Pannónia-csipke

Zala megye értékei között

n Csipke „pókháló” takarja az év végén az Apáczai Művelődési Központ kiállítóterét. A Zala Megyei Értékek közé sorolt Pannónia-csipke történetét és néhány felhasználási területét mutatja be a január 3-ig látható tárlat. A több mint 100 éve Nagykanizsán született kézműveskincs újrafelfedezése a kiállító, Románné Hadri Veronika népi iparművésznek köszönhető.

– B. K. –

A tárlaton többek között keresztelőtakaró, díszkendő, ablakdíszek, terítők, ruházati kiegészítők láthatók. Valamint a Pannónia-csipke régi és újabb típusa, a jellemző reneszánsz ihletésű motívumok és egy darab készítési fázisai mutatnak rá a nem hétköznapi türelmet, kézügyességet, jó szemet és kitartást igénylő alkotó folyamatra. Ez utóbbit készségesen magyarázza is Románné Hadri Veronika, aki nyugdíjba vonulását követően fogott hozzá a csipkézéshez, majd fedezte fel és ma már újratanítja a Pannónia-csipke készítését is.
A csipke és ezen belül a zalai büszkeségnek számító Pannónia-csipke történetét Marx Mária néprajzkutató ismertette a megnyitón. Több érdekesség között elhangzott, a nyugati országoknál később, a XVII. században jelenik meg a Magyarországon a csipke. Készítésével a férjek keresetét kiegészítendő kezdtek foglalkozni az asszonyok. Sok éves gyakorlás szükséges a technika elsajátításához és esztétikus kivitelezéséhez, ezért előfordult, hogy már 6 éves korban nekifogtak a lányok a hoszszú leckének. Az általa feltalált és szabadalmaztatott, a pókháló finomságát és tartósságát megjelenítő technikával mindenféle darab elkészíthető. Munkáját menye, Győrffy Zoltánné Bengyel Olga fejlesztette tovább. Majd a II. világháború után leáldozott ennek a kézművesremeknek is a léte. Csipkerózsika álmából Románné Hadri Veronika ébresztette újra, amikor is 2000 körül kutatni kezdte, majd 2013-ban már tanulmányt is készített róla, s munkájának köszönhetően 2016-ban a nemzeti értékek közé is bekerült ez a kézművestechnika. Számos elismerés mellett Japánban és Ausztráliában jártak.

vissza az elejére

Középen Sustik Kriszta.

Egerszegi tervező a londoni divatnapon

Egyedi tervezők, kisszériás termékek

n ReThink Hungary and the V4 címmel rendeztek a közelmúltban design vásárt Londonban. Mint azt a cím is mutatja, a bemutatókkal, előadásokkal és workshopokkal tarkított eseményre a Visegrádi négyek országainak (Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország) tervezőit várták.

– pP –

A magyar csapatot a budapesti WAMP-hoz (Vasárnapi Művész Piac) kötődő designerekből válogatták ki. Köztük volt Sustik Kriszta zalaegerszegi divattervező is, aki Londonból hazatérve érdeklődésünkre elmondta: a rengeteg magyar jelentkező közül harmincan (köztük ruha-, táska- és ékszertervezők) utazhattak ki a brit fővárosba. Zalaegerszegről Krisztán kívül László Edina mintatervező is részt vett a programon.
Sustik Kriszta nagyon örült a lehetőségnek, hiszen az esemény kiváló alkalom volt arra, hogy a szomszédos országokból érkező kollégákkal megismerkedjenek, és ezzel párhuzamosan népszerűsítsék a hazai termékeket. A budapesti WAMP-nak bő három éve tagja. A vasárnapi művészpiac célja az, hogy magyar tervezők kisszériás termékeit mutassák be a közönségnek. Egyfajta átmenetet képezve a luxusmárkák és a fast fashion-üzletek világa között.
A V4-ek londoni bemutatkozását hazai részről a WAMP-on túl a Balassi Intézet, angol részről pedig a londoni Magyar Kulturális Központ koordinálta. A divattervező szerint a szervezők mindent megtettek annak érdekében, hogy színvonalas, tartalmas program jöhessen létre. A vásáron kívül volt divatbemutató, szakmai előadások, workshopok, de borkóstolás is. A helyszín a londoni művésznegyed (Soho) volt. Kriszta a rá jellemző futurisztikus kollekcióból vízlepergető esőkabátokat, ruhákat, szoknyákat, nadrágokat és „világító”, vagyis fluoreszkáló anyagból készült táskákat (gym bag-eket) vitt. Mint meséli, a közönség nagyon vegyes volt és – ahogy az a külföldi vásárokon lenni szokott – itt is azt tapasztalta, hogy az idősebb korosztály sokkal bevállalósabb, mint itthon. Szívesebben és bátrabban hordanak sportosabb, vagányabb ruhákat. A tervező annak is örült, hogy sok londoni magyar ellátogatott az eseményre, akik büszkék voltak rá, hogy a magyar WAMP képviselteti magát a vásáron.
Hogy mit lehet az aktuális nemzetközi trendekről elmondani? Sustik Kriszta szerint a kérdés összetett, mert célszerű különválasztani a népszerű fast fashion üzletláncokat az egyedi tervezők munkáitól. Az előbbiek esetében továbbra is az tapasztalható, hogy alapvetően ugyanazt gyártják, legyen szó szabásvonalról, anyaghasználatról vagy színekről. Ezeket a ruhákat látjuk a bevásárlóközpontok kínálatában. A designerek esetében viszont pont az a lényeg, hogy mindenki a saját elképzeléseit, ötleteit, egyéniségét vigye bele a ruháiba. Ezzel izgalmasabbá, változatosabbá válik a kínálat.
Kriszta az utóbbi időben több hazai cégnek és zenekarnak (például az Anna and the Barbies énekesnőjének) tervezett ruhákat. Lapzártánkkor éppen egy szombathelyi bemutatóra készült néhány társával, közben pedig új kollekción töri fejét.

vissza az elejére

Versből dal, slágerből irodalom

Háy come Beck a vmk-ban

Háy János és Beck Zoltán

n Első hallásra olyan, mintha azt mondanánk: Háy, gyere viszsza! És az nem világos, hogy honnan kéne visszatérnie. Leírva – Háy come Beck – már más a helyzet. Csak akkor meg hirtelen az nem világos, hogy a Háy jön a Beckhez, vagy fordítva. Meg egyáltalán; hogyan jönnek ők így egymáshoz?

– pP –

Talán mindegy is, honnan jött az ötlet, hogy Háy János író és Beck Zoltán dalszerző-énekes (30Y), egyetemi adjunktus (PTE) egy színpadra álljon; szövegeik nagyon jól összecsengenek. A 30Y zenejére épülő akusztikus zenei háttér, meg komplett produkcióvá – ha úgy tetszik koncertélménnyé – varázsolja a Háy come Beck projektet. Úgy hírlik, hogy évekkel ezelőtt egy metróalagútban rendezett fotózáson találkoztak először. Meg elindult közben a Rájátszás sorozat is, ahol hazai írók, költők és zenészek állnak egy színpadra; hogy versből rockdal, slágernótából meg irodalmi mű szülessen. Népszerűsítve ezzel a kortárs szerzőket, és lerombolva talán kicsit azt a hamis képzetet, hogy az irodalom halott írók unalmas – ámde kötelező – szövegeiből áll össze.
Háy és Beck az elmúlt években rendszeresen látogatták az ország fesztiváljait, kisebb-nagyobb klubjait; mindig változó produkcióval. Mert egyáltalán nem az a cél, hogy egy unásig ismételt műsorral haknizzanak. Hol improvizatívabb, hol jobban szerkesztett az előadás. De mindig kettejük ütős szövegeire, meg a két akusztikus gitárra (na, jó Háy nem mindig csap a húrok közé) épülnek az estek. Ehhez jön még némi irónia, csipkelődés.
A minap a zalaegerszegi VMK Caffe-ban álltak színpadra. Háy János Budapestről, Beck Zoli meg Pécsről érkezett. Mint kiderült: elég ritkán találkoznak, hiszen kevés az idejük. Azért is hozták létre ezt a produkciót, hogy legalább a színpadon összefussanak néha. Olyan témák jöttek elő, mint a szerelem, meg a halál – ami nem hangzik túl vidámnak egy péntek esti szórakozáshoz. De a verssorokban és dalszövegekben megbúvó fanyar társadalomkritika és a jellegzetes férfi/nő karakterek szarkasztikus megjelenítése garantálta a vidám hangulatot. Még ha néha sírva nevetős is volt a történet.
És ahogy az igazi jó koncerteken lenni szokott, a végén a visszataps is megvolt; kétszer.

vissza az elejére