Kiss Gábor, Béres Katalin és Molnár András

Csány és a kortársak

Kötet a reformkor politikai kapcsolatairól

n Két évvel ezelőtt rendeztek a városban konferenciát Csány László születésének 225. évfordulója alkalmából. A tudományos ülés előadásainak bővített anyaga a minap kötet formájában is napvilágot látott.

– pet –

A Csány László és kortársai című kiadványt a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban mutatták be, a zalai közgyűjteményi szakmai napok záró eseményeként. Kiss Gábor, a könyvtár igazgatója a résztvevőket köszöntve felelevenítette a Csány-kutatások történetét. Mint mondta: a századforduló után, a függetlenségi törekvések erősödésével párhuzamosan kezdett növekedni Csány László kultusza. Zalaegerszegen Borbély György gimnáziumi tanár, lapszerkesztő állt a kultusz élére és szorgalmazta a Csány-szobor felállítását. Ez 1931-ben – már Borbély halála után – történt meg. A téma első komolyabb kutatója az andráshidai Novák Mihály néptanító volt, aki bővebben foglalkozott a zalai középbirtokos családból származó, 1848-as politikus és kormánybiztos életével.
Az 1970–80-as években aztán újabb kutatások indultak az akkori fiatal, helyi történészgárda munkásságának köszönhetően. 1986-ban, az első közgyűjteményi napokon Molnár András történész, a Zala Megyei Levéltár jelenlegi igazgatója tartott egy előadást a reformkori politika egyik legjelentősebb személyiségének életpályájáról. A kutatások ezt követően elmélyültek, sőt kiterjedtek Csány és a kortársak kapcsolatának vizsgálatára is. Annál is inkább, mert bizalmi kapcsolat és barátság fűzte Deák Ferenchez és Kossuth Lajoshoz is.
A kötetbemutatón Molnár András, a kiadvány egyik szerzőjeként kitért arra, hogy az 1950-es években Barta István történész emelte be a reformkor nagyjai közé a mártírsorsra jutott Csányt. Annak ellenére, hogy a zalai politikus „csak” afféle háttérember volt az 1848–49-es időszakban, hiszen kormánybiztosi pozíciót töltött be, nem miniszterit. Ennek ellenére fontos szerepei és feladatai voltak. Barta gyakorlatilag Kossuth életművének sajtó alá rendezése közben jutott el Csányhoz, majd megkezdte Kossuth és Csány kapcsolatára vonatkozó kutatásait is. Felfedezve a két politikus egymásra nagyon hasonlító agilitását és munkabírását.
A levéltár igazgatója elmondta: a két évvel ezelőtti konferencia (melynek ötletgazdája dr. Gyimesi Endre volt) is Csány és a kortársak (többek között Kossuth Lajos, Perczel Mór, Bem József, Mészáros Lázár és Görgei Artúr) kapcsolatára fókuszált. A párhuzamos életrajzokat országosan ismert, neves történészek elevenítették fel, s az ő tanulmányaik olvashatók a mostani kötetben is.
Béres Katalin történész, muzeológus – aki a könyvben Csány és Kossuth kapcsolatát elemzi – rávilágított a két politikus közötti fizikai és mentalitásbéli hasonlóságra. Mindketten kiváló szervezők, szónokok és nagy munkabírású hazafiak voltak. Személyes kapcsolatuk az 1840-es évek elején indult; rengeteg levelet is váltottak ez idő alatt. A bizalomra épülő, szoros munkakapcsolat azonban 1849 nyarán – mikor már látszódott a szabadságharc végkifejlete – megszűnt. Vitájuk azonban korábban is volt, mikor 1843-ban Deák Ferenc nem fogadta el a „vérrel megszavazott” követséget, s Kossuth e heves vitában nem állt Csány mellé.
A két reformkori politikus közötti fizikai hasonlóságot pedig mi sem bizonyítja jobban, minthogy a zalaegerszegi díszterem pulpitusa feletti, Csányról készült festményt, nagyon gyakran amolyan „elfuserált” Kossuth-portrénak nézik a betérők.

vissza az elejére

vissza az elejére

(Inter)kulturális találkozások

Lássuk és értsük meg a különbözőségeket

n Hol a kulturális identitásunk határa, hol lakik, aki „kulturálisan más”? Milyen, aki idegen, és mitől vagyok én idegen mások számára? Na, és hogy lehet áthidalni a kulturális különbözőségeket, hogy megértsük egymást?

Puskás-Vajda Zsuzsa

– pP –

Ilyen és ehhez hasonló – napjainkban nagyon is aktuális kérdések – kerültek szóba azon az interaktív előadáson, melyet a Zala Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a megyei Europe Direct Tájékoztató Központ szervezett a Kamarák Házába. A Kulturális identitások – interkulturális kapcsolatok című program előadója, sőt inkább moderátora Puskás-Vajda Zsuzsa antropológus, a fővárosban működő Felsőoktatási Tanácsadás Egyesület vezetője volt. A szakember kutatásai a kulturális tudás átadás-átvételére irányulnak. Mivel azonban karrier coaching-gal is foglalkozik, a témát egy ideje az interkulturális coaching felé terelte. Épp emiatt nem afféle „frontális” előadást hallhattak az érdeklődők, hanem körben ülve, interaktív módon zajlott a beszélgetés.
Az antropológus bevezetésképpen néhány amerikai és európai kutatásra utalva elmondta: meg kell tanulnunk a kultúrát és magát a kulturális különbözőségeket látni. Magyarországon ez még egy új kihívás, és még nem is nagyon vagyunk jók ebben a „meglátásban”. A dolog azonban tanulható. A lényeg, hogy minél többet találkozzunk olyan emberekkel, akik tőlünk eltérő kultúrából érkeznek.
Erre bőven van lehetőségünk, hiszen a globális piac, a szabad vándorlás és a mind aktívabb turizmus révén eltérő kultúrájú és vallású emberekkel léphetünk kapcsolatba. Az iskolákban azonban ritkán tanítják meg azt, hogy hogyan reagáljunk ezekre a különbözőségekre. Annál is inkább, mert sokszor az egy országon/társadalmon belüli különbségekkel sem tudunk mit kezdeni. Gyakran nem értjük/félreértjük egymást. Ebből is látszik, hogy a kultúra amennyire integrál egy-egy közösséget, ugyanannyira differenciál is. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy országon belül is vannak eltérő építészeti megoldások, tájegységekre jellemző ételek, szavak, szokások, vallási különbözőségek. A tőlünk eltérő kultúrákat pedig hajlamosak vagyunk kategorizálni, sztereotipizálni; egy-egy nemzetre vonatkozóan is. A japánok ilyenek, a franciák olyanok, az olaszok meg amolyanok – gondoljuk, pedig náluk is bőven vannak különbségek a társadalmon belül. Sokszor amolyan kulturális sokként hat ránk a különbözőség, vagy éppen az, ha valamilyen viselkedés mégsem illik bele a sztereotípiánkba.
Az antropológus úgy látja saját beállítódásunkon, elvárásainkon és személyiségünkön is múlik, hogy hogyan reagáljuk le az efféle helyzeteket. A lényeg, hogy tudjunk úgy kérdezni, hogy azt a másik meghallja, megértse, és ne érezze magát sértve. Ha pedig úgy érezzük, hogy valamilyen viselkedés már túllép a mi ingerküszöbünkön (kulturális szokásainkon), azt próbáljuk intelligensen, megértően (és ne lekezelően) a másik tudtára adni. Mert mindig közös nevezőre lehet jutni a helyes kommunikáció segítségével.

vissza az elejére

Fekete György

Makoveczre emlékezve

Héttorony fesztivál zalaegerszegen is

n A magyar organikus építészet mesterének, Makovecz Imre Kossuth-díjas építésznek a tiszteletére rendezik immár 15 éve a Héttorony Fesztivált határon innen és túl. A vándorfesztivál idei 11 helyszíne között szerepelt a zalaegerszegi hangversenyterem is, így a város szerves része lett a 100 művészt, 9 kiállítást és 16 koncertet, táncházat és filmvetítést magában foglaló programnak.

– B. K. –

A Héttorony legenda, mint kincsőrző szimbolika van jelen a magyar kultúrtörténetben. Ezért választották a szervezők ezt a jelképet a Kárpát-medencei népi műveltséget, valamint Makovecz Imre építészeti munkásságát és szellemi hagyatékát őrző, továbbvivő eseménysorozatnak.
Zalaegerszegen a házigazda szerepet Fülöp Tibor építész látta el. Ő ismertette a fesztivál lényegét, és beszélt a Makovecz-emlékközpontról, melyet néhány hét múlva adnak át Budapesten.
Balaicz Zoltán polgármester bejelentette, újabb állami támogatásnak köszönhetően 100 millió forint áll rendelkezésre a Gébárti-tó partjára megálmodott Boldogasszony-kápolna (Makovecz Imre utolsó terve) létrehozására. Így jó eséllyel 2018-ban felépülhet a szakrális építmény, mely folyamat elindítása civil elképzelésnek köszönhető. Ezért egyúttal nyilvános köszönetet mondott az ügy „élharcosának” Buksa Ildikó Katalinnak, a kezdeményező alapítvány vezetőjének.
Az esten köszöntőt mondott Fekete György, a Makovecz Imre által alapított Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli elnöke. Többek között Makovecz tevékenységét a csodák sorozataként jellemezte, mind építészetét, mind szellemi örökét tekintve. Ez utóbbiból kapott ízelítőt a szépszámú közönség, amikor is Hüse Csaba, a Pécsi Nemzeti Színház színművésze olvasott fel naplórészleteket Makovecz Imre naplójából. Az előadás anyagát kiállítás is illusztrálta. A program zárásaként pedig Lajkó Félix Liszt Ferenc-díjas hegedűművész és zeneszerző adott koncertet a Lajkó Félix Trióval.

vissza az elejére

Dr. Gyimesi Endre, Bubits Tünde, Ferencz Győző és Tolvaj Márta

Friss lapszám és cigiszünet

Irodalom, tanulmányok és új regény

n A kulturális folyóirat legfrissebb lapszámával, illetve legújabb regényével mutatkozott be Bubits Tünde, a Pannon Tükör nemrégiben megválasztott főszerkesztője.

– pet –

A Keresztuy VMK kávézójában megrendezett eseményen dr. Gyimesi Endre, a lapot kiadó Pannon Írók Társaságának elnöke mondott köszöntőt. A Pannon Tükör idei 5. lapszámát Bubits Tünde és Szemes Péter főszerkesztő-helyettes ajánlották az érdeklődők figyelmébe. A művészeti periodika új vezetője a szépirodalmi írásokat, míg helyettese az újságban megjelent tanulmányokat és a kritikákat értékelte. Nagygéci Kovács József szerkesztő pedig a megújult online tartalomról szólt.
A rendezvényen bemutatásra került Bubits Tünde Cigiszünet című, napokban megjelent regénye is, melyről Bene Zoltán szerkesztő beszélgetett a szerzővel.
A folyóirat mostani számának és a regénynek a borítóját is Németh Miklós képzőművész grafikái díszítik, akinek alkotásaiból egy mini-kiállítás nyílt a kávézóban.
Az est folyamán köszöntötték Ferencz Győző újságírót, a Pannon Tükör első olvasószerkesztőjét, 80. születésnapja alkalmából. A Zalai Hírlap és az Olajmunkás korábbi munkatársának Tolvaj Márta alpolgármester adott át oklevelet, megköszönve a szakmában eltöltött sok évtizedes tevékenységét.

vissza az elejére