Könyvminiatúrák

Páterdombi séta a turizmus napján

n A magyar turizmus napja (szeptember 27.) alkalmából egy különleges sétára invitálták az érdeklődőket a város turisztikai szakemberei. A cél – illetve a felfedezésre váró terület – ezúttal a Páterdomb, és annak nevezetes helyei voltak.

– pet –

A Zalaegerszegi Tourinform-iroda szervezésében Gróznerné Németi Piroska idegenvezető kalauzolta a közönséget a Béke ligeti Tavasz-szobortól egészen az ONCSA-házakig. Az első állomás a Wlasics Gyula utcai egykori Alugépgyár régi irodaépülete volt, ahol – sokan nem is tudják – a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum (MOIM) „kirendeltsége” működik. Igazi különlegességeket bemutatva az itt kialakított kiállítóterekben. Ez a kihelyezett múzeumi részleg nem is annyira kicsi. Mint azt Tóth János, a MOIM igazgatója elárulta: 2400 négyzetméternyi terület áll itt a rendelkezésükre. Az épületben korábban az ALUGÉP irodái működtek, a rendszerváltozás után aztán a MOIM alapítványának tulajdonába került az ingatlan, némi állami támogatás segítségével. 1995-ben költözött ide a skanzen mellett lévő „anyaintézet” egy része.
Főleg olyan dolgokat hoztak a páterdombi kiállítóhelyre, amik ott helyhiány miatt nem fértek el vagy nem illettek a szabadtéri gyűjtemény és állandó kiállítás koncepciójába, ám mindenképpen nyilvánossá kívánták tenni őket. A Wlasics Gyula utcában így többek között dr. Papp Simon- és Zsigmondy Vilmos-emlékszobákkal, egy 20 ezer kötetet számláló szakkönyvtárral, festményekkel, könyvminiatúra-gyűjteménnyel, valamint szódásüveg- és ásványvizespalack-kollekcióval is találkozhatnak a látogatók, de Szent Borbála-ábrázolásokból sincs hiány. Az igazgató ez utóbbiakkal kapcsolatban elmondta: Szent Borbála a bányászok, kohászok, tüzérek védőszentje, s a MOIM rendelkezik a témában az ország egyik legjelentősebb szoborgyűjteményével. Az egyik ritkaság például az 1920-as évek elején készült a honvédség megrendelésére, mégpedig a Zsolnay-gyárban.
Érdekességek a Papp Simon-emlékszobában is láthatók. Az ALUGÉP egykori tanácstermét alakították át enteriőrré, ami a hazai olajipar európai hírű geológus szakemberének állít emléket. A szobában a Papp Simon munkásságát bemutató tárgyakon és dokumentumokon túl, látható egy Erdélyből származó bányászkürt és egy korabeli, díszes bányászegyenruha is. Tóth János ezenkívül bemutatott egy eredeti farbőrt is, melyet a bányászok a nadrágjukra erősítettek, és azon „közlekedtek”, csúsztak a bányajáratokban.
A könyvminiatúrákkal kapcsolatban megtudtuk: az apró könyvecskékből 3000 darabot számlál a gyűjteményük. Jó részük bányászati témájú, és soknak különleges a borítója is. Némelyeknek ezüstplakett van az elején, vagy különös metszetek láthatók rajtuk. Itt található bőrkötésben a világ legkisebb könyve is, melynek mérete mindössze 2x2 milliméter; érthető módon csak néhány szó van benne.
A páterdombi kirándulás Németh János Kossuth-díjas keramikusművész műtermében folytatódott, ahol az érdeklődők a kerámiaművészet kulisszatitkaiba leshettek be, majd a séta résztvevői ellátogattak a Báthory-iskolába, ahol a turizmus szakos diákok fogadták őket. Végül pedig az 1943-ban felépített ONCSA-házakat nézte meg a csoport, melyek annak idején a szegényebb sorú, sokgyermekes családoknak épültek egy országos program keretében. A páterdombi házak egyedisége abban rejlik, hogy a jellegzetes göcseji népi stílusban épültek; csonkakontyolt tetővel, szépen díszített, faragott faoromzattal.
A Páterdomb történetével kapcsolatban elhangzott: neve a páter, vagyis atya szóból ered. Sokáig ugyanis egyházi gondnokság alatt állt a terület. Egykor kukoricaföldek, szántások, legelők voltak itt, majd a két világháború közötti időszakban kezdett kiépülni a környék, ami a Bíró Márton utcától keletre eső részeket jelentette. A szocializmus alatt gyárak, üzemek, emeletes házak épültek a környékre, tovább bővítve a városrészt.
 

vissza az elejére

Képes album a város múltjáról

n Időutazásra invitál a közelmúltban megjelent, s immár két alkalommal bemutatott Zalaegerszeg története című kötet. A fotókkal és más dokumentumokkal gazdagon illusztrált képes albumot – mely a város első írásos említésének 770. évfordulójára készült – dr. Gyimesi Endre történész és Seres Péter fotóriporter szerkesztette.

– pP –

A könyv szerzői a Göcseji Múzeum és a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltárának történészei (név és fejezetek szerint: dr. Vándor László, Kapiller Imre, Molnár András, dr. Gyimesi Endre, Megyeri Anna, Béres Katalin, Káli Csaba) arra törekedtek, hogy az eddigi és a legfrissebb kutatásokból származó ismereteket tudományos megalapozottsággal, ám olvasmányos módon tárják a közönség elé; a kezdetektől egészen napjainkig. A befogadást és a közérthetőséget segíti az a több száz korabeli és újkori fotográfia, térkép, metszet és színes ábra, melyek – a szöveges részeket kiegészítve – vizuális eszközökkel mutatják be a város múltját. A kötet egyik érdekessége az a Frimmel Gyula képzőművész által készített grafikasorozat, ami az egyes fejezetek elején, térkép formájában tárja elénk a város fejlődését, bővülését; a legkorábbi ábrázolásból kiindulva.
Ha az elején időutazásról volt szó, akkor a játék kedvéért haladjunk visszafelé az időben. Persze, talán úgy lenne illő, ha az ünnepi alkalomra született képes albumot először ott nyitnánk ki, ahol a történet kezdődik: az 1247-es évnél, vagyis a város első írásos említésének időszakát tárgyaló fejezetnél.
Csakhogy a fenti évszámmal ellátott oklevél előtt is volt élet a város területén. Még mamutok is járták a vidéket. De, ne szaladjunk egyből a képzeletbeli idővonal elejére. Pláne, mert kivételesen nem olyan nagy baj, ha a végén lapozzuk fel a könyvet, és visszafelé haladunk az időben.Nincs poén, végső csattanó, amit lelőjünk vele, hiszen az utolsó (1990–2017-es évszámokkal ellátott) fejezet történéseit gyakorlatilag ismerjük. Benne éltünk/élünk. A kiadvány egyik nagy értéke éppen az, hogy napjainkig bezárólag mutatja be a városfejlődés szerteágazó folyamatait. A laikus olvasó számára pedig mi sem lehet vonzóbb és értelmezhetőbb, mint azok az évtizedek, melyeket ismer, melyeknek maga is részese. Nem véletlen, hogy épp a közelmúlt eseményeiről szóló értekezések, tanulmányok, fotográfiák váltják ki a legnagyobb érdeklődést manapság, még akkor is, ha pont a közelség miatt vitára is okot adnak ezek az évtizedek.
Furcsamód az előbb említett érték mellett a könyv „kakukktojása” éppen a rendszerváltozás utáni éveket taglaló fejezet. A többitől eltérően ugyanis ez nem tudományos munka, hanem afféle kitekintés. Szerzője, dr. Gyimesi Endre utal is erre a fejezet elején, és lássuk be, nem is várható el tőle (sőt nem is lenne fair play), ha történészként ő értékelné azokat az éveket, melyeknek polgármesterként és országgyűlési képviselőként alakítója volt. Ugyanakkor mégis izgalmas összefoglalót kapunk az ipar szerkezetében, valamint a gazdaságban és kereskedelemben (például a multinacionális cégek térhódítása) bekövetkezett változásokról.
A könyv lehetőségeihez mérten részletesen foglalkozik a rendszerváltozás és a demokratikus átalakulás időszakával és annak előzményeivel is. Kuriózumnak számító fotókkal (például a Lenin-szobor jelképes becsomagolása 1990-ben) illusztrálva az átmenet – heves vitákkal és nem kevés várakozással tarkított – éveit. Az egyes korszakokat elemezve – az események láncolatán és az egyes szereplők munkásságának taglalásán túl – a szerzők inkább arra fókuszáltak, hogy a politikai, társadalmi, gazdasági folyamatokat, az egészségügyben, kulturális életben, sőt köztereken bekövetkezett változásokat feltárják. E hasábokon nyilván lehetetlen felsorolni a város fejlődésének legfontosabb állomásait, és a kötetben rejlő összes érdekességet; legyen szó fotótörténeti ritkaságokról, vagy meglepő, eddig kevesebb figyelmet kapott jelenségekről, öszszefüggésekről. Szinte minden fejezet tartogat valami meglepetést, így érdemes elidőzni az egyes korszakok felett. Legyen szó a kommunista hatalom szimbolikus (köz)térhasználatának változásairól, a zalaegerszegi mozizás kezdeteiről, az első taxik megjelenéséről, az elmeosztály építéséről, az építőmunkások sztrájkjáról miközben a zsinagógát építették, vagy az 1848-as forradalom helyi eseményeiről, a 18. század máig meghatározó építkezéseiről, a középkori vár történetéről, vagy éppen a századelőn megtalált mamutcsontvázról.
Ami talán furcsa, hogy az 1848/49-es forradalom és szabadságharc külön fejezetet kapott, és nem a teljes reformkorral együtt kerül tárgyalásra. Pláne, mert a szerző, Molnár András, a korszak elismert szakértője. Ezenkívül – időszaktól függetlenül – néhol érződnek a „snittek”, vagyis, hogy a korlátozott terjedelem miatt hol nem jutott hely bővebben kifejteni egy-egy izgalmasabb gondolatmenetet.
Persze a könyv így is bő és terjedelmes; a jegyzetekkel együtt 280 oldalon kalauzolja az olvasót évszázadokon át; akár – a kronológiának megfelelően – az elejéről, akár formabontó módon a végéről lapozzuk is fel az impozáns kiadványt.
(Bővebb változat a zalamedia.hu oldalon olvasható.)
 

vissza az elejére