És úgy tudom, senki nem akar megfojtani egy kanál vízben. Kellemesnek tűnik a viszony, nem mondom, hogy mindenkivel jó is.
– Talán kevésbé ismert, hogy vannak gyerekműsoraid is. Akkor mégiscsak ott van Benned a pedagógus.
– Valóban Zalaegerszegen még nem kértek tőlünk gyerekműsort, de Szalafőn rendszeresen működünk közre táborokban. Decemberben kaptam elismerést a Nagykanizsai Civil Kerekasztaltól az Alig-Vár jótékonysági program arany fokozatú támogatójaként.
– Hosszas lenne sorolni a díjakat. A szakma is elismer?
– Néhány fesztiválgyőzelem ezt mutatja. 2005-ben pedig Veszprémben szakmai fődíjat nyertünk.
– Ezt tervezted anno gimnazistaként?
– Középiskolában és főiskolán még senki nem tervez semmit, csak történnek a dolgok. Valamit létrehozol az jó, ha értékelik még jobb. Vannak félbehagyott projektjeim, vannak működők, amit folytatni kell és újak, amit imádok. Sok minden van bennem. Ha visszanézek, jó sok mindent sikerült elérni. De ez nem egy egyszerű pálya. A következő 50 évre is ilyesmit tervezek. Meghogy jogdíjas leszek nem nyugdíjas. Szeretem, ha játsszák a dalaimat.
– Mivel készülsz a jubileumi koncertre?
– Az átalakult, kibővített Magyarucca adja elő a saját „klasszikusaimat”. Ott lesz a Shabby Blues Band, akiknek 2 lemezére is írtam szöveget és a budapesti Caroline Street zenekar Takáts Eszterrel. Ez az együttes az egyik dalomról vette a nevét.
– Zenét vagy szöveget írsz könnyebben?
– Attól függ. Van, amit magamnak írok, ilyenkor egyszerre jön a szöveg és a dal. Amikor megrendelésre dolgozom, akkor támpontot ad vagy a zene vagy a tematika.
– A műveltségedről jut eszembe, hogy fért meg a művész lélek az elit gimnazistával?
– Jól. Kitűnően érettségiztem, fizikából voltam gyengébb. Horváth Attila akkor még kezdő tanárként volt a fizikatanárom, és meggyőzött, hogy négyesre azt is meg tudom tanulni. Egyébként jó voltam nyelvekből, a verseket meg is zenésítem és szerettem a matekot is.
– Példaképek?
– Cseh Tamás dalain nőttem fel, de nem példaképem. A nemzetközi vonalból sok jó zenét szeretek. Versekből pedig Tóth Árpád Lélektől lélekig költeménye a legnagyobb kedvencem.
– Az életkríziseidkor letetted a lantot, vagy inkább inspiráltak ezek a helyzetek?
– Többet írtam olyankor. Főleg a néhány évvel ezelőtti betegségemkor. Ez hozott ki belőle. Megbeszéltem az agyammal, hogy még feladatom van. A válásról is írtam egy dalt, ajánlottam is a válóperes ügyvédeknek, de azt mondták, az nem olyan zenés esemény. Egyébként az a technikám, hogy ha lehúzna valami, felülről nézem a dolgokat és akkor már nem is látszik olyan súlyosnak.
– Szóval jól viseled a korod?
– Nem vágyom másra, minthogy a jubileumi koncert jól sikerüljön. Másnap kipihenem magam és hétfőtől készülök a következő fellépésre. Amint ezt megértem, azt jelenti, hogy elkezdődött a B oldal.

vissza az elejére