Elhunyt Bedő Sándor festőművész

Bedő Sándor

n Hetvenéves korában, súlyos betegségben elhunyt Bedő Sándor Székely Bertalan-díjas festőművész, tanár, a Ságvári- majd Kölcsey Ferenc Gimnázium oktatója. 1947-ben született Bicskén, ám pár hetes korától Zalaegerszegen élt és alkotott

– pP –

Felsőfokú tanulmányait előbb Pécsett végezte, ahol magyar–rajz szakos diplomát szerzett, majd a Képzőművészeti Főiskolára, később ismét Pécsre járt, vizuális nevelési szakra. 1970–2007-ig tanított a Ságvári Endre (majd Kölcsey Ferenc) Gimnáziumban.
Kevesen tudják róla – ám a 2000-es évek elején a Lokálpatrióta Klub egyik ülésén elárulta –, hogy színésznek is készült, többször felvételizett a Színművészeti Főiskolára. Az utolsó próbálkozás örökre emlékezetes maradt számára. Épp a felvételi eredményre várakoztak a folyosón, mikor letipegett a lépcsőn Garas Dezső, és odaszólt a fiataloknak: türelem, valami Bedőn meg Kernen vitatkoznak.
Színész ugyan nem lett, ám a zalai, sőt az országos művészvilág gyorsan befogadta a festőművész-tanárt. Több hazai alkotótelep, valamint a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Festő Szakosztályának tagja lett. A ’70-es, ’80-as években az ország több pontján, sőt külföldön is nyíltak egyéni tárlatai, de csoportos kiállításokon is részt vett. Nemcsak festett és tanított, hanem könyveket is illusztrált, ezenkívül faluzászlókat, pecséteket is tervezett. Soha nem riadt vissza az új dolgoktól, a ’90-es évek végétől az elektrografikába is belekóstolt; több korábbi munkáját, kollázsát dolgozta újra az elektronikus eszközök adta lehetőséggel.
Munkássága során több díjat, elismerést is szerzett: 1982-ben a IX. Országos Pedagógus Tárlat grafikai fődíját, és a Székely Bertalan-díjat, kétszer a Zala Megyei Tárlat fődíját, majd 1998-ban a Zala'Art Díjat. Nevéhez fűződik a Kölcsey-gimnáziumban működtetett galéria is, ahová éveken keresztül szervezett kiállításokat.
Szemadám György egyszer így írt róla: „Ha az ember alkotás közben nézi, hajlamos úgy fogalmazni, hogy szinte elveszíti önmagát. Pedig ilyenkor találja meg. Talán ő maga sem tudja, hogy ideges-érzékeny mozdulataival önmagán dolgozik...” Akiket tanított, azok viszont jól tudják, hogy ezek a sokszor tényleg idegesnek, sőt reszketőnek tűnő kézmozdulatok azért megszűntek, mikor krétát fogott: hogy afféle bevezetésként vagy órai vázlatként csodás alkotásokat varázsoljon az iskolai táblára néhány perc alatt. Mindezt egy egyszerű, fehér krétával. Sajnos ezek a „művek” csak 45 percig éltek. Komoly művei azonban Afrika kivételével minden kontinensen megtalálhatók, magán- és közgyűjteményekben egyaránt. Zalaegerszegen a Göcseji Múzeumban is fellelhetők alkotásai.
Korábban többször nyilatkozott úgy lapunknak, hogy rajztanárként és művészként is bánja, hogy manapság oly keveseket érdekel maga a tantárgy és a képzőművészet, és hogy sokan alapból viszolyognak a vizuális neveléstől. Mint ahogy annak sem örült, hogy az oktatásból sokszor hiányoztak a rajztanítás, művészeti nevelés tárgyi feltételei. Arra azonban büszke volt, hogy jó néhány mai neves alkotót – például Ludwig Zoltánt és Kotnyek Istvánt – elindított a pályán.
Nagyobb tárlata utoljára 1998-ban volt a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben, majd rá egy évre a Hevesi Sándor Színházban. A kétezres években néhány galériában nyílt még kisebb kiállítása. Az utóbbi tíz esztendőben egészségi állapota folyamatosan romlott, emiatt egyre ritkábban vett részt a helyi kulturális életben, majd a munkától is visszavonult.
Bedő Sándor május 16-án hunyt el. Temetése május 26-án volt a zalaegerszegi Új Köztemetőben.

vissza az elejére

Gyógyíthatatlan sebek

Kötet az auschwitzbe hurcolt magyarok sorsáról

n Hogyan zajlottak a deportálások, kik voltak az embermentők, milyen volt az élet a lágerekben – akár a foglyok, akár a tisztek szemszögéből? Hogyan működtek a hivatalos szervek, mi lett a sorsa a hazatérteknek, na és maradéktalanul megtörtént-e a bűnösök felelősségre vonása?

N– pP –

Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár vendége ezúttal Prof. dr. Szita Szabolcs, a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont igazgatója volt, akinek 2016 őszén jelent meg Gyógyíthatatlan sebek – Magyarok az auschwitz-birkenaui lágerbirodalomban című kötete. A könyv többek között a fenti kérdésekre keresi a választ. A holokausztkutató a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség és a könyvtár meghívására érkezett a városba.
Mint azt Kiss Gábor, a házigazda intézmény igazgatója az érdeklődőket köszöntve elmondta: a szerző hosszú évek óta kutatja a témát (már közel harminc kiadványa jelent meg). Mindez most kibővült nemcsak a lágerek történetével, hanem a német megszállással, magánszemélyek háború alatti sorsával, valamint a Gestapo magyarországi működésével is. A most bemutatott kötet tulajdonképpen az első igazi nagy magyar vonatkozású Auschwitz-monográfia, mely sokkal többről szól, mint ami a koncentrációs táborokban történt.
Tömeghalált megjeleníteni óriási felelősség – fogalmazott Szita Szabolcs. Hozzátette: sok-sok évnyi gyűjtőmunka után most érezte azt, hogy meg kell írnia ezt a könyvet. Az elmúlt évtizedekben számos európai város levéltárában kutatott a korszak és a téma dokumentumai után. Rengeteg újdonságot talált, de még bőven van mit felkutatni. Annál is inkább, mert vannak olyan ügyek, melyekhez még ma – hetven évvel a történtek után – sem lehet hozzáférni. Példaként említette az emberkísérleteket, melyek célja az árja faj kiterjesztése volt.
A könyv a magyarországi deportálásokkal is foglalkozik, majd a haláltáborok mindennapjai kerülnek fókuszba; legyen szó őrökről, tisztekről vagy foglyokról. Utóbbiak között is voltak megkülönböztetettek: hasznos és haszontalan zsidók, attól függően, hogy kit mire lehetett használni. Egy vegyészmérnök például a „hasznos” kategóriába került. Jó ételeket, italokat kapott, porcelánkészletből ehetett és Mérnök Úrnak szólították…, míg el nem végezte a rábízott munkát. Utána visszalökték a többi „hétköznapi” fogoly közé. A szerző rávilágított: a tiszteknek, őröknek mindez csak egy munka volt. A foglyot nem tekintették embernek, így azt meg is lehetett ölni. Amúgy is – ahogy az a későbbi perekből kiderül – ők „csak” feladatot teljesítettek. Majd a szolgálat végeztével hazamentek a családjukhoz; ahol lehet, hogy mintaférjnek, mintaapának számítottak.
Szita Szabolcs elmondta: az egész holokauszt folyamata egy magas fokon megtervezett emberirtás volt. A halálgyárak amolyan komplexumokként működtek, ahol mindent precízen kiszámoltak és megterveztek.
A könyv a lágerek felszabadulásával nem ér véget, hiszen sorsokat követ, így megjelenik a bűnösök felelősségre vonása (ami sokszor felemásra sikerült) és a túlélők további élete is. A sebek persze sosem gyógyultak be.
A kötetben a híres magyar zsidó áldozatok névsora is megtalálható.

vissza az elejére

Lapszámbemutató

n Legfrissebb lapszámait mutatta be a napokban a Pannon Tükör folyóirat szerkesztősége. A Mimosa kávézóban megrendezett találkozón szó esett a lap és a Pannon Írók Egyesületének aktuális híreiről, valamint a közelgő ünnepi könyvhét programjairól is.

Kaj Ádám, a kulturális folyóirat főszerkesztője többek között elmondta: változott a lapot kiadó Pannon Írók Társasága vezetése. Cséby Géza helyére – aki tavaly csak egy évre vállalta az elnökséget – dr. Gyimesi Endrét választotta az egyesület elnöknek.
A lap legújabb számainak tartalmát Szemes Péter főmunkatárs ismertette, majd az est folyamán a FÉLonline.hu internetes magazin Fél10 című antológiájának bemutatására is sor került. A március–áprilisi Pannon Tükörben többek között Arany János születésének 200. évfordulójáról is megemlékeznek egy összeállítással.
A rendezvényen jelen lévő Kiss Gábor, a megyei könyvtár igazgatója a közelgő ünnepi könyvhéttel kapcsolatban elmondta: a június 8–12. között zajló könyvhét megnyitójára idén a Mimosa kávézóban kerül sor. Programok ezenkívül a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban is lesznek.

vissza az elejére