Együtt a népdalosok. Bal szélen Csejtei Marianna.

Az éneklés megnyitja a lelket

Fontos, hogy a gyerekek megismerjék a népzenét

n A magyar népdal napja (szeptember második vasárnapja) alkalmából olyan pedagógust szólítottunk meg, aki több évtizede ennek a kultúrkincsnek szenteli a munkaidejét és a szabadidejét egyaránt. Kulcsárné Csejtei Marianna jelenleg hat felnőtt népdalcsoportot, köztük három zalaegerszegit, vezet az általános iskolások tanítása mellett.

– B. K. –

– Mindig is tanító szerettem volna lenni, a népzenét pedig az én egykori énektanárom, Káldi Gergelyné szerettette meg velem a gellénházi iskolában. Azt mondta, szép hangom van, bevont sokféle zenés programba, versenyekre vitt. A zeneiskolában zongorázni tanultam, s bár képbe került már akkor is a citera, ezen csak 12 évvel ezelőtt tanultam meg játszani, és már tanítom erre a gyerekeket is. De nemcsak a népdal, népzene a szívügyem, hanem a népi hagyományok is. A kulturális bemutatókon is szomorúan tapasztalom, hogy bár rengeteg munka van egy citerával kísért népdalcsokor előadásában, mégsem arat akkora sikert, mint amennyi energiát fektettünk bele. Ennek ellenére Zalában van a legtöbb népdalénekes gyerek. Ez köszönhető Vajda Józsi bácsi, illetve napjainkban ifj. Horváth Károly munkásságának, akik nagyon felkarolták/felkarolják ezt az ügyet – mondja Marianna.
– A felnőttcsoportok tanítása hogyan kezdődött?
– Amikor pályakezdő voltam, létezett már Gellénházán pávakör. Ugyan tetszett, de nem voltam tagja. Amikor ez megszűnt,1989-ben alakítottam egy népdalkört, eleinte csak nőkből állt, aztán vegyes lett. Akkoriban Vajda Józsi bácsitól sok szakmai segítséget kaptunk. Halála után, a család beleegyezésével, az ő nevét vettük fel. Később aztán jött a többi csoport a megyéből, volt, amikor nyolc dalkörrel foglalkoztam. Többségében idősek, de nagyon lelkesek.
– A férfikar szemében korukat meghazudtoló pajkosság van, ha színpadra álltok.
– Ezt látom én is, ez ad erőt a munkához. Hiszen a tanítás mellett a hét minden napjára jut egy csoport, ahol próbálunk, hétvégén meg fellépünk. Nagyon szép sikereket értünk el a versenyeken, többszörös Aranypáva díjat. De most, hogy idősebbek vagyunk, fontosabb, hogy jól érezzük magunkat.
– Tervek?
– Jó lenne egy kiadvány a sok feldolgozott hagyományból. Ez régi vágyam, mert ezzel is tovább tudnám adni a tudást. Egyébként nincsenek nagy terveim azon kívül, hogy minél több gyerekkel megismertessem a népdalt, a népzenét, a néphagyományt. Remélem, hogy mindig lesz utánpótlás, évek óta tartok citerás szaktábort, miközben minden évben én is részt veszek képzésen. Mindig van új kihívás, de ami állandó, hogy a Kodály-féle népzene híve vagyok. Fontos, hogy énekeljünk, mert akkor kinyílik a lélek.

vissza az elejére

Népművészet a szürkeség ellen

35 éve együtt, közel s távol egyedülállóan

n Egész hétvégét átfogó programokkal és öt kiállítással ünnepelte a közös múltat, a 35 éves jubileumot a Zala Megyei Népművészeti Egyesület és a Gébárti Kézművesek Háza.

– Bánfi Kati –

A két szervezet működése, kisugárzása régen túllépte a megye és a régió határait, ezért a szakma több országos prominens személyisége is jelen volt az ünnepségen. A programsorozat a Keresztury VMK-ban kezdődött. (Erről lapunk múlt heti számában beszámoltunk).
Az ünnep további helyszíne a Gébárti Kézművesek Házánál volt. Elsőként az alapítók és a házépítők nevében Skrabut Éva, a Zala Megyei Népművészeti Egyesület elnöke emlékezett viszsza az elmúlt három és fél évtizedre. Elmondta, a művész emberek már felfedezték Gébártot, mint helyszínt, amikor is 1981 őszén elkezdődött a ház építése, majd félig kész tetővel 1982-ben át is adták. Indultak a táborok, melyekből azóta is minden nyáron ötöt szerveznek. 1992-től egész éves nyitvatartással, szakmai önállóságot kapott a ház, tisztességes önkormányzati anyagi támogatás mellett, mondta az elnök. Majd újabb bővítések kezdődtek, kovácsműhely, nyári konyha, alig győzték a tempót az ötletek nyomán. 260 taggal bírnak jelenleg, országos szakmai működéssel, mindig az eredményekre és a jó ügy érdekében történő összefogásra építve.
Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke a népművészet jelenlegi helyzetével kapcsolatban elmondta, ez egy személycentrikus, a gondolkodó és alkotó emberek műfaja.
Ki kell nyílni a modern művészetek felé is úgy, hogy az alap megmaradjon. Kérdés, hogy milyen módon kell követni a kort. A népművészet nem egy pillanat alatt hanem 1500 év során alakult ki, mindig túllépve a korábbi korokat – tette hozzá. Jelenleg Magyarország világelső a folklór terén, az élő népművészet csúcsa.
Pongrácz Zoltán, a Népművészeti Egyesületek Szövetségének alelnöke arról beszélt: közel s távol nincs hasonló, mint a zalai egyesület, döbbenetes gazdagságot mutattak be a jubileumi kiállításon is. Szólt az új célról, a regionális központtá válásról, illetve azokról a pillérekről, amelyekre napjainkban a népművészet támaszkodhat. Beszélt a terjedő szürkeségről, egyformaságról, felszínességről, ami miatt a népművészek nem állhatnak meg. Kincset kell őrizniük, mely csak fáradságos munkával, sok időráfordítással lehetséges, mindezt a wellness-világ kényelmével versenyezve.
Beszprémy Katalin azt a két személyt méltatta, akiknek a jelen évforduló köszönhető, s akiknek sikerült a saját hazájukban prófétának lenni, Skrabut Évát, az ünneplő egyesület elnökét, és Prokné Tirner Gyöngyit, a kézművesek háza szakmai vezetőjét. Szintén őket ismerte el oklevéllel Balaicz Zoltán polgármester is, aki a népművészek értékteremtő munkájáról szólt, s reményét fejezte ki a kézműves ház bővítésére beadott pályázat sikeréről.
Vigh László országgyűlési képviselő a családi hagyományok átörökítéséről beszélt, míg Szabó Zoltán, a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum vezetője az 1850 óta második virágkorát élő népművészetről szólt. Valamint a Kárpát-medencei sírjelkultúrát bemutató faragványokról, melynek állandó kiállítója lehetne Gébárt, zarándokhellyé is avatva a helyszínt.
S végül Prokné Tirner Gyöngyi idézte fel röviden az elmúlt 35 év eseményeit, és szólt a tervekről, sok alkalmat kívánva a további ünneplésre.

vissza az elejére