Ultrafutás: legyőzni önmagadat Boldogságra tanítanak    

Ultrafutás: legyőzni önmagadat

A lokálpatrióta klub vendége bérces edit volt

n Hétévesen az úszás volt az álma a ZTE szakosztályában, és olyan zöld színű (mert akkor az volt a klub színe) kincstári melegítőt szeretett volna hordani, mint a többiek. Bérces Editet, minden idők legeredményesebb magyar ultramaratoni futóját, a Lokálpatrióta Klub legutóbbi rendezvényén kérdezte Iványi Ildikó elnök sportpályafutásáról.

– Antal Lívia –

„Vonzotta a vízben való szolgamunka”, de hétéves kora miatt elutasították, mondván: már öreg a sporthoz. Mint mondta, reméli, hogy ma már nem ez jellemzi a magyar általános sportszemléletet, hogy vagy olimpiai győztest nevelnek valakiből, vagy senkit. Ezzel a kudarccal kezdődött sportkarriere, aztán tizenkét éves korában, egy másik edző, Vecsey Gyuri bácsi mégis bevette az úszócsapatba. Fejlődni tudott, de nem lett belőle úszóolimpikon. Az úszás után jött a triatlon a ’80-as évek közepén, végén, melyre Sallai Alexandra hívta fel a figyelmét. Nagyon tetszett neki ez a sportág, mert ez nem járt hirtelen rajttal, mint egy sprint versenyszámban, hiszen fekve kellett kezdeni az úszással, aztán felülni a biciklire és végül felállni a futáshoz. Élvezte a triatlont, igaz, a kerékpáros számban lemaradt, de ezt a hátrányt a futásnál mindig behozta. Ekkor úgy viccelődtek vele, hogy talán a biciklis részt is futni kellene. Hát így lett belőle maratoni futó.
Arra a felvetésre, hogy az atlétikának nem ága az ultramaratoni futás, a következőket mondta: valóban nem olimpiai sportág, ugyanakkor az atlétika az egyik legelső olimpiai sportágcsalád. Az Európa-bajnoki győzelme után azt nyilatkozta, hogy az ultrafutás a sportok királynőjének, az atlétikának a mostohagyermeke. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az ultrafutás eszmeiségében kicsit is elmaradna az olimpiai sportok értékeitől, de valóban más a státusza, erkölcsi és anyagi megítélése, ami azonban nem általános világszerte. Mennyivel kevésbé értékelendő, vagy kisebb, hogy valaki száz kilométert fut le hét és fél óra alatt, mint száz métert tíz másodpercen belül, erre tényleg nehéz választ adni, vélekedett Bérces Edit.
Az az elismerés azonban mindenképpen figyelemre méltó, melyet az új magyar 100 km-es női csúcs felállításáért, egyben minden idők nyolcadik legjobb női 100 km-es eredményének elismeréséül kapott Bérces Edit a Nemzetközi Atlétikai Szövetségtől Primo Nebiolo elnök és Gyulai István főtitkár aláírásával ellátva 1998-ban. (A korábbi magyar csúcsot Vass Márta, a 100 km-es futás királynője tartotta.)
A továbbiakban Bérces Edit példátlan eredményeiről volt szó, aki az 50 kilométeres futástól kezdve a 600 kilométeres távig minden egyes ultramaratoni számban többszörösen megjavította a magyar csúcsokat, a 48 órás futásban Európa-, a 100 mérföldes, a 200 kilométeres és a 24 órás ultrafutásban pedig világcsúcsokat döntött meg. A 100 kilométeres és a 24 órás ultramaratoni futáson aratott Európa-bajnoki és világbajnoki címeivel minden idők legeredményesebb magyar ultramaratoni futójává vált.
Hogyan lehetett mindezt teljesíteni, egyáltalán hogyan lehetett erre felkészülni? Formában kell lenni ahhoz, hogy valaki teljesíteni tudjon ilyen távokat, válaszolta. Annak idején naponta kétszer futott, ami heti 160 és 200 kilométer közötti futást jelentett. Mellette hetente háromszor úszott regenerálásképpen. A felkészülés érdekességének nevezhető, hogy egy ultrafutó soha nem fut edzésen 100 kilométert, pláne nem 24 órát, míg egy gyorsúszó akár negyvenszer is leússza a 100 métert, amely számmal majd versenyez.
Az orosz–angol szakos tanár, a Budapesti Gazdasági Egyetem Idegennyelvi és Kommunikációs Intézetének főiskolai docense úgy vélekedett, fontos a fizikai erőnlét, egyúttal a szellemi komponens, mert minél hosszabb táv, annál jobban eltolódik a kettő aránya az utóbbi javára. Egyszerűen tovább kell menni, a holtpontokat ugyanúgy le kell tudni győzni, mint az élet bármely területén, mondta Bérces Edit.

 

 

 

 

vissza az elejére


Schlakker Eszter

Boldogságra tanítanak

Miért jó a finn oktatási rendszer?

 

 

n Keszthelyen, a Fejér György Könyvtár olvasótermében Schlakker Eszter pedagógus tartott előadást azon tapasztalatokról, amelyeket a közép-finnországi Jyväskyla város általános iskolájában Erasmus plus program szakmai gyakorlata keretében, negyedév alatt tanítóként gyűjtött. A keszthelyi GÉM-program tanulócsoport vezetőjét a közelmúltban egy hazai internetes versenyen az ország három legkreatívabb szupertanára közé sorolták.

Az előadó szerint a finn családokat nyugalom, zárkózottság, önállóság jellemzi. Sokat beszélgetnek a rengeteg közös program alkalmával. A mindennapok része a közös reggeli, a korcsolyázás, a sífutás, az erdei séta és egyéb sportprogramok. A tanár-szülő-gyermek kapcsolata erős bizalomra épül. A legjobb iskola az, amelyik a legközelebb van. Az iskolák színvonalában nincs különbség, minden oktatási intézmény egyformán jó. Már az elsős gyermek is önállóan, egyedül jár suliba. Ingyenes a bőséges és egészséges menza, a tanfelszerelés, a füzet, a tankönyv, a szakkör. Díjköteles viszont az óvoda és a napközi. A szociális készségek erősítése, a közösségépítés, az egészséges életmódra nevelés kiemelt hangsúllyal bír. Boldogságra nevelnek. A mindig mindenben kiszámítható rendszer az öröm átélésére, megtapasztalására épít. Kevés az elmélet, sok a gyakorlat. A feladattudattal rendelkező, motivált gyerekek számára ismeretlen a stressz. Türelmesek, békülékenyek, nyugodtak. A kevés óraszámban tanító, nagy megbecsültségnek örvendő pedagógusok sok asszisztenssel magas színvonalon, nyugalomban oktatnak. A szülő maximálisan megbízik gyermeke tanárában. A kilenckor induló suliban, alsó tagozatban a legtöbb tanóra félórás és az 55 perces szünet sem ritka. Alsóban, átlagban csak négy tanóra van naponta.

 

 

 

 

 

 

 

vissza az elejére