A közvilágítástól a parkolásig

Kérdések és válaszok a közmeghallgatáson

n Telefonon, e-mailben és szóban is feltehették kérdéseiket a zalaegerszegiek a közelmúltban lezajlott közmeghallgatáson. Az alábbiakban olyan témákat választottunk, amelyek a közérdeklődés középpontjában vannak.

A kérdező szerint a 76-os úton a cserlapi buszmegállóval kapcsolatosan javasolja, hogy Zalaegerszeg felé 80 méterre át kellene helyezni a megállót a kanyar miatt, mivel az nagyon balesetveszélyes. Szemtanúja volt, hogy a közelmúltban majdnem elütöttek ott egy kislányt.
A választ a polgármesteri hivatal műszaki osztálya a következőkben fogalmazta meg: a 2011–2012-ben lezajlott kivitelezési munkák során a főútnak a cserlapi szakasza teljes mértékben átépült. „A megszélesített, nagyobb forgalmi sebességre tervezett útszakaszon a gyalogosátkelés valóban nagyobb körültekintést igényel. A lakók által jelzett problémát már korábban továbbítottuk a Közútkezelőnek, valamint a beruházó Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. felé.”
Időközben az M9 autóút Vasvár–Zalaegerszeg közötti szakaszának tervezésével összefüggésben megkezdődött a „76. sz. főút 48+400–50+100 km szelvény közötti szakasz négynyomúsítás létesítése” projekt előkészítése. A gyorsforgalmi út kialakításának egyik feltétele, hogy a gyalogos folyópályán történő átvezetése lehetőség szerint megszüntetésre kerüljön.A cserlapi városrészt kiszolgáló buszmegállók áthelyezését és köztük egy gyalogos- és kerékpáros-aluljáró kialakítását is tartalmazó tervdokumentáció elkészült, mely jogerős építési engedéllyel rendelkezik. A beruházó, lebonyolító NIF Zrt. tájékoztatása szerint már a beszerzési eljárás zajlik. Az aluljáró megépítésével lehetővé válik a 76. sz. főút két oldala között a gyalogosforgalom biztonságos átvezetése.
Több alkalommal érkezett hibabejelentés a polgármesteri hivatalhoz, hogy a Kossuth u. 63. sz. épület oldalfalain található lámpatestek nem működnek. A hibák jelzése rögzítésre került: az E.ON vizsgálata alapján a világítás betáplálókábele hibátlan. A karbantartók szerint a lámpatestekben nem mérhető feszültség. A javítást végző szakemberek visszajelzései alapján az a vélemény alakult ki, hogy a felszerelt lámpák működésképtelenségének okát az épülettömbön belül található elektromos rendszerben kell keresni.
A város parkolási helyzetével kapcsolatban több felvetés is megfogalmazódott. A fizetős övezetek kiterjesztésével jelentős változáson ment keresztül pozitív és negatív irányban is a parkolás. Pozitív abban az értelemben, hogy kis mértékben csökkent a belvárosi parkolók zsúfoltsága, ugyanakkor a zónán kívüli utcákban egyre többen keresnek parkolási lehetőségeket, ami sokszor szinte már a közlekedés biztonságának a rovására megy. Például az Arany János utca nyugati oldala, de néha már a Kisfaludy utca Vizslaparkot átszelő szakaszán is parkolnak, ami az út szélessége miatt könnyen okoz torlódást. Hasonló a helyzet a Virág Benedek utcában is.
A másik felvetés, hogy milyen szempontok figyelembevételével kerültek kijelölésre parkolóhelyek mozgáskorlátozottak számára. Szinte nincs két egyforma parkoló, egyes vélemények szerint némelyik olyan szűk, hogy egy egészséges ember is nehezen szállna ki a kocsijából. Az észrevételre a műszaki osztály jelezte: a megnövekedett gépjárműállomány elhelyezésével kapcsolatban koncepcionális szinten foglalkoznak, a forgalombiztonsági kérdéseket szem előtt tartva. A jelentkező problémákat folyamatosan próbálják kezelni. Az új építésű parkolóban létesülő „mozgáskorlátozott parkolók” kerekesszékkel is kényelmesen használhatók. A lakóterületeken egyéni kérésekre kijelölt ilyen parkolók az egyéni igényekhez igazítottak, legtöbbször nincs szükség a kerekesszékes hozzáférésre.
 

vissza az elejére

Molnár András

Fotóritkaságok a Don-kanyarból

Több ezer kép mesél a katonák életéről

n A közelmúltban jelent meg az Utóvédként a Donnál című könyvsorozat harmadik kötete. Molnár András történész (MNL Zala Megyei Levéltára) és Szabó Péter hadtörténész (Hadtörténeti Intézet) közös munkája nem előzmények nélküli. Három évvel ezelőtt mutatták be a zalai 9. honvéd könnyűhadosztály 1942–43-as történetéről íródott kötet első két részét.

– pánczélPetra –

De, számos más kiadvány (több tanulmánykötet és képesalbum) is napvilágot látott már a két szerző jóvoltából. A cél, hogy a katonák korabeli dokumentumai (naplók, levelek, harctéri fotográfiák) alapján rekonstruálják a múlt eseményeit, szereplőit. Valamint, hogy a személyes tárgyak segítségével betekintést nyerhessenek azoknak a bakáknak a mindennapi életébe, akiket Zala vármegye területéről vezényeltek a Don folyóhoz: az 1942-es bevonulástól kezdve, a harcokon át, egészen az 1943-as májusi hazatérésig.
A Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban rendezett kötetbemutatót követően Molnár Andrással, a Zala Megyei Levéltár igazgatójával beszélgettünk a Don-kutatás kapcsán előkerült fotográfiákról. A levéltárhoz került korabeli fényképek (eredeti albumok és digitális másolatok) száma ugyanis már több ezerre tehető, ami országos viszonylatban is ritkaságnak számít.
– Tulajdonképpen már 1991-ben megkezdtük az adatgyűjtést Szabó Péter kollégámmal. Akkor még veterán katonák segítségével is hozzájuthattunk értékes dokumentumokhoz. A gyűjtés eredményéből 1992-ben – a frissen felújított zalaegerszegi Díszteremben – nyílt egy vándorkiállítás, és még ugyanebben az évben megjelent az első kiadványunk, Frontnaplók a Don-kanyarból címmel.
 

– A kezdeti sikerek és lelkesedés ellenére mégis több évig szünetelt a kutatómunka.
– A munkánkat több tényező is nehezítette. Egyrészt a forráshiány, hiszen a kilencvenes években még nem lehetett gyorsan és viszonylag olcsón régi fotókat megmenteni az utókornak, mert a digitális technika nem volt ennyire elterjedt. Másrészt pedig a családokban még ott volt a félelem.Sokan nem mertek megnyílni, mert hosszú évtizedekig nem lehetett beszélni a doni eseményekről, áldozatokról. 1993-ban ezért abbahagytuk a munkát, ami majd csak 2010 után indult újra. A Don-kanyarban történteken kívül az erdélyi és a kárpátaljai bevonulás is fókuszba került. Sejtettük, hogy nagy tömegben lehetnek dokumentumok a leszármazottaknál, ezért elkezdtünk utánuk kutatni. Szerencsére Szabó Péter, a Hadtörténeti Intézet munkatársaként hozzáfért a katonai és személyi anyagokhoz, és ezen a nyomon el tudtunk indulni.

– Ha a zalai alakulatokhoz kötődő kutatásokat nézzük, hány család került fókuszba az elmúlt hatéves munka során?
– Országos szinten közel négyszáz. Nemcsak konkrétan zalai katonák leszármazottairól van szó, mert a zalai alakulatokban a helyi születésűeken kívül nyilván mások is harcoltak. A vizsgálat azokra a katonákra terjedt ki, akiket az 1942-ben létrejött 9. honvéd könnyűhadosztályba soroztak be. Az eddig megjelent kiadványaink is róluk szólnak.
– A dokumentumgyűjtemény jelentős hányadát korabeli, a harctéren készült fotográfiák teszik ki...
– Igen, több ezer fotóról van szó. Ezek jó része természetesen digitalizált formában került a levéltár birtokába. Érthető módon sok család nem akart megválni a személyes tárgyaitól. Viszont voltak olyanok is, akik komplett fotóalbumokat, vagy „szóló” képeket bocsátottak a rendelkezésünkre, mert azt gondolták, hogy nálunk méltó helyen lesznek a kordokumentumok. Ötszáz-hatszáz fotó már publikálásra került az eddig megjelent könyvekben. A közzé nem tett fényképekből pedig hamarosan egy internetes galéria készül, ami a levéltár honlapján elérhető lesz.
– Miről árulkodnak a fényképek, és milyen témák köré csoportosíthatók?
– Amatőr fotósok – vagyis maguk a katonák – készítették őket. Ennek ellenére nagyon jó minőségű és akár művészi értékkel bíró képek is vannak köztük. Sok közülük kiváló állapotban megmaradt, olyannyira, hogy jó minőségben nagyítani is lehetett őket. Ilyenek például Nyíry Zoltán főhadnagy fotói, amik Siófokról kerültek elő. Egyik felvétele a Zalai honvédek a Donnál című képesalbum borítóképe is lett. Ami a tematikát illeti: változatos a kollekció. Emlékképek, vagyis beállított fotók éppúgy vannak, mint életképek, vagy tájképek, de néprajzi értékű ritkaságok is találhatók. Megelevenedik a tábori élet: az étkezéstől, a fürdésen, testedzésen át akár a bunkerépítésig, vagy a téli visszavonulásig. Vannak vicces, „bohóckodós” képek, amik azt jelzik, hogy a katonák igyekeztek túlélni a viszontagságokat; a harcokat, a kemény telet. Az embertelen körülmények között is próbáltak néha szórakozni. Többen fotózták az orosz tájat, épületeket, ott élő emberek hétköznapjait. Harcokat ritkán, bár néhány elvetemült fotós azért akadt, aki a kritikus napokon is megörökített egy-egy pillanatot.
– Szabadon lehetett fotózni?
– Akkor még igen. Érdekes, hogy míg a táborból küldött leveleket cenzúrázták, a fényképezésnél nem volt szankció. Nem foglalkoztak vele, hogy mi van a képeken. Bárkinél lehetett kamera. Persze nem mindenki engedhette meg magának. A hivatásos tisztekre, értelmiségiekre volt jellemzőbb, hogy rendelkeztek fényképezőgéppel.
– A katonák mindennapi életének megismerésén túl egy történész számára mi a képek legnagyobb tanulsága?
  – Talán az, hogy a fotók segítségével arcot kaphattak a szereplők! Akiket addig csak a levelekből ismertünk, vagy olvastuk a naplófeljegyzéseiket, egyszer csak megelevenedtek. Rengeteg katonát sikerült beazonosítani. Sok fotó hátoldalán volt felirat, megnevezve a szereplőket, akik gyakran más képeken is feltűntek. Tulajdonképpen egyik kép segített beazonosítani a másikon lévő arcokat. Fontos az is, hogy a kilencvenes évekhez képest ma már kevesebb a félelem. A leszármazottak, családtagok sokkal nyitottabbak, közlékenyebbek. A személyes tárgyak így történeti tárgyakká válhattak, ami nagyban segíti a történészi munkát.
– A képek digitalizálása sem lehetett kis feladat…
– Türelemjáték volt, csakúgy, mint az egész kutatás. Egy-egy megjelent könyv mögött több éves munka áll. Sok mindenkinek kell köszönetet mondani, hogy mindez megvalósulhatott. A családoknak, akik rendelkezésünkre bocsátották a dokumentumokat, a kollégáknak, akik rengeteg adminisztrációs munkát végeztek a háttérben, a szponzoroknak és nem utolsósorban Zóka Gyula fotográfusnak. Ő készítette a reprodukciókat és a digitális utómunkát. Unikális fotókat sikerült a technikának köszönhetően megmentenie. Ennyi év és ennyi megjelent kötet után (hat év alatt nyolc könyv jelent meg, ezekből hat kiadvány kifejezetten a zalai alakulatok 1942–43-as doni részvételéről szól) az is elmondható, hogy a témával kapcsolatban ilyen alapos kutatómunka nem zajlott országos szinten. Zala megye élen jár a korszak tárgyilagos feldolgozásában.
 

vissza az elejére

vissza az elejére

Közgyűlési előzetes

n E héten tartja az év utolsó közgyűlését a városi önkormányzat. A napirenden többek között szerepel a lakások bérletéről valamint elidegenítéséről szóló helyi rendelet módosítása, valamint módosítják a köztemetőkről és a temetkezés rendjéről szóló szabályokat is.

Változni fog a város vállalkozásfejlesztési és befektetéstámogató programjáról szóló önkormányzati rendelet is. A beérkező vélemények, észrevételek nyomán tárgyalják a város Települési Arculati Kézikönyvét, melyet a tervek szerint el is fogad a testület. A helyi építészeti-műszaki tervtanácsról szóló önkormányzati rendelet megoltása is szerepel a napirenden.
Elfogadják a város tulajdonában lévő gazdasági társaságok 2018. évi üzleti tervét, valamint az ügyvezetők prémiumának feltételeit. Ezenkívül még ingatlanok értékesítése, alapítványok támogatása, névhasználati kérelmek is szerepelnek a testület előtt.

vissza az elejére