A közvilágítástól a parkolásig | Fotóritkaságok a Don-kanyarból | Népszerű a Seuso-tárlat | Közgyűlési előzetes |
A közvilágítástól a parkolásig
Kérdések és válaszok a közmeghallgatáson
n Telefonon, e-mailben és szóban is feltehették kérdéseiket a zalaegerszegiek a közelmúltban lezajlott közmeghallgatáson. Az alábbiakban olyan témákat választottunk, amelyek a közérdeklődés középpontjában vannak.
A kérdező szerint a 76-os úton a cserlapi buszmegállóval kapcsolatosan javasolja,
hogy Zalaegerszeg felé 80 méterre át kellene helyezni a megállót a kanyar miatt,
mivel az nagyon balesetveszélyes. Szemtanúja volt, hogy a közelmúltban majdnem
elütöttek ott egy kislányt.
A választ a polgármesteri hivatal műszaki osztálya a következőkben fogalmazta
meg: a 2011–2012-ben lezajlott kivitelezési munkák során a főútnak a cserlapi
szakasza teljes mértékben átépült. „A megszélesített, nagyobb forgalmi
sebességre tervezett útszakaszon a gyalogosátkelés valóban nagyobb
körültekintést igényel. A lakók által jelzett problémát már korábban
továbbítottuk a Közútkezelőnek, valamint a beruházó Nemzeti Infrastruktúra
Fejlesztő Zrt. felé.”
Időközben az M9 autóút Vasvár–Zalaegerszeg közötti szakaszának tervezésével
összefüggésben megkezdődött a „76. sz. főút 48+400–50+100 km szelvény közötti
szakasz négynyomúsítás létesítése” projekt előkészítése. A gyorsforgalmi út
kialakításának egyik feltétele, hogy a gyalogos folyópályán történő átvezetése
lehetőség szerint megszüntetésre kerüljön.A cserlapi városrészt kiszolgáló
buszmegállók áthelyezését és köztük egy gyalogos- és kerékpáros-aluljáró
kialakítását is tartalmazó tervdokumentáció elkészült, mely jogerős építési
engedéllyel rendelkezik. A beruházó, lebonyolító NIF Zrt. tájékoztatása szerint
már a beszerzési eljárás zajlik. Az aluljáró megépítésével lehetővé válik a 76.
sz. főút két oldala között a gyalogosforgalom biztonságos átvezetése.
Több alkalommal érkezett hibabejelentés a polgármesteri hivatalhoz, hogy a
Kossuth u. 63. sz. épület oldalfalain található lámpatestek nem működnek. A
hibák jelzése rögzítésre került: az E.ON vizsgálata alapján a világítás
betáplálókábele hibátlan. A karbantartók szerint a lámpatestekben nem mérhető
feszültség. A javítást végző szakemberek visszajelzései alapján az a vélemény
alakult ki, hogy a felszerelt lámpák működésképtelenségének okát az épülettömbön
belül található elektromos rendszerben kell keresni.
A város parkolási helyzetével kapcsolatban több felvetés is megfogalmazódott. A
fizetős övezetek kiterjesztésével jelentős változáson ment keresztül pozitív és
negatív irányban is a parkolás. Pozitív abban az értelemben, hogy kis mértékben
csökkent a belvárosi parkolók zsúfoltsága, ugyanakkor a zónán kívüli utcákban
egyre többen keresnek parkolási lehetőségeket, ami sokszor szinte már a
közlekedés biztonságának a rovására megy. Például az Arany János
utca nyugati oldala, de néha már a Kisfaludy utca Vizslaparkot átszelő szakaszán
is parkolnak, ami az út szélessége miatt könnyen okoz torlódást. Hasonló a
helyzet a Virág Benedek utcában is.
A másik felvetés, hogy milyen szempontok figyelembevételével kerültek
kijelölésre parkolóhelyek mozgáskorlátozottak számára. Szinte nincs két egyforma
parkoló, egyes vélemények szerint némelyik olyan szűk, hogy egy egészséges ember
is nehezen szállna ki a kocsijából. Az észrevételre a műszaki osztály jelezte: a
megnövekedett gépjárműállomány elhelyezésével kapcsolatban koncepcionális
szinten foglalkoznak, a forgalombiztonsági kérdéseket szem előtt tartva. A
jelentkező problémákat folyamatosan próbálják kezelni. Az új építésű parkolóban
létesülő „mozgáskorlátozott parkolók” kerekesszékkel is kényelmesen használhatók.
A lakóterületeken egyéni kérésekre kijelölt ilyen parkolók az egyéni igényekhez
igazítottak, legtöbbször nincs szükség a kerekesszékes hozzáférésre.
![]() |
Molnár András |
Fotóritkaságok a Don-kanyarból
Több ezer kép mesél a katonák életéről
n A közelmúltban jelent meg az Utóvédként a Donnál című könyvsorozat harmadik kötete. Molnár András történész (MNL Zala Megyei Levéltára) és Szabó Péter hadtörténész (Hadtörténeti Intézet) közös munkája nem előzmények nélküli. Három évvel ezelőtt mutatták be a zalai 9. honvéd könnyűhadosztály 1942–43-as történetéről íródott kötet első két részét.
– pánczélPetra –
De, számos más kiadvány (több tanulmánykötet és képesalbum) is napvilágot látott
már a két szerző jóvoltából. A cél, hogy a katonák korabeli dokumentumai
(naplók, levelek, harctéri fotográfiák) alapján rekonstruálják a múlt
eseményeit, szereplőit. Valamint, hogy a személyes tárgyak segítségével
betekintést nyerhessenek azoknak a bakáknak a mindennapi életébe, akiket Zala
vármegye területéről vezényeltek a Don folyóhoz: az 1942-es bevonulástól kezdve,
a harcokon át, egészen az 1943-as májusi hazatérésig.
A Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban rendezett
kötetbemutatót követően Molnár Andrással, a Zala Megyei Levéltár
igazgatójával beszélgettünk a Don-kutatás kapcsán előkerült fotográfiákról. A
levéltárhoz került korabeli fényképek (eredeti albumok és digitális másolatok)
száma ugyanis már több ezerre tehető, ami országos viszonylatban is ritkaságnak
számít.
– Tulajdonképpen már 1991-ben megkezdtük az adatgyűjtést Szabó Péter
kollégámmal. Akkor még veterán katonák segítségével is hozzájuthattunk értékes
dokumentumokhoz. A gyűjtés eredményéből 1992-ben – a frissen felújított
zalaegerszegi Díszteremben – nyílt egy vándorkiállítás, és még ugyanebben az
évben megjelent az első kiadványunk, Frontnaplók a Don-kanyarból címmel.
– A kezdeti sikerek és lelkesedés ellenére mégis több
évig szünetelt a kutatómunka.
– A munkánkat több tényező is nehezítette. Egyrészt a forráshiány, hiszen a
kilencvenes években még nem lehetett gyorsan és viszonylag olcsón régi fotókat
megmenteni az utókornak, mert a digitális technika nem volt ennyire elterjedt.
Másrészt pedig a családokban még ott volt a félelem.Sokan nem mertek megnyílni,
mert hosszú évtizedekig nem lehetett beszélni a doni eseményekről, áldozatokról.
1993-ban ezért abbahagytuk a munkát, ami majd csak 2010 után indult újra. A
Don-kanyarban történteken kívül az erdélyi és a kárpátaljai bevonulás is
fókuszba került. Sejtettük, hogy nagy tömegben lehetnek dokumentumok a
leszármazottaknál, ezért elkezdtünk utánuk kutatni. Szerencsére Szabó
Péter, a Hadtörténeti Intézet munkatársaként hozzáfért a katonai és
személyi anyagokhoz, és ezen a nyomon el tudtunk indulni.
|
A témában eddig megjelent kiadványok. |
– Ha a zalai alakulatokhoz kötődő kutatásokat nézzük,
hány család került fókuszba az elmúlt hatéves munka során?
– Országos szinten közel négyszáz. Nemcsak konkrétan zalai katonák
leszármazottairól van szó, mert a zalai alakulatokban a helyi születésűeken
kívül nyilván mások is harcoltak. A vizsgálat azokra a katonákra terjedt ki,
akiket az 1942-ben létrejött 9. honvéd könnyűhadosztályba soroztak be. Az eddig
megjelent kiadványaink is róluk szólnak.
– A dokumentumgyűjtemény jelentős hányadát korabeli, a harctéren készült
fotográfiák teszik ki...
– Igen, több ezer fotóról van szó. Ezek jó része természetesen digitalizált
formában került a levéltár birtokába. Érthető módon sok család nem akart
megválni a személyes tárgyaitól. Viszont voltak olyanok is, akik komplett
fotóalbumokat, vagy „szóló” képeket bocsátottak a rendelkezésünkre, mert azt
gondolták, hogy nálunk méltó helyen lesznek a kordokumentumok. Ötszáz-hatszáz
fotó már publikálásra került az eddig megjelent könyvekben. A közzé nem tett
fényképekből pedig hamarosan egy internetes galéria készül, ami a levéltár
honlapján elérhető lesz.
– Miről árulkodnak a fényképek, és milyen témák köré csoportosíthatók?
– Amatőr fotósok – vagyis maguk a katonák – készítették őket. Ennek
ellenére nagyon jó minőségű és akár művészi értékkel bíró képek is vannak
köztük. Sok közülük kiváló állapotban megmaradt, olyannyira, hogy jó minőségben
nagyítani is lehetett őket. Ilyenek például Nyíry Zoltán főhadnagy
fotói, amik Siófokról kerültek elő. Egyik felvétele a Zalai honvédek a Donnál
című képesalbum borítóképe is lett. Ami a tematikát illeti: változatos a
kollekció. Emlékképek, vagyis beállított fotók éppúgy vannak, mint életképek,
vagy tájképek, de néprajzi értékű ritkaságok is találhatók. Megelevenedik a
tábori élet: az étkezéstől, a fürdésen, testedzésen át akár a bunkerépítésig,
vagy a téli visszavonulásig. Vannak vicces, „bohóckodós” képek, amik azt jelzik,
hogy a katonák igyekeztek túlélni a viszontagságokat; a harcokat, a kemény
telet. Az embertelen körülmények között is próbáltak néha szórakozni. Többen
fotózták az orosz tájat, épületeket, ott élő emberek hétköznapjait. Harcokat
ritkán, bár néhány elvetemült fotós azért akadt, aki a kritikus napokon is
megörökített egy-egy pillanatot.
– Szabadon lehetett fotózni?
– Akkor még igen. Érdekes, hogy míg a táborból küldött leveleket
cenzúrázták, a fényképezésnél nem volt szankció. Nem foglalkoztak vele, hogy mi
van a képeken. Bárkinél lehetett kamera. Persze nem mindenki engedhette meg
magának. A hivatásos tisztekre, értelmiségiekre volt jellemzőbb, hogy
rendelkeztek fényképezőgéppel.
– A katonák mindennapi életének megismerésén túl egy történész számára mi
a képek legnagyobb tanulsága?
– Talán az, hogy a fotók segítségével arcot kaphattak a szereplők!
Akiket addig csak a levelekből ismertünk, vagy olvastuk a naplófeljegyzéseiket,
egyszer csak megelevenedtek. Rengeteg katonát sikerült beazonosítani. Sok fotó
hátoldalán volt felirat, megnevezve a szereplőket, akik gyakran más képeken is
feltűntek. Tulajdonképpen egyik kép segített beazonosítani a másikon lévő
arcokat. Fontos az is, hogy a kilencvenes évekhez képest ma már kevesebb a
félelem. A leszármazottak, családtagok sokkal nyitottabbak, közlékenyebbek. A
személyes tárgyak így történeti tárgyakká válhattak, ami nagyban segíti a
történészi munkát.
– A képek digitalizálása sem lehetett kis feladat…
– Türelemjáték volt, csakúgy, mint az egész kutatás. Egy-egy megjelent
könyv mögött több éves munka áll. Sok mindenkinek kell köszönetet mondani, hogy
mindez megvalósulhatott. A családoknak, akik rendelkezésünkre bocsátották a
dokumentumokat, a kollégáknak, akik rengeteg adminisztrációs munkát végeztek a
háttérben, a szponzoroknak és nem utolsósorban Zóka Gyula
fotográfusnak. Ő készítette a reprodukciókat és a digitális utómunkát. Unikális
fotókat sikerült a technikának köszönhetően megmentenie. Ennyi év és ennyi
megjelent kötet után (hat év alatt nyolc könyv jelent meg, ezekből hat kiadvány
kifejezetten a zalai alakulatok 1942–43-as doni részvételéről szól) az is
elmondható, hogy a témával kapcsolatban ilyen alapos kutatómunka nem zajlott
országos szinten. Zala megye élen jár a korszak tárgyilagos feldolgozásában.
Az öt- és a tízezredik látogatót is köszöntötték n December 4-én az 5000. látogatót köszöntötték a Göcseji Múzeumban látható Seuso-kiállításon. A hétvégén pedig megérkezett a tízezredik vendég is.
A Magyar Nemzeti Múzeum vándorkiállítása két hete nyílt meg, azóta több mint
tízezren tekintették meg az értékes kincsleleteket. Az 5000. látogatót – vagyis
a Halpert családot – múlt hét hétfőn köszöntötte Balaicz Zoltán
polgármester és Kaján Imre, a múzeum igazgatója. Halpert
Gábor, a Vas megyei Hegyhátszentjakabról érkezett feleségével és
kisfiával Zalaegerszegre, kifejezetten azzal a céllal, hogy megtekintsék a
Seuso-kincset. A múzeum és a város ajándékcsomagját a család legifjabb tagja,
Barnabás vette át az intézményvezetőtől és a polgármestertől.
|
n E héten tartja az év utolsó közgyűlését a városi önkormányzat. A napirenden többek között szerepel a lakások bérletéről valamint elidegenítéséről szóló helyi rendelet módosítása, valamint módosítják a köztemetőkről és a temetkezés rendjéről szóló szabályokat is.
Változni fog a város vállalkozásfejlesztési és befektetéstámogató programjáról
szóló önkormányzati rendelet is. A beérkező vélemények, észrevételek nyomán
tárgyalják a város Települési Arculati Kézikönyvét, melyet a tervek szerint el
is fogad a testület. A helyi építészeti-műszaki tervtanácsról szóló
önkormányzati rendelet megoltása is szerepel a napirenden.
Elfogadják a város tulajdonában lévő gazdasági társaságok 2018. évi üzleti
tervét, valamint az ügyvezetők prémiumának feltételeit. Ezenkívül még ingatlanok
értékesítése, alapítványok támogatása, névhasználati kérelmek is szerepelnek a
testület előtt.