Középpontban az ember | Nincs hibás láncszem | Sűrítés és művészi kivitelezés |
Konferencia a skanzen fejlesztéséről
n Kétnapos konferencián vitatták meg a szakemberek a szabadtéri múzeumok gyűjteménykezelésének aktuális elméleti és gyakorlati kérdéseit. A rendezvénynek a hagyományokhoz híven a Göcseji Falumúzeum adott otthont. A tanácskozáson nemcsak hazai, hanem szlovén és ukrán intézményvezetők, muzeológusok is részt vettek.
– pet –
Varju András, a Göcseji Falumúzeum osztályvezetője a konferencia
előtt érdeklődésünkre elmondta: immár negyedik alkalommal tartanak a skanzen
átfogó fejlesztése előtt szakmai tanácskozást. A rendezvény célja, hogy legyen
egy fórum, ahol a szabadtéri gyűjtemények vezetői, munkatársai megvitathatják a
legfontosabb kérdéseket, és megoszthatják egymással a tapasztalataikat. Az előző
években – a Göcseji Falumúzeum fejlesztését alapul véve – már több témát is
körüljártak. Terítékre került például a skanzen fejlesztésének átfogó terve, a
műtárgybiztonság, a kiállításokkal, enteriőrökkel kapcsolatos kérdések. Idén
pedig a gyűjteménykezelés és állagmegóvás került középpontba.
Az osztályvezető arról is tájékoztatott, hogy egy olyan komoly gyűjteményezési
feladat előtt állnak, melyre az elmúlt 50 évben nem került sor a skanzenben.
Idetartozik például a már meglévő gyűjtemény állagmegóvása, restaurálása is.
Varju András úgy látja, hogy az elmúlt fél évszázadban jelentősen
átalakult mindaz, amit a szabadtéri múzeumok feladatáról gondolunk. A skanzenek
eredetileg a népi építészetet bemutató kulturális helyszínek voltak. Ez ma már
kevés.
A 21. században az embert kell a középpontba helyezni; vagyis azt megmutatni,
hogy milyen volt a korabeli lakókörnyezet, életmód, gondolkodásmód vagy akár
nyelvhasználat. Ezért a skanzen újonnan felépülő portáit a korábbiakhoz képest „látogatóbarát”
módon alakítják ki. Az enteriőrökön túl kiállítások és más attrakciók is
fogadják majd a közönséget, de különféle interaktív foglalkozásokra is sor kerül
a házakban. Gyakorlatilag közelebb kell csalni a látogatókat magához az
élményhez – fogalmazott az osztályvezető. A tervek szerint jövő év elején
indulnak meg a munkálatok a skanzenben, a projekt pedig 2019 szeptemberéig tart.
A kétnapos tanácskozást Balaicz Zoltán polgármester köszöntője
után Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, a város
díszpolgára nyitotta meg.
Megújult a „földön járó toronyóra”
n Tizenkét éve díszíti a színház előtti teret a hatszáz kilós, több mint kétszáz esztendős, míves óraszerkezet. A „földön járó toronyóra” és az óraház rekonstrukciója a napokban fejeződött be.
– pet –
Preisz József órásmester lapunkat arról tájékoztatta, hogy hét
évvel ezelőtt végeztek utoljára nagyobb felújítást az órán, ezért már ráfért az
újabb javítás, karbantartás. A munkálatokat Antos Gyula
gépészmérnök segítette. Érdeklődésünkre elárulták: komoly felújítás zajlott az
elmúlt hetekben. Újrafestették az óraházat, kicserélték a megfakult információs
táblákat, a száz kilogrammos súlyokat pedig 3 méteres mélységbe eresztették,
hogy az óraláncokat is újra tudják olajozni. A hibás láncszemeket pedig ki is
cserélték. Ezenkívül lemosták és újra kenték a fogaskerekeket, valamint
finomabbra állították a harangütő-szerkezetet.
A mesterek szerint a rekonstrukció manapság azért is nehéz, mert nincsenek kész
alkatrészek. Egy esetleges meghibásodás esetén újra kell gyártani a szükséges
darabokat. Ráadásul egyre kevesebb a hozzáértő mesterember is. Antos Gyula
szerint a fiatalabb korosztály már nem szereti a nagyfokú precizitást igénylő „finommunkát”.
Napjainkban csak szerelemből lehet efféle munkát végezni; aki nem elhivatott,
nem vállal ilyent – folytatta.
Szakemberre márpedig azért is szükség lenne, mert Preisz József
visszavonul. Azt mondta, ezzel a rekonstrukcióval fájó szívvel ugyan, de
elbúcsúzik az órától. Elmúlt hetvenesztendős, ezért szeretné megtalálni a méltó
utódját. Úgy érzi, hogy a toronyórának akkor is működnie kell a színház előtti
téren, ha ő már nem lesz. Szerinte ez a város egyik ékköve, ahová nagyon sok
turista is elzarándokol. Az óra a szívéhez is nőtt az elmúlt évtizedekben,
hiszen huszonkilenc éve a kezelője. Még valódi toronyóra korában került
kapcsolatba a szerkezettel. Minden héten ránézett, s ha szükségesnek érezte,
igazított rajta. Az ő ötlete volt az is, hogy miután a nagytemplom óráját
korszerűsítették, ez a régi darab ne menjen veszendőbe, hanem kerüljön a
Kosztolányi térre, egy arra méltó üvegházba. Annál is inkább, mert az
óraszerkezet nemcsak tökéletesen működőképes, hanem szép, míves darab, és
látványelemnek sem utolsó a működési folyamata. Hogy a toronyóra jelleg a „földre
szállás” után is megmaradjon, a negyedórás és egész órás ütéseket annak idején
harangimitációval tették érzékelhetővé, ami azóta is különleges hangulatot ad.
Az órásmester azért nem akar teljesen elszakadni az órák és a toronyórák
világától. Elárulta: még az idén szeretne Londonba eljutni, a híres Big Bent
ugyanis éppen most javítják, és ő mindenképpen látni szeretné az óraszerkezetét.
A Westminster-palota órájához persze nem engednek akárkit közel; a szakmai
találkozó előkészületei éppen zajlanak.
Sűrítés és művészi kivitelezés
n A plakát a kor papírtükre – legalábbis így véli a Magyar Plakát Társaság. A grafikusokat, plakátművészeket tömörítő szervezetnek a minap nyílt tárlata a Keresztury VMK Gönczi Galériájában.
– pet –
A „Nagy mesterek – fiatal tehetségek” című kiállítást Tóth Tamás,
a társaság alelnöke nyitotta meg. Elhangzott: 2004-ben azzal a szándékkal
alakult meg az egyesület, hogy az ínséges időkben valamit átmentsenek az utókor
számára mindazokból a gondolatokból, amit a plakátművészet üzen.
Mert napjainkban a plakát már nem eredeti helyén, vagyis az utcán van. A fontos
információkat már ennél sokkal gyorsabb médiumok közvetítik. A plakátművészet
ezért keresi a helyét és szerepét a világban.
Pedig plakátot tervezni, készíteni igazi művészet; hiszen az üzenetet látványos,
célirányos, frappáns és figyelemfelkeltő módon kell egy képbe és rövid mondatba
sűríteni. Egy jól kieszelt és megrajzolt kép néhány másodperc alatt képes olyan
dolgokat megvilágítani, melyeket leírni, elmagyarázni hosszadalmas lenne.
A mostani tematikus kiállítás ezekbe az ötletes, vicces és ironikus megoldásokba
enged némi bepillantást. A kiállított művek hol univerzális politikai és
társadalmi témákra reagálnak, hol pedig reklámozni szeretnének valamit (színi
előadást, könyvet, filmet).
Tóth Tamás elmondta: szerencsés helyzetben vannak, hiszen a
társaság létszáma negyven fő körül mozog. A nagy mesterek – mint például Árendás
József grafikus, aki 26 évig volt a Hevesi Sándor Színház
plakáttervezője – mellett fiatal tehetségek is feltűntek. Külön öröm, hogy a
szakmai szervezet most Zalaegerszegen is bemutatkozhat, hiszen a művészek a
várost a magyar plakát fellegvárának is tekintik Árendás korábbi tevékenysége
miatt.
A kiállítás november 8-ig látogatható.