Bödőcs-jelenség a Páholyban

Humor és szépirodalom egy kötetben

n Manapság félünk attól, hogy kortárs művészeket klasszikusokhoz hasonlítsunk. Márpedig amit Bödőcs Tibor művel, az Karinthy-szint. Szálinger Balázs költő, a Hévíz folyóirat főszerkesztője mondta a népszerű humoristáról a fenti gondolatokat. A két szerző az Egerszegi Páholy legutóbbi rendezvényének vendége volt.

– pánczálPetra –

Igen, szerzőként/íróként mutatkozott be a Páholy főszereplője, Bödőcs Tibor, aki nemrégiben megjelent kötete, az „Addig sem iszik” apropóján volt Karáth Anita vendége. Persze ne legyünk naivak: a zsúfolásig megtelt hangversenyterem nézői valószínűleg sokkal inkább egy-egy „sztendápos” poénért, vagy „bödőcsös” beszólásért váltottak jegyet, s nem konkrétan azért, hogy tisztában legyenek a kötet keletkezéstörténetével.
Pedig mint az a felolvasásokból kiderült, Bödőcs humorának eszszenciája ott lapul a könyvben, sőt annál is több. A paródiakötetben ugyanis irodalmi műveltsége és páratlan humora egyszerre van jelen. Ahogy mondta: szereti, ha a poén magvas gondolatokkal is társul. Mert a humor lényege az, hogy a dolgok alját és tetejét is lássa az ember. Egy jó mondat, jó poén bárhonnan jöhet; egy falusi kocsma (és legyen az mondjuk a búcsúszentlászlói) mélyéről éppúgy, mint mondjuk Prousttól, vagy más klasszikustól, netán kortárs szerzőktől. Főleg, ha épp őket akarja parodizálni egy egész köteten keresztül, miközben irodalmi magasságokba emeli a szórakoztatás műfaját. Ami hazánkban elég ritka. Na jó, volt azért egy Rejtő, meg Karinthy…
Az sem mindegy, hogy vajon milyen visszhangot váltott ki, hogy a népszerű humorista ezúttal nem csak a stand up műfajban mutatja meg magát, hanem már könyvet is ír. Az apja például azzal reagálta le a dolgot, hogy nem baj, a Tibike legalább addig se iszik (ezért ez lett a kötet címe). Persze a szerzőben volt némi félsz, hogy kevésbé lesz szórakoztató és népszerű az a fajta humor, ami a könyvben van, és hogy ez a másik arca kevésbé lesz sikeres. De – ahogy mesélte – talán éppen az a jó ebben, hogy a kötetbemutatókon, szerzői esteken a közönség kevésbé veri szét a házat a röhögéstől. Így van idő és lehetőség a csendet és a figyelmet is megtapasztalni.
Tény, hogy az „Addig sem iszik” nem celebkönyv, és valószínű, hogy ha az eredeti címnél maradnak (Sátánmackó), akkor az bulvárosabbá tette volna a művet. Ezt már Szálinger Balázs mondta az esten, aki Cserna-Szabó Andrással együtt szerkesztője is volt a kötetnek. Hozzátette: az is igaz, hogy Tibor mégiscsak egyfajta celeb, aki most más műfajjal jelentkezik. A paródiakötet egyik célja pedig az, hogy napjaink szerzőit is reklámozzák kicsit. Ha belegondolunk, itt is fellelhető némi párhuzam Karinthyval, aki a maga korában szintén celeb volt. Az Így írtok ti című kötetében pedig akkori szerzők műveit parodizálta. Egy-egy Ady- paródia például akkor azt is jelentette, hogy Karinthy bemutatja Adyt, mint költőt. Szálinger Balázs szerint is felmerül a kérdés, hogy Bödőcs eddigi közönsége vajon mennyire talál magára ebben a kötetben. De van egy másik jelenség is: a magyar irodalmi elit is meghökkent kicsit Tibor új arcán, illetve azon, hogy a könyv tulajdonképpen egy szépirodalmi termék.
Az Egerszegi Páholyon sok minden szóba került még. Például Búcsúszentlászló, meg a politika is. Bödőcs az előbbiről azt mondta, hogy szülőfaluját tulajdonképpen minden este újra és újra felépíti magában; immár tizennyolc éve. Időnként régészeti kutatásokat végez a fejében, hogy mit tud még elmondani róla. Szerencsére most már a gyerekeivel jár haza, ami újabb vicces szitukat szül, amiből lehet merítkezni. A politikai paródiák részben lázadó énjéből fakadnak, de leginkább abból, hogy zavarja az igazságtalanság. Nem magáért haragszik (köszöni, neki egyelőre jól megy, persze tudja, ez bármikor változhat), hanem az össztársadalmi szinten zajló „szemétségek” miatt. Ezért is politizál manapság többet.
A humoristát pályája során sokan inspirálták, például olyan cseh szerzők, mint Hasek, Hrabal, Čapek, meg persze Karinthy, Rejtő, de Hofi is. És nyilván megannyi szentlászlói arc, még gyermekkorából.
Ha már Hofi és Bödőcs közönsége szóba került: az is kérdés, hogy a mostani rajongók vajon nem egy „újkori Hofit” tisztelnek-e a humoristában (persze nem tudatosan)? Röhögünk jókat a politikai vicceken, közben elengedjük kissé a feszültségeket. De, azért a rendszer részei vagyunk, és jól elvagyunk ebben a magyaros állandóságban... a gulyáskommunizmus után pár évtizeddel.

vissza az elejére

Ahogy már nem látjuk

Korabeli képek a városról

n Október végéig látogatható a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban az a korabeli, és napjaink fotóiból készült tárlat, mely a város történetét idézi fel néhány tabló segítségével.

– pet –

A „Zalaegerszeg, egykor és ma – Városunk, ahogy már nem láthatod” című kiállítás az Országos Könyvtári Napok rendezvénysorozat keretében nyílt meg. Kiss Gábor könyvtárigazgató a tárlatnyitón elmondta: kicsit szerettek volna kapcsolódni a város első írásos említésének 770. évfordulójára szervezett programokhoz, így a kiállításra készülve Zalaegerszeg történeti forrásaiból merítettek.
A képek egy kis ízelítőt adnak a város (többek között a belváros, Kertváros, Landorhegy, vasútállomás környéke, könyvtár épülete, ruhagyár, Béke liget) múltjából. Illetve azt mutatják meg, ahogy már nem láthatjuk Zalaegerszeget; az elmúlt 100–150 év változásai miatt. Legyen szó építkezésekről, közlekedésről vagy zöldfelületekről. De a város terjeszkedése is látványos: elég, ha csak a Landorhegy vagy a Kertváros kiépülésére gondolunk.
A kiállításon a régmúlt időket fekete/fehér képek, míg a jelen állapotot színes fotográfiák (illetve másolatok) jelenítik meg. A legfrissebb közülük talán a vasútállomás környékéről készült felvétel, melyen a Felszabadulási emlékmű már nem látható.

vissza az elejére

Családfesztivál

n Idén már 24. alkalommal várták az érdeklődőket Zalaegerszegen Családfesztiválra. Az Ady-iskolában rendezett programon ismét igyekeztek minden generációt megszólítani.

– b. k. –

– Egész évben nyitott szemmel járunk, s így gyűjtjük össze a témákat és a meghívott vendégeket – mondta Kováts Lívia, a programot szervező nyolcfős csapat egyik tagja. Elárulta, ekképpen már most készülnek a jövő évi jubileumi eseményre. De addig is körbekalauzolt a rendezvényen, miközben a szervezők lelkesedését sem hagyta szó nélkül. – A mostani téma a megújulás, és a kamaszok életét tettük a középpontba.
Az előadások között az egyik kiemelt volt Puskás Antal, moldvai csángó származású mesemondó, énekes, a Moldvai Magyarok a Moldvai Magyarokért Országos Szövetség alelnöke. Ő a csángók nehézségeiről, Magyarországra való áttelepülésükről beszélt. A fájdalmas témát vidám köszöntővel és mesével oldotta.
A hagyományos programok között volt a fotókiállítás, melyen ezúttal Gedeon Tamás pedagógus, a Landorhegyi Fotószakkör vezetője munkáit mutatták be. A tárlatot Szalai Attila teskándi plébános nyitotta meg, aki fő szervezője a képeken felvillantott túráknak. Szintén hagyományosan voltak jelen a könyvtárosok irodalmi élményekkel, a polgárőrök kerékpáros ügyességi feladatokkal, valamint a Báthory-iskola diákjai a tésztaformázás fortélyaival. Állandó a mindig megújuló kézműveskínálat is. Az idén érdekességként az ólomöntést is közelről figyelhették az érdeklődők.
A rendezvényt Tolvaj Márta alpolgármester nyitotta meg, aki a család és a szeretet fontosságát hangsúlyozta.

vissza az elejére

            A picurka lány kalandjai

Pöttöm panna a bábszínházban

n Újabb bemutatóra került sor a zalaegerszegi Griff Bábszínház színpadán; az Andersen meséjéből készült Pöttöm Panna című bábjátékot október 7-én láthatták először a gyerekek.

– pet –

A premier előtt sajtótájékoztatón számolt be az előadás részleteiről Szűcs István igazgató, Veres András rendező és Sabina Sinko díszlettervező. Andersen folyamatosan jelen van és jelen is lesz a művészeti életben és a gyermekirodalomban, annak ellenére, hogy sokan elutasítják – fogalmazott Veres András. A rendező szerint tény, hogy Andersen meséinek komor a hangulata, és nem mindig pozitív kicsengésű a befejezése, ettől azonban nagyon jók és tanulságosak a történetek. A Pöttöm Panna talán az egyetlen abban a tekintetben, hogy teljesen felhőtlen a mese vége. Addig azonban meg kell küzdenie a főhősnek. Aki, ugyebár nagyon picurka. És csak sodródik az eseményekkel, mindenki irányítani akarja, mindenki meg akarja mondani neki, hogy milyen legyen, mit csináljon. A gyerekek számára ez egy nagyon is létező és átélhető szituáció.
A Griff Bábszínház előadásán a főhősön kívül mindenki állatszereplő. A rendező azt mondja, hogy óvódás- és kisiskolás korban a gyerekek sokkal jobban tudnak azonosulni bizonyos szituációkkal, karakterekkel, ha azokat állatok jelenítik meg. A mesét egyébként mindössze ketten – Fekete Ágnes és Tóth Mátyás bábszínészek – játsszák. A lényeg ugyanis az, hogy a történet végére valahogyan egy hullámhosszra kerüljenek a szereplők.
A Lendváról érkezett Sabina Sinko festőművész, díszlettervező elmondta: antropomorf figurákat készített, és kicsit visszanyúlt a 18. századi angol illusztrációk hangulatvilágához, ahol az állatok mindig szépen fel vannak öltöztetve. Kontrasztként megjelenik a sötét/világos ellentétpár, vagyis a kislány és a kisfiú világos ruhában lesz, míg a többi szereplő sötétben. A történet pedig egy olyan térben játszódik, ami lehet akár szoba, akár virágos rét is. A mese hősei viszont egymásra vannak itt utalva, ám a végére valahogy létrejön az a bizonyos harmónia.
Szűcs István elmondta: az előadás az NKA támogatásával, és a szombathelyi Mesebolt Bábszínházzal koprodukcióban valósul meg. Andersen meséjét Kolozsi Angéla alkalmazta bábszínpadra, aki nem ismeretlen a társulat előtt. Az igazgató kitért arra is, hogy nemrégiben érkeztek haza a szabadkai Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztiválról, ahol a zsűri díjazta a Lenka és Palkó című, tavaly bemutatott előadásukat.

vissza az elejére