30 éves az orgona Kedvezőbb feltételek Valaki eszik bennünk!  

30 éves az orgona

n Zajlik a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem orgonájának karbantartása. A zsinagógában lévő hangszer idén éppen 30 esztendős, ennek alkalmából – a tisztítást és újrahangolást követően – egy jubileumi orgonaversenyre is sor kerül október 1-jén, a zene világnapján.

– pet –

Takács Kata, az intézmény művészeti titkára érdeklődésünkre elmondta: tizennégy éve várat magára a karbantartás. A hangszer ugyan jó állapotban van, és folyamatosan használják is a zenészek, de 4–5 évente ráférne egy alapos takarítás, erre sajnos az utóbbi időszakban nem kerülhetett sor.A mostani szervizelés gyakorlatilag a sípok tisztítását, átfújását jelenti. A legnagyobb sípok 5,5 méteresek, a legkisebbek 5 milliméter körül vannak. Összesen 2470 darab sípból tevődik össze a hangszer, aminek jó része a közönség előtt rejtve van. Egy kéthetes munkafolyamatról van szó, melyet a város önkormányzata támogat.
A dolog nehézsége abban rejlik, hogy a munkálatok nagyon szűk helyen folynak, épp hogy elfér két ember a sípok között az emeleti részen. A blokkokba elhelyezett sípokat – a nagyméretűeket kivéve – leszerelik; portalanítják, átfújják. Két, Budapestről érkezett szakember végzi a karbantartást. Egyikük orgonaépítő, a másik pedig fúvóshangszerkészítő és -javító mester. A tisztítását természetesen újrahangolás is követi.
A művészeti titkár az október elsejei koncerttel kapcsolatban elmondta: az orgonaünnep valójában egy „orgonapárbaj” lesz, Mátyás István zalaegerszegi születésű, jelenleg Bécsben élő orgonaművész és Elekes Zsuzsa Liszt- és Bach-díjas orgonaművész hangversenyére kerül sor. Az előadók egymást váltva adnak majd elő orgonaműveket, ám egy igazi ritkaságra is készülnek: a koncert végén ugyanis egy négykezes játékkal is megörvendeztetik a közönséget.
 

 

 

 

vissza az elejére


Kedvezőbb feltételek

Csok: kedvezmény – változások

n Felülvizsgálta az egerszegi közgyűlés a családok otthonteremtési kedvezményét igénybe vevők részére értékesítendő építési telkekre vonatkozó határozatát.

Ennek indoka az volt, hogy a vevők jelezték az önkormányzat részére, hogy az adásvételi szerződésben előírt 12 hónapon belül nem tudják bemutatni a finanszírozó bankkal kötendő támogatási szerződést, mivel a tervezés és az árajánlatok beszerzésének hosszabb az átfutási ideje. Még a banki ügyintézés folyamatában vannak, vagy még azt sem tudták elkezdeni.
Tekintettel arra, hogy az önkormányzat célja a CSOK-ot igénybe vevők támogatása kedvezményes árú építési telkek eladásával, olyan döntés született, hogy az előre nem látható okok miatt módosítják a támogatás nyújtására vonatkozó feltételeket. Így a támogatási szerződés benyújtásának véghatáridejét 12 hónapról 24 hónapra felemelték. Ebből következően a kedvezmény igénybevételétől számított 18 hónapos időszakra vonatkozó visszavásárlási jogot 18 hónapról 30 hónapra emelték fel.
Fontos tudni: a finanszírozó bankkal kötendő támogatási szerződés megkötésének elmaradása esetében akkor kell megfizetni a vevőnek az önkormányzat által nyújtott kedvezményt (a telek teljes vételára és a kedvezményes telekár közötti különbözet mindenkori jegybanki alapkamattal növelt összegét), amennyiben az önkormányzat nem él a visszavásárlási jogával.

 

 

 

vissza az elejére


Valaki eszik bennünk!

Túlevésről és fogyásról a pszicho esten

n A fogyasztói társadalomban élők szinte folyamatosan két, egymásnak ellentmondó „utasítást” kapnak a reklámipartól: vásárolj, és egyél minél többet, ugyanakkor maradj karcsú. Ezt a két dolgot elég nehéz egyszerre teljesíteni. Sőt, a vizsgálatok azt bizonyítják, hogy minél jobban le akarunk fogyni, annál kövérebbek vagyunk.

– pP –

A táplálkozás, illetve annak mentális háttere volt a témája a legutóbbi Egerszegi Pszicho Estek rendezvénysorozatnak. Dr. Forgács Attila gasztropszichológussal, az ELTE docensével Nagy Réka klinikai szakpszichológus beszélgetett. Miért eszik az ember, ha nem éhes? Milyen okai vannak a túlevésnek, vagy a nem-evésnek? És maga a pszichológia hogyan viszonyul mindehhez? Sok a kérdés a téma kapcsán, és a válaszok is szerteágazóak.
Forgács Attila elárulta, hogy a pszichológusok közül is kevesen foglalkoznak az evés lelki hátterével. Magyarországon ő amolyan úttörőnek számít, hiszen még egyetemista korában, egy három hónapos amerikai tanulmányutat követően kezdett el foglalkozni a témával. Ez még a ’80-as években történt, s hazatérve a tanárai is le akarták arról beszélni, hogy ebből írja a szakdolgozatát. Pedig, ha újraolvassuk a komoly irodalmi műveket, vagy megnézzük a pszichológia történetét, jól látszik, hogy mindenütt ott van az evés, és annak lelki háttere, csak nem figyeltünk oda rá. Gondoljunk csak Döbrögire, mint a hatalom és a jólét szimbólumára, vagy mondjuk a pszichológia behaviorista iskolájának büntetés-jutalmazás (jutalomfalat) kísérleteire. De említhetjük a pavlovi reflexeket (amikor inger hatására elindul a nyálelválasztás és a gyomorsavtermelés), vagy Freud személyiségfejlődés-elméletének orális szakaszát.
A szakember szerint érdekes a willendorfi vénusz is, ami az első legkorábbi emberábrázolás. Egy olyan korban (paleolit) mintázták meg ezt a kövér női idolt, amikor az emberiség minden volt, csak túlsúlyos nem. A gasztropszichológus úgy látja, hogy a willendorfi vénusz bennünk van; vagyis valaki eszik bennünk – ha éhesek vagyunk, ha nem. Hogy kicsoda ez az illető, és miért csinálja ezt? Ennek a kiderítésében tud segíteni a pszichológia.
A túlsúly a boldog békeidők, és a II. világháborút követően létrejött fogyasztói társadalmak problémája. Magyarországon persze volt némi időbeli csúszás: nagyjából a gulyáskommunizmus időszakában kezdtünk hízni, ami aztán a rendszerváltozás után már tömegessé vált. Az előbbi korszak hízásának oka inkább a viszonylagos jólét és biztonság volt. A magyarok mentalitása ugyanis olyan, hogy ha van mit enni, akkor tartalékolni, felhalmozni kell, hiszen ki tudja, mi lesz később. A kilencvenes években minderre rátelepült a reklámok manipulatív hatása. És a létbizonytalanság.
Forgács Attila azt mondja, a hízáshoz két dolog kell: krízis és tartós bőség (mondjuk könnyen hozzáférhető áruk formájában). Jelenleg mindez rendelkezésre áll a magyar társadalomban. Krízis bármi lehet: családi, munkahelyi, önértékelési, anyagi. Amire az a válasz, hogy „ha tele a kamra, túl fogjuk élni”.Az evés ezenkívül egyfajta jutalmazás, örömforrás is lehet. Sok esetben pedig indulat vezérelt evésről van szó. Érdekes elgondolkodni azon is, hogy míg a régi korok embere sokszor az éhség ellen küzdött, a modern ember le tudja élni úgy az életét, hogy szinte sosem éhes!
Az evési ingert – illetve egy vélt éhségérzetet – ugyanis számos más inger kiválthatja, és erre játszanak rá a reklámcégek. Ügyes marketingtrükkökkel szépen fel is hizlalták az újkori társadalmat. Folyamatosan „túlfogyasztunk”, „túlvásárolunk”, „túleszünk”. Éves szinten átlag 100 kilokalóriával eszünk többet naponta. Ezt nem is lenne nehéz visszafogni vagy ledolgozni, hiszen körülbelül 1500-2000 méteres gyaloglásnak felel meg ennek „elégetése”.
A fogyasztás népszerűsítése mellett ott van a fogyásra való folyamatos ösztönzés is. Több ezer fogyókúra-hirdetés kering a világhálón, a testedzéseknek és a diétáknak „gurui” vannak. Egyfajta vallássá kezd válni az evés, melynek újabb és újabb messiásai születnek. Nem a szakemberekre (orvosokra, dietetikusokra) hallgatunk, hanem a gurukra. Nem csoda, hogy ilyen közegben egyre több az evészavarral küzdő ember – főleg nő. Az anorexia és bulimia nervosa mellett egyre több az orthorexiás beteg. Vagyis aki az egészséges táplálkozás babonás függőségében él, és emiatt alig eszik, alig él társasági életet. Döbbenetes adat, de a serdülő lányok mintegy 50 százaléka fogyókúrázott már. nyilván nem egészségügyi, hanem „attraktív” célok érekében. A pszichológusnak az egyik legabszurdabb esete az volt, amikor egyik páciense egyszerre volt vegetáriánus és a paleolit diéta követője. Az is elmondható, hogy a fiatal lányok evési zavarainak hátterében leginkább a családi viszonyok (főleg anya-lánya kapcsolat) zavarai állnak – különösen igaz ez az anorexiára.
Hogy mégis mit és mennyit együnk, hogy ne hízzunk, vagy fogyjunk le kórosan, arra nyilván egy dietetikus tudna megfelelően válaszolni. Amit a pszichológus ebben az esetben javasolhat az az, hogy mindent lehet, de csak mértékkel. Az önkontroll nagyon fontos, mint ahogyan az is, hogy ne hagyjuk magunkat a reklámok és folyton változó diétadivatok által befolyásolni, illetve a boldogságunkat ne a fogyasztás mennyiségével mérjük.
Adott esetben pedig ne féljünk szakemberhez, pszichológushoz fordulni segítségért. A hosszú távú egyensúlyt ugyanis ez tudja megalapozni.
 

 

 

 

vissza az elejére