Kiegyezés és kiegyenlítés Döntésekről Geometria és véletlenszerűségek  

Kiegyezés és kiegyenlítés

Konferencia és koszorúzás deák emlékére

n A kiegyezés létrejöttének 150. és Deák Ferenc születésének 214. évfordulójára emlékeztek több helyszínen is október 17-én. Délelőtt a Zalaegerszegi Törvényszék Dísztermében tartottak tudományos emlékülést az 1867-es kiegyezés előzményeiről, hatásáról és Deák Ferenc szerepéről.

– pet –

A „Jogérző nép még el nem veszett” című konferenciát Balaicz Zoltán polgármester és Kiss Gábor, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatójának köszöntője után, dr. Darák Péter, a Kúria elnöke nyitotta meg. Mint fogalmazott: a söjtöri születésű Deák politikai pályájának csúcspontja egyértelműen a kiegyezés volt. De, nem szabad azt az utat elfelejteni, ami odáig elvezetett. Az 1860–67 közötti időszak nemcsak elmélkedéssel, tervezéssel, hanem kétségekkel is telt a politikus számára. Már akkor megfogalmazódott benne, ha egyszer felbomlik a monarchia, abból nem Magyarország jön ki jól.
Deák nagyságát jelzi az is, hogy bár a kiegyezés az ő nevéhez kötődik.Saját korlátainak ismerete miatt nemet mondott Ferenc Józsefnek, mikor az felkérte a miniszterelnökségre. Maga helyett gróf Andrássy Gyulát ajánlotta.
A kiegyezés célja az is volt, hogy államilag rendezett állapot jöjjön létre; ami a politikai életen túl a közigazgatásra, igazságszolgáltatásra és a társadalmi élet más színtereire is vonatkozott és kihatott.
A tudományos ülésen – melyet a megyei könyvtár, a törvényszék és a Magyar Jogászegylet Zala Megyei Szervezete rendezett – előadások hangzottak el a kiegyezés előzményeiről (dr. Deák Ágnes tanár, Szegedi Egyetem), a „szerződés” Zalaegerszegre gyakorolt hatásáról (dr. Foki Ibolya főlevéltáros, MNL Zala Megyei Levéltára), valamint a kiegyezés formai és tartalmi elemeiről. Dr. Fónagy Zoltán (tudományos főmunkatárs MTA BTK) ezzel kapcsolatban elmondta: jelzésértékű, hogy a „kiegyezés” szó helyett korábban a „kiegyenlítés” kifejezést is használták. Míg az előbbi inkább magára a folyamatra, a cselekvésre utal (kik is egyeztek ki?), addig a másik inkább a célokra, a stratégiára vonatkozik (miért kellett kiegyezni?). 1867-ben az egyik cselekvő a magyar politikai elit volt, a másik pedig – a közfelfogással ellentétben – nem az osztrák politikai elit, hanem az uralkodó és az ő bizalmi köréhez tartozó bürokratikus elit.
Kérdés volt az is, hogy a nemzetállamok születésének korában hogyan lehet hosszú távon összetartani a soknemzetiségű monarchiát úgy, hogy a benne lévő nemzetek megőrizzék önállóságukat. Emiatt persze a dualista rendszer már születése pillanatában éles viták kereszttüzébe került. Az osztrák és a magyar közvélemény meg volt győződve arról, hogy a kiegyezéssel a másik fél járt jobban. A magyarok például úgy látták, hogy a nemzeti függetlenség feladásáért túl keveset kaptak cserébe. De az 1918-as eseményekhez, a monarchia felbomlásához, végül nem azok az okok vezettek, amelyeket például Kossuth Lajos lehetséges veszélyként annak idején megfogalmazott.
Kevesen tudják, de a kiegyezés előkészületei, illetve Deák Ferenc ezzel kapcsolatos elmélkedései jórészt egy zalai településhez kötődnek. Béres Katalin történész (Göcseji Múzeum) előadásából kiderült, hogy a kiegyezés „szülőfaluja” tulajdonképpen Pusztaszentlászló volt. Deák ugyanis a passzív ellenállás éveiben sógora, Oszterhueber József kúriájában töltötte a nyarakat. Szokása az volt, hogy májusban elhagyta fővárosi lakhelyét, s egy tolnai rokonlátogatás után Pusztaszentlászlóra ment, és egészen novemberig ott is maradt.
Ebben az elvonulásban a tűrés, hallgatás, kivárás eszménye is benne volt. Szentlászlón persze aktív társadalmi életet élt; népszerű volt a falusiak körében, akiket különféle történetekkel szórakoztatott. Gyakran fogadott látogatókat, de elmélyülésre, hosszú sétákra is bőven jutott ideje. A vendégek nemcsak csevegni akartak vele, hanem politikai nézeteire is kíváncsiak voltak; hiszen vártak tőle valamit. Legalább vigasztaló szavakat. A kivárás évei után aztán 1865 húsvétján lépett színre híres írásával, melyben megfogalmazta a kiegyezés szándékát. Pusztaszentlászló ezek után fontos politikai színtér is lett, hiszen tanácskozásoknak, egyeztetéseknek adott helyet a kúria. Néha valóságos futárszolgálat működött Szentlászló és Bécs között.
A kiegyezés után azonban Deák már nem sokszor nyaralt a zalai faluban, hiszen néhány évvel később sógora meghalt, Pusztaszentlászló pedig valahogy kikopott a Deákhoz kapcsolódó települések névsorából.
A tudományos emlékülést követően a Deák téren emlékeztek meg a politikus születésének 214. évfordulójáról. A koszorúzással egybekötött ünnepséget a megyei könyvtár, valamint a Deák-szakközépiskola és a Zrínyi-gimnázium szervezte. Az eseményen Kiss Gábor köszöntője és az iskolák műsora után Bános Gergő (a Zrínyi-gimnázium tanulója) olvasta fel Deák Ferenc „az alkotmány visszaállításakor” elhangzott beszédét.
A politikus szobrát több intézmény és szervezet képviselője is megkoszorúzta.
 

 

 

 

vissza az elejére

Döntésekről

Kínai szállodaprojekt, biogáz alapú távhőrendszer

n A városi közgyűlés legutóbbi ülésén arról döntött, hogy a Zalavíz Zrt. biogázüzemére és a búslakpusztai hulladéklerakónál kialakítandó új hulladékkezelőre alapozva biogáz alapú távhőrendszert létesítenének.

Balaicz Zoltán jelezte: a mintegy félmilliárd forintot igénylő beruházás révén több óvoda és iskola, valamint a városi sportcsarnok energiaigényét kívánják csökkenteni, a forrást pedig KEHOP-pályázatból biztosítanák. A polgármester az ülést követő sajtótájékoztatóján beszámolt arról is, hogy több mint 1,7 milliárd forintból, (TOP-keretből) elvégzik több önkormányzati tulajdonú ingatlan energetikai korszerűsítését. Ennek keretében az általános iskolák közül a Dózsa felújítására 268, a Liszt-iskolára 270, és a Petőfi-iskola korszerűsítésére szintén 270 millió forintot szánnak. Ezenkívül a városi sportcsarnokra 805 milliót, míg a polgármesteri hivatal hőszigetelésére 120 milliót fordítanak.A város nevének használatához adott engedélyt a közgyűlés egy kínai befektetőkből álló cégcsoportnak, amely Hotel Zalaegerszeg Ingatlanfejlesztő néven kíván szállodát építeni. A térségben teljesen egyedülálló, 4 csillagos, 120 szobás szállodafejlesztési projektről van szó. Egyéb konkrétumról a polgármester sem számolt be, információnk szerint mintegy 10 ezer négyzetméter területre van szükség és a beruházás vélhetően a tesztpályához kapcsolódna. Szó van egy másik kínai szállodaberuházásról is Zalaegerszegen. A Balaton Szálló kihasználatlanul álló épületét megvásárolta egy szintén kínai befektetőcsoport, amely már elkészítette a hotel felújítási terveit.
A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy közös döntéssel december közepén megszűnik a Zalaegerszeg és Térsége Többcélú Kistérségi Társulás, tekintettel arra, hogy az új EU-s ciklusban már csak adminisztrációs feladatokat látott el. Több új utcanévről is döntés született a lakók kérésére, ott, ahol csak helyrajzi szám jelezte a területet. Így a jövőben Zalaegerszegen lesz Újhegyi út, Púpos-dombi utca, Fagyal utca és Mákvirág utca is.
Elfogadta a képviselő-testület a város Smart City („okosváros”) koncepcióját és stratégiáját. Balaicz Zoltán elmondta, a stratégiában szereplő jövőkép alapján érdemes 15 év távlatában előre tekinteni, felhasználva a jelen, illetve a középtávú tervek fejlesztési céljainak eredményeit. Zalaegerszeg jövőképe hosszú távon erőteljesen függ attól, hogy a városnak sikerül-e azokat a megfelelő stratégiai területeket kiválasztani, melyek a leghatékonyabban tudják szolgálni. Egy olyan 10–15 éves időszakról van szó, amikor a mobilitás, az innováció, a kompetencia és a zöld kifejezések lesznek azok a területek, melyeknek ésszerű kihasználása ugrásszerű fejlődést biztosíthat Zalaegerszegnek.
Elhangzott még, hogy a varasdi Barokk Esték Fesztiválon Zalaegerszeg volt a díszvendég. Szabolcs Péter Munkácsy-díjas szobrászművészt, a város díszpolgárát, Kossuth-díjra terjesztették fel. Kérdésre válaszolva Balaicz Zoltán elmondta: az R76-os gyorsforgalmiút-fejlesztés közbeszerzési eljárása lezárult, a kivitelezővel a szerződés aláírására december elején kerül sor.
 

vissza az elejére

Geometria és véletlenszerűségek

A tér érzékelése foglalkoztatja pál katját

n Két és fél éve költözött Lendváról Zalaegerszegre; akkor egy nemzetközi képzőművészeti rezidenciaprogramot vezetett, most éppen geometrikus absztrakt festményeket készít. Meg véletlenszerűségekből alkot rendszert. Ez így most persze kissé ködös, de végül minden értelmet nyer.

– pánczélPetra –

Mi lett a D'Clinic Studios programmal, miért jó Fischer György szobrászművész egykori műtermében alkotni, és mi is az a „Random Order”? Többek között erről kérdeztük Pál Katja szlovéniai születésű festőművészt, aki a Ljubljanai Egyetemen végzett.
– A D'Clinic nemzetközi rezidenciaprogram nem szűnt meg, csak szünetel. 2015-ben költöztettem át Lendváról Zalaegerszegre a művésztelepet. Részben azért, mert ott elveszítettem a műtermemet, itt viszont adódott egy jó lehetőség. A világ számos országából érkeztek alkotók, akik néhány hétig itt dolgoztak a városban egy-egy művészeti projekten. Ez részben nagyon jó volt, mert sok alkotótárssal ismerkedhettem meg, bár az kicsit furcsa volt, hogy egyre kevesebb festőművész és egyre több médiaművész érkezett. Úgy látszik, ez most egy világtrend, ami már a művészeti képzésben is erősen jelen van. Tavaly év végén aztán azt éreztem, hogy elfáradtam.Öt évig működtettem a rezidenciaprogramot, és mellette a saját művészeti munkámra szinte alig maradt idő. Úgy gondoltam, hogy ideje szünetet tartani, hogy újra a festészetre koncentrálhassak. A D'Clinicet azért nem adom fel, a tervek szerint 2018 tavaszától újra érkeznek majd képzőművészek a városba.
– Közben birtokba vetted Fischer György egykori, évekig üresen álló műteremlakását a Pátérdombon.
– Igen, egy évvel ezelőtt sikeresen pályáztam a MANK-nál (Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.) a műteremlakásra. A felújítási munkák miatt viszont csak tavasz óta dolgozom itt intenzíven. Nagyon örülök ennek a műteremnek, mert az eddigiekhez képest itt óriási terek állnak rendelkezésemre. Korábban meg ahhoz is kevés helyem volt, hogy egy-egy készülő alkotást a falra tegyek, és kellő távolságból nézzem meg, hogy működik-e amit kitaláltam.
– Akkor nagyobb méretű munkák is készülnek itt?
– Azok is, de a nagy tér inkább ahhoz kell, hogy több képen dolgozhassak egyszerre, és kifektetve átláthassam azokat. Főleg sorozatokban gondolkodom, és sok idő meg hely kell ahhoz, hogy az egyes elemek elkészüljenek. Már csak azért is, mert az előkészítés, alapozás nálam nagy hangsúlyt kap. Fára festek, és szeretem a finom, nagyon sima felületeket. Hogy ne is látszódjon az ecsethasználat. Ezt úgy tudom elérni, hogy tíz – vagy még annál is több – rétegben viszem fel a fára ugyanazt a színt. Emiatt hosszú a száradási idő, így közben mindig neki lehet állni egy következő képnek.
– Nem aprózódik el az ember, ha túl sok festményen dolgozik egyszerre?
– Szerencsére nem, mert mire a tényleges festésre sor kerül, már pontosan tudom, hogy mi lesz a képen. Kész koncepcióm van; előtte mindent megtervezek, lerajzolok papíron. A festési fázis ezért inkább olyan, mintha a gyárba, vagy képletesen a futószalagra menne a munka.
– Kétszeresen is geometrikusak ezek az alkotások. Maga a fafelület is egy síkidom, és amit ráfestesz, az is valamilyen geometrikus ábra.
– Mindig a kockából indulok ki, aztán a végén az torzul, borul vagy épp hiányossá válik. Tulajdonképpen az alakzat, amire festek, és a forma, amit ráfestek, együtt hat. A tér érzékelése foglalkoztat. Az a cél, hogy a végeredmény a nézőben valamiféle térhatást, ha úgy tetszik 3d-s hatást váltson ki. Nem is elsősorban a térhatás hagyományos megjelenítése a fontos, hanem a tér szerkezetének és az érzékelés természetének elemzése, illetve mindezek megjelenítése valamilyen esztétikus formában.
– Mikor van vége egy képsorozatnak?
– Mikor úgy érzem, hogy már csak magamat ismételném, és azt nem szeretném. A színeknek is fontos szerepük van, hiszen mindegyik sorozatnak más az alapszíne. Sok időt töltök azzal is, hogy a megfelelőt kikeverjem.
- Hogy lehet rendszert vinni a véletlenszerűségekbe? Vagyis mi az a Random Order projekt, aminek az egyes részei az Instagramon láthatóak?
– Húúú, ezt kicsit bonyolult elmagyarázni. A lényeg az, hogy benne vagyok egy nemzetközi művészeti csoportban, akik úgynevezett artist bookokat készítenek egymásnak. Vagyis könyveket a saját munkájukról. Tizenheten vagyunk, ennyi példányban kell elkészíteni a könyvecskéket. Azt nem szerettem volna, hogy az én projektem csak abból álljon, hogy az éppen készülő festményeim fotóját beleteszem, ezért kitaláltam valami mást; amihez az alapötletet egy egyszerű, piros borítós, négyzetrácsos iskolai füzet adta. Ennek 32 oldala van, így találomra kiválasztottam 32 dátumot az évből. Ezekhez pedig kerestem egy-egy feladatot a random-idea.com oldalon. Ez egy weblap, ami játékos ötleteket ad olyan alkalmakra, mikor unatkozunk. Azt mondja például, hogy kosarazzunk, teniszezzünk, építsünk ezt-azt tárgyakból, satöbbi. Megcsináltam a feladatokat, majd az eredményt „lefordítottam” grafikai nyelvre.
– Algoritmusokat készítettél egy művészeti projekthez??!!
– Valami olyasmi! Jelekkel láttam el az egyes eredményeket, vagy részeredményeket, és azokat táblázatba rendeztem. Ez végül kiadott egy grafikai mintát. Elképzelni egyszerűbb volt egyébként, mint kivitelezni. Főleg, hogy tizenhétszer kellett megoldani az egyes feladatokat – hiszen egyedi példányokról van szó – de lassan elkészülök vele. Ha mind a tizenhét művész végez a maga könyvével, szeretnék a munkákból egy kiállítást is rendezni. Talán itt a Páterdombon. Jó lenne, ha a műteremlakás amolyan klubként is működne, kisebb rendezvényekkel, bemutatókkal. Majd meglátjuk, mit sikerül kihozni belőle.
 

 

 

 

vissza az elejére