Ágyúhüvelyből gyalu | A pozsonyi csata emlékére | Nyári nyitvatartás |
Az ágyúhüvelyből készült gyalu. |
Papp Tamás a II. világháborús rohamsisakkal. |
Becses tárgyak az asztalos gyűjteményében
n Gyerekkora óta gyűjti a régi tárgyakat, mint meséli, nagyapjától örökölte ezt a szenvedélyt. Mára már szép kis kollekcióval büszkélkedhet Papp Tamás zalaegerszegi asztalos, akinek több száz, főleg a 20. század első feléből származó régisége van.
|
A Hofherr–Schranz gépgyár kukoricamorzsolója. |
– pP –
Javarészt a mezőgazdasághoz és a paraszti világ mindennapi tevékenységéhez
kötődő tárgyak ezek, de mostanság „rákattant” a nagyobb gépekre is. Ehhez az
ötletet az adta, hogy tavaly felújította Gyűrűs község egykori
tűzoltófecskendőjét. Mert nemcsak gyűjti a tárgyakat, hanem alkalomadtán
rekonstruálja, újra is festi azokat. Hogy a patinájuk, vagy az eredeti
színviláguk ne csorbuljon, igyekszik begyűjteni róluk minden információt: keres,
kutat az interneten vagy a régi újságok között.
Korabeli csavarkészlete, vagy a csepeli Weiss Manfréd-gyárból származó zománcos
tányérja éppúgy van, mint svéd gyártású benzinlámpája a ’30-as évekből,
Nagykanizsáról származó, kézzel is hajtható antik répavágója, vagy favázas
kukoricamorzsolója a budapesti Hofherr–Schranz gépgyártól, ami szintén a
harmincas-negyvenes évekre datálható.
– Kedvenc tárgyam az egyre bővülő saját szerzemények mellett mégis az a gyalu,
melyet nagyapám készített a fronton, mégpedig ágyúhüvelyből. Halála előtt
ajándékozta nekem. Nagyon büszke vagyok rá azóta is. De tőle örököltem azt a II.
világháborús német rohamsisakot is, akinek tulajdonosát a legenda szerint a
nagyszüleim lakóhelyének határában lőtték le.
Mutat ennél barátságosabb eseményekhez kötődő darabokat is; például két fehér
cumisüveget az ’50-es évekből. Majd előkerül a legrégibb és majdnem a legnagyobb
tárgy is, egy 1899-es szélrosta, amit magtisztítónak használtak aratások után.
– Nem teljesen öncélúan gyűjtögetem ezeket a régiségeket – folytatja Papp
Tamás. – Azt szeretném ugyanis, hogy minél többen és többször lássák
őket, különben teljesen elfelejtődnek. Tervezem, hogy létrehozok egy egyesületet,
ami lehetővé tenné, hogy akár másokkal szövetségben, szélesebb körben lehessen
terjeszteni a múltbéli tárgyakat. Az lenne a lényeg, hogy forogjanak az emberek
között, mondjuk egy-egy ünnep vagy kulturális esemény kapcsán.
A gyűjtő szívesen vinne alkalmanként iskolákba, művelődési házakba, múzeumokba
is a kollekcióból, ha olyan program van, amihez passzolna valamelyik becses
darab. Mint mondja, az is izgalmas dolog lehet, ha összevetünk például egy gyári
terméket – mondjuk kukoricamorzsolót – egy olyan ugyanerre a célra készült
eszközzel, amit otthon házilag készítettek a falvakban. Mert pénz nem volt arra,
hogy gépet vegyenek, de a szükség rávitte őket arra, hogy maradék tárgyakból „összebuheráljanak”
egyet. A fiatalabb korosztályokkal a tárgyakon keresztül meg lehetne ismertetni
ezeket a történeteket.
n A Zalai Magyar Nemzeti Szövetség és a Rákóczi Szövetség zalaegerszegi szervezete a pozsonyi csata 1110. évfordulója alkalmából július elsején koszorúzással egybekötött ünnepi megemlékezést tartott.
Az ünnepséget a 2012-ben, a Dózsa ligetben felállított
Pozsonyi csata emlékműve előtt tartották.
Az idei kerek évforduló ünnepélyességét emelték a korhű ruházatban felvonulók,
melyek látványos keretet adtak a magyarságmegmentő, 907. július 3–7. között
zajló csatának. Emlékbeszédében Paál István , a Rákóczi Szövetség
Zalaegerszegi Szervezetének elnöke az Árpád vezette csata történelmi
eseményeiről, jelentőségéről és következményeiről szólt, kiemelve azt a
példamutató és önfeláldozó vezetői magatartást, amelyet Árpád és három fia,
Tarhos, Jutas és Üllő halott áldozata bizonyított.
n Könyvtárunk – a korábbi évekhez hasonlóan – júliustól nyári nyitvatartási rendre áll át: – a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár 2017. július 10-től július 29-ig – az Apáczai Csere János Tagkönyvtár 2017. július 17-től augusztus 5-ig
|