30 éves az orgona | Kedvezőbb feltételek | Valaki eszik bennünk! |
n Zajlik a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem orgonájának karbantartása. A zsinagógában lévő hangszer idén éppen 30 esztendős, ennek alkalmából – a tisztítást és újrahangolást követően – egy jubileumi orgonaversenyre is sor kerül október 1-jén, a zene világnapján.
– pet –
Takács Kata, az intézmény művészeti titkára érdeklődésünkre
elmondta: tizennégy éve várat magára a karbantartás. A hangszer ugyan jó
állapotban van, és folyamatosan használják is a zenészek, de 4–5 évente ráférne
egy alapos takarítás, erre sajnos az utóbbi időszakban nem kerülhetett sor.A
mostani szervizelés gyakorlatilag a sípok tisztítását, átfújását jelenti. A
legnagyobb sípok 5,5 méteresek, a legkisebbek 5 milliméter körül vannak.
Összesen 2470 darab sípból tevődik össze a hangszer, aminek jó része a közönség
előtt rejtve van. Egy kéthetes munkafolyamatról van szó, melyet a város
önkormányzata támogat.
A dolog nehézsége abban rejlik, hogy a munkálatok nagyon szűk helyen folynak,
épp hogy elfér két ember a sípok között az emeleti részen. A blokkokba
elhelyezett sípokat – a nagyméretűeket kivéve – leszerelik; portalanítják,
átfújják. Két, Budapestről érkezett szakember végzi a karbantartást. Egyikük
orgonaépítő, a másik pedig fúvóshangszerkészítő és -javító mester. A tisztítását
természetesen újrahangolás is követi.
A művészeti titkár az október elsejei koncerttel kapcsolatban elmondta: az
orgonaünnep valójában egy „orgonapárbaj” lesz, Mátyás István
zalaegerszegi születésű, jelenleg Bécsben élő orgonaművész és Elekes
Zsuzsa Liszt- és Bach-díjas orgonaművész hangversenyére kerül sor. Az
előadók egymást váltva adnak majd elő orgonaműveket, ám egy igazi ritkaságra is
készülnek: a koncert végén ugyanis egy négykezes játékkal is megörvendeztetik a
közönséget.
Csok: kedvezmény – változások
n Felülvizsgálta az egerszegi közgyűlés a családok otthonteremtési kedvezményét igénybe vevők részére értékesítendő építési telkekre vonatkozó határozatát.
Ennek indoka az volt, hogy a vevők jelezték az önkormányzat
részére, hogy az adásvételi szerződésben előírt 12 hónapon belül nem tudják
bemutatni a finanszírozó bankkal kötendő támogatási szerződést, mivel a tervezés
és az árajánlatok beszerzésének hosszabb az átfutási ideje. Még a banki
ügyintézés folyamatában vannak, vagy még azt sem tudták elkezdeni.
Tekintettel arra, hogy az önkormányzat célja a CSOK-ot igénybe vevők támogatása
kedvezményes árú építési telkek eladásával, olyan döntés született, hogy az
előre nem látható okok miatt módosítják a támogatás nyújtására vonatkozó
feltételeket. Így a támogatási szerződés benyújtásának véghatáridejét 12
hónapról 24 hónapra felemelték. Ebből következően a kedvezmény igénybevételétől
számított 18 hónapos időszakra vonatkozó visszavásárlási jogot 18 hónapról 30
hónapra emelték fel.
Fontos tudni: a finanszírozó bankkal kötendő támogatási szerződés megkötésének
elmaradása esetében akkor kell megfizetni a vevőnek az önkormányzat által
nyújtott kedvezményt (a telek teljes vételára és a kedvezményes telekár közötti
különbözet mindenkori jegybanki alapkamattal növelt összegét), amennyiben az
önkormányzat nem él a visszavásárlási jogával.
Túlevésről és fogyásról a pszicho esten
n A fogyasztói társadalomban élők szinte folyamatosan két, egymásnak ellentmondó „utasítást” kapnak a reklámipartól: vásárolj, és egyél minél többet, ugyanakkor maradj karcsú. Ezt a két dolgot elég nehéz egyszerre teljesíteni. Sőt, a vizsgálatok azt bizonyítják, hogy minél jobban le akarunk fogyni, annál kövérebbek vagyunk.
– pP –
A táplálkozás, illetve annak mentális háttere volt a témája a legutóbbi
Egerszegi Pszicho Estek rendezvénysorozatnak. Dr. Forgács Attila
gasztropszichológussal, az ELTE docensével Nagy Réka klinikai
szakpszichológus beszélgetett. Miért eszik az ember, ha nem éhes? Milyen
okai vannak a túlevésnek, vagy a nem-evésnek? És maga a pszichológia hogyan
viszonyul mindehhez? Sok a kérdés a téma kapcsán, és a válaszok is
szerteágazóak.
Forgács Attila elárulta, hogy a pszichológusok közül is kevesen
foglalkoznak az evés lelki hátterével. Magyarországon ő amolyan úttörőnek
számít, hiszen még egyetemista korában, egy három hónapos amerikai tanulmányutat
követően kezdett el foglalkozni a témával. Ez még a ’80-as években történt, s
hazatérve a tanárai is le akarták arról beszélni, hogy ebből írja a
szakdolgozatát. Pedig, ha újraolvassuk a komoly irodalmi műveket, vagy megnézzük
a pszichológia történetét, jól látszik, hogy mindenütt ott van az evés, és annak
lelki háttere, csak nem figyeltünk oda rá. Gondoljunk csak Döbrögire, mint a
hatalom és a jólét szimbólumára, vagy mondjuk a pszichológia behaviorista
iskolájának büntetés-jutalmazás (jutalomfalat) kísérleteire. De említhetjük a
pavlovi reflexeket (amikor inger hatására elindul a nyálelválasztás és a
gyomorsavtermelés), vagy Freud személyiségfejlődés-elméletének orális szakaszát.
A szakember szerint érdekes a willendorfi vénusz is, ami az első legkorábbi
emberábrázolás. Egy olyan korban (paleolit) mintázták meg ezt a kövér női idolt,
amikor az emberiség minden volt, csak túlsúlyos nem. A gasztropszichológus úgy
látja, hogy a willendorfi vénusz bennünk van; vagyis valaki eszik bennünk – ha
éhesek vagyunk, ha nem. Hogy kicsoda ez az illető, és miért csinálja ezt?
Ennek a kiderítésében tud segíteni a pszichológia.
A túlsúly a boldog békeidők, és a II. világháborút követően létrejött fogyasztói
társadalmak problémája. Magyarországon persze volt némi időbeli csúszás:
nagyjából a gulyáskommunizmus időszakában kezdtünk hízni, ami aztán a
rendszerváltozás után már tömegessé vált. Az előbbi korszak hízásának oka inkább
a viszonylagos jólét és biztonság volt. A magyarok mentalitása ugyanis olyan,
hogy ha van mit enni, akkor tartalékolni, felhalmozni kell, hiszen ki tudja, mi
lesz később. A kilencvenes években minderre rátelepült a reklámok manipulatív
hatása. És a létbizonytalanság.
Forgács
Attila azt mondja, a hízáshoz két dolog kell: krízis és tartós bőség
(mondjuk könnyen hozzáférhető áruk formájában). Jelenleg mindez rendelkezésre
áll a magyar társadalomban. Krízis bármi lehet: családi, munkahelyi,
önértékelési, anyagi. Amire az a válasz, hogy „ha tele a kamra, túl fogjuk
élni”.Az evés ezenkívül egyfajta jutalmazás, örömforrás is lehet. Sok esetben
pedig indulat vezérelt evésről van szó. Érdekes elgondolkodni azon is, hogy míg
a régi korok embere sokszor az éhség ellen küzdött, a modern ember le tudja élni
úgy az életét, hogy szinte sosem éhes!
Az evési ingert – illetve egy vélt éhségérzetet – ugyanis számos más inger
kiválthatja, és erre játszanak rá a reklámcégek. Ügyes marketingtrükkökkel
szépen fel is hizlalták az újkori társadalmat. Folyamatosan „túlfogyasztunk”,
„túlvásárolunk”, „túleszünk”. Éves szinten átlag 100 kilokalóriával eszünk
többet naponta. Ezt nem is lenne nehéz visszafogni vagy ledolgozni, hiszen
körülbelül 1500-2000 méteres gyaloglásnak felel meg ennek „elégetése”.
A fogyasztás népszerűsítése mellett ott van a fogyásra való folyamatos ösztönzés
is. Több ezer fogyókúra-hirdetés kering a világhálón, a testedzéseknek és a
diétáknak „gurui” vannak. Egyfajta vallássá kezd válni az evés, melynek újabb és
újabb messiásai születnek. Nem a szakemberekre (orvosokra, dietetikusokra)
hallgatunk, hanem a gurukra. Nem csoda, hogy ilyen közegben egyre több az
evészavarral küzdő ember – főleg nő. Az anorexia és bulimia nervosa mellett
egyre több az orthorexiás beteg. Vagyis aki az egészséges táplálkozás babonás
függőségében él, és emiatt alig eszik, alig él társasági életet. Döbbenetes
adat, de a serdülő lányok mintegy 50 százaléka fogyókúrázott már. nyilván nem
egészségügyi, hanem „attraktív” célok érekében. A pszichológusnak az egyik
legabszurdabb esete az volt, amikor egyik páciense egyszerre volt vegetáriánus
és a paleolit diéta követője. Az is elmondható, hogy a fiatal lányok evési
zavarainak hátterében leginkább a családi viszonyok (főleg anya-lánya kapcsolat)
zavarai állnak – különösen igaz ez az anorexiára.
Hogy mégis mit és mennyit együnk, hogy ne hízzunk, vagy fogyjunk le kórosan,
arra nyilván egy dietetikus tudna megfelelően válaszolni. Amit a pszichológus
ebben az esetben javasolhat az az, hogy mindent lehet, de csak mértékkel. Az
önkontroll nagyon fontos, mint ahogyan az is, hogy ne hagyjuk magunkat a
reklámok és folyton változó diétadivatok által befolyásolni, illetve a
boldogságunkat ne a fogyasztás mennyiségével mérjük.
Adott esetben pedig ne féljünk szakemberhez, pszichológushoz fordulni
segítségért. A hosszú távú egyensúlyt ugyanis ez tudja megalapozni.